Tegnapelőtt este az egyik legnézettebb németországi csatorna (ZDF) esti programjában tulajdonképpen példátlan tettre került sor. A „Heute Show” hetenként kápráztatja el agymosott nézőit különböző politikai és közéleti „szatírákkal”. Most éppen hazánkat és Lengyelországot vették célkeresztbe a november 16-i ülésen megvétózott EU-s költségvetés és mentőcsomag miatt. És igen, a németek szerint ez a humor.
Fehér Német írása
Mindenből lehet poént csinálni addig a pontig, amíg az mindkét fél számára vicces, de ha már szatíra címszó alatt olyan mondatokkal dobálóznak, ami mások számára bántó, sőt sértő, az nem nevezhető humorosnak. De nézzük, mi történt az adásban. Caroline Kebekus „humorista” mély lenézéssel és dühvel közli a hírt, miszerint Lengyelország és Magyarország ezekben a nehéz időkben, amikor a vírus miatt az EU-ban összefogásra lenne szükség, a költségvetés és a közös hitelfelvétel vétózásával fenyegetőzik.
Orbán, a két lábon járó gulyásleves megvétózza a jogállamiság feltételét úgy, hogy közben bevallja, Magyarország nem jogállam. Ő és gengszterkollégája, a lengyel miniszterelnök, zsarolja az EU-t a pandémia kellős közepén
– kiabálta a kamarába eltorzult arccal Kebekus. Álljunk meg egy szóra és gondolkodjunk el, mi lett volna az itthoni és az európai sajtóban akkor, ha a Magyar Televízió egyik közéleti műsorában bárki is azt merte volna mondani, hogy Juncker egy két lábon járó viszkishordó, vagy hogy Merkel egy jól megtöltött bajor kolbász? Európa, a nagyon európai németek szerint tehát belőlünk, magyarokból és lengyel barátainkból bárhol lehet viccet csinálni, minket felelőségre vonás nélkül lehet sértegetni a miniszterelnökünket egy politikai vita kapcsán gyalázni.
A műsorvezető, Oliver Welke komoly arccal kérdez ezek után vissza, hogy mit szól Brüsszel a zsaroláshoz, amire azt a választ kapja, hogy mint mindig, ostobán néznek egymásra. Több államfő is arra kérte a zsarolókat az EU-csúcson, hogy hagyják abba a fenyegetést, de azok nem tágítottak.
Caroline Kebekus hozzáteszi: ha ő lett volna Merkel helyében, egyszerűen odament volna a mikrofonok elé és leordította volna a két ország vezetőjét.
Viszont a német kancellár diplomatikusan csak azt nyilatkozta a vita során: „egy nagyon érdekes megbeszélésen vagyunk ma túl”. Ami ezután következett, már meg sem döbbentette a német nézőt, sőt, bólogatva nevetett Kebekus következő mondatán a képernyő előtt ülve:
Érdekes? Számomra az az érdekes, hogy a kolibrik hátrafelé is tudnak repülni, illetve az, hogy a vombatok ürüléke kockaalakú. De az, amit Varsó és Budapest az EU-val művel, az egyszerűen hányingerkeltő.
Nos, úgy látszik, hogy nyugaton már attól rosszul vannak liberális gondolkodású társaink, ha egy ország kiáll a szuverenitásáért és nem ért egyet az Európai Unió minden döntésével.
A műsorban azt állítják, hogy Magyarországon a „kritikus médiumok” (a németek így hivatkoznak a hazánkban ármánykodó ellenzéki sajtóra) el vannak nyomva. Az itthoni szerkesztőségek ezúton üzenik, hogy köszönik szépen, jól megvannak.
Kebekus egyébként megtalálta a német mentalitásnak megfelelő tökéletes megoldást, annak érdekében, hogy az Európai Unió hétéves költségvetését el tudja fogadni a többi ország. A Lisszaboni Szerződés 50. cikkének értelmében bármely tagállam dönthet úgy, hogy kilép az Európai Unióból, tehát ha holnap az összes EU-s ország – Magyarországot és Lengyelországot kivéve – találkozna Brüsszelben, hogy kilépjen az Európai Unióból, akkor az egy percen belül felbomlana. Aztán, még egy perccel később újra összeülnének ezek az országot és egy új uniót alapítanának a lengyelek és a magyarok nélkül. Ezt az uniót EUODBUUD-nek neveznék el, (Europäische Union Ohne Die Bekloppten Ungarn Und Polen), ami magyarra fordítva így hangzik: Európai Unió az ütődött magyarok és lengyelek nélkül. Így 17 milliárd eurót tudnának ezek az országok megspórolni, tudniillik ennyi EU-s pénzt kapnak a lengyelek és a magyarok. Ebből 15 milliárdot oda lehetne adni egyből Olaszországnak és Spanyolországnak. A maradékon medvecukrot és hősugárzót lehetne vásárolni az új tagoknak. (Német humor!!!) Még így is jobb helyre menne a pénz, mintha a lengyeleknek vagy a magyaroknak adnánk. Ezután a hosszú monológ után az Európai Unió zászlaját magához ragadta a humorista hölgy, majd ollóval nekiesve kivágott a tizenkettőből két csillagot. Nem zavarta az a tény sem, hogy ezek közül egyik sem szimbolizálja Lengyelországot vagy Magyarországot, mert egyik sem alapító tag. Erre a stúdióban ülő műsorvezető csak utólag hívta fel a figyelmét.
Minden viccnek a fele igaz. Kétségbeejtő, hogy Németországban, az elfogadás és a tisztelet fellegvárában ilyen hangnemben beszélnek európai népekről a XXI. században. Ha a Kebekus által felvázolt forgatókönyv felmerült liberális körökben, mire számítsunk a jövőben? Védekezhetnek azzal, hogy ezt az egészet viccnek szánták, csak a magyarok nem értik az iróniát és a szarkazmust, viszont mi pontosan tudjuk, mire megy ki ez a játék. Két lehetőséget kínálnak számunkra, vagy meghajlunk, vagy megtörnek – és mint láthattuk, a közéleti szatírában sem válogatnak az eszközök között.
Abban az országban, ahol a televízióban zászlót rongálnak és a népek között konfliktust szítanak „viccből”, ott már aligha jelentenek valamit az Örömóda zárósorai: „Testvér lészen minden ember, / Merre lengnek szárnyaid”. Vagy a német humort eleve nem lehet megkülönböztetni egy villámháborús tervtől. És a hölgyet is el lehet képzelni egyenruhában, karszalagban. Mondjuk az eredeti modell általában kedvesebb volt velünk.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS