Nemzetközi recept segítségével próbálja a baloldal megbuktatni az Orbán-kormányt
A magyarországi baloldal történelmi válsága közepette pártjaik legfeljebb botránypolitizálásra tudják kihasználni parlamenti jelenlétüket. Ezért minden korábbinál látványosabb azoknak a hivatásos „civileknek” a fellépése, akik legújabban a közoktatásügyben tapasztalható elégedetlenkedésre települtek rá. Innen visszatekintve válik igazán világossá az elmúlt tíz év tapasztalata, miszerint egy vágyott magyar Majdan technológusai dolgozzák ki az éppen aktuális ügy dramaturgiáját, ők határozzák meg a tüntetések színpadra állításának műfaját és írják meg a szakmai problémák politikai konfliktussá szélesítésének forgatókönyvét. A módszertan nem saját, hanem nemzetközi receptet követ, amelyet számos „színes forradalom” során sikerrel alkalmaztak, a hozzávalók (médiahadjárat, nagykövetségi nyomásgyakorlás, operatív beavatkozások, Soros-dotáció) gondos adagolásával együtt – írja a XXI. Század Intézet igazgatója legfrissebb elemzésében.
Békés Márton történész–politológus írásában arra emlékeztet, hogy a Hatékony amerikai segítség Milošević megbuktatásához címmel számolt be a vajdasági Magyar Szó 2000. december 13-án arról, hogy „<1999.> márciusban az Ellenállás húsz-egynéhány egyetemista vezetője részt vett Budapesten az erőszakmentes ellenállásról tartott szemináriumon. Itt kiképezték őket, hogyan szervezzék meg a sztrájkot, hogyan kommunikáljanak jelképekkel, hogyan küzdjék le félelmüket, és hogyan ássák alá a diktátori rezsim tekintélyét.
Az Otpor! (ellenállás) nevű szervezet vezetője Srđa Popović tengerbiológus-hallgató, rockzenész volt, aki kiváló viszonyt ápolt a belgrádi amerikai nagykövettel, Richard M. Miles-szal. Jugoszlávia végnapjaiban a felemelt öklöt formázó jelkép alatt felvonulók a szárazföldön, a NATO pedig 1999. március–júniusi bombázásával a levegőből hajtotta végre feladatát. A Milošević-rendszer végül a 2000 szeptemberében tartott választások következtében bukott meg. A The Guardian által a „globális forradalom titkos építőmesterének” hívott Popović 2015-ben adta ki könyvét Útmutató a forradalomhoz címmel, amelyben összefoglalta és más országok számára is ajánlotta a copy-paste forradalom technikáit. Popović 2005-ben Centre for Applied Nonviolent Action and Strategies (CANVAS) néven szervezetet alapított. A nemzetközi NGO honlapján az olvasható, hogy több mint 50 ország aktivistáit képezték ki „a forradalom know-howjára”. Másfél évtized alatt 16 ezernél is több „színes forradalmárt” instruáltak, akik eddig 126 sikeres kampányt bonyolítottak le.–
Gulyás Márton invitálta Popovićot Budapestre
A Popović-könyv 2017 óta magyarul is olvasható. A forradalmi útmutató magyarnyelvű kiadásának 2017. szeptember 7-ei könyvbemutatóját Papp Réka Kinga moderálta, aki előzőleg szélsőbaloldali szervezetek (HaHa, 4K!) háza tájáról volt ismert, aztán dolgozott a Krétakör művészeti vezetőjeként, majd konferansziéként szerepelt A Város Mindenkié (AVM) rendezvényein, illetve társműsorvezetőül szegődött Gulyás Márton mellé a Slejmben. Utóbbi csomóponti személy: először a Krétakör ügyvezető igazgatója, aztán a Humán Platform kezdeményezője volt, majd megalapította a Közös Ország Mozgalmat, négy éve pedig az amerikai forrásokból működő Partizán alapító-főszerkesztője. Popovićot is a Gulyás-vezette Közös Ország Mozgalom hívta Budapestre. A bemutató után Popović úgy nyilatkozott, hogy „számít rá, hogy könyve nyomán megkeresik majd budapesti aktivisták, és a tanácsait kérik ki erőszakmentes mozgalmaik szervezésében”.
Már akkor is kellettek az amerikai dollárok
A konspiratív szálat felfedve, az egyik ismert baloldali anarchista így emlékezett vissza a 2018-as választások előestéjére:
A CEU tüntetések alatt voltunk, egy választás előtt, Gulyás Márton pedig bejelentette a Közös Ország Mozgalmat és elindult a Partizán. <...> Ebben az időben lett felkapott az Útmutató a forradalomhoz, a Milosevicset megdöntő brigád rendetlenkedési kézikönyve. <...> Pár dolog kimaradt a történetből, például az, hogy ehhez mennyi külföldi – különösen amerikai – támogatás kellett, és hát az Otpor vezéralakja, Popovics az konkrétan a Stratfornak dolgozik, ami a CIA egyik nyúlványa. <...> nekünk is jött képzést tartani a szervezetéből két ember.
Élesben is láthattuk a Popović-módszert
A történész emlékeztet, hogy a Popović-módszer élesben is megjelent a 2018/19 fordulóján zajló – a parlamenti obstrukciótól az Országház előtti zavargáson keresztül az MTVA-székházba való beköltözésig terjedő – ellenzéki megmozdulásokon, aztán az SZFE épületének 2020 őszi elfoglalásán, újabban pedig a „tanártüntetésnek” beállított kormányellenes demonstrációkon. Mint Békés írja, az idézőjel nagyon is indokolt, hiszen a közoktatási bérek emeléséhez jó ideje vajmi kevés köze van a Popović-forgatókönyv alapján szervezett akcióknak. Kijelenthető, hogy 2022 őszén a pedagógus-béremelést célzó, de hamar eltérített és eszkalált konfliktus lett a demokratikusan megválasztott kormány megdöntésére szervezett tevékenység táptalaja.
NoÁr felmondta a leckét
A konfliktus egyik motorja, a színész Molnár Áron mozgalma például az erőszakmentes ellenállás taktikájából a forradalom stratégiáját építi. A történész NoÁrt idézve azt írja:
A noÁr mozgalom erőszakmentesen kívánja a nyitottabb, demokratikusabb, toleránsabb társadalmat kialakítani. Két alapművet említek, amelyekre alapozzuk tevékenységünket. Szrgya Popovics Útmutató a forradalomhoz című könyve nem azokról az összeütközésekről szól, amelyek többnyire ártatlan emberek halálával végződnek. Ellenkezőleg: a bemutatott mozgalmakat hétköznapi emberek indították, akik úgy gondolták, hogy összefogva és kreatívan gondolkodva megbuktathatják diktátorukat <...> A másikban Gene Sharp az erőszakmentes ellenállás 198 különféle módját sorolja fel. Ilyen például a bojkott, az állampolgári engedetlenség, a munkabeszüntetés, az ülő-, éhség- és egyéb sztrájkok, a bankbetétek kivonása satöbbi. Nem lehetetlen az út a diktatúrából a demokráciába.
Gene Sharp (1928–2018) Saul Alinsky doktrínáját fejlesztette tovább, követői az „erőszakmentes ellenállás Clausewitzének” nevezik. Sharp 1983-ban nemkormányzati szervezetet hozott létre Albert Einstein Intézet néven, amely különböző országok „civil” ellenállóit oktatta erőszakmentes stratégiákra. A képzések tankönyvét 1993-ban készítette el, mégpedig korábbi munkája rövidített, 198 gyakorlati javaslattal ellátott változataként. Ez nem más, mint a Molnár Áron által is emlegetett Diktatúrából demokráciába. A Sharp-könyv megjelenését a Népszava egyenesen azzal üdvözölte, hogy „veszélyes fegyvert lehet belőle kovácsolni Orbán Viktor főméltóságú kormányzó úr ellen”.
Visszatérve az aktuális hazai tüntetés-tematikára, profi szervezői a tanártüntetésekre rátelepülve akarják a bérkövetelések energiáját kormánybuktatásba átcsatornázni. A 2022. szeptember 2-ai tüntetésen Molnár Áron nem véletlenül Sharp könyveit a kezében tartva szónokolt, majd színpadias gesztussal a diáktüntetők közé dobta őket. Mondván:
Szerveződjetek mozgalmakba, szervezetekbe. Találjátok ki, mi lesz a célotok, hogy mi lesz a célotok elérése érdekében a stratégiátok, a taktikátok és az eszközeitek. Mit szóltok? Van bennetek ehhez erő? Hoztam egy vándorkönyvet nektek. Ez Gene Sharp Diktatúrából demokráciába című könyve. Olvassátok el, rendeljétek meg, vegyétek meg, ha elolvastátok, adjátok tovább és szerveződjetek. Ez a könyv segíteni fogja a szerveződést! Kérjétek a CKP
A két, szóba hozott szervezet, azaz a már említett Közélet Iskolája Alapítvány és a Civil Közoktatási Platform a magyarországi hivatásos „civilek” élcsapatához tartozik. Előbbi közösségszervező fórumként működik, Udvarhelyi Éva Tessza vezeti, aki a CEU-n doktorált, az A Város Mindenkié mozgalomból indult, és előbb a 2019-es, józsefvárosi Pikó-kampányt vezette, majd a baloldali győzelem után a Józsefvárosi Önkormányzat Közösségi Részvételi Irodájának élére nevezték ki. A Civil Közoktatási Platform egy 55 szervezetből álló hálózat, amelynek része a Gulyás Márton alapította Humán Platform, az Oktatói Hálózat, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete és a Pedagógusok Szakszervezete, valamint a Tanítanék Mozgalom, amely a szervezet héttagú ügyvivői testületébe rögtön két főt is delegál (Pilz Olivér, Törley Katalin). Ez a konglomerátum a felelős azért, hogy a béremelés mégoly jogos igényéből viharos gyorsasággal kormányellenes demonstrációsorozattá váló oktatásügyi elégedetlenkedés – ismét Molnár Áron szavaival élve – oda jutott, hogy „élőlánc, polgári engedetlenség, sztrájk szerveződik országszerte”.
A szimbólumok fontossága
Békés Márton felhívja a figyelmet továbbá, hogy csak találomra beleolvasva Popović forradalomcsináló könyvébe, számos hazai párhuzamra lehetünk figyelmesek. Amikor például arról van szó, hogy „a márkáknak reklám kell, ami szimbólumokon alapul, ezért volt az ökölbe szorított kéz olyan fontos a szerb forradalomban”, akkor azonnal az O1G-re, a kockás ingekre és az SZFE-foglalás terelőszalagjaira vagy a mostani bekarikázott felkiáltójelre gondolunk (amelynek kiötlését Molnár Áron szintén önmagának tulajdonítja). Máskor a „Mocskos Fidesz!” és az „Orbán takarodj!” skandálása csenghet a fülünkbe, amikor azt olvassuk, hogy „az egyszerű »Mennie kell!« jelszó elég volt ahhoz, hogy <...> élesen fókuszáljunk az eltávolítandó emberre, dacára annak, hogy a különféle érdekcsoportok sok más célt is el akartak érni”.
A történész megállapítja, hogy a Popović-módszer röviden:
szervezett forradalom, utasításra.
Forrás: XXI. Század Intézet; Fotó: videókivágás
