„Tudom, hogy Szabó István írta rólam ezeket a jelentéseket. Kádárról és a talpnyalóiról olyat mondtam, hogy négy év szilenciumot kaptam” – mondta az idén tavasszal elhunyt Kóti Árpád egy interjúban. Szabó nem csak a Nemzet Színészéről jelentett, beszámolt a később öngyilkos, 1957-ben letartóztatott Novák Márk „gyanús üzleteiről”, G. Szabó Lőrinc „megengedhetetlen politikai vicceiről”, a „kötekedő” és „nagyképű” Polgár Géza 56-os kijelentéséről. Elnyerte jutalmát: 1959-ben Szabó Istvánt jelölte a Színművészeti Főiskola KISZ-titkára a bécsi Világifjúsági Találkozóra. (2. rész)
MEZŐ GÁBOR – Hamvas Intézet
Írásunk első része nagy port kavart, maga Szabó István az Origo.hu-n reagált is a hiteles dokumentumok alapján levont következtetéseinkre. A második részben visszatérünk 1957 tavaszára, hogy folytassuk az Oscar-díjas filmrendező-besúgó egyetlen ismert munkadossziéjának („Képesi Endre” ÁBTL–3.1.2.-M–19593/1) újraértelmezését, elemzését. Az iratokból kiderül: miután Szabó 1957 tavaszán jelentette a dramaturgok „izgatását” („talán a százados elvtárs is beszélgethetne velük, mint Pethessel”), tartótisztje megbízta Gantner János dramaturg megfigyelésével. A következő jelentést (áprilisban) ezért Gantnerről adta, de azzal Papp összességben elégedetlen volt. Ekkor új feladatokat kapott, egyrészt jelentenie kellett „Töröcsik Marien főisk. hallgatóról”, másrészt utasították, hogy „fokozottabban épitse ki kapcsolatát Novák Márt (Márk – a szerk.) filmes hallgatóval”. (Jelentés Budapest, 1957. április 29.). Szabó István valószínűleg szimpatizálhatott Törőcsik Marival (akinek eredeti neve Törőcsik Marián volt), mert teljesen ártalmatlan összefoglalót adott róla, ezt a következő iratról már nem lehetett elmondani.
G. Szabó Lőrinc Hruscsov felrobbantásával viccelődött
Szabó 1958 tavaszán névrokonáról, G. Szabó Lőrincről, Szabó Lőrinc költő fiáról jelentett. „Lóci” néhány hónappal azelőtt, 1957 novemberében veszítette el édesapját (itt olvasható szép és megrázó visszaemlékezése), a fiatalember élete nehéz korszakát élte. „Képesi” jelentése szerint “megengedhetetlen politikai vicceket” csinált: „Szabó Lőrincz V. évf. filmrendező hallgató az utóbbi időben magatartásával, kijelentéseivel egyre inkább destruálja a hallgatókat. Megengedhetetlen, minősithetetlen politikai vicceket csinál. Pld: Hruscsov elvtárs érkezésekor a Főiskola menzáján: „Megjött a Hruscsov? És nem robbantotta fel senki? Én nem értem, nem dolgoznak jól a fiuk. Nem rám volt kiosztva, mert az utobbi időben sok ilyesfajta munkám volt” […] Valószínűleg márc. 15-én autóbuszon utazott egy osztálytársával /: valószinüleg Gál: /Nagy tömeg közepén egyszercsak megszólal: „ A géppuska nálad van? Vigyázz!! Szóval akkor majd belelőni! Érted?” A következő megállóban ijedten leszált mindenki a buszról. /: a történetet ő mesélte:/”.
Hruscsov Magyarországra érkezik / Fotó: Fortepan.hu
„Képesi” még egy harmadik esetet is felsorolt: „Április 4-e után a Főiskola filmes-csoportjának szobájában csak hallgatók voltak. Lugossy László I. operatőr, Singer Éva, Kardos Ferenc, Kézdy-Kovács Zsolt II. éves filmrendezők. Bejön Szabó Lőrincz, s leül. A beszélgetés az április 4-i ünnepségre terelődik, mikor Szabó Lőrincz közbeszól: „Ti is kivonultatok? Titeket is megfélemlitettek? Van egy barátom Csepelen. Annak azt mondták: nem kell kivonulni, de ha nem jössz felirnak. Ismerem ezeket az ünnepségeket. Mikor a Hruscsov jött akkor is feldiszitették egész Csepelt, minden munkásnőt uj ruhába öltöztettek. Három anyagbeszerző egy hétig mást se csinált, mint reggeltől estig vásárolták a dekorációt. Az egész egy nagy cirkusz.” Megvetően feláll és kimegy. A bentlévő hallgatók szidják, de ő egy perc múlva visszajön: „Te idefigyelj Lugossy, valaki mondta, hogy te vagy a Marosán (Marosán „Mától kezdve lövünk” György, akkoriban államminiszter – a szerk.) unokaöccse. Miért nem szóltál, nem pofáztam volna előtted.” (Jelentés Budapest, 1958. április 24.).
Most már tudjuk, hogy nem is Lugossy László előtt volt veszélyes „pofázni”. A jelentésben említett Kézdi-Kovács Zsoltot és Kardos Ferencet is Szabó Istvánnal együtt szervezték be. Igaz, Kézdi-Kovács jelentései ártalmatlannak nevezte a dossziékat először megvizsgáló Gervai András. „Képesi” jelentését viszont ezúttal sem nevezhetjük annak. A Hruscsov elleni merénylet emlegetése még tréfa szintjén is súlyos dolog volt (magáról a látogatásáról itt olvasható egy remek tanulmány), főleg egy végzős esetében.
G. Szabó Lőrinc édesapjával / Fotó: Facebook, Podani István Ferenc gyűjteménye
Polgár Géza is forradalomról beszélt!
Láthattuk, hogy „Képesit” több emberre ráállították, és feladatait mindig elvégezte. 1958 nyarán Polgár Géza színészhallgatót kellett megfigyelnie, a jelentéshez fűzött megjegyzés szerint Polgár 500 hold szölőt vásárolt, ezzel váltotta ki a politikai rendőrség figyelmét. „Képesi” jelentése ezúttal is ellenszenvről árulkodik: „Polgár Géza, a Szinház és Filmművészeti Főiskola III. éves operettes hallgatója […] hatalmas, drabális fickó, kötekedő és nagyképű […] „Vadbarom” az róla lakótársai közös véleménye […] Kora tavasszal a főiskolai hallgatók Klubjában /a Vas utcai épület IV. emeletén: / hosszu előadást tartott Kardos és Szabó II. éves filmrendezőknek, hogy „neki csak forradalom és nem ellenforradalom”. A két II. éves egyideig hallgatta, aztán kezdték magyarázni, hogy ez bizony nem így van, s miért volt ellenforradalom. Polgár kicsit ijedten hangot váltott, s nagy kinnal próbálta bizonygatni, hogy ő ezt nem így érti, csak ugy történelmileg, mert egy nép megmozdulása, ha rossz is, forradalom. A II. évesek erre azt mondták, hogy ez nem így van, s az októberi esemény nem népmegmozdulás, hanem népámitás volt […] Értékelés: A jelentés utasitásra készült. A jelentés alapos. A személy előttünk eddig nem ismert, neve ugy merült fel, hogy a főiskolai hivatalos kapcsolatunk felhivta a figyelmünket, hogy nemrég 500 hold szölőt vásárolt. Magatartását a továbbiakban figyelemmel kisérjük.” (Jelentés Budapest, 1958. július 29.). Mi már tudjuk, hogy Polgár rossz társaságban szólta el magát – Szabó mellett Kardos is lejelenthette a beszélgetést.
Miskolci Nemzeti Színház / Polgár Géza, Sallós Gábor, Somló Feren / Fotó: Miskolcigaleria.eduzine.hu
Plakátrongálók és a KISZ-be se lépnek be!
„Képesi” ezután egy igazán „renitens” társaságról, a Dégi István, Holl István, Kóti Árpád színésztrióról jelentett. Nézzünk néhány részletet: „Kótit nem szeretik a főiskolán. Zárkózott, morc, nagyképű, odavágott válaszokat ad. Rendőrségi esetük után napokig ugy járt Dégivel együtt, mint egy mártir. Senki nem akar vele dolgozni, mindenki huzódozik tőle. A KISZ ellen tett egy-két megjegyzést még múlt évben, hogy ő nem lép be […] Be nem bizonyitott gyanu szerint a háború ellenes plakát letépése is az ő társaságának műve. […] t. i. részegen jöttek haza éjszaka, más nem jött be utánuk.[…] A három hallgató közül egyik sem KISZ tag s nem is kérték felvételüket.”
Dégi István estje / Fotó: Fortepan.hu
Négy év szilenciumot kapott Kóti Árpád
Íme a bűnlajstrom: plakátot rongáltak (legalábbis „Képesi” szerint) és még a KISZ-be se léptek be. Ma már tudjuk, hogy a lázadó színészek végül révbe értek, Dégi István Az ötödik pecsétben alakította talán legemlékezetesebb szerepét, az idén tavasszal elhunyt Kóti Árpád Kossuth-díjat kapott, majd a Nemzet színészévé választották, Holl István pedig Csontváryként írta be magát a magyar filmtörténetbe. Említett rendőrségi ügyüknek (bár az is lehet, hogy ez egy későbbi) Kóti Árpád volt a főszereplője. Egy jól sikerült vizsgaelőadás után a végzős színészek konfliktusba kerültek a rendőrökkel. Bevitték őket, s csak bocsánatkérés után távozhattak, erre azonban Kóti nem volt hajlandó. Bent tartották, majd a diploma előtt tíz nappal kirúgták a főiskoláról, még diplomáját sem vehette át.
S, hogy mit köszönhetett (részben) „Képesinek”? „Tudom, hogy Szabó István írta rólam ezeket a jelentéseket – mondta egy korábbi interjúban. – Kádárról és a talpnyalóiról olyat mondtam, hogy négy év szilenciumot kaptam. Ez 1958-ban történt. A szilencium azt jelentette, hogy a színházon kívül semmit sem vállalhattam, s kéthetente jelentkeznem kellett a rendőrségen. […] Az is retorziónak számított, hogy vidékre kellett mennem. Békéscsaba akkor „büntetőtábor” volt. Ha befogtam volna a számat, biztos többre vihettem volna, de sosem voltam megalkuvó, gyáva”. Ha Oscar-díjat nem is kapott, Debrecenben végül igazi otthonra lelt, a város díszpolgárát búcsúztatta el most tavasszal. (Itt jegyezzük meg, hogy Polgár Géza sem játszott Budapesten – nem mintha csak ez tehetné tökéletessé egy színészi pályát -, de lehetséges, hogy nem véletlenül…).
Kóti Árpád /Fotó: Csokonai Színház
Novák börtönben volt és „mártirként kezeli magát”
Olvastuk, hogy „Képesit” 1957 tavaszán ráállították Novák Márkra, 1958 augusztusában hosszan jelentett róla, amiből az is kiderült, hogy a tehetséges rendezőt letartóztatták, lakását többször átkutatták… „Nováknak két testvére: egy huga, és egy öccse van, de testvéreivel nem nagyon törödik, otthon leginkább „oszi” becenevü barátjával van. „Oszi” valószinüleg gyári munkás, Novákék közelében lakik, s minden „üzletet” együtt bonyolitanak le. Pénzük soha nincs, legalábbis állandóan azt mondják, Novák mégis két hete vásárolt egy kb. 900 Ft. értékü négysebességes szuprafonleme(z)játszót. / Talán a Filmgyár 1000 Ft-os fizetéséből? Akkor miből él?: / A mult tanévben is voltak ehhez hasonló üzletei. /: Magnetofonja volt, aztán eladta, megint másikat vett, stb: /[…] A mult tanévben Novák kb. egy hétig letartóztatva volt. Erről az ügyről konkrétan nem hajlandó beszélni. Különös misztikába burkolja. Beszéli, hogy többször voltak házkutatáson nála és „Oszinál” „felforgatták az egész lakást” mondja. A letartóztatás valami politikai ügy – sejditi Novák, de erről nem beszél. Csak mártirként kezeli magát, s ha valaki börtönnel kapcsolatos dologról beszél, rögtön közbevág „Voltál már te börtönben? Tudod te mi az? mert én már ültem!”
Filmforgatás, jobb szélen Kézdi-Kovács Zsolt, tőle balra Novák Márk / Fotó: Fortepan.hu
A pár nap börtön annyira nagy élményt jelenthetett számára, hogy kisfilmet /: etódöt/ irt egy politikai fogoly börtönéletéből – folytatta “Képesi”. – Forgatni is akarta, de Keleti elvtárs nem engedte. Most készitette el diplomafilmjét Hernádi Gyula: Deszkakolostor” c. novellájából. A főszerepet Agárdi Gábor játszotta”. „Értékelés: A jelentés utasitásra készült, miután „Takács Péter” fn. ügynök már érdekes adatokat adott Novákról. Az ügynök jelentése további értékes anyagot ad Novák feldolgozásához. Javaslat: Az eddig anyagokat átadni Gábor elvtársnak.” (Jelentés Budapest, 1958. augusztus 6.). Szabó István ezúttal is teljesítette a feladatát: beszámolt Novák „gyanús cimborájáról”, „ügyleteiről”, érthetetlen költekezéseiről, börtön tematikájú filmtervéről. Csoda, hogy Novák nem lett a rendszer és a szakma kegyeltje? Előző cikkünkben már beszámoltunk Novák Márk tragikus haláláról, a filmrendező öngyilkos lett, miután nem tudta elkészíteni azokat a filmeket, amelyekre készült. Formabontó – és meglehetősen rendszerkritikus – rövidfilmje megtekinthető az interneten.
„Inkább a börtön, mint egy „Kaméliás hölgy”
Ezután ismét ugrunk az időben, már 1959-ben járunk. Szabó István összeismerkedett Mensáros Lászlóval. Ha már így alakult, jelentett is a színészóriásról (egyértelmű, hogy nem csupán megbízásra, önszorgalomból is dolgozott…): „Mensáros László szinész – aki az ellenforradalommal kapcsolatos politika bünügyben vád alatt áll, szabadlábon védekezik. Jelenleg Budapesten tartózkodik, testvére – akivel nyáron egy nyaralóhelyen voltam – bemutatott neki az Egyetem espressoban. Filmekről szóló semleges beszélgetés után kijelentette, hogy nem játszott szivesen Pesten. Egy kedves szerepe volt csak, az „Anna Frank” Pétere, a többi csak olyan, hogy szivesebben ült börtönben, mint játszott. Kérdésemre, hogy mit vár a tárgyalástól, azt válaszolta: „Az ügyvédem szerint valószinüleg vissza kell még ülnöm egy pár hónapot, node nem érdekes a dolog inkább a börtön, mint egy „Kaméliás hölgy” előadás – mondja és nevet. Nagyon jó a hangulata. Megjelent a főiskola Lumpácius Vagabundusz főpróbáján és nagyon vidáman viselkedett. Egy régi ismerőse ment el mellette, s csak hüvösen köszönt. Mensáros gúnyosan megjegyezte: „Fél idejönni hozzám”.
Jellemző a tartótiszt értékelése: „Ugy látszik Mensáros biztos az enyhe itéletben, ezért viselkedik ilyen arcátlanul.” (Jelentés Budapest, 1959. május 5.). Most már tudjuk, hogy Mensáros László hiába reménykedett az enyhe ítéletben, 1959. április 9-én két év két hónap börtönbüntetésre ítélték, végül 1960. július 20-án szabadult Márianosztráról. „Mensáros Laci Isten büntetéseként fogta fel a börtönt, megtérően, megbocsátóan és teljesen megszelídülve jött ki. Iván (Darvas Iván – a szerk.) a börtönben is kemény volt, és mindvégig lázadt” – írta Tolnay Klári visszaemlékezésében. Ő kísérte be barátját, Mensáros Lászlót a Markó utcába.
Mensáros László / Fotó: Mensaros.hu
Íme a jutalom: Szabót jelölték a bécsi VIT-re!
Amíg Mensáros László a bírósági ítéletre várt, addig Szabó István már a bécsi Világifjúsági Találkozóra készült, hiszen nagy hírt kapott 1959 tavaszán. Visszajelzést, amely szerint beérett a munka gyümölcse (ne feledjük, Szabót 1957 elején vitték be, két évvel később pedig már ilyen látványosan mögé állt a rendszer): „Szabó István III. éves filmrendezőt vizsgafilmje forgatásakor értesitette Lugossy KISZ titkár, hogy ő a főiskola VIT küldöttje […] Két nap mulva Szabót behivták a KISZ budapesti bizottságához, ahol az egyik titkár elbeszélgetett vele családjáról és főiskolai munkájáról. Felhivta figyelmét, hogy a VIT nem lesz leányálom, s nagyon nehéz munka vár a küldöttekre […] Berec elvtárs (Berecz János politikus, a rendszerváltás idején végig kitartott az MSZMP egyeduralma mellett, ki is buktatták a Központi Bizottságból – a szerk.) kijelentette, hogy ez az utazás még nem biztos, de azért Szabó tanuljon németül, mert erre nagy szükség lesz. Felszólitotta készüljön fel ilyen kérdésekre: Hányan haltak meg októberben a főiskolán, hányan vannak börtönben, hányat végeztek ki, a disszidáltak családjával mit csinált az ÁVH. stb. mert ilyen kérdéseket feltesznek majd, Bécsben. A küldöttség nagyon elegáns lesz, a legujabb nyugati divat szerint. Megmutatjuk Bécsben, hogy mi is vagyunk olyan „vagányok” mint ők. Az elmondottak ellenére lehet, hogy a VIT mégsem Bécsben, hanem Prágában lesz, mert az amerikaiak nagyon készülnek”. (Jelentés Budapest, 1959. április 27.).
A Békéért és Kádárért! / Fotó: Retronom.hu
Veszélyes disszidens érkezhet a VIT-re!
Szabó István korábban is sokat tett az utazásért, érezve az „amerikai veszélyt” egy értékesnek tünő jelentéssel szerzett újabb jó pontot, miután arról értesült, hogy egy ’56-os „disszidens” szervezkedni kezdett. Fenyvesi Károlyról volt szó. „1956-ban disszidált. Amerikába került, s jelenleg az Egyesült Államokban egyetemi hallgató” – írta róla „Képesi”. Az ügynök május közepén találkozott Fenyvesi volt osztálytársával, Csók Csabával, tőle tudta meg, hogy az egyetemista „készül valamire”. Fenyvesiék mellett Szabó István is a patinás Toldy Gimnáziumba (korábbi cikkünk színtere) járt, valószínű, hogy osztály- vagy évfolyamtársak voltak: „Csóktól érdeklődtem osztálytársai felől, s ő mesélte, hogy Fenyvesi az Egyesült Államokban valami nagy diákvezér, s ugy hallotta, hogy a VIT-re Bécsbe utazik […] Fenyvesi apja kb. 1952-53-ban elvált Fenyvesi anyjától, ujból megnösült, jelenleg Bécsben él. Ugy tudom disszidált. Fenyvesi anyja férjhez ment a Vidám Szinpad főügyelőjéhez: Király Ferenc /?/ […] Kb. 2 hete találkoztam Fenyvesi anyjával, s beszélgettünk, s közben megkérdeztem, igaz-e hogy fia nyáron Bécsbe utazik. Azonnal letagadta, s idegesen kérdezte, honnan hallottam. Megemlitettem Csókot, ekkor Királyné csodálkozva megjegyezte, nem érti honnan tudja Csók, hiszen ő is csak Fenyvesi nagybátyján keresztül tudta meg, ezt nem irta meg a fia, s a nagybátyjának is csak homályosan. Fenyvesi tehát valószinüleg az Ausztriában élő disszidált magyar egyetemisták egyik irányitója lesz a fesztivál alatt. „Képesi” Megjegyzés: „A jelentés egy példányát átadjuk Szeifert elvtársnak”. (Jelentés Budapest, 1959. június 19.)
A Bécsben kiragasztott ellenplakát, a kádári apokalipszis lovasai / Fotó: Betekinto.hu
Nem véletlenül készült Szabó István és az állambiztonság is kiemelten a bécsi Világifjúsági Találkozóra, ez volt az első VIT, amit nem szocialista országban – de azért a szigorúan semleges Ausztriában – rendeztek. Az is kiderült, hogy joggal tartottak a nyugatra menekül magyar egyetemisták akciójáról, akik több ellenrendezényt szerveztek (a Bécsi Menekült Magyar Diákok Szövetségéről és az ellen-VIT-ről a Betekinto.hu-n olvasható egy érdekes interjú), Fenyvesi Károly (avagy Charles Fenyvesi) szerepéről nem tudni. Fenyvesi egyébként elismert amerikai író, publicista, többek között a Szabad Európa Rádió és a Washington Post munkatársa volt, a kétezres évek elején a Válaszban jelentek meg hiánypótló történelmi irásai.
Azt sem tudjuk, hogy Szabó István részt vett-e a VIT-en, “Képesi” jelentései között nem találtunk erre vonatkozó dokumentumot. Az ügynök további, utolsó (megmaradt?) jelentéseivel következő cikkünkben folytatjuk.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS