Mit tegyünk, ha a lányunk ménkű buta, mocskosszájú fruskává vedlik?

Elsősorban is: dőljünk bele a kardunkba. Hiszen borzalmas szülők voltunk, ha egy ilyen vállalhatatlan lényt szabadítottunk a Kárpát-hazára. Egyúttal szégyelljük magunkat. Senkinek sem kívánom az érzést, mikor szembesülnie kell leszármazottja ilyetén lezüllésével. De hogy bárkivel előfordulhat, azt az ellenzéki hérosz, Nagy Blanka példázata mutatja, aki alig jutott túl a pubertáson, máris „bajszos f*sznak” nevezte Magyarország államfőjét, és fölszólította őt, hogy „b*ssza arcon magát”. Az obszcén hölgy aztán Bayer Zsolttól megkapta a magáét – igaz, a publicista elkövetett egy hibát…

Véglezárásként csak üzenem annak a bajszos f*sznak és az összes fideszes képviselőnek – legyen kecskeméti, félegyházi, szegedi vagy bárhonnan –, hogy álljon hátrébb eggyel, és b*ssza arcon magát.

Ez az a míves mondat, amellyel egy szegedi honleány, egy bizonyos Nagy Blanka még tavaly decemberben fellovagolt az ellenzéki Parnasszusra, ahonnan azóta sem tudja őt letaszítani semmi. Sem Kunhalmi „Istenem, Ági” Ágnes nyekkenése, sem Fegyőr Andris füstölgése. Semmi. Még a diktafonos ember lyukas-szottyadt zoknija sem, pedig az aztán komoly szimbóluma volt mindannak, amit magyar ellenzéknek nevezünk: rongyos, igénytelen és le kéne cserélni.

Blankánk retorikai csúcsteljesítményét januárban – ha lehet – még tovább fokozta, mégpedig ezzel:

https://coub.com/view/1leasy

Látható, hallható: Blankát kitalálták, formatervezték, legyártották. Ő egy prototípus. Meg egy prolitípus.

Még gimis, de már elmúlt 18, így bármit (is) mondhat bárkiről bármilyen lepra stílusban – az csak az ő bátorságát, tántoríthatatlanságát, műveltségét, demokrataságát bizonyítja, amellyel hősiesen kiáll az önkény meg az elnyomás ellen. Ma éppen Dobrev Klára egykori försztlédi állt ki mellette, mondván, mennyire bátor és nagyszerű, amit művel, abba ne hagyja. És szép sorban az ellenzéki pártok is gratuláltak a nagyszerű szónoknak – máris letaszította trónjáról a Kárpátok eddigi Ciceróját, Medgyessy Pétert…

Nagy Blankát rossz szó nem érheti, szellő nem legyintheti, mert akkor botrány van, elhatárolódás, hüledezés, fölhúzott szemöldökök. Mert hát mégis hogy képzeli a Bayer? Hogy mert ilyen csúnyákat mondani szegény kisleánykára? Hogy merte ilyen szavakkal illetni az ellenzék mocskosszájú üdvöskéjét, mint „igazi kretén, barom állat, szerencsétlen, nyomorult, ócska, rohadt, kis proli”? Hiszen ő egy jószándékú, tiszta lelkű, ép erkölcsű gimnazista leány, aki csupán „kemény kritikával illette a kormányt”? (Ez utóbbi a 444 szíves közlése.)

Kemény kritika lenne a „b*ssza arcon magát” meg a „bajszos f*sz”? Tényleg? Nem, kedveskéim, ebben semmi kritika, semmi érvelés nincs. Ez színtiszta gyűlöletkeltés, obszcén mocskolódás, záróra utáni őrjöngés. Ilyen szövegért kulturáltabb kocsmákban előbb ráborítják az asztalt a hőzöngőre, széklábbal púposra verik a fejét, aztán behengergetik az árokba, hadd aludja ki magát.

Nem, nem mentség erre, hogy Blanka még csak egy emberkezdemény. Elmúlt 18, és elég bátor volt ahhoz, hogy fölmenjen egy ellenzéki tüntetés színpadára öklöt rázni, „f*szozni”, „b*sszonozni”. Vállalnia kell a következményeket, hiszen beszállt a közéletbe. Igaz, agy nélkül, de beszállt. Bár az ellenzéki végvidéken ez az apró hiátusa nem fog senkinek szemet szúrni.

Azért egy kérdés fölötlött bennem. Ha agyhalott ballibsijeink szerint Magyarország miniszterelnökét O1G-zni, az államfőt pedig „bajszos f*szozni”, „bajszos sz*rozni” hatalmas menőség, bátorság, mit szóltak volna, ha az alábbi embert is hasonló jelzőkkel illettük volna annak idején?

Göncz Árpád, akinek szintén volt bajsza (Fotó: MTI)

Nekem soha nem jutott volna eszembe ilyen jelzőkkel illetni Árpi bácsit, és gondolom, önöknek sem. Pedig Árpi bácsinak is volt bajusza, és követett el – sokunk szerint – súlyos bűnöket, hibákat. Elképzelem azt a tombolás-cunamit, amit Árpi bácsi lebajszosf*szozása kiváltana rajongói körében… De ilyen mélységekbe mi nem süllyedünk, soha nem süllyedhetünk. Gyurcsányt sem nevezték a 2006-os tüntetések szónokai soha „g*cinek”, legfeljebb fölszólították, hogy takarodjon a közéletből. Ép erkölccsel talán érzékelhető a kettő közötti különbség.

Bayer Zsolt hibázott. Nagyot és súlyosat. Mert mi az, hogy prolinak, baromállatnak és kreténnek nevezte Nagy Blankát – ám közben a legfontosabb jellemzőjét kifelejtette a felsorolásból? Azt, hogy ez a kis hölgy egy szégyen. A magyar oktatás szégyene (igaz, gimnáziuma elhatárolódott tőle). És honi ellenzékünk szégyene. Ilyenek ők, ennyit tudnak, ez az ő színvonaluk, ezt bírnák nekünk nyújtani, ha netalán újra hatalomra vergődnének.