Pesti Srácok

Popper Péter titkos élete: zsilettpengés bűnözőként kezdte, végül a Rákosiéknál jól fekvő apja mentette meg a börtöntől, majd dugta el a Lenin Intézetbe

null

Popper Péter ma is százezrek „guruja”, „mestere”, pedig elképesztő életet élt. Cikkünkből kiderül, hogy apja a Rákosi-diktatúra befolyásos kádere, Gerő Ernő bizalmasa volt. Maga Popper zsilettpengés boxerrel verekedő bűnbandába került. Korábban betört házakba, lakásokba, ahonnan ellopta az idős emberek pénzét. Amíg apja és anyja a kommunista párt gyűléseit járta, ő bűnözött, és amikor a társaság lebukott, őt csak apja tudta megmenteni a börtöntől. Bedugták a Kútvölgyibe. Poppert nemcsak kimentették, de bekerült abba a szovjet–magyar Lenin Intézetbe, ahol a jövő kádereit képezték – marxizmus-leninizmust tanult, de olyan jól, hogy a kommunista propaganda vele példálózott a fiatalság elől. A kis Popper elvtárs „éltanuló” cikket írt a Szabad Ifjúságba, ahol elmagyarázta, hogyan is kell tanulni. Ezután a rablóból pandúr lett és bevetették a galerik elleni küzdelemben. Nem véletlenül, hiszen pontosan ismerte a valódi bűnözők lelkivilágát, motivációit. Hiszen ő tényleg az volt. Egy elképesztő történet első része.

Hosszú bevezetővel kell kezdenem, a következő három bekezdést akár át is lehet ugrani. Az utóbbi idők egyik legfélelmetesebb könyvélménye volt az a Popper Péterrel készült interjúkötet, ami egyszerre volt szórakoztató, meglepő és gyomorforgató. Egyik jelző sem túlzás.

A pszichológusból lett néhai életmód-guruval az a Mihancsik Zsófia beszélgetett, aki a posztkommunista és liberális értelmiség és politikai vezetés egyik kedvelt riporterének számít; Horn, majd Gyurcsány feltétlen híveként ismert. Politikai lakájok minden oldalon mindig vannak, szerepe csak azért érdekes, mert Popper – mint Horn egykori tanácsadója – érezhetően megbízott beszélgetőpartnerében.

PestiSracok facebook image

Ezt az ÁVH-s párhuzamot kár lenne elengedni: tudjuk, hogy Poppernek a kérdezés, a kikérdezés volt az egyik szakterülete – a „Professzort” nem véletlenül használta fel az állambiztonság korábbi cikkünket>. Előéletét megismerve megkockáztatom: ha 1945-ben kicsit idősebb, ugyanezzel a karakterrel, politikai elkötelezettséggel, dühvel, és bosszúvággyal elég nagy valószínűséggel a politikai rendőrséghez, a későbbi ÁVH-hoz kerül ő is. Így később az utódszervezet fizetett munkatársa lett.

Popper Péter pszichológus átveszi a Demény Pál-emlékérmet Nyers Rezsõtõl, az alapítvány elnökétõl az MSZP székházában / Fotó: MTI

Tény, hogy Popper magabiztosan, viszonylag szabadon mesélt Mihancsiknak, olyan bensőséges légkört teremtve, ami a hasonló visszaemlékezésekben érzékelhető. Voltak persze tabutémák.

Az előbb említett kényes múlt, az akkor még nem is ismert „Professzor” szerepe természetesen szóba sem került. Ahogyan az üldözött galerik vagy a huligánok sem. Popper ekkor – az interjúk 2001–2002-ben és 2007-ben készültek – már nem beszélt erről; igen nagy csalódást jelentett volna sokaknak, akik jellemzően a pozitív, a lehető legpozitívabb személyiségjegyeket társították és társítják hozzá.

A keményvonalas rajongókat – vannak jó pár százezren – persze semmi sem tántorítja majd el. A mindenáron vezetőkre vágyó csoportoknak vagy embereknek teljesen érdektelenek a tények. Hősük szent maradna akkor is, ha kiderülne, hogy nagyobb áruló volt Júdásnál és sötétebb bűnt követett el Káinnál – hogy a Popper által is kedvelt bibliai példáknál maradjunk.

Az anekdotázás ára: Vitray és ő is magukat buktatták le

Popper mindenesetre szabadon anekdotázott, s ahogyan a hozzá hasonlóan sokáig érinthetetlennek tűnő, valamiféle szakmai félistenként kezelt Vitray Tamás könyve is akkor volt igazán izgalmas, amikor fiatalkoráról írt – múltjától eltávolodva, Kisneufeldként emlegetve önmagát –, ez a pszichológusnál ugyanígy van.

Közös a két nagy baloldali idolban (azon túl, hogy kialakítottak magukról, illetve felépítettek róluk egy „mézes-mázos”, „atyáskodó” szerepet a tévében és a sajtóban), hogy saját magukat buktatták le. Vitrayról senki sem írta meg korábban, hogy hírszerzőnek tanult és agitpropos hadnagy lett <cikkünk itt olvasható>, ahogyan Popper szennyes múltjának is csak részleteit ismerni.

Az egyik Kessler nővér Antal Imrével és Vitray Tamással a szilveszteri műsorban. 1972 / Fortepan.hu, adományozó: Szalay Zoltán

Apja Rákosiék alatt egyre feljebb emelkedett

Az interjúkötet kiemelkedő részei azok, amelyekben Popper bűnöző „karrierjéről”, szülei kommunista felemelkedéséről ír. E rétestészta hosszúságú bevezető után vágjunk bele. A pszichológus önéletrajzi könyvében elmondja, hogy honnan érkezett. „Én abban nőttem fel, hogy a rendes emberek mind baloldaliak. Ezt, mint axiómát tudomásul vettem.

A részvénytársaság tulajdonosa egy testvérpár volt: Freund István, aki elpusztult a háború idején és Freund Mihály, kétszeres Kossuth-díjas vegyész. Papa nem volt tulajdonos, vezérigazga­tó volt, de ez később mégis jól elszórakoztatott en­gem, hogy egy szociáldemokrata hogy lehet vezérigazgató egy kapitalista vállalkozásban – mellesleg egész jól.

A határok ugyanis másutt voltak meghúz­va. Hogy egy példát mondjak:

<...>És miután atyámnak nagyon jó neve volt az ásványolaj-szakmában, a háború után elnézték neki, hogy kapitalista vezérigazgató volt, és ő lett a magyar ásványolaj fejedelme.

Gerő elvtárs elengedte a kezét?

Később Popper szerint apja összeveszett egy terven Gerő Ernővel, aminek a végén kikerült a Párt kegyeiből: „Mire Gerő azt mondta: Nézze, Popper elvtárs, szabotázsért le is tar­tóztathatnám, de érdemeire tekintettel engedélyezem, hogy megírja a nyugdíjazási kérelmét. Úgyhogy a papa elment hazulról, mint az olajipar fejedelme, és hazajött, mint nyugdíjas. Ötvenkilenc éves volt ek­kor, hetvennégy éves korában halt meg. Nagyon jól élt nyugdíjasként is, kiélte ifjúkori vágyait, festett, biliárdozott, sakkozott, moziba járt, de az olaj szót nem lehetett kiejteni a jelenlétében.”

Gerő Ernő elvtárs 1955-ben / Fotó: Fortepan.hu, RTV

Popper Viktor Rákosiék alatt kezdett igazán befutni

Nem tudni, hogy Popper apja, Popper Viktor mekkora név volt a szakmában a második világháború előtt. Beazonosítani sem volt egyszerű (a pszichológus nem írta le, más cikkekben, interjúban sem említette a keresztnevét), mindössze néhány cikkben szerepel. Valószínűleg nem volt akkora tekintély, mint amekkorának a fia – vagy ő magát a gyereke előtt – lefestette, alig-alig szerepelt a sajtóban 1945 előtt. Az egyetlen hír jövendő házasságának bejelentése, 1930-ban több lap megírta, hogy eljegyezte „Mandel Margitot, Mandel Sámuel rabbi leányát”.

A vállalat kapcsán 1944-ben bukkant fel a neve, amikor Gébert Győző és Kőszegváry Ferenc mellett őt is a cég vezetői között említették a Magyar Petróleumipar Rt-nél. A cégvezető ekkoriban Gébert volt. Az Országos Levéltár adatai szerint Popper 1941-ben még csupán a cég „képviselőjeként” és „igazgatósági tagjaként” dolgozott.

Az 1884-ben üzembe helyezett, egykor a Freund család „tulajdonát képező” Magyar Petróleumipar Rt.-t a szovjet megszállás után természetesen államosították. Poppert ekkor már a vállalat igazgatójaként, illetve cégvezetőjeként említették (1945, ill. 1946), de valójában csak 1947-ben történhetett meg a váltás. Egy akkori cikk szerint a dolgozók őt követelték az említett Gébert helyére:

Nem kell sokat kutakodni ahhoz, hogy sejtsük, miért is történt meg ez az „értekezlet”. Az ÁVH ugyanebben az évben kezdett rádolgozni arra a Gébert Henrik Tadeuszra, aki egy „volt vezérkari ezredes fiaként”,

A kutatható állambiztonsági dossziéban felsorolják „kapcsolatait”, mások mellett a fenti Gébert Győzőt, akire „vezérkari őrnagyként” és egy „olajipari vállalat igazgatójaként” hivatkoztak. Valószínűleg ő volt az említett Henrik apja. Gébert Győző ezután eltűnt a szemünk elől, sehol sem említették, jobb esetben túlélte a kommunista vizsgálódást. Popper Viktor meg átvette a céget.

Olajszállító uszályok építése, 1946 / Fotó: Fortepan.hu

A rendszerváltás után már megmásította a tényeket

Ekkor történhetett meg a váltás: a következő évben – 1948 – már az „Ásványolajipari Központ vezetőjeként” írt Popper apjáról a Magyar Ipar. Munkahelyi címe: Andrássy út 53. – ekkor már a diktatúra Iparügyi Minisztériumának dolgozott.

Rákosiék elégedettek lehettek Popperrel, mert 1952-ben már minisztériumi osztályvezetőként állami kitüntetést kapott. Két évvel később eshetett ki Gerő elvtárs kegyeiből (ha így volt): Popper Viktor 1895-ben született és fia szerint 59 évesen történt a nyugdíjazás, így ez 1954-ben történhetett. Popper szerint 74 évesen halt meg – és a sírnyilvántartás szerint valóban 1969-ben hunyt el. A dátumok összecsengenek.

A lényeg: Popper vagy tudatosan, vagy véletlenül, de csúsztatott. Apja Rákosiék alatt lett a cég vezetője, előtte „csak” a vezetőség egyik fontos tagja volt. A diktatúrában viszont már illetékes elvtárs, egészen 1954-ig. Legalább ilyen fontos, hogy nem okozott gondot számára az átállás, ahogyan – fia szerint – az sem, ha esetleg tönkretettek egy másik céget.

Tény, hogy később Popper Péter nem szívesen beszélt apja foglalkozásáról, de azért néha szóba hozta. „Apám tizennyolc éves korában kezdett dolgozni a Magyar Petróleumipar Részvénytársaságnál, körülnézett, és azt mondta: húsz év múlva én leszek itt a cégvezető. Az lett. Később pedig igazgató” – mondta 2007-ben a 168 Órának, természetesen elhallgatva a felemelkedés körülményeit. Ennél érdekesebb az, amit még 1990-ben a Képes 7-nek mondott:

Popper itt nyilvánvalóan és okkal csúsztatott: apját éppen 1945-től említették a cég igazgatójaként, miután kifúrták onnan Gébert Győzőt. Az, hogy anyja foglalkozását megemlítette (gyermekvédelem), később még fontos lesz, hiszen Popper is erre a területre helyezkedett. És miért hallgatta el apja múltját Popper Péter 1990 után? A válasz nyilvánvaló: ekkor már rosszul csengett volna, hogy apja a Rákosi-diktatúrában emelkedett fel, így Popper is egy volt a sok megfutatott kádergyerek közül. De térjünk vissza a negyvenes évekbe.

Mi is ezt kérdezzük. Kicsoda ön? / Forrás: Képes 7, 1990

Először 1944-ben került a bűnözők közé

Maga Popper Péter 1933-ban született, 1944-től a budapesti Berzsenyi Gimnáziumba járt, ahol 1952-ben leérettségizett. De maradjunk még 1944-ben: láttuk, hogy apja ekkor még a cégnél dolgozott, de a német megszállás után minden összedőlt. Popper visszaemlékezése szerint egy jószándékú rendőr figyelmeztette, hogy idősebb zsidó barátját elkapták, és bár még tartja a száját, nem tudja, meddig lesz képes erre. Ekkor menekülniük kellett. „Tíz-tizenegy <éves voltam ekkor>. Külön léptünk le, a szüleim meg én, és nem tudtam, ők hol vannak. Csavarogtam a város­ban, és összeismerkedtem srácokkal. Ők elvittek ha­za, befogadtak.

Elmagyarázták nekünk, hogy az öregek min­dig a fehérnemű közt tartják a pénzt. Természetesen én is benne voltam a buliban. Azóta is nagyon jól tu­dok hagyományos zárakat kinyitni” – mesélte.

Morálisan ezt bolondság lenne elítélnünk a banda hátterének ismerete nélkül. Lehet, hogy mindannyiuk számára a túlélés volt a cél. A lényeg, hogy ezután egy titkos lakásba kerültek: „Apám, a régi szocdem, aki a Braun Soma szeminárium tagja volt, elvitt arra a búvóhelyre, amelyet ők tartottak fenn közösen a kommunista párttal: Abony utca 13., negyedik emelet.

Azután, hogy Péter Gáborék szovjet barátai előbb „felszabadították”, majd megszállták az országot, eljött a Popper család ideje. Popper szerint eredetileg „szocdem” apja a szovjetek bizalmi embere lett: „A szüleimnek eszük ágában sem volt elmenni, tud­ták, hogy felvirradt az új rend, ahol többet sohasem lesz zsidókérdés, apám a MASZOLAJ góréja lett, őt is, sőt a nagytőkés Freund Mihályt is akadémikussá tették, szóval befogadta őket a rendszer. Ők nem jöt­tek, én mentem, persze elfogtak, hol Sopronban, hol Győrben.”

Kommunista szülők, bűnbandába kerülő Popper

A visszaemlékezésből kiderül, hogy Popper szülei átálltak a szocdemektől a kommunistákhoz, ahol igen aktívak voltak:

Eszerint ekkor már kettős életet élt: „Este a szüleim a pártban, én meg elvileg a mozgalomban – gyakorlatilag a bűnöző barátaimnál. Mígnem lebukott a ban­da, óriási letartóztatások.

Majd: „bedugtak tehát a Kútvöl­gyibe, ahol teljes belső zűrzavarba estem. Ki vagyok, mi vagyok, minek vagyok. Anyám Hermann Imréhez járt pszichoanalízisbe, elvitt hozzá. Hermann-nal egy idő után összevesztem, kidobott <...>”.

Popper bűnözői életére így emlékezett: „A normákat eltiporta 1944. Semmilyen norma nem volt többé érvényes. Épp ellenkező normák kel­lettek ahhoz, hogy az ember életben maradjon, mint amit én addig erkölcsnek hittem. <...>

Zsilettpenge-boxer. Ennek említése azért is furcsa, mert későbbi legendája szerint Popper életében „egyszer” verekedett, amikor valaki megjegyzést tett a származására. De akkor mit csinált a zsilettpenge-boxerrel? Tény, hogy a kettős életet nem élte rövid ideig: „1947-ben mentem vissza közéjük, és 1951-ig tartott.” Tehát tizennégytől tizennyolc éves koráig.

Irány a Lenin Intézet!

A „zsilettpengés” bűnbanda kiléte egyelőre ismeretlen, annyit tudunk, hogy Popper elmondása szerint befolyásos apja kihúzta a bajból, és – dobpergés – bedugta a Lenin Intézetbe. Foglaljuk össze: Popper – saját későbbi kategóriájuk szerint – nem is csupán „galeris” volt, hanem egy bűnbanda tagja. Hogy később ezzel az eredettel saját maga, saját maguk, sőt, sokszor teljesen ártatlan gyerekek, fiatalkorúak ellen harcolt – valahol elképesztő.

Tény, hogy Popper megúszta az elítélést, és felvették a diktatúra szovjet–magyar elitképzőjébe, ahová a kiválasztottak kiválasztottjai járhattak. Ha minden igaz, 1952-ben kezdte el a Lenin Intézetet, amelyet 1957-ben végzett el. De már 1954-ben bekerült a párt legfontosabb ifjúság-nevelő lapjába, a Szabad Ifjúságba.

Az újság 1954. április 15-ei számából megtudhatták az olvasók, hogy hogyan készül fel a vizsgákra egy igazi kommunista éltanuló. „»Így készülök a vizsgákra«” – írta Popper Péter, a Lenin Intézet marxizmus-leninizmus szakának II. éves hallgatója: »Közeleg a vizsgák ideje, egyre több lesz a tennivaló, s mindinkább azon kell törni a fejünket, milyen módszerekkel tanulhatunk a legeredményesebben. Szeretnék eddigi tapasztalataimról beszámolni.«”

Tanítani / Forrás: Szabad Ifjúság/arcanum

Mivel Popper már ekkor szeretett tanítani – hol voltak ekkor már a zsilettpenge-boxerrel lenyomott bunyók és rablások –, nem fukarkodott a jó ötletekkel. A stréber ma már teljesen unalmas és érdektelen fejtegetése még az Intézet igazgatójának, Kassai Gézának a figyelmét is felkeltette. „Helyes, amit Popper Péter a szemináriumokra való felkészüléshez módszerként javasol – írta. – Különösen figyelemreméltó, amit a jegyzetelésről mond: akkor kezd csak az irodalom jegyzeteléséhez, amikor átnézte az előadás jegyzetét, átolvasta az előírt irodalmat.”

A jövő harcosai.

Mindennel azért nem volt elégedett: „Az orosz nyelv tanulásához az a módszer, melyet Popper elvtárs javasol, nem helyes” – fogalmazott.

A pártfőiskolát vezető Kassai elégedettsége sokat jelenthetett: bekötöttségére jellemző, hogy a keményvonalas kommunista 1944-ben jött Magyarországra a szovjetekkel, mások mellett azzal a Gerő elvtárssal, aki Popper felvételének idején még Popper Viktor mögött állt. Jellemző, hogy a képzett és mindent túlélő Kassainak még ahhoz is volt mersze (és kapcsolatrendszere), hogy Moszkvában bevádolja Rákosi másik fontos emberét, Révai elvtársat.

A szépreményű kádersarjadékról nem ekkor írt először a propaganda, egy évvel korábban a Magyar Nemzet mutatta be hosszabb cikkben a Lenin Intézetet, a riportban hősünk is feltűnt. „Négy fiú és két lány áll lélegzetvisszafojtva az egyik ajtó előtt. Valamennyien az Oleg Kosevoj-tanulókör tagjai. <...> Kijött már a Rozi?! – suttogja egy most érkezett szemüveges fiú, Popper Péter. Különösen izgatott, ő volt Rozi tanulópárja.”

Maga a Lenin Intézet kétségtelenül a diktatúra „elitképzője” volt:

A hallgatóknak – az akkori viszonyokat tekintve – aranyéletük volt, még ösztöndíjat is kaptak a bentlakásos iskolában. Tényleg különleges társaság gyűlt össze:

„Idejárt a többi között Pozsgay Imre, Konrád György, Vajda Mihály és Szűrös Mátyás is. Ha jól tudom, Pozsgaynak gyakran megírta az orosz leckéjét” – kérdezte Poppert már jóval a rendszerváltás után a Népszabadságban Pogonyi Lajos. „Ez így van. A mai MTV székházában működött egykori Lenin Intézet hallgatói rendszeresen összejárnak, nem tagadják le a múltjukat.”

Miért is kellett volna a rendszert csak változtató Magyarországon? Pozsgay ekkor már persze árulónak számított, nem véletlenül említették meg őt egyedül, ahogyan az is szükségszerű, hogy csak róla beszélt Popper az interjúkötetben a felsoroltak közül. Az pedig külön vicces, hogy Popper oroszra tanította, holott az igazgató éppen nyelvtanítói ötleteivel volt egyedül elégedetlen. Ha valaki vizuális típus, szerencsénkre egy 1952-es Filmhíradó is elénk varázsolja az intézetet:

„Legfontosabb tantárgyuk a márxizmus-leninizmus, előadója Galkin professzor, az intézet Lenin-rendes tanára. Az orosz nyelvi órákon mágnetofon segítségével rögzítik a bemondott szöveget, melyet a készülék azonnal visszamond s így a hallgatók könnyen felismerik a hibákat. Dienesné élvtársnő kijavítja a hibákat. Krajevszkij professzor, az intézet igazgatója irodalomtörténetet tanít” – harsogta a narrátor. Mások mellett olyan tanáraik voltak mint az ÁVH-s Vértes János vagy éppen Heller Ágnes. Utóbbi ugye az örök „lázadó”.

Filozófiai szakról, majd a Lenin Intézet otthagyásáról beszélt

Popper 1990-ben már és még nem vállalhatta büszkén a Lenin Intézetet, ezért az őt bemutató Képes 7-cikkben így tódított: „Anyám mindenáron azt szerette volna, hogy orvos legyen belőlem, de ellenszegültem. Kacérkodtam egy ideig a történelemmel, már csak azért is, mert a kiváló pedagógustól, Léderer Annától hallottam: »A történész nagyon fontos ember, mert ami megtörtént, azt az Isten se tudja megváltoztatni, csak a történészek.«

Valami kimaradt. Hol is tanult?

Szokásos népszerűsítő cikk, ezúttal 1991, Új Magyarország / Forrás: Arcanum

Máshol így emlékezett:

Belementem, majd átsétáltam a bölcsészkarra és jelentkeztem.

– Akkor már érdekelte a történelem?

– Nem. Egy napig érdekelt. De aztán nagyon unalmas volt.

Tehát visszairatkozott, mert nem tetszett a Lenin Intézet. Mihancsiknak erről ezt mondta: „Nekem az az egész ott nagyon nem tetszett, mert folyton bántottak. Mindig kipécéztek, vagy kispolgári anarchistaként, vagy avantgardistaként, vagy mert polgárgyerekekkel barátkozom.”

Szegény fiatal Popper Péter. Nyilván a diktatúra kényszerítette arra is, hogy a Szabad Ifjúságban szerepeljen többször is a kommunista fiatalság jó példájaként. Aki meg a galerik elleni küzdelemre kiváncsi, nézze meg ezt:

Folytatjuk.

Ajánljuk még

A walesi labdarúgó-szövetség felszólította a FIFA-t, hogy engedje az LMBTQ-propagandát

NVNeugebauer Viktor Sport 2022 november 25.
A FIFA-világbajnokság első napjaiban – mint várni is lehetett – több szurkolót megszólítottak a biztonsági őrök, akik szivárványszínű vagy szivárvány mintájú ruhákat vagy kiegészítőket viseltek. De ez már nem marad így sokáig: a walesi labdarúgó-szövetség felszólította a FIFA-t, hogy lépjen közbe, és állítsa le az ilyen beavatkozásokat.

Dollárbaloldal – A CIA-ig érnek a szálak

PPestiSrácok.hu Forró drót 2022 november 25.
A baloldal választási kampányát a tengerentúlról milliárdokkal támogató Action for Democracy kapcsolatrendszere egészen az amerikai titkosszolgálatig, a CIA-ig ér – derül ki abból a jelentésből, amelyet a nemzetbiztonsági bizottság szerdán tett közzé. A jelek szerint az amerikaiak által támogatott kör kulcsszereplője a Bajnai Gordon, illetve a Ficsor Ádám nevével fémjelzett DatAdat-csoport, amely gyakorlatilag az ellenzéki kampányt lebonyolította – írja az Origo.