Németh Zsolt: A határon túli magyarság képviselete a polgári oldal sikertörténete

A magyar társadalomban általános támogatottsága van egy sikeres nemzetpolitikának, ugyanakkor nagy figyelmet kell szentelni azoknak a kisebbségellenes politikai erőknek, akik az utóbbi időben megerősödtek, különös tekintettel a DK-ra és a Momentum Mozgalomra – nyilatkozta porátlunknak adott interjújában Németh Zsolt, hozzátéve: az önkormányzati választásokat követően azzal szembesült a polgári oldal, hogy ismét meghatározó szerepet tölt be a baloldalon az a Gyurcsány Ferenc, aki minden kampányban fontosnak tartja, hogy valamilyen módon beletörölje a cipőjét a külhoni magyarságba. Az Országgyűlés Külügyi Bizottságának fideszes elnöke hangsúlyozta: Közép- és Kelet-Európában hosszú távon nem lehet rendezni az etnikai és nemzetiségi kérdéseket, ha nem jönnek létre a jól körülhatárolható, közigazgatási jogkörökkel is rendelkező nemzeti kisebbségi régiók; ezért is fontos, hogy az új uniós polgári kezdeményezés keretében május 7-éig összegyűljön a hét országból származó egymillió aláírás.

Mindenütt, ahol kisebbségek élnek Európában, azzal a problémával szembesülhetünk, hogy minden nemzetállam a kisebbségei által lakott régiókat szisztematikusan elhanyagolja

– indokolta portálunknak adott interújában Németh Zsolt, az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke, miért is bír nagy jelentőséggel a Székely Nemzeti Tanács által elindított új uniós polgári kezdeményezés. Mint kiemelte, örömteli volna, ha az ellenzéki pártok is világosan támogatnák ezt a kezdeményezést, ahogy tették ezt a Minority Safepack esetében, mivel ez jó alkalom lehetne arra, hogy a parlamenti pártok megerősíthessék a konszenzust a külhoni magyarságot érintő kérdésekben.

A kisebbségi magyarság kérdése mindig is megosztotta a hazai politikai életet. Hogyan lehet kialakítani egy egységes álláspontot ebben a nemzetpolitikai kérdésben?

A rendszerváltozást követően a magyarországi pártpolitikában 2010-ig megosztó kérdés volt a határon túli magyarság problémája. Érdemes felidézni, mekkora botrányt okozott a balliberális oldalon Antall József azon kijelentése, hogy ő lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke kíván lenni. Horn Gyula 1994-ben már a választások éjszakáján fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy ő csak 10 millió magyar miniszterelnöke. A román és a szlovák alapszerződések kapcsán is nagyon éles pártpolitikai vita alakult ki a külhoni magyarsággal összefüggésben, ugyanakkor a legmélyebb megosztottságot és válságot a 2004. december 5-ei, kettős állampolgárságról szóló népszavazás idején élte meg a magyar politikum. Ezt a krízist oldotta fel 2010-ben az Orbán-kormány a kettős állampolgárság megadásával. Volt tehát egy folyamatos pártpolitikai vonatkozása a határon túli magyarság ügyének, de 2010-et követően ezt a frontot a baloldal feladta, és kialakult egy többé-kevésbé konszenzuális támogatottsága a magyar nemzetpolitikának úgy a politikai életben, mint a társadalomban. Kizártnak tartom, hogy egy 2004-hez hasonló esemény ismét előfordulhasson.

Mondhatjuk, hogy a kisebbségek képviselete a polgári oldal sikertörténete?

Társadalmi értelemben mindenképpen, hiszen a magyar nemzetpolitika fontos, konkrét célokat tudott kitűzni és megvalósítani az elmúlt években, amelyeket az anyaországi magyarság többsége támogat és elismer. Politikai téren ugyanakkor fontosnak tartom a MÁÉRT mögött meghúzódó filozófia folyamatos felidézését, azaz, hogy minden, parlamenti képviselettel rendelkező magyarországi párt és minden, határon túli legitimitással rendelkező szervezet részt vegyen, bevonódjon a nemzetpolitika formálásába.

A bel- és külpolitikai csatározások közepette hogyan lehet jól képviselni a határon túli magyarság ügyét?

A magyar nemzetpolitika a magyar külpolitikának állandó viszonyítási pontja kell legyen, nem kerülhet zárójelbe semmilyen szinten a külhoni magyarság sorsásnak a kérdése. Horn Gyula kormányának az volt a politikája, hogy az európai és a NATO-integráció érdekében a határon túli magyaroknak hallgatniuk kell. A kormány ezzel szemben azt a filozófiát követi, amely szerint át kell hassa Európa-politikánkat és a térségi és szomszédsági kapcsolatrendszert a nemzetpolitikai szemlélet. Fontos, hogy a külhoni magyarság is egyre inkább ráébredt a diplomácia jelentőségére, elindították önálló külpolitikai aktivitásukat. Emellett sok, eddig kiaknázatlan lehetőségünk is van: ide tartoznak az európai polgári kezdeményezések is.

Ön szerint a határozott, erőteljes kiállás, vagy az óvatos tárgyalás a célravezetőbb, ha a kisebbségi jogtiprásokról van szó?

Nincs általános recept; mindig a megfelelő eszközt kell igénybe venni. Az ukrán vezetés például nem hagyott más lehetőséget a magyar diplomácia számára, mint a drasztikus fellépést, amikor elfogadták azokat az oktatást és nyelvhasználatot érintő törvényeket, amelyek súlyos visszalépést jelentenek a kárpátaljai magyarság jogi helyzetében. Magyarország ezért élt vétójogával a NATO-csatlakozási tárgyalások egyes szakaszait tekintve. A marosvásárhelyi katolikus líceum tekintetében ellenben végül egy csendes diplomáciai egyeztetés hozta a megoldást, amikor a román és a magyar kormányzó párt vezetői megállapodást kötöttek.

Áder János és Dobrev Klára is részt vett Vladimir Zelenszkij elnök beiktatásán Kijevben, Dobrev Klára azonban nem használta ki az alkalmat, hogy találkozzon a kárpátaljai magyarság képviselőivel. Milyen üzenetértéke lehetett az elzárkózásának?

Nagyon fontos gesztus volt a magyar államelnök részéről, hogy részt vett ezen a beiktatáson, ezáltal sikerült egyfajta békejobbot nyújtani Ukrajna felé. Az is örömteli, hogy Dobrev Klára az Európai Parlament képviseletében szintén jelen volt ezen az eseményen. Hogy nem találkozott a kárpátaljai magyarság képviselőivel, az valójában nem diplomáciai kérdés. Gyurcsány Ferenc az a politikus, aki az elmúlt választásokon minden alkalommal fontosnak tartotta, hogy valamilyen módon beletörölje a cipőjét a külhoni magyarságba, elvitatva például szavazati jogukat. Sokáig úgy tűnt, hogy a véleményével marginális pozíciót foglal el, az EP-, majd az önkormányzati választásokat követően azonban azzal szembesültünk, hogy az ellenzékben ismét meghatározó szerepet tölt be a Demokratikus Koalíció.

Ezek szerint mégis történt visszalépés a nemzetpolitika magyarországi megítélésében…

A magyar társadalomban általános támogatottsága van egy sikeres nemzetpolitikának, de nem szabad elkényelmesedni. Nagy figyelmet kell szentelni azoknak a kisebbségellenes politikai erőknek, akik az utóbbi időben megerősödtek, különös tekintettel a DK-ra és a Momentum Mozgalomra. Utóbbi párt vezetője nemrégiben egy román jelölt mellett kampányolt a magyarral szemben, egy képviselőjük, Cseh Katalin pedig büszke szlovákságra oktatta a felvidéki magyarokat.

Brüsszeli ellenzéki képviselők egyes hírek szerint azon ügyködnek, hogy megakadályozzák a kisebbségek számára is jelentős szomszédság- és csatlakozáspolitikai uniós biztosi poszt megszerzését. Ez is beilleszthető az imént felvázolt változásokba?

Sajnálatos módon az Európai Parlamentben a jelenlegi ellenzéki képviselők magatartása rendkívül aggasztó és destruktív. Ugyanakkor meglehetősen kevés beleszólása lehet néhány ellenzéki képviselőnek abba, hogy Magyarország milyen biztosi pozíciót kap. Az ezzel kapcsolatos egyeztetések jól haladnak; Magyarországnak olyan elvitathatatlan terepismerete van, hogy mind a bővítési politikában, mind szomszédságpolitikában az Európai Unió javára tudja kamatoztatni tapasztalatait.

A Trócsányi László biztosjelölt elleni lejáratókampány sikerként könyvelheti el az ellenzék…

Hogy milyen lejárató iratot fog még legyártani az ellenzék, ezen a téren bármit el tudok képzelni, de megakadályozni nem fogják tudni a pozíció megszerzését.

Az autonómiatörekvésekre térve általánosságban úgy tűnik, nehezen fogalmazódtak meg a kisebbségi célkitűzések…

Az elmúlt harminc évben mindegyik határon túli közösség meglehetősen sok energiát fordított a hosszú távú megoldások megtalálására a magyar kérdés rendezését illetően, és általánosnak mondható, hogy elérkeztek a közösségi autonómia megoldási javaslataihoz. A magyar állam ezt támogatandó az alkotmányban biztosította 2011-ben, hogy támogatja a külhoni magyar közösségek közösségi önkormányzatiságra irányuló törekvéseit. Fontos, hogy a kisebbségek maguk tűzzék ki azokat a célokat és a technikákat, amelyek autonómiájuk elérése érdekében szükségesek, ugyanakkor ebben Szili Katalin miniszterelnöki megbízottnak is fontos szerep jutott az elmúlt években.

Hogyan csatlakoznak ehhez az olyan uniós állampolgári kezdeményezések, mint a sikeresen lezárult Minority Safepack, vagy újabban a nemzeti régiók kialakítását célzó aláírásgyűjtés?

Amikor az európai színtérről és a polgári kezdeményezésekről beszélünk, fontos hangsúlyozni, hogy ezek összhangban vannak az autonómiatörekvések különböző formáival. A Minority Safepack kisebbségvédelmi kezdeményezés alapvetően a kulturális kisebbségi jogok biztosítására irányult, míg a Székely Nemzeti Tanács által megfogalmazott nemzetiségi régiók létrehozására irányuló kezdeményezés a kisebbségek által lakott régiók gazdasági diszkriminációjával szemben foglal állást. Utóbbi nem halványítja el, hogy “benne van a csőben” már egy másik, sikeres polgári kezdeményezés is.

Nem lett volna célszerűbb egy kampány körébe bevonni a két kisebbségvédelmi kezdeményezést?

A Minority Safepack esetén a kezdeményező a FUEN volt, egy olyan szervezet, ahol hangúlyosabban vannak jelen olyan szervezetek, amelyek a nyelvi, kulturális jogok érvényesítését akarják elérni. A nemzeti régiók kérdése ugyanakkor implicite magában hordozza a nemzeti régiók létrehozásának indokoltságát, amikor az alapvetően rendezetlen helyzetű kisebbségek problémáját veti fel. Nyugat-Európában ez a típusú probléma a II. világháborút követő békekorszaknak köszönhetően már nem létezik, ugyanakkor Közép- és Kelet-Európában hosszú távon nem lehet rendezni az etnikai és nemzetiségi kérdéseket, ha nem jönnek létre a jól körülhatárolható, közigazgatási jogkörökkel is rendelkező nemzeti kisebbségi régiók.

Ez a kezdeményezés ezek szerint egy erős kritikát is magában hordoz…

Mindenütt, ahol kisebbségek élnek Európában, azzal a problémával szembesülhetünk, hogy minden nemzetállam a kisebbségei által lakott régiókat szisztematikusan elhanyagolja, legyen szó útépítésről, fejlesztésről, ipartelepítésről. Nem elszigetelt eset tehát, hogy Felvidéket vagy Erdélyt alulfejleszti a többségi nemzet. Néven kell nevezni az emögött meghúzódó szándékokat, és fel kell számolni a diszkriminációt. Ezért is fontos, hogy ne aludjuk el az aláírásgyűjtésre rendelkezésre álló időszakot.

A Minority Safepack is az utolsó hónapokban kapott nagyobb lendületet. Nincs időben lemaradva a nemzeti régiókról szóló kezdeményezés?

Valóban rá kell kapcsolni, ugyanakkor a kezdeményezők mentségéül szólva: választási időszakok végén járunk, hamarosan megszilárdulnak azok a feltételek, hogy május 7-éig össze lehessen gyűjteni a hét országból származó egymillió aláírást, amely szükséges a polgári kezdeményezés elindításához. A Rákóczi Szövetség már kinyilvánította, hogy önkéntesei készen állnak a segítségre, ugyanakkor a MÁÉRT közelgő ülésének is kiemelkedően fontos témája lesz a kisebbségi régiók kialakításának kérdése. Örülnék, ha az ellenzéki pártok is világosan támogatnák ezt a kezdeményezést, ahogy tették a Minority Safepack esetében. Jó alkalom lehetne arra, hogy a parlamenti pártok megerősíthessék a konszenzust a külhoni magyarságot érintő kérdésekben.

Egyre nagyobb hangsúlyt kap a kárpát-medencei gazdasági kérdés kialakításának lehetősége. Nem kell esetleg a szomszédos országok részéről ellenzérzésektől tartani az elképzelés miatt?

A kárpát-medencei gazdasági tér kiépítése azt jelenti, hogy Magyarország a szomszédaival ápolt kapcsolataiban egyre nagyobb hangsúlyt helyez a gazdasági együttműködésre, egy nem kifejezetten etnikai alapú, hanem általános gazdasági kapcsolat kiépítésével. A gazdasági tér létrehozásával nem kell népességelszívó hatástól tartani, hiszen éppen arról van szó, hogy nem Magyarországra vonzzuk be a határon túl élő magyarokat, hanem megteszünk mindent annak érdekében, hogy élhető feltételek közt tudják élni az életüket. A kormány szülőföld-stratégiája úgy nyilvánul meg, hogy a gyümölcsöző gazdasági együttműködések kialakításával a szomszédos országok magyarjai is megtalálhssák a számításukat, kihasználva a két társadalomban való együttes jelenlétüket. Ilyen formán a határon túli magyarság fontos összetevője, kovásza lehet a kárpát-medencei gazdasági tér kiépítésének és a régió felvirágoztatásának.

Vezetőkép: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu