Hétfőn megkezdődött New Yorkban az ENSZ klíma-csúcstalálkozója. A szakértők szerint az emberi eredetű globális felmelegedés több évtizedes időtávon ugyan, de megállítható, ehhez azonban regionális szintű klímavédelmi intézkedésekre van szükség. Az eseményen hatvanhat ország állam, illetve kormányfői vesznek részt, közöttük Áder János is, aki beszédet is mondott. A magyar államfő kifejtette, hogy az ENSZ szövetségesként tekint Magyarországra a klímaváltozás jelentette feladatokban. A találkozó hasznosságának valószínűleg nem tesz jót, hogy António Guterres döntése értelmében csak a konkrét tervekkel rendelkező országok vezetői szólalhatnak fel, az ENSZ főtitkára így kipöckölt a sorból olyan államokat, mint például az Amerikai Egyesült Államok, Brazília, vagy az olajkitermelésből élő Szaúd-Arábia. Bár a klímaváltozás manapság a leggyakrabban kommunikált témák közé tartozik – nem kis mértékben a köré gründolt globális hisztéria-hadjáratnak köszönhetően –, kérdés marad, hogy New Yorkból konkrétumokkal távoznak a résztvevők, vagy újabb, később be nem tartott vállalások hangzanak csak el.
António Guterres, a szervezet főtitkára azt várja a döntéshozóktól, hogy konkrét, megvalósítható tervekkel érkezzenek a tanácskozásra – olvasható a Magyar Tudományos Akadémiának (MTA) az MTI-hez eljuttatott közleményében. A Meteorológiai Világszervezet (WMO) szerint a húsz legmelegebb év közül tizennyolc az utóbbi két évtizedben fordult elő, így a XXI. század eleje a legmelegebb időszak a tudományosan rendszeres meteorológiai adatgyűjtés kezdete, az 1850-es évek óta. Az ENSZ tagállamai 2015 decemberében, a párizsi klímacsúcson kötöttek megállapodást arról, hogy 2100-ig a globális átlaghőmérséklet emelkedését az ipari forradalom előtti átlaghőmérséklethez képest legfeljebb két Celsius-fokban, lehetőség szerint másfél fokban korlátozzák. A legfrissebb adatok szerint mindössze két nyugat-afrikai ország, Gambia és Marokkó tartja magát a legfeljebb másfél Celsius-fokos felmelegedést célzó párizsi megállapodáshoz. Egyetlen olyan ország sincs, amely modellértékű intézkedéssorozatot valósítana meg, vagyis többet vállalna. Néhány ország – Bhután, Costa Rica, Etiópia, India és a Fülöp-szigetek – tervei, intézkedései a Koppenhágában 2009-ben vállalt, legfeljebb két fokos felmelegedéssel vannak összhangban.
A legtöbb ország köszönőviszonyban sincs a korábbi vállalásokkal
A legtöbb ország az elégtelen kategóriában szerepel: az Európai Unió összes tagországa Ausztráliával, Brazíliával, Kanadával és Mexikóval együtt. A vállalások nincsenek összhangban a felmelegedés két fok alatt tartásával. Ha minden kormányzat ilyen szinten köteleződne el, akkor a globális felmelegedés több, mint kettő, de kevesebb, mint három Celsius-fokkal emelkedne 2100-ra. Kritikusan elégtelen minősítést kaptak az Egyesült Államok, Oroszország, Szaúd-Arábia, Törökország és Ukrajna klímapolitikai intézkedései. Ez azt jelenti, hogy ha minden ország csak ennyit tenne, akkor a XXI. század végére a globális átlaghőmérséklet több, mint négy fokkal lenne magasabb az ipari forradalom előtti szinthez képest. A szakértők szerint 1750 és 2011 között legkevesebb 1725 és legfeljebb 2345 milliárd tonna szén-dioxidnak megfelelő üvegházhatású gáz került a légkörbe. Ezek negyedét az Egyesült Államokban, huszonkét százalékát az Európai Unió huszonnyolc tagállamában termelték. Kínából származik az összkibocsátás tizenhárom, Oroszországból hét, Japánból négy, míg Indiából három százaléka. A világ összes többi országa a kibocsátás huszonhat százalékáért felelős. Az egy főre eső jelenlegi kibocsátás alapján Szaúd-Arábia az első 18,1 tonna, őt követi az Egyesült Államok 16,6, Kanada 15,3, Dél-Korea 12,4, Oroszország 11,6 tonna üvegházhatású gázkibocsátással. Az Európai Unióban 6,7 tonna az egy főre eső kibocsátás; ez az érték Magyarországon 5,2, míg a világátlag 4,8 tonna.
Greta Thunberg svéd környezetvédő aktivista (j) felszólal az ENSZ klímacsúcsán a világszervezet New York-i székházában szeptember 23-án. Fotó: MTI/EPA/Justin Lane
Magyarországot az átlagosnál jobban érinti a felmelegedés
Az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) az utóbbi évben két tematikus jelentést tett közzé: az első a mérsékeltebb, másfél Celsius-fokos felmelegedés témájával, a második a szárazföldi klímaváltozással, a talajok, az élelmiszer-biztonság, az elsivatagodás, az erdőgazdálkodás kérdéseivel foglalkozott. Az első különjelentés megállapítja: a globális felszíni átlaghőmérséklet 2006-2015 között 0,87 Celsius-fokkal magasabb volt, mint az 1850-1900-as években; ez az emelkedés jól megfelel az emberi tevékenység becsült hozzájárulásának. A globális átlaghőmérséklet évtizedenként 0,1–0,3 fokkal emelkedik a korábbi és jelenlegi üvegházgáz-kibocsátás miatt. A globális átlagnál kisebb a felmelegedés az óceánok fölött és nagyobb a szárazföldeken. Különösen nagy, az átlagnál kétszer-háromszor nagyobb a melegedés az Arktiszon. Magyarországon az országos átlaghőmérséklet 1,15 Celsius-fokot emelkedett 1901 óta, tehát az országot az átlagosnál jobban érinti a felmelegedés. A melegedés legintenzívebb időszaka a nyolcvanas évek elején kezdődött: az 1981 óta eltelt években körülbelül két héttel megnőtt a hőhullámos napok száma az ország középső és dél-alföldi vidékein. Egyes időjárási szélsőségek is gyakoribbá váltak: kevesebb napon van csapadék, nőtt az aszály valószínűsége. A mérések szerint emellett több vidéken több, mint két milliméterrel megnőtt az egy napon érkező csapadék mennyisége 1961 óta.
Az évszázad végére négy Celsius-fokkal lehet magasabb az átlaghőmérséklet a Kárpát-medencében
Az Országos Meteorológiai Szolgálat modellezése szerint a jövőben minden évszakban folytatódik az átlaghőmérséklet emelkedése, amely a XXI. század végére elérheti a három-négy Celsius-fokot az 1971-2000-es átlaghoz képest. Nyaranta 1,3–2,2 fokkal nagyobb átlaghőmérsékletre számíthatunk már a 2021-2050-es időszakban, míg a XXI. század utolsó évtizedeire több, mint négy Celsius-fokos átlaghőmérséklet-emelkedést jeleznek a modellek. Biztató viszont, hogy a felmelegedés másfél fokban való korlátozása globálisan megvalósítható. Ehhez a 2020-as évek elején tetőznie kell a széndioxid-kibocsátásnak, tehát 2030-ra körülbelül negyvenöt százalékkal kell visszafogni a széndioxid-kibocsátást 2010-hez képest, majd 2050-re fokozatosan el kell érni a nettó nulla szintet. Az IPCC második különjelentése szerint a jégmentes szárazföldek körülbelül háromnegyedére közvetlenül hatást gyakorol az emberiség. A mezőgazdaság, az erdőgazdálkodás és egyéb talajhasználati módok felelősek a széndioxid-kibocsátás tizenhárom, a metánkibocsátás negyvennégy és a dinitrogén-oxid kibocsátásának nyolcvankét százalékáért, ami a nettó emberi eredetű üvegházhatásúgáz-kibocsátás huszonhárom százalékának felel meg. Az IPCC szakértői szerint a túlfogyasztás csökkentése, az élelmiszer-pazarlás visszaszorítása évtizedes távlatban több milliárd tonna üvegházgáz kibocsátásának megelőzésével ér fel.
Áder János köztársasági elnök felszólal az ENSZ-klímacsúcson a világszervezet New York-i székházában, szeptember 23-án. Áder János Magyarország Virtuális erőmű programját ajánlotta a csúcs résztvevőinek figyelmébe felszólalásában. Fotó: MTI/Bruzák Noémi
New York felkészül a viharokra és az áradásokra
A tengerszint emelkedése a klímaváltozás miatt nemcsak a trópusi szigetállamokat veszélyezteti, hanem New Yorkot, a hétfőn kezdődött ENSZ-klímacsúcs házigazdáját is. A metropolisz hatalmas beruházásokkal vértezi fel magát a növekvő vízszint ellen, például nyolcszázötven kilométer hosszú partvonala megerősítésével. A New Yorkot ölelő víz szintje a szakértők szerint 2100-ig 1,8 méterrel megemelkedhet, ráadásul a pusztító viharok és vihardagályok száma is megnövekedhet. A Queens városrészben lévő Rockaway-félszigeten, valamint a délen lévő Staten Islanden – a Sandy hurrikán által legerőteljesebben érintett területeken – már több, mint tizenöt kilométeren mesterséges homokdűnéket alakítottak ki több millió tonna homok felhasználásával, hogy így erősítsék meg a partokat; emellett a város több milliárd dollárt adott ki a New York-i elektromos hálózat és metróvonalak áradások elleni védelmére. Brooklyn több negyedében és főként a manhattani Wall Street közelében időről időre homokkal töltött konténerek tűnnek fel: ideiglenes barikádok, amelyek a következő öt évben segíthetnek az áradások elleni védekezésben, míg hosszú távú megoldást nem sikerül találni. A hivatalos előrejelzések szerint 2050-ben a Manhattan déli csúcsán lévő épületek több, mint harmadát fogja fenyegetni a vihardagályok veszélye, ötven évvel később pedig a terület utcáinak ötödét öntheti el naponta a víz. A legambiciózusabb projektek még el sem kezdődtek: a város a jövő évtől kezdődően, a következő három évben magasabbra akarja emelni a Manhattan déli részén az East River mentén elterülő parkot. Bill de Blasio polgármester másik projektje Manhattan déli csücskének kibővítése az East River felé. A hozzátoldott terület a jövőben hatástalaníthatja a viharokat – mondta Stephen Cohen, a Columbia Egyetem szakértője. A politikusok és szakértők mellett az amerikai hadsereg technikusai is a New York-i régió megmentését célzó tervekkel foglalkoznak. Az egyik javaslatuk egy víz alatti viharbarikád építése minden New York-i vízi útvonalon: ez kilencvenkét százalékkal csökkentené az áradás veszélyét, megvalósítása azonban százhúszmilliárd dollárba kerülne és károsítaná az ökoszisztémát is.
Az ENSZ New York-i székháza. Fotó: MTI/Bruzák Noémi
Bár az amerikaiak tervei grandiózusnak tűnnek New York megmentésére, azokról a forgatókönyvekről eddig senki nem beszélt nyilvánosan, hogy mi lesz, ha a klímaváltozás témakörében felvetett apokaliptikus víziók beigazolódnak. Bármilyen gazdag az Egyesült Államok legnagyobb városa, ha Manhattant naponta önti el az ár, akkor onnan az emberek el fognak költözni, ahogy New Orleans sem olyan többé, mint a Katrina hurrikán pusztítása előtt volt. Az amerikai kultúra, illetve közvélekedés igyekszik mindig úgy beállítani a dolgokat, hogy az igazi sorscsapás az, ha Manhattanben csónakázni lehet az ötödik sugárúton, pedig nem ez az igazán félelmetes. Sokkal inkább az, hogy az emberiség érzékeny része él a tengerek partjain: közülük sokaknak nem az lesz a gondja, hogy mi lesz a luxuslakásával a Central Parkban, hanem az, hogy merre meneküljön, és később miből éljen meg. A Csendes-óceánon már néhány centiméteres vízszint-emelkedés egész szigeteket moshat el. Az ott élőknek menekülniük kell majd, ami újabb migrációs veszélyhelyzetet idéz majd elő. Ezekre a gondokra a nagy szennyező államok – amennyiben igaz, hogy ezek tehetnek a kialakult, és fokozódó helyzetről – borítékolhatóan nagy ívben tesznek majd. A halászok hiába mennek fel a hegyekbe, ott nem foghatnak halat; egész népeknek, kultúráknak kell majd új megélhetés után néznie, ami háborúk képét vetíti előre. Valószínűleg nem a gazdagok, a gigapoliszaik megmentésére szőtt grandiózus tervei fogják megmenteni fajunk, hanem az eddigi történetünkben már oly sokszor kihasznált alkalmazkodóképességünk. Az lenne a tragédia, ha nem így lenne, New York meg eléldegél majd akkor is, ha három utcával beljebb lesz a kikötő. Magyarország eddig is mindent megtett, hogy a saját vállalásait teljesítse, sőt, azokat számos esetben meg is haladta. Az, hogy a klímahisztérikák, a Greta Thunbergtől elalélók szerint ez kevés, az nem baj, mert ők úgysem tudják, hogy miről és miért kárálnak most olyan hangosan. Magyarország ugyanakkor egy kontinens közepén található, így nem várható el tőlünk, hogy egyedül teljesítsük a kvótákat; ahhoz a szomszédainkra is szükség van, sőt, egész Európára. Igen, az olyanokra is, mint Németország, amely a hülyeségvonatra felszállva bezárta az atomerőműveit, polgárai pedig most nyelhetik a szénerőművek füstjét. Igen, az a Németország, ahol a legutóbbi hétvégén másfélmillió zombi ment ki az utcákra tüntetni a klímaváltozás ellen, miközben egy közepes város évi szemétmennyiségét hagyták maguk után. Na, ezek biztosan nem fogják megoldani a globális gondokat.
Forrás: MTI/PS; Vezető kép: MTI/Bruzák Noémi
Facebook
Twitter
YouTube
RSS