Nem polgárháború ez, hanem a nagyvárosok kollektív öngyűlölete, ostobasága és önpusztítása

A Twitterre felpakolt videók alapján a francia városokat önfeledten szétverő és kifosztó csőcselék egy jelentős részét bizony a bennszülöttek adják. Élvezettel szarnak oda, ahonnan esznek. Így ment ez arrafelé már ‘68-ban is. Az úgynevezett migránsbűnözés nem ok, hanem okozat, a vége pedig a városi ökoszisztéma összeomlása lesz.

A „lázadók” derékhada persze a külvárosi gettók másod- és harmadgenerációs ifjú bevándorlóiból áll, ami természetes, mert egyrészt ráérnek, másrészt a fél életüket a rendőrséggel való verekedéssel töltötték. Tapasztaltak, komoly rutinnal bírnak, nem ijednek meg néhány gumilövedéktől és némi könnygáztól. Köszönhető ez annak, hogy tényleg az égadta világon semmi értelme nem volt a betelepítésüknek.

Valamikor a ‘60-as, ‘70-es években, amikor a francia nehézipar még létezett, valahol valakik kitalálták, hogy rengeteg munkásra lesz szükségük, amit a legegyszerűbben a volt gyarmataikról szerezhetnek be. Azok frankofón népek, beszélik a nyelvet, többé-kevésbé szobatiszták, biztos alkalmasak lesznek kohásznak és bányásznak. Aztán – mint a nyugati világban lassan minden – a projekt a Sorbonne Egyetem kiválóan képzett muciológusainak kezébe került, akik nem voltak restek eltéríteni. Nem a nehézipari környékre telepítették a gazdaságból hiányzó afrikaiakat, hanem összeadták a szovjet tudományosságot a francia humanizmussal, és hatalmas kolóniákat építettek betonból azon városok köré, amelyek pont nem igényeltek friss húst.

A tervük az volt, hogy most megmutatják mindenkinek, működik a társadalomtervezés, helyes elméletekből képesek lesznek sikeres gyakorlatot faragni. Azzal számoltak, hogy izgalmas, élő, lüktető és prosperáló közösségek jönnek létre a nagyvárosok peremén a szovjet mintára épített panelrengetegben.

Hát, az izgalom és a lüktetés összejött, a prosperitás nem annyira.

A muciológiának erre is megvolt a tudományos válasza: kitalálták, hogy ezek a közösségek a francia kolonializmus áldozatai, így nem róható a terhükre, hogy semmi hasznot nem hajtanak a befogadó országnak, kárt viszont bőven okoznak. Konkrétan némi szolgáltatóipari proletariátuson kívül csak bűnözést és állami támogatások professzionális felszívását adták hozzá a városokhoz. Persze felelősségre nem szabad őket vonni, hiszen áldozatok, a gyarmattartó Franciaország sokat nyomorgatta az őseiket Szenegál-külsőn, ezért most nyugodtan szétverhetik és kirabolhatják a korábbi gyarmattartó városait.

An older French woman is pleading with police to not arrest the rioters bc it would be racist

I have never seen anything like this pic.twitter.com/MQ9rRYPG2c

— Jack Poso 🇺🇸 (@JackPosobiec) July 2, 2023

A fenti videóban a kedves idős néni könyörög a rendőröknek, hogy ne tartóztassák le a zavargókat, hiszen az rasszizmus volna. Térdre esett már a gondolatától is, hogy bármi bántódás érhetik azokat az aranyos, cuki tinédzsereket, akik éppen felgyújtottak 130 autót, pár házat és a rendőröktől lopott fegyverekkel lövöldöznek. Ő az a francia, aki, ha fiatalabb lenne, ott zavarogna és rombolna a francia kolonializmus „áldozataival”. Mert az egyetlen elfogadható magyarázat arra, ami velük történik, hogy ők a hibásak. Illetve nem ők, hanem az állam bűnei, és dehogy a friss bűnök, a korlátlan betelepítés, hanem a régiek. Amiket még a szüleik és nagyszüleik követtek el.

A térképről leolvasható, hogy a zavargások és fosztogatások a nagyvárosokra, legfőképpen Párizsra koncentrálódnak. Mintha ezek a városok éreznék, hogy túl nagyra nőttek, ideje elpusztulniuk. Régebben, amikor az orvostudomány fejlődése elmaradt az urbanizáció sebességétől, ragályokkal és járványokkal kezelték a felesleget, ha meg nem pörgött ki ilyesmi a szerencsekeréken, akkor egy tömegháborúval. Egészen a XX. század elejéig a városoknak folyamatosan szükségük volt a vidék népességfeleslegére, jóval többen haltak meg, mint ahányan születtek. Aztán az orvostudomány és a városi infrastruktúra (csatornázás, iható víz, belélegezhető levegő) fejlődése megoldotta, hogy már magától is növekedjen a népesség, de erről elfelejtették tájékoztatni a Sorbonne Egyetem muciológusait, ezért ők szükségesnek tartották, hogy néhány millió afrikait hozzátoldjanak.

A nagyvárosok elviselhetetlenné váltak. A tömegnyomor, a céltalanság, a dologtalanság és a szolgáltatóipari proletariátus cseléddühe pedig mindig robban, és ha ehhez megkapják a jóemberségben tetszelgő, szenvelgő és mások áldozatiságán picsogó polgárság támogatását, akkor a város el is pusztítja magát. Mert roppant szórakoztató lehet egy észak-afrikai tinédzsernek szétverni az élelmiszerüzletet, meg felrobbantani a benzinkutat, miközben kidönti a villanyoszlopokat, elvégre mindez a bunkó franciáké, akik a nagyapjának a tesóját indokolatlanul agyonlőtték a függetlenségi háború alatt, csak éppen az észak-afrikai tinédzser éhen fog halni nemsokára. Ha nem nyitnak ki a boltok, ha megszűnnek a közszolgáltatások, ha rendőri jelenlét híján nem állítják helyre az infrastruktúrát, akkor egy darabig el lehet lenni a rablott holmival, de aztán vége.

Szóval nem polgárháború ez, hanem a nagyvárosok természetes önpusztítása. Nincs szükség ugyanis sok milliós metropoliszokra, és pláne nincs szükség az ott tenyésző semmirekellőkre. A polgárság józannak megmaradt része meg fél évig meghúzza magát a vidéki rokonoknál. Aztán kezdődhet minden elölről.