Félgőzös, takarékoskodó meccset hozott össze Japán a már kiesett lengyelek ellen, és majdnem ráfázott. Aztán amikor kiderült, hogy mégiscsak továbbjut az ázsiai gárda, onnantól demotivációs versenyt vívott a vigaszgyőzelmet begyűjtő Lewandowskiékkal. Szerencsére vége, Japán továbbpihente magát a nyolcaddöntőbe.
A japán foci brazil szellemi tőkéből nőtt ki az elmúlt évtizedekben, és nemcsak a szellemes megoldásokat, de a lusta antifocit is kiválóan sikerült elsajátítaniuk. Teljesen felforgatta csapatát Nisino Akira szövetségi kapitány, mivel Japánnal egy döntetlen is elég lett volna a továbbjutáshoz. Egy langyos, de biztos továbbjutást jelentő 0:0 teljesen megfelelt volna nekik, ami finoman szólva nem tett jót a meccsnek, mert a másik oldalon egy már biztos kieső Lengyelország állt, ugyancsak nem agyonmotiválva.
A japánok támadgattak, a lengyelek kontrázgattak – nagyjából így peregtek a percek. Egyre lassabban.
A csapatok csak azt hozhatták fel mentségül, hogy iszonyú meleg volt Volgográdban – mit nem adtak volna ezért a németek 1942 decemberében. Fél óra múltán végre történt valami: Grosicki fejelt el a hosszúra egy jó beadást, Kavasima pedig tényleg csak az utolsó millimétereken érte utol a labdát, a kétharmada már túl volt a gólvonalon, amikor a japán kapus kikanalazta. Nem változott azonban semmi, Lewandowski jellemzően japán őrök gyűrűjében gyötrődött egyedül, a labdát jóval nagyobb arányban birtokló japánok játékában pedig nyoma sem volt a Kolumbia ellen látott, élvezetes elemeknek.
Annyira belealudtak a meccsbe az első perctől kezdve a hármas sípszót váró japánok, hogy elkezdték átadni a kezdeményezést a lengyeleknek. Ez sem volt azonban elég ahhoz, hogy végre megízlelhessük a vérbő, lendületes lengyel támadófutballt, így kétségeink támadtak aziránt, hogy egyáltalán létezik. Egy jó helyről beadható szabadrúgást viszont összehoztak, és a beívelés után a leggyorsabban érkező Bednarek kotorta közelről a hálóba a labdát. A lengyel becsület megmentve, de ebben a csapatban tényleg nincs több. Ekkor még döntetlenre állt a másik meccs, így Szenegál jobb gólkülönbségével megelőzte a tartalékosan felálló, eleve antifocira készült Japánt. Ennek ellenére a lengyelek uralták az elkövetkező időszakot, és az ázsiaiaknak úgy látszik, elég lassan esett le, hogy ez így bizony csak harmadik helyet jelent. Elkezdtek igyekezni, de a lengyel kontrák sem voltak veszélytelenek. Lewandowski pont akkor hagyott ki egy óriási ziccert, amikor a másik meccsen Kolumbia megszerezte a vezetést, amivel Japán és Szenegál teljesen azonosan állt a tabellán.
A szenegáli Niang nagyon bánhatja a ma begyűjtött sárga lapját, hiszen így Makino mai hasonlója ellenére Japánnak eggyel kevesebb van ilyenből, ezért fairplay pontokkal megelőzi a világbajnokság utolsó afrikai reménységét.
Semmiből sem tanulnak a japánok, hiszen hiába érintette meg őket a kiesés szele, miután újra viszonylagos biztonságba kerültek, meg sem próbáltak például egyenlíteni. Olyan látványosan kerülték a játékot, hogy a lengyelek maradék kedvét is elvették, és tényleg senki nem vesztett volna semmit, ha a bíró tíz perccel korábban lefújja az egész szenvedést.
JAPÁN–LENGYELORSZÁG 0:1 (0:0)
Volgográd Aréna, 43713 néző; vezette: Janny Sikazwe (zambiai)
gólszerző: Bednarek (59.)
sárga lap: Makino (66.)
Facebook
Twitter
YouTube
RSS