Nincs új a dolláros nap alatt, most éppen áldozati pózba vágta magát az ellenzék

Nincs új a dolláros nap alatt, külföldi beavatkozásból sosem szűkölködünk. Ezúton azért szeretném megüzenni nekik, hogy elegünk van a hazaáruló gittegyletből, akik Magyarország ellen tevékenykednek szorgalmasan, évek óta. És legyenek kedvesek magukba vésni: nem fogjuk tétlenül nézni, hogy mindezt következmények nélkül tegyék, és bizony mi sem maradunk csendben tovább.

Nem tudom, Önök hogy vannak vele, de nekem azért most már tényleg kezd elegem lenni. Hogy egy “klasszikust” idézzek: nem kicsit, nagyon. Azért mégiscsak óriási türelem kell ahhoz, hogy a baloldaltól morális oktatóleckéket vegyünk. Nyilván a villalakóktól (Gyurcsány és Gyurcsányné) megszoktuk a pátoszi magasságokat, a baljós árnyakat, vagyis a rendkívüli megoldásokat és a jövőképgyártást. Azon sem lepődünk meg, hogy folyamatosan támadják a magyar kormányt, csakúgy, mint a Momentum EP-s különítménye, a neokomcsi halálbarbi és csatolt része, Donáth Anna. Említett hölgyek legfőbb kampányüzenete egyébként az, hogy nekik bizony muszáj visszamenniük Brüsszelbe és “folytatni a munkát”. Tudják, azt, amivel megakadályozzák a magyaroknak járó uniós pénzek folyósítását, ha éppen nem saját hazájuk ellen tesznek feljelentést és követelnek szankciókat velünk szemben… Én amúgy évek óta próbálom megfejteni, vajon mi lehet az, ami jól láthatóan nem hagyja nyugodni ezeket a politikai entitásokat? Vajon miért idegesek, miért reagálnak hevesen, amikor a magyar kormány ellent mer mondani az európai mainstreamnek, nem hajlandó a migránskvótára rábólintani? Persze nyilván összekaphatnánk már magunkat, mert miért nem akarunk félelemben élni? Miért nem akarunk gettókat, no-go zónákat? Persze, jól tudjuk, hogy a migráció álprobléma, és mint ilyen, érdekes, hogy évek óta heves reakciót vált ki mégis Brüsszelben, amikor a magyar álláspont szerint ezt egészen biztosan nem fogjuk megengedni.

Számomra az is felfoghatatlan, miért kell üvöltözni a parlamentben mondjuk Szabó Tímeának, vagy igen heves monológot zúdítani a gyanútlan televíziónézőre, aki egy korrekt vitaműsor helyett – értelmesnek barokkos túlzással sem nevezhető – gonoszorbánozást kénytelen végigszenvedni. A másik nagy kérdőjel bennem, hogy az indulatkezeléssel láthatóan igen komoly problémákkal küzdő ellenzék számára miért elviselhetetlen a tudat, hogy a Brüsszelből érkező ukázt Budapesten nem hajtjuk végre? Mint ahogyan azt sem, hogy ők mondják meg nekünk, hogy a magyar kormánynak miként kell(ene) viselkednie, milyen álláspontot kell(ene) képviselnie a költségvetési tárgyalásokban vagy éppen a bevándorláspolitikával kapcsolatban. Jól láthatóan nem tudják értelmezni, miért nem gondolkodunk úgy Európa jövőjéről, ahogyan arra utasítás érkezik.

Értem én, hogy ők ahhoz szoktak, hogy aki fizet, annak húzzák a nótáját, de halkan jelezném, hogy nekünk ugyanis nincsenek gazdáink. Tudom, fájdalmas felismerés az ellenzéki képviselők számára az is, hogy Brüsszel akaratának nem hajtunk fejet, hogy ezen a 93 ezer négyzetkilométeren, 10 milliónyian ellenállunk minden külföldi befolyásolási kísérletnek. Mert mi egyáltalán nem szeretjük, ha mások akarják megmondani, mit gondoljunk bizonyos dolgokról. Nyilván sokkoló a felismerés: Magyarország nem fogja végrehajtani senkinek az utasításait, csak a magyar érdeket képviseli minden nemzetközi viszonyrendszerben.

Azt javasoljuk kellő tisztelettel és kellő szerénységgel a dollárbaloldal főhőseinek: legyenek kedvesek végre nem utasítások alapján politizálni – sem a magyar, sem pedig az európai parlamentben. Ne a Brüsszelből megkapott sorvezetőjük alapján támadják aktuálisan a magyar kormányt, és még véletlenül se próbálják meg nyomás alá helyezni, mert a magyar emberek ebből nem kérnek. És ha már ahhoz szoktak, hogy jelentéseket írogassanak mindenfelé, akkor kellő tisztelettel közlöm: nem fogunk meghátrálni. És nagyon megköszönnénk, ha az Európai Parlamentben számíthatnánk az Önök támogatására például a bevándorlás kérdésében, a kvóta ügyében, az Európa jövőjével kapcsolatos vitában, ahol a nemzetállami Európa fenntartása mindannyiunknak az érdeke. Ez egyébként talán mégiscsak közös nemzeti minimum kellene, hogy legyen, aminek jól láthatóan nem akarnak részévé válni.

Persze, értjük ám azt is, hogy igencsak kifizetődőbb, ha a gazdáik által kijelölt úton haladnak, módszeresen aláásva, megkérdőjelezve minden eredményt, amit a magyar kormány az elmúlt évtizedekben nagyon kemény munkával, összefogással elért. Azt is értjük, hogy mindezt nem tudják értelmezni, hiszen az ellenzék vezére és annak pártszövetségesei a csőd szélére kormányozták az országot, elherdálták a nemzeti vagyon jelentős részét, kiárusították az országot, miközben a saját zsebüket tömve a magyar családokat hitelcsapdába sodorták, tönkretették. És mindezek után van bőr a képükön nagy, magyarmegváltó gondolatokkal előrukkolni, hogy mit kellene csinálni az egészségüggyel, oktatással, vagy éppen gazdaságélénkítő programokkal villognak. Nos, talán elgondolkodhatnának azon, vajon miért nem sikerül még külföldről tuningolt dollárokkal, ellenzéki összefogással sem leváltaniuk a diktátort és megszüntetni a diktatúrát?

A demokráciának van egy fontos alaptézise: ahhoz, hogy valaki politikailag kellően erőssé váljon, hogy végre tudja hajtani az általa meghirdetett politikai programját, ahhoz szavazatokat kell gyűjteni., talán érdemes lenne most erre a feladatra koncentrálniuk, hogy legalább a választáson való elinduláshoz szükséges minimum támogatói aláírást összekalapozzák és olyan programmal rukkoljanak elő, ami nem a saját hazájuk elleni hadjáratról szól. Mert hiába az áldozati póz, amibe előszeretettel vágják magukat ciklikusan, mint például tegnap Szabó Tímea és Dobrev Klára, akik szerint bántalmazták az aktivistáikat – ez is unalomig ismert fejezet az ellenzéki forgatókönyvből. Bár tény, hogy tudnak maradandót produkálni: felejthetetlen Hadházy Ákos, Kunhalmi Ágnes, Bangóné Borbély Ildikó, Varju László MTVA-székházban nyújtott alakítása is, ami aztán tényleg “k*rva erős kép lett”.

Különös, hogy még nem tűnt fel számukra, hogy a mi politikai közösségünk nem az erőszak híve. Sőt. Jámbor András mozgalmának hathatós segítségével támadtak meg aljas módon, ártatlan magyar embereket antifasiszta hordák Budapesten, és az ellenzék villalakó gazdája volt az, aki kardlapozással, könnygázzal, vízágyúval oszlatta fel a tüntetéseket, szemeket lövetve ki, megbánást nem tanúsítva, rezzenéstelen arccal hazudva végig jó néhány évet.

Így tisztelettel arra kérjük őket, legyenek kedvesek nem magukra húzni, hogy a hazájukat szerető és a magyar érdekekért harcoló képviselőket akarnak indítani a választásokon. És próbálkozzanak meg végre tisztelettel beszélni a magyar kormányfőről, képviselőinkről, politikai közösségünk tagjairól, vagyis rólunk: a fehér, keresztény, heteroszexuális rémisztő képződményekről. Vagy Bangóné Borbély Ildikó szavait idézve: a “patkányokról.”

Fejezzék be a Magyarország elleni hadjáratukat, és ha olyan nagyon elégedetlenek és szenvednek ebben a fene nagy diktatúrában, akkor – ahogy hőn szeretett vezérük, Gyurcsány elvtárs mondotta – el lehet menni. Segítünk csomagolni.