Nem kell már a klíma, mert kopogtat a klímakatasztrófa, Karácsony pedig mindent leteker
Nagyot ment a héten, s végül csak beállt a főpolgármester is a hibbant eurofil politikusok hosszan kígyózó sorába. Hétfőn jelezte, hogy hajlandó végrehajtani a brüsszeli direktívákat, azaz a fűtés–hűtés letekerését. Kedden jó magyar ballib szokás szerint megszorításokról beszélt, szerdán letagadta, majd a közösségi oldalán hadat üzent az orosz gáznak és majdnem Putyinnak is. Csütörtökön ismét elmondta, hogy minden a kormány hibája, végül péntekre az is kiderült, hogy a klímakatasztrófáról Orbán tehet, illetve mindenki agyalágyult, aki azt hiszi, hogy ő tényleg letekeri majd a fűtést Budapesten. De hol van már a nyelvvizsgabotrány, a Városháza eladásának kísérlete, vagy a zuglói parkolási mutyi; ki foglalkozik már a metróklímával, mikor Budapesten is kopogtat a klímakatasztrófa? Mert mindig van ok a pótcselekvésre.
Valami orbitális önértékelési zavarban szenved Karácsony Gergely: kitiltja az autókat a belvárosból, lecsavarja a fűtést, kikapcsolja a hűtést és lekapcsolja a díszkivilágítást – így küzd Tüttő Katával vállvetve az orosz energiától való függetlenedésért. Már csak a Putyinnak szóló hadüzenet hiányzik!
Mi folyik itt, Budapesten?
De van itt egy komoly tévedés is. Nem azért ülnek autóba Budapesten az emberek, mert sétakocsikázni támadt kedvük, hanem mert nap, mint nap el kell jutniuk A pontból B pontba. Kora reggel munkahelyre menni, gyereket az iskolába vinni, orvoshoz igyekezni, ügyet intézni, vásárolni... szóval sokszor tényleg kell az autó. Persze, Karácsony nem szeret korán kelni, annál inkább szeret a szolgálati autóból a sarkon biciklire pattanni. Ha pedig minden kötél szakad, akkor következmények nélkül használhatja a buszsávot is, de mindezek ellenére azt neki is illene megértenie, hogy a budapestiek és az agglomerációból érkezők számára szűkösebb a lehetőségek tárháza.
Az autósok üldözése és a kocsik kitiltása a fővárosból minden bizonnyal jól hangzó ábránd, de mint minden utópia, ez is inkább okoz vesződséget és növeli az egyébként is növekedő problémahalmazt az egyre élhetetlenebb fővárosban.
Leteker, lekapcsol, az oroszokkal szembeszáll
A héten viszont még ennél is nagyobbat mert álmodni a Karácsony–Tüttő duó. Két és fél évvel a máig nem definiált és abszolút pótcselekvésnek bizonyult klímavészhelyzet kihirdetése után megtartották az első Energiacsúcsot a Városházán.
Európa, Magyarország és Budapest sem függhet tovább az orosz gáztól, ennek érdekében fel kell pörgetni az energiatakarékossági és a megújuló energiatermelési beruházásokat!
– adta hírül ambiciózus tervét a főpolgármester.
Minden korszerűsítés és a szokásos blabla mellett két gyors intézkedést javasoltak:
- két órával rövidítik a díszkivilágítást, azaz a nyári időszakban 11 óráig lesz csak díszkivilágítás,
- a nyári hónapokban legfeljebb 25 fokig hűtik, a téli hónapokban legfeljebb 20 fokig fűtik az épületeket.
És végül:
Meghirdetjük a Fővárosi Önkormányzat energiafüggetlenségét. Talán ambiciózusnak hangzik, de nagyon is megvalósítható, képesek és készek vagyunk arra, hogy 2030-ra elérjük, hogy a budapesti közművek az általuk termelt energiából működjenek. A fővárosi közművek energiaellátása így nem függene sem Oroszországtól, sem a mindenkori kormánytól, sem az energiacégektől.
Kevésbé ambiciózus, annál fontosabb „gyors intézkedés” lehetne a kétezer leszerelt kuka visszaszerelése – ha már zöldpolitikusnak hirdeti magát. De a „méhlegelőket” sem ártana néha fazonra vágni.
A javaslatcsomaggal mindenesetre a Karácsony–Tüttő duó is beállt azon „zöld” eurofil politikusok közé, akik azt javasolják, hogy télen fázzunk, nyáron ne hűtsünk, meg ne fürdjünk le, mert ezzel egyszerre meg lehet állítani a klímakatasztrófát és az oroszokat is.
Az utópista politikusokat sosem érdekelték az emberek. Az utópista politikusok jó esetben minden hülyeségre, rosszabb esetben pedig az erőszakra is képesek azért, hogy az emberek akaratával szemben lépéseket tegyenek a „lehetséges világok lehető legjobbikának” megvalósulása érdekében.
Klíma(v)álság a városházán
A magukat zöldnek nevező mozgalmak
olyan apokaliptikus jövőt vizionáló kifejezéseket használnak, mint a klímakatasztrófa és klímakataklizma, vagy olyan értelmetleneket, mint a klímavédelem és a klímasemlegesség. Előbbiek jelentős mértékben túlzó, utóbbiak pedig értelmetlen kifejezések, mivel nem a természetes folyamatnak minősülő klímaváltozást kell megvédeni, hanem a folyamat hatásait kezelni és a káros hatású emberi tevékenységet mérsékelni
– írja Bíró András, a XXI. Század Intézet kutatója tavaly megjelent elemzésében, hozzátéve:
A baloldal által javasolt ideológiai indíttatású megoldások csupán jól kommunikálható látszatcselekvések, amelyek nem a valódi problémákat oldják meg, esetleg az átlagember rovására akarnak szabályozni és központosítani.
Kitűnő példa erre Karácsony Gergely és a tengerből kilovagló Tüttő Kata ámokfutása.
Pótcselekvés, de ártalmas pótcselekvés.
Klímakatasztrófa van, következmény nincs
Volt egy nyelvvizsgabotrány, majd kiderült, hogy Karácsony Gergely jogszabályt hágott át, mikor oktatni kezdett. Minderről hazudott. Következmény? Semmi. Jött a Városháza eladásának szándéka, majd kiderült, hogy erről is füllentett. Vagy legyünk megengedőbbek: másként emlékezett.
Következmény? A nagy semmi. Nulla, zéró.
Most terebélyesedik a zuglói parkolási mutyi, a szálak pedig Karácsonyig érhetnek.
Következmény? Semmi!
Lehet mondani, hogy erről sem tudott. Mint ahogy nem tudott arról, hogy nyelvvizsga kellett a doktori képzéshez, végzettség az oktatáshoz. Ahogy lehet azt is vélelmezni, hogy nem tudott arról sem, hogy a háta mögött saját beosztottjai tárgyalásokat folytatnak a Városháza eladásáról.
Lehet mondani, de egyre kínosabb. Ahogy egyre kínosabb fenntartani azt a látszatot is, hogy a baloldal a korrupció ellen harcol. Budapest ugyanis bizonyos szempontból a baloldal lakmuszpapírja.
Ha azonban Budapestre is megérkezik a klímakatasztrófa, akkor semmiről sem kell már beszélni.
A következménynélküliség úgy látszik, hogy generációkon átívelő rendíthetetlen hagyomány. Hamisíthatatlan baloldali tradíció.