A mai napon kiléptem a Párbeszédből; a továbbiakban a munkámat Buda zöld, független ellenzéki országgyűlési képviselőjeként és a Budai Zöld közösség tagjaként fogom folytatni – írta Tordai Bence a Facebookon. Mint kiemelte, „az elhatározás már korábban megszületett bennem, azután, hogy a Párbeszéd testületei úgy döntöttek: a párt a 2024-es EP- és a 2026-os országgyűlési választáson is a DK listáján indul”.
Tordai Bence arról írt a Facebookon:
Természetesen jó oka van annak, hogy most, június 9-én 19 óra 1 perckor – urnazárás után, de az eredmények megismerése előtt – tettem meg és jelentettem be ezt a lépést: nem akartam ártani Karácsony Gergely és a többi ellenzéki önkormányzati jelölt kampányának. Épp ellenkezőleg: nagyon sokat dolgoztunk a főpolgármesteri, a budai kerületi és más önkormányzati kampányok sikerén – remélhetőleg nem hiába. Az EP-kampányban azonban nem tudtam együtt menni a Párbeszéddel: meggyőződésem, hogy a DK-val és MSZP-vel kötött megegyezés nem összefogás, hanem önfeladás volt.
Feladása azoknak a céloknak, elveknek és értékeknek, amik mentén létrehoztuk tizenegy évvel ezelőtt ezt a pártot. Ezért a közös listát nemcsak a kampányban, de még a szavazatommal sem tudtam támogatni. Ha pedig az ember nem tud jó szívvel a saját pártjára szavazni, abból le kell vonnia a konzekvenciát.
A kilépéssel és annak nyilvánosságra hozatalával azért nem várok tovább, mert az eredményektől teljesen függetlenül – a döntés márciusi megszületése óta – úgy gondolom, hogy a DK melletti elköteleződés (2024-re és egyúttal 2026-ra is) a Párbeszéd részéről végzetes stratégiai hiba volt, amely súlyosan roncsolja a párt önazonosságát és hitelességét.
2013-ban azért léptünk ki az LMP-ből, mert nem voltak hajlandóak együttműködni a többi ellenzéki párttal, most pedig azért lépek ki a Párbeszédből, mert ok nélkül feladta az önállóságát: matrica lett a DK bukósisakján.
A Párbeszédet kettős céllal alapítottuk meg: azért, hogy hozzájáruljunk az Orbán-rezsim lebontásához, a kormány- és rendszerváltáshoz, és azért, hogy érvényre juttassuk a zöld értékrendet: elhozzuk az igazságos és fenntartható zöld megoldásokat a párhuzamos válságok korában.
A Párbeszéd testületeinek márciusi döntései a két cél egyikét sem szolgálják: ezekkel sem a rendszerváltáshoz, sem a zöld-baloldali értékvilág hatékony megjelenítéséhez nem jutottunk közelebb – épp ellenkezőleg. Ha pedig egy párt a saját küldetése ellenében politizál, az elveszíti a létjogosultságát.
***
Bő egy évtizede azért kezdtünk közösen dolgozni, hogy egy jövőbarát, zöld pályára állítsuk Magyarországot. Egy olyan jövőképet fogalmaztunk meg, amelyben a zöld környezet-, társadalom- és gazdaságpolitikai célokkal egyidejűleg egy új politikai kultúra mellett is hitet tettünk. A személyközpontú helyett az értékalapú politikát, a messiásvárás helyett a részvételiséget próbáltuk képviselni.
A Párbeszéd egy progresszív, zöld-baloldali politikát jelenített meg Magyarországon, amely a zöld környezetpolitikai megoldások mellett olyan közpolitikai innovációkat képviselt, mint például az alapjövedelem vagy az előválasztás intézménye. Következetesen kiállt az igazságos újraelosztás, a lakhatás és a szociális biztonság, a női jogok vagy a kisebbségpolitika ügyében, miközben egyértelművé tette, hogy a zöld politika a baloldal központi értékének, a szolidaritásnak a kiterjesztését jelenti a bolygó minden élőlényére és a jövő generációkra.
A zöld átállás, a környezet- és klímapolitika terén a mélyreható, valós változásokat képviseltük és rámutattunk arra, hogy a napjainkban divatos “zöldrefestés” minden jóindulat mellett is zsákutcás politika hazánk és Európa fenntartható pályára állításában.
Az évek során azonban a Párbeszéd intellektuális értelemben kezdett elfáradni. Míg az alapjövedelem melletti kiállást 2014-től kezdve még végig tudtam vinni a pártban, néhány évvel később a vezetők között már nem találtam partnerre a globális kapitalista rendszer kritikájának megfogalmazásában, egy posztkapitalista, fenntartható zöld jövő közpolitikáinak megtervezésében, vagy a fenntartható visszavonulásról való gondolkodásban.
Az intellektuális kiürülés jele volt a párt kommunikációjában az üres ellenzéki frázisok folyamatos puffogtatása, a tárgyszerű kritikát és értelmes alternatívát nélkülöző “O1G-kommunikáció” térnyerése is.
Tegyük hozzá, hogy a Párbeszéd morálisan is megkopott a sok, időnként kifejezetten rossz politikai kompromisszum, valamint a politikai bátorság hiánya miatt. Pedig mindig van alternatíva: most is lett volna, csak éppen többség nem volt hozzá.
Ráadásul a Párbeszéd szervezeti, működési kultúrája sem méltó egy zöld párthoz, és nem is alkalmas egy országos pártszervezet eredményes működtetéséhez – viszont (az ennek fenntartásában érdekeltek döntésein keresztül) makacsul ellenáll a változtatásnak. Tudom, mert megpróbáltam: a 2022 júliusában megkezdett társelnöki ciklusom során a fő szervezeti célom egy erős, közös értékrenden, bizalomteli kapcsolódáson és részvételi, mozgalmi politikán alapuló pártműködés kialakítása volt. De azt a modellt, ami 2021-ben és ‘22-ben váratlan és példátlan sikert hozott nekünk Budán, a párt egésze nem akarta átvenni.
Egy párt sosem lehet öncél: mindig egy nagyobb ügy szolgálatának kell az eszköze legyen. A Párbeszéd egyre inkább, és a DK alá való betagozódással végképp alkalmatlanná vált a zöld ügy szolgálatára, ezért kell fájó szívvel otthagynom eddigi politikai otthonomat.
Akárhogy is: szomorú vége ez egy szépreményű történetnek. Nincs bennem harag, csak bánat, hiszen tizenegy éven keresztül másokkal együtt én is rengeteg munkát tettem bele a Párbeszéd építésébe. És azt is el kell mondani: bár az elmúlt időszakban sok remek ember lépett ki vagy vonult passzivitásba, még mindig vannak értékes tagjai ennek a pártnak, akik a maguk területén következetesen képviselik a zöld, baloldali elveket. Nekik és a zöld ügy minden zászlóvivőjének üzenem: továbbra is közösek a céljaink, és tudom, vagy legalábbis remélem, hogy a jövőben még sokat fogunk együtt dolgozni.
***
Ma a zöld politikának nincs hathatós és hiteles képviselete Magyarországon: a két zöld párt egyike a Fidesz, másik a a DK uszályába került. A zöld ügy ennél többet érdemel, és én azon fogok dolgozni, hogy középtávon felépüljön az eredményes zöld politika szervezeti bázisa.
De a helyzet ennél is rosszabb: ma nincs egységes, a Fidesz-rezsimmel szemben kellő erővel fellépni képes ellenzék. A korábbi széttagoltságot most az ellenzéki pártok polgárháborúja váltotta fel; az egymást kék Fidesz és új Fidesz billogokkal támadó erők között viszont ott van az el nem kötelezett, de változást akaró polgárok népes tábora, akik egyszerre akarnak egységet és hitelességet, értékalapú politikát és ésszerű, a kormányváltáshoz szükséges kompromisszumokat. Én a továbbiakban nem egy pártot, hanem őket, a zöld ügyet és a választókerületemben élő budai polgárokat szeretném képviselni.
Ezután is elvbarátként, elvtársként tekintek mindenkire, aki a zöld jövőt szolgálja, és bajtársként, szövetségesként nézek mindazokra, akik a kormány- és rendszerváltás ügyének szentelik az energiáikat – legyenek bár bal- vagy jobboldali demokraták, liberálisok vagy konzervatívok, zöldek vagy kékek, lilák vagy pirosak, fehérek, feketék, szivárványszínűek; párttagok, civilek vagy függetlenek; akármilyenek, ha számíthatunk rájuk a rezsim lebontásában és a demokrácia helyreállításában, a köztársaság felépítésében. Mert végeredményben ez a közös célunk, amit soha nem szabad szem elől tévesztenünk.
Forrás: Facebook; Fotó: Hatlaczki Balázs/PestiSrácok.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS