Zelenszkijék hadseregében a színvakoknak is helye van, a lényeg, hogy legyen legalább öt ujja
Miközben Zelenszkij egymás után nyújtja be a követeléseit az Európai Unió vezetéséhez és azok feltétel nélkül teljesítik azt, hogy minél hamarabb uniós taggá váljon ez a "demokratikus" lelkületű ország, addig Ukrajnában a toborzó tisztek - nyilván az ukrán vezetés jóváhagyásával - kíméletlenül hurcolják a nép fiait a frontra. Most egy újabb eset került napvilágra, ahol az "áldozatnak" természetesen csak annyi jutott, hogy elfogadja a sorsát, amelyet Zelenszkijék szabnak neki.
Volodimir Zelenszkij ukrán elnök szeret követelni és imád arról prédikálni, hogy milyen egy demokratikus ország, ahogy azt is szereti megmondani, hogy mit kell tenni az államoknak, közöttük Magyarországnak is, hogy az ukránok által meghatározott „objektív” erkölcsi minimumot elérjék. Utóbbi természetesen csak akkor abszolválható, ha az az ukrán erőfeszítések feltétel nélküli támogatására irányul, annak minden fajta megkérdőjelezése nélkül. Így cselekszik az EU legtöbb állama, illetve vezetője, akik az oroszok legyőzése érdekében bárkivel hajlandóak szövetségre lépni. Őket nem érdekli Ukrajna valós állapota, annak mélyen gyökerező korrupciója, az, hogy a nekik folyósított eurómilliárdokat az ukránok saját vágyaik (és lehetséges, hogy más európai politikusok) kielégítésére megcsapolják, ahogy azok a gaztettek sem, amelyet Zelenszkijék saját népükkel szemben követnek el.
Az ukrán vezetésnek a minőség már nem, hanem csak a mennyiség számít, vagyis az, hogy hány embert lehet még a frontra vinni és feláldozni egy olyan ügy érdekében, amelynek a vége semmi jóval nem kecsegtet. Az európai vezetők emberi jogok iránti epedése és annak érvényesítéséről szóló nagy szólamaik Ukrajna esetében valahogy nem hallatszanak, és nem azért, mert azok nem jutnak el hozzánk, hanem azért, mert a sokszor brutális és ész nélkül történő kényszersorozással kapcsolatban csak hallgatnak. Az „emberi jogok bajnokai”, akik az LMBTQ-jogokat és abba a csoportba tartozó személyeket véres szemmel védik, politikai okokból kifolyólag nem tartják fontosnak, hogy felszólaljanak Ukrajna mérhetetlen korrupciója és a toborzó tisztek által alkalmazott erőszak ellen, amelynek már több halálos áldozata is van.
Zelenszkij kopói lelkesen gyűjtögetik a nép fiait
Azt jó ideje tudjuk, hogy az ukrán vezetésnek egyre nagyobb problémát jelent saját polgáraiból pótolni az ukrán hadsereg kieső tagjait, azonban azt is jól tudjuk, hogy az emberhiány „foltozására” már régóta azt a megoldást találták, hogy az utcáról - akár iskola elől, akár kutyasétáltatás közben - szedik össze az embereket, hogy aztán többnyire minimális kiképzéssel odavethessék az oroszok elé.
Most - ahogy arról a Gerilla beszámolt - egy 32 éves, sportos testalkatú férfi lett a toborzók áldozata, aki a toborzások kezdete óta már csupán az éjszaka leple alatt mert kimozdulni a házból, illetve annak területéről, de akkor is csak úgy, hogy a kivilágított utcákat elkerüli, mert tudta, hogy az ördög, vagyis az ukrán toborzók nem alszanak. Nos, a férfi egyik este épp a szokásos futására indult, azonban vesztére a friss levegő helyett egy kis gázt kapott az arcába, és miközben ő annak hatása alatt állt, addig az „elkötelezett” tisztek fogták és bedobták a már sokak által jól ismert autóba, amely meg sem állt a kiképzőtáborig.
És az emberi jogok után most jön a mennyiség és a minőség kérdése, amely kettő közül, ahogy azt már fentebb írtuk az ukránok inkább előbbit preferálják. Ugyanis a 32 éves férfi azon túl, hogy a toborzók jóvoltából előző este égési sérüléseket szenvedett és átmeneti vakság is kialakult nála, még színvak is volt! Ugyanakkor ezen „apró” probléma ellenére is, amiről az ukrán toborzók vagy nem tudtak, vagy egyszerűen nem érdekelte őket, alkalmassá nyilvánították a férfit a katonai szolgálatra. Nyilván az újabb áldozat nem pilótaként fog szolgálni a légierőnél, azonban az ukránoknál az ilyen dolgok - ahogy a testi fogyatékosság - sem számítanak, mert a lényeg csak a mennyiségen van! A töltelékre pedig mindig szükség van, és a gépfegyver használatához amúgy sem kell több, csak ujjak, de az is elég az egyik kézen.
Az sem meglepő, hogy az „erkölcsös” és az Unióba igyekvő „demokratikus” Ukrajna tisztjei a katonák egészségét csak negyedlegesnek tekintik. Ezt tapasztalta meg a besorozott férfi is, aki ugyan a kiképzőtáborban kért orvosi segítséget, amelyre azt választ kapta, hogy ha majd elegen lesznek összegyűjtik, és elviszik őket egy katonai kórházba, de ez az ígéret, Zelenszkijéhez ígéreteihez hasonlóan sem vált valósággá.
A férfi szerencséje többi sorstársához képest abban az, hogy ő még jelenleg is az egyik kiképzőtáborban van a front helyett, azonban mindenki tisztában van azzal, hogy ez az állapot nem végleges, hanem bármelyik pillanatban változhat, és akkor a biztonságot már az élet-halál harc fogja felváltani.
