A szabadságharcos főváros - Látványos emlékműsort tartunk a hősök és áldozatok tiszteletére
Kövér László a Nemzeti Vértanúk Emlékművének újraavatásán, 2019-ben
Különleges szabadtéri emlékműsort tart a kommunizmus áldozatai emléknapja előestéjén, kedden a pesti Vértanúk terén a Nemzeti Maximumért Alapítvány és a PestiSrácok-csapata. Melyen Andrási Attila Tisza István és kora című új drámájának részletét bemutatja az Udvari Kamaraszínház, mini szabadságkoncertet ad: Nagy Feró. Köszöntőt mond Szalay-Bobrovniczky Vince, felszólal a Magyar Út DPK több alapítója, így Tóth Máté energiajogász, Köő Artúr történész, Püski István író-könyvkiadó, Lakó Anna, a Fidelitas külügyi igazgatója, Szabó Gergő és Stefka István. Közreműködik: Kertész Dávid. A főszervező: Huth Gergely.
Az emlékműsor színhelye beszédes: a Nemzeti Vértanúk Emlékművét az 1919-es vörös terror áldozatainak tiszteletére állították fel 1934-ben a Kossuth tér délkeleti szegletében , amelyet a kommunisták már 1945-ben leromboltak. Ám Kövér László kezdeményezésére 2019-ben helyreállították, az emlékmű eredeti helyét elfoglaló Nagy Imre-szobrot pedig odébb kellett költöztetni. A Szabadságharcos főváros 1919 - 1956 - 1989 című emlékműsor 17 órakor kezdődik és 19 óráig tart, 2026. február 24-én. Az érdeklődőknek teával, forralt borral és fűtött sátorral kedveskednek a szervezők. Várjuk nézőinket és olvasóinkat!
Nagy Ervin filozófus-politológus szellemében
A szervező Nemzeti Maximumért Alapítvány a rendszerváltoztatás utáni időszak egyik fontos szimbolikus gesztusának tartja a Nemzeti Vértanúk emlékművének helyreállítását. 2007-be a néhai Nagy Ervin politológus-filozófus hozta létre az alapítványt, s egyik fő küldetése azóta is, hogy ellensúlyozzák a XX. századi diktatúrák bő négy és az átmenet két zavaros évtizedében a közgondolkodást hamis útra terelő (poszt)kommunista és neoliberális behatásokat. Éppen ezért régi törekvésük, hogy a kommunizmus áldozatainak emléknapján a Nemzeti Vértanúk emlékművénél emlékműsort rendezzenek, melyre most, a Miniszterelnökség és a Nemzeti Együttműködési Alap támogatásával sor kerülhet.
A szónoklatokat szabadtéri, digitális kiállítás egészíti ki, hátterét a különleges megvilágításba helyezett Nemzeti Vértanúk Emlékműve adja. A kiállítás A szabadságharcos főváros címet kapta és a fővárosi antikommunista ellenállás ikonikus alakjait és eseményeit mutatja be, hiszen a magyarság a világon elsőként kelt fel 1919-ben a kommunista terror ellen, elsőként emelt fegyvert 1956-ban a szovjet megszállással szemben és elsőként fogott hozzá a rendszerváltoztatáshoz, melyet 1989-ben, az első szabad választás kiírásának kikényszerítésével tetőzött be. Az egyes korszakok antikommunista hőseit korhű ruhába öltözött hagyományőrzők elevenítik meg.
A Nemzeti Maximumért Alapítvány két 2025-ös, hasonló emlékműsorának, a november 4-i Halhatatlanok napjának és az 1988. június 27-i nagy Erdély-tüntetést méltató emlékgyűlésünknek a fotógalériáit ITT és ITT lehet megtekinteni.
Háromszor is elsőként a bolsevizmus ellen
A Vértanúk tere szimbolikus helyszín, hiszen itt döntötték le a kommunisták a Nemzeti Vértanúk Emlékművét, mely 1934 és 1945 között a vörös terror itthoni áldozatainak állított emléket. A vörös terror időszaka (az emlékművön eredetileg szereplő felirat és alapítványunk megítélése szerint) tágabban értendő, hiszen az már Tisza István meggyilkolásával és a Károlyi-féle puccsal, azaz 1918. október 31-én megkezdődött.
Kövér László, az Országgyűlés elnöke kezdeményezésére az emlékművet 2019-ben helyreállították - így szükségszerűen el kellett távolítani onnan Nagy Imre szobrát. Az 1994-ben visszatérő szocialista-liberális kormányzás ugyanis még a vértanúinkat is elvette, a mieink helyett az övékét állítva a Vértanúk terére.
Nem véletlen tehát, hogy ide szerveztük meg emlékgyűlésünket, amely az áldozatok előtti tisztelgés mellett a kommunistákkal bátran szembeszálló magyarokat méltatja. Hiszen mi magyarok lázadtunk fel elsőként a kommunisták ellen.
1919-ben a a júniusi ludovikás felkelés és monitorlázadás volt a Szovjetunión kívüli világ első antikommunista felkelése, aztán az ismert, túlkapásoktól sem mentes módon végül megtörtént a megmaradt ország felszabadítása.
1956-ban mi indítottunk szabadságharcot elsőként (és egyedüliként) a szovjet megszállókkal szemben. A pesti és vidéki srácok, a véres sortüzekkel letört tüntetések résztvevői, a Munkástanácsok szívós kiállása és a forradalom kitörölhetetlen híre beverte az első méretes szöget a kommunista diktatúrák koporsójába.
1989-ben mi tetőztük be elsőként a rendszerváltoztatást, kiharcolva a szabad választások kiírását. A folyamat talán Csurka István Bibó-felejtés című 1979-es és Duray Miklós Kutyaszorító című 1983-as írásával, illetve a hetvenes évek spontán szerveződő és súlyosan megtorolt március 15-i tüntetéseivel kezdődött. Emblematikus eseményei a monori és lakiteleki találkozók, a Batthyány-örökmécsesnél feloszlatott 1988-as tüntetés (ahol együtt verte a karhatalom a Fidesz és az SZDSZ későbbi vezetőit), a heroikus, nagy Erdély-tüntetés, az 1989-es március 15-e, vagy Nagy Imre június 16-i újratemetése, melyen Orbán Viktor meghekkelte az elvtársak forgatókönyvét a történelmien bátor felszólalásával. A sok kiváló hazafi és ellenzéki társaság sorában nem feledkezhetünk el a megtörhetetlen szabadságharcosról, Pákh Tiborról, a 301-es parcella kopjafáit felállító Inconnu Csoportról, de a Fekete Dobozról és a Krassó Györgyről sem.
A kommunista bűnök terhét hordozó baloldal törekvése, hogy mindhárom emblematikus évszám emlékezetét összekuszálja és kisajátítsa. Ezért a Nemzeti Maximumért Alapítvány küldtetése, hogy antikommunista hőseink emlékezetét megtisztítsa a rárakódott hordaléktól és kellő megbecsüléssel, hitelesen hirdesse tetteiket.
