Magyarország következő 50 évét nem a németek, hanem az amerikaiak, az oroszok és a törökök fogják meghatározni
Erdogan tudja, hogy ha nincs stabilitás és béke, Törökország is hatalmas veszélybe kerülhet.
Fotó: Necati Savas
Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a demográfia kemény természettudomány és a nem ideológiailag fertőzött szociológiával megtámogatva világos választ tud adni bizonyos esetekben egyes nemzetek, földrészek jövőjére. A felfelé ívelő nemzeteknek nem mondja meg a demográfia a jövőjét, ott csak arra képes, hogy világossá tegye, az adott népnek lesz jövője, és a sorsa a saját kezében van.
A demográfiai értelemben hanyatló nemzetek sorsa azonban meg van írva. A demográfiában nincsenek csodák. Mielőtt a szociológia liberális áltudománnyá züllött volna, azt azért még fel tudta villantani, hogy mekkora kulturális távolságot tud áthidalni még az asszimiláció és ahhoz mennyi idő, hány nemzedék kell.
Demográfiailag hanyatló nemzetekre csak rövid távon lehet geopolitikát építeni
Öt-hat évvel ezelőtt világossá vált a számomra, hogy Németország demográfiai összeomlása sokkal hamarabb fog bekövetkezni, mint várható volt, mert olyan gyors volt a kulturális összeomlás, hogy kimondhatóvá vált már sajnos 2015 után, a német nemzet nem létezik többé. Mostanra már az is világos, hogy bajorok is alig vannak már, poroszokat nem is érdemes keresni, a német szubidentitások nagy része is a semmivé lett az utolsó két nemzedékben.
A jelenlegi látványos politikai összeomlás és a gazdasági hanyatlás a német politikai elit saját döntésének, ideológiai döntésének a következménye. Németország már nem stabilizálja és vezeti Európát, mit még 35 évvel ezelőtt is. Az NSZK, megszállt és törzsterületeitől megfosztott országként, hadsereg nélkül is képes volt arra, hogy nagyhatalomnak mutatkozzon. Helmut Kohl hatalma végén egy olyan egyesített Németországot hagyott hátra, amely a világ szinte strukturálisan legerősebb gazdaságával rendelkezett és a német “kultúrfölény” sem látszott akkor még megkérdőjelezhetőnek. Innen sikerült leküzdeniük magukat oda, hogy Közép-Európában már nem az esetleg újraéledő német dominancia a fő geopolitikai kérdés, hanem az, hogy ki pótolja a németek helyén keletkező hatalmi űrt? (Ez persze sajnos nem jelenti azt, hogy a németek ne tudnák, a tőlük megszokott módon, még a saját pusztulásuk előtt újra romlásba taszítani Európát.)
A franciák és az angolok nyilván nem, hiszen maguk is az összeomlás felé tántorognak. Ne tévesszenek meg bennünket azok a légvárak, amelyeket Brüsszelben, Berlinben, Párizsban és Londonban építgetnek, nem lesz Európai Egyesült Államok nem fogják tudni a birodalmi terjeszkedéssel elfedni az EU kezeletlen belső problémáit. Az EU az Osztrák-Magyar Monarchiához hasonlít, a buta osztrákok is terjeszkedéssel akarták megerősíteni a birodalmat, ahogy II. Miklós orosz cár is, milyen jól bejött mindkettő. Míg az oroszok, bármennyire meglepő, a saját szemszögükből most nem birodalmi terjeszkedő háborút vívnak, hanem csak a saját magterületeiket akarják visszaszerezni. És most nagyon úgy tűnik, hogy ehhez elég erősnek is bizonyulnak majd.
A Trump-adminisztráció viselkedésére ez a magyarázat. Ők stabilnak látják a jelenleg félbirodalmi állapotban leledző Oroszországot, viszont nagyon instabilnak értékelik az egykori Nyugat-Európát. Már 35 évvel ezelőtt jelentek meg olyan tanulmányok, amelyek megjósolták a demográfiai hanyatlást. A liberalizmus brutális elfajzását és ordas ideológiává züllését azonban nem lehetett előre jelezni, sőt még elhinni sem, még akkor is nehezen, amikor az ember kénytelen volt az elmúlt 25 évben átélni. A liberalizmus, a liberális demokrácia ugyanúgy bizonyult hagymázas lázálomnak, mint a kommunizmus és a létező szocializmus. Aki átélte a szocializmus utolsó másfél évtizedét, az, ha nem vakítja el a technológiai fejlődésből következő jólét, pontosan felismerheti a jóserejű jeleket, a tartalom nélküli frázisok ismételgetését és a hamis győzelmi jelentéseket. De a kommunizmus és a liberalizmus pont a legostobább vonásaiban azonos egymással, a problémák ideológiai alapon történő tagadásában és a nyilvánvalóan hibás, már rövid távon is katasztrófával fenyegető ideológiai voluntarizmus következményinek figyelembe nem vételében.
Az amerikaik az elmúlt pár hónapban arra a következtetésre jutottak, hogy társadalmi, gazdasági és politikai stabilitást Európában leginkább az oroszoknál várhatnak, esetleg néhány még működő keresztény nemzetállam esetében, de itt csak akkor, ha az USA megvédi őket a Nyugat-Európa felöl fenyegető destabilizáló beavatkozástól. Magyarul, lehet, hogy az EU egyes balkáni, közép-európai és dél-európai tagországait az amerikaiaknak Brüsszeltől elkülönítve kell kezelni, sőt adott esetben meg is kell őket védenie az onnan érkező újgyarmatosítási törekvésektől. Ebben az összefüggésben kimondható, hogy az EU és a NATO lehet hogy már a múlt és új szövetségi rendszerekkel lehet stabilizálni a jövőt. Amikor Orbán Viktor Törökországba megy, egy olyan, geopolitikai értelemben közeli középhatalom vezetésével tárgyal, akinek szintén létkérdés a térség stabilitása, sőt akinek az orosz-amerikai kiegyezésből szintén nem lenne okos dolog kimaradnia.
Nekünk magyaroknak eszünkbe sincs az orosz birodalom “biztonságába” vágyakozni, de Németország hanyatlása következtében hirtelen minden stabil állam felértékelődik a környékünkön. Különösen mert nem vagyunk optimisták annak a tekintetében, hogy az egyesült francia-német-angol és egyéb segédhadakból álló seregek egy villámháborúban pikk-pakk elfoglalják Moszkvát.
Az amerikai demokrata mélyállam által vezetett Nyugat 3 év alatt nem tudta legyőzni az oroszokat Ukrajnában. Most a Brüsszelbe áttelepült őrült liberálisok az USA katonai ereje nélkül akarják legyőzni az oroszokat. Teljesen nyilvánvaló, hogy szerveződik a kimaradók, túlélők, mindenkivel tárgyalók és kereskedők koalíciója. Nekünk is ebben a helyünk.
