Pesti Srácok

Nem, tényleg nincs Horthy-szobornak helye az országban

Nem, tényleg nincs Horthy-szobornak helye az országban

Gumicsontot akarunk? Itt van nekünk ez a Horthy-szobor, meg minden, ami azóta következett. A műbalhéval, felháborodással, adok-kapokkal, sértődésekkel és kölcsönös, történészinek ugyan nehezen nevezhető, de mindenesetre hangzatos értékelésekkel. Kezdve ugye a DK-féle, sztálinista vonaltól a mi hazánkos, elborult értelmezésekig.

A legjobb hozzászólás szerintem Szilvay Gergelyhez kapcsolódik, aki a Mandineren tömören beszámolt arról, hogy egyébként szakmailag miért totálisan tarthatatlan álláspont Horthyt nemhogy nácizni, de fasisztázni is, mert abban meglehetős konszenzus uralkodik szakmai körökben, hogy a kormányzó egyik sem volt. Az – vonja le egyébként ugyanezt a konklúziót Szilvay is –, hogy a sztálinista megközelítéshez ragaszkodik a DK, mindössze annak köszönhető, hogy saját munkásőrnyugdíjasaik szimpátiáját szeretnék megnyerni, akik vígan lövöldözgetnének a szovjet tankok árnyékából a pesti srácokra.

Erről szól ez, semmi egyébről. Én magam e helyütt annyira sokat nem foglalkoznék Horthy Miklós személyével. Egyrészt azért nem, mert korábban megtettem már pár alkalommal, másrészt nálam sokkal szakavatottabbak is akadnak erre a feladatra.

Talán abban konszenzus lehet a jobboldalon, egyfajta minimumként, legkisebb közös többszörösként, hogy Horthy Miklós vezetésével Csonka-Magyarországnak sikerült túlélnie a Trianon okozta drasztikus traumát, majd okos, szakmai politikával – amihez amúgy Horthynak sok köze nem volt, de ezért is mondtam vezetést, nem irányítást – egyre jobban teljesített a gazdaság, végül korlátozott mértékű, de igazságosnak mondható revízióra is képes volt az ország, különféle nemzetközi egyezményeket követően. Horthy Magyarországa, ameddig tudott, a lehetőségekhez mérten élhetőbb körülményeket biztosított zsidó származású honfitársainknak – ezt azért kicsit jobban is kifejtem –, majd maga Horthy is igyekezett a szövetségesek oldalára állítani az országot. Ez végül tragikus kudarccal járt, ami Magyarország, egyben a kormányzó bukását is jelentette.

PestiSracok facebook image

Oké, ez a minimum. Pluszként hozzáteszem, hogy a két világháború közötti Magyarország pezsgő kulturális élete, komolyan vett és megélt nemzeti ethosza és a baloldal folyamatos háttérbe szorítása ma is jelenthet igazodási pontot. Amikor valaki ezeket emlegeti fel és erre egyesek Horthy-nosztalgiával vádolják, bármikor megvédem. E tekintetben tehát én is egyfajta – rossz, nagyon rossz magyarsággal mondott – nosztalgista vagyok.

Ám van az éremnek egy másik oldala is, amit persze unos-untalan lehetett már hallani, de ettől még igaz. Mert a Horthy-féle Magyarország saját magát – jogilag helyesen – a királyi Magyarország utódjának tartotta. Mondhatni, a Monarchia csonka továbbvivőjének. És abban a bizonyos Monarchiában megvolt mindaz, ami Horthy Magyarországán is – de ehhez nem kellett politikai szintre emelni az antiszemitizmust. Persze, megvolt a XIX. század végén az a bizonyos Országos Antiszemita Párt, Istóczy Győzővel, akik a tiszaeszlári, komolyan vehetetlen, egyben végtelenül gonosz vérvádas per után két választás erejéig minimális képviseletet nyertek a törvényhozásban, de összességében azért elég nagy nevetség tárgyát képezték.

Azt sem kell tagadni, hogy az 1800-as évek Magyarországán létezett az antiszemitizmus, de nem képezte állami döntések tárgyait. Sőt, a korszak végig afelé tendált, hogy minél teljesebb jogegyenlőséget teremtsen meg az egyes felekezetek között. Hogy egészen konkrét legyek: a Monarchiában nem hozták volna meg a numerus clausust, sem bármelyik zsidótörvényt. Se így, se úgy. És az a rendszer, ahol ezek megtörténhettek, majd egyre súlyosabbá válhattak, az finoman szólva nem ideális, nem megfelelő, legfőképpen nem bűntelen rendszer.

Visszautalva a korábbiakra, értem és egyet is értek azzal, hogy mindezekkel együtt is egy szigetet jelentett az európai zsidóságnak 1944-ig Magyarország, de ez nem lehet felmentés. Az meg pláne nem, amit ugyan elég történelmietlen megközelítésnek tartok, ám sokak szerint ezek a törvények szükségesek voltak a bécsi döntésekhez. Hát, ha ezek szükségesek hozzá, akkor inkább egyenek meg a férgek, mint hogy a férget megegyem. Nem, Horthy Miklós, létező, el nem tagadható és dicséretes pozitívumai mellett sem érdemel szobrot Magyarországon.

Itt jönnek képbe a minapi történések. Mert természetesen a Mi Hazánk nem bírta ki, hogy valami antiszemita toposzt ne süssön el. Se helye, se ideje nem lett volna ennek, de csak oda kellett szúrni, ezzel is mutatva, hogy mi a párt igazi veleje. Amire persze menetrendszerűen érkezhettek a balos baromságok. És tudják, az az érdekes, hogy aktuálpolitikai dimenzióban vizsgálva, az ilyen történések nagyon is jól jönnek a kormánypártoknak. Hiszen 2019-et követően úgy tűnt, hogy megszűnik a centrális erőtér. Sőt, 2022-ben újra a kétezres évek menetrendjét láthattuk, amikor két nagy politikai tömb csapott össze egymással. Az most más kérdés, hogy ez még nagyobb sikerhez vezetett, mint a centrális erőtér létezése alatti bármikori választás idején. Ettől még a centrális erőtér gondolata és megvalósítása a legbiztosabb alkotóeleme annak, hogy a Fidesz–KDNP a lehető legtovább maradhasson hatalomban. És tessék, a Mi Hazánk minden eddiginél jobban dolgozik azon, hogy ez újra megszülessék.

Szobrokat békeidőkben nem illik lerombolni, inkább vigyük el őket egy parkba, hogy a leszármazottak rémüldözhessenek. Úgyszintén szobrokat sem illik állítani, ha arra méltatlan az, akiről megemlékezne.

Vezető kép: A kormányzó egyik közismert fotója

Ajánljuk még

Húsz éve verték agyon Simon Tibort, a Fradi legendáját – Gyilkosai túl olcsón megúszták

Sport 2022 április 23.
Húsz éve, 2002. április 23-án hunyt el Simon Tibor 16-szoros válogatott labdarúgó, a Ferencváros legendás hátvédje. Az „elhunyt” szó persze sántít, hiszen a Fradi játékosát agyonverték. Magyar György, az egyik tettes védője korábban Szabó Gergő kollegánknak így foglalta össze az eseményeket: ezek a lények puszta szórakozásból vertek halálra egy menekülő, bocsánatot kérő és életéért könyörgő embert, majd ott hagyták saját vérében a flaszteren.

Elmebeteg volt Péter Gábor vagy szociopata bűnöző? Az Eisenberger család nyomában

A Hálózat 2018 december 10.
Amikor Péter Gábor egyik főcsatlósát, Bálint István idegorvost letartóztatták, a lakásán megtalálták "Eisenberger Benő" kórtörténetét. Az ÁVH megsemmisítette az iratot, ami azért furcsa, mert „Eisenberger Benő” Péter Gábort takarta, aki csak később vette fel mozgalmi, magyarosan csengő nevét. Péter Gábor bátyja, Sámuel a visszaemlékezések és iratok szerint bolond volt, az ÁVH vezére egy ismert pszichoanalitikussal raboltatta haza. Péter nővére, Katalin pedig végül Lipótra került, s annak férjét, a szerencsétlen asztalosmestert, aki az egész Péter családot támogatta korábban, kihallgatás közben verték agyon. Őrült volt-e Péter Gábor? Bemutatjuk az Eisenberger családot.