Nyilas ügyvédből lett a nácik összekötője, az ÁVH ügynöke, majd az ötvenhatos ellenállás egyik kulcsfigurája – Koszmovszky Tibor története

Koszmovszky Tibor élete kész regény. Jómódú családba született, ügyvédként a nyilasok egyik háttéremberévé vált és a jelek szerint összekötő lehetett Adolf Hitlerék és Szálasi Ferencék között. A háború után hosszú évekre internálták, Kistarcsán beszervezték, de sohasem adott értékes jelentést. Kiszabadulva az indiai követségen vállalt munkát és így az ötvenhatos ellenállás egyik kulcsfigurája lett. Részben ő csempészte ki azokat az iratokat, amelyek révén a világ megismerhette, mi volt ’56 valódi célja és hogyan néz ki a kádári megtorlás Magyarországon. Később újra letartóztatták, de a belügyeseket átverve elérte, hogy kiengedjék és egy autó csomagtartójában elmenekült az országból. Nyilas ügyvédből ötvenhatos, 1. rész.

Ott hagytam abba előző cikkemben, hogy az indiai követséget tájékoztató Göncz Árpádot 1957 májusán letartóztatták és kezdték felgöngyölíteni az ötvenhatos ellenállást. Hamarosan elkapták a következő résztvevőt: „Volt egy tolmácsunk, Kozmovszky Tibor, az indiai követség akkori sofőrje, Szálasi volt titkára, nyilván szintén nyilas, aki Cambridge-ben vagy Oxfordban végzett… A nyilas múltja az indiaiaknak nem mondott semmit, kitűnően beszélt angolul, kitűnően vezetett gépkocsit, és a külsejét tekintve úriember volt” – olvasható Göncz Árpád visszaemlékezésében. Koszmovszky Tiborról (akinek a nevét a korabeli újságokban és állambiztonsági dossziékban is rendszeresen elírták, esetleg kétféle írásmódja is volt). Göncz letartóztatása után ő következett. Részlet a hírhedt Vizsgálati Osztály jelentéséből: „Dr. Koszmovszky Tibor – 47 éves, polgári származású, volt ügyvéd, jelenleg az Indiai Követség tisztviselője, nős, 3 gyermeke van, ebből 2 nyugatra szökött, büntetett előéletü, magyar állampolgár… budapesti lakost 1957. augusztus 21-vették őrizetbe tettenérés alapján a BM II/4. Osztály beosztottai és a BM II/2. Osztály javaslatára átkisérték a vizsgálati osztályra”.

Adatlap a (2. számú) vizsgálati dossziéból /Fotó: ÁBTL

Az irat Koszmovszky második vizsgálati dossziéjában szerepel, látni fogjuk, hogy az elsőt még 1945-ben készítették. A jelentés folytatásából megtudhatjuk, hogy a „nyomozás adatai szerint dr. Koszmovszky mint a budapesti Indiai Követség tisztviselője, a Követség hivatalos ügyeinek intézése végett havonta többször utazott gépkocsival Ausztriába, Bécsbe. Hivatalos utazásaival visszaélve kapcsolatot létesitett az 1956. októberi, novemberi ellenforradalom után Magyarországról Ausztriába szökött személyekkel és azok közremüködésével csempészéssel foglalkozott.

Továbbá gyanu merült fel az irányban is, hogy nevezett a hivatalos bécsi utjait felhasználta futárszolgálatra, nyugati országok kémszervezeti és magyarországi ügynökeik között.”

Volt alapja a gyanúnak. Koszmovszky több kulcsfontosságú ötvenhatos iratot és sok más levelet kicsempészett Bécsbe. A jelentés folytatásában nyilas és ügynöki múltja került terítékre: „Kozmovszky apjának (Koszmovszky Adolf – MG) ügyvédi irodája volt 1940-ig, aki egyben miniszteri főtanácsos volt. Apja halála után az ügyvédi irodát ő vezette 1945-ig, ugyanakkor több ujság belső munkatársa volt, többek között a szélső jobboldali „Virradat” cimü lapnak is. E miatt és a nyilas párti tevékenysége miatt a felszabadulás után 6 és fél évi börtönbüntetésre itélték.

1951-ben 5 évi börtön letöltése után szabadult, mivel a II/2. Osztály (elhárítás az NSZK és Ausztria hírszerzésével szemben – MG) ügynöknek beszervezte. 1956 októberig több nagyobb gyárban dolgozott, átképzős vasesztergályosként. Mint ügynök eredményes munkát nem végzett, a kapott feladatok végrehajtása alól kivonta magát.

1956. októberében a budapesti Indiai Követségen helyezkedett el, állitása szerint pályázat utján. A követségen adminisztrativ feladata volt, továbbá a követség épületének és berendezésének helyreállitása, berendezési tárgyak beszerzése volt a feladata… Október után a II/2. osztály beosztottai ismét fel akarták vele venni a kapcsolatot, azonban a kapcsolattartástól elzárkózott azzal a kifogással, hogy a követ gyanus célzást tett neki, hogy a rendőrséggel van kapcsolata.”

Elmismásolta az ügynöki munkát

Később látni fogjuk, hogy Koszmovszky remek példa azokra, akik papíron a kommunista állambiztonság ügynökének számítottak, de valójában nem mentek velük semmire sem. Rahman visszaemlékezése szerint miután az egykori ügyvédet egy újabb alku megkötése után még 1957-ben kiengedték az előzetesből, azt várták tőle, hogy cserébe az indiai ügyvivőre dolgozzon, akit mindenképp el akartak távolítani az országból. Koszmovszky ezt nem tette meg, sőt, megbízatását elárulta Rahmannak, aki később csomagtartóba rejtve kicsempészte (!) az országból. Erről majd később, most térjünk vissza 1945-be, amikor elkészült Koszmovszky első vizsgálati dossziéja.

Nyilas ügyvédként és újságíróként került a Népügyészség elé

A fiatal ügyvéd, újságíró a háború végén, 1945 májusában nyilasként, a náci Harmadik Birodalom és Szálasi Ferencék egyik összekötőjeként került a Budapesti Népügyészség elé. Akkor összeállított dossziéja cikkeinek kivonatával kezdődik, különböző antiszemita, uszító írások a Magyarságból, B. M Roelli Emigránsok című “művéhez” írt előszava (amelyet ő is fordított). Utóbbi felkerült a tiltott könyvek listájára, már borítóját látva megértjük, miért:

Kommentárt nem igényel / Fotó: Antikvarium.hu

Koszmovszky előszava (ezt is állambiztonsági dossziéjában őrizték meg) jellegzetes szélsőjobboldali szöveg, ez a következő részletből is kiderül: „Ha kinyitjuk a rádiót és meghallgatjuk a nyugati demokráciák leadóinak valamelyikét, ott fog tehetetlen dühvel mocskolódni, uszítani és rágalmazni az az emigráns, aki szülőhazája megsemmisítésében látja életének egyetlen célját. A háborúnak vége lesz és majd ekkor elnyerik mindazok méltó büntetésüket, akik az Apokaliptikus lovast elszabadították… Elnyerik méltó bűntetésüket és az európai vagy talán az egész világ újrarendezése örökre ki fogja küszöbölni ezeket a zsidó plutokrata háborús gócokat, melyek puszta létezésükkel veszélyeztetik a nemzetek és világrészek békés együttműködését.”

(Személyes megjegyzés: sajnos a propaganda azóta sem nagyon változott. Ha a bűnöst zsidó/emigráns helyett kulák/reakciósra esetleg arab/migránsra cseréljük, akkor az idézet első mondata az ötvenes években, ill. a jelen sajtójában is megjelenhetne. Talán el lehetne gondolkodni a szélsőséges ellenségképzés veszélyein.)

Koszmovszkyt az NKVD adta át

A dossziéban található következő rövid feljegyzés arról tájékoztat, hogy Koszmovszkyt a szovjet titkosszolgálat (NKVD) adta át a magyaroknak: „Magyar Államrendőrség Budapesti Főkapitányságának Politikai Rendészeti Osztálya. Jelentés. Budapest, 1945. április 9. Jelentem, hogy Kozmovszky Tibor dr. bpesti sz. nyilast az NKDW-től (így – MG) átvettem és a fogda kezelőjének átadtam.”

Ki tudja, milyen eszközökkel szedték ki belőle a vallomását, amelyben feltárta, hogy már a Horthy-rendszer is internálta, igaz, csak átmeneti időre: „Előző büntetések: állami és társadalmi rend felforgatásával irányuló büncselekmény miatt volt ellenem bünvádi eljárás folyamatban, de 1940-ben még az eljárás folyamán a kormányzó törlést rendelt el az ügyben.”

A dokumentumok, bírósági ügyek és cikkek szerint több nyilas-ügyben érintett Koszmovszky érdekében 1939-ben a MÜNE (Magyar Ügyvédek Nemzeti Egyesülete) lépett fel. Egészen pontosan nyilas-társa, Szálasi későbbi igazázságügyminisztere, az 1946-ban kivégzett Budinszky László. Koszmovszky vallomása szerint ezt ő csak a kihallgatásán tudta meg: „…. gyanusitott kijelenti, hogy erről csak most szerzett tudomást, ő eddig ugy tudta, hogy az internálótáborból való kiszabadulását egy találkozásnak köszönheti, amely akkor áldott állapotban volt felesége és Keresztes Fischer (Keresztes-Fischer Ferenc – MG) belügyminiszter között történt.”

Seregszemle / Forrás: Hetek.hu

Megígérte, hogy szakít a nyilasokkal

Vallomása folytatásából részletesebben feltárul az ügy: „A Szálasi -féle nyilaspártba 1938 év folyamán léptem be. A pártban a szabad értelmiségi foglalkozásuak beszervezésével foglalkoztam. A pártnak 1939. febr. 24-én történt feloszlatásáig tagja voltam. Akkor internáltak és május 5-ig internálótáborban voltam. 1939. novemberében… bünvádi eljárás indult ellenem… majd anélkül, hogy vádirat kiadására került volna sor, a kormányzó pertörléssel az ellenem folytatott bünvádi eljárást megszüntette.

Kegyelmi folyamodványomban becsületszavamra kijelentettem, hogy semmiféle politikai tevékenységet a jövőben kifejteni nem kivánok…

én 1940. novemberében a pártból hivatalosan is kiléptem. Szálasi Ferenccel kiszabadulása után közöltem is, hogy nem kivánok politikai tevékenységet kifejteni… Az üldözötteknek, mint ügyvéd sokszor segitettem és határozottan állitom, hogy ezekben az ügyekben ellenszolgáltatást nem fogadtam el, erre sulyt is helyeztem.”

Tanúvallomások Koszmovszky ellen

Bár nincs okunk igazságot tenni, a fenti pálfordulásnak ellent mondanak a vizsgálati dossziéban található különböző iratok. A Népügyészség az ő ügyében is tanúkat keresett, erről árulkodik a Népszavában 1945. április 24-én megjelent cikk: „A politikai rendőrség felhívja mindazokat, akik ifj, dr. Dániel Sándor ügyvéd és felesége, politikai magatartására, továbbá dr Kozmovszky Tibor ügyvéd működésére és politikai tevékenységére tanúvallomást tehetnek, végül, akik a dorosicei kolhoz-kórházban voltak dr László és társai kezelése alatt a 101/34 munkaszázadban, tanúvallomásra sürgősen jelentkezzenek az Eötvös utca 7. sz. alatti panaszfelvevő alosztálynál.”

Tanúkat kerestek / Forrás: Arcanum.hu

Valószínűleg a híres motorversenyző és zseniális konstruktőr, Urbach László is így jelentkezett, beadványa nem festett túl jó képet Koszmovkszyról: „Fenti ügyben az alábbi bejelentést teszem meg: 1944 juliusban, bevonulásom alatt vállalatomhoz egy közismert nyilas betöröt, Siráky Ferencet vállalati vezetőnek nevezték ki a hatóságok. A közben elhunyt társammal, Vágai Istvánnal (Urbachhoz hasonlóan ismert motorversenyző – MG) együtt felmentem Dr. Koszmovszkyhoz, akit régebbről ismertem. Őszintén informáltuk a helyzetről, elvállalta Vágai képviseletét Siráky ellen, akinek felfüggesztését megigérte – honorárium képen egy uj Mátra motort kért, amit természetesen az ügy elintézése fejében megigértünk.

Ugyancsak vállalta részemre a Kormányzói mentesités megszerzését, ami mint sportbajnoknak járt nekem.

Urbach László / Fotó: Fotomuzeum.hu

Egyik ügyben sem történt semmi.

Koszmovszky napról napra, hétről hétre huzta az ügyek elintézését, miközben Siráky a vállalatomat teljesen kifosztotta. Majd Vágai jelentette nekem, hogy megtudta azt, hogy Koszmovszky Sirákytól egy gyári uj Mátrát kapott, többszöri tárgyalások után!

Ezután Vágaival együtt felmentünk K-hoz, aki jelentette, hogy semmit sem tud tenni érdekünkben. Megjegyzem, hogy közben magam nyujtottam be a kormányzói mentesités miatti kérelmem, amit 8 napon belül minden ügyvédi közbenjárás nélkül soron kívül meg is kaptam.

Fenti ügy hozzájárult, hogy az egyedüli magyar reprezentativ kismotorgyár teljesen tönkrement, miután Siráky a gyár teljes anyagát és gépberendezését december elején a németeknek adta át, akik azt elszállitották.”

Emléktábla / Fotó: Wikipedia.hu

Ez a rövid, egyoldalas irat azért jelentősen átírja Koszmovszky történetét. Tegyük hozzá, hogy a közkedvelt Urbach László a kormányzó fiaival – és sok más ismert emberrel – is jóban volt. Nem meglepő, hogy megkapta a mentesítést (a mentesítésekkel kapcsolatban tavaly jelent meg Hankiss Ágnes hiánypótló munkafüzete, amelynek néhány részletét korábbi cikkemben mutattam be). Bár a konstruktőr családjával együtt túlélte a pokoli időket, végig kellett néznie, hogy a kommunista diktatúra végzi be a nyilasok rombolását. Lánya néhány évvel ezelőtt egy édesapjáról felállítandó emléktábla ügyében írt a terézvárosi önkormányzatnak (sikerrel), az önkormányzat oldalán megosztott dokumentumból idézem: „A nyilas hatalomátvétel után a gyárat és a céget egy aktív horogkeresztes motorkereskedő Siraky Ferenc >szerezte meg<, a család ingatlanaival és ingóságaival együtt, és

valami különleges bosszúvágytól vezérelve hajtóvadászatot indított a család kiirtására, mely a Gestapo hírhedt svábhegyi, Majestic-beli főhadiszállásáig vezetett. Urbach egyébként ritka szerencsével túlélte a kárpátaljai munkaszolgálatot.

Siraky az üzemet nyugatra próbálta menekíteni, de az anyag egy része Sopronnál fennakadt és 1945 elején Ubrach sietve megmentette. A nyilas cégvezetőt 1945-ben a Népbíróság háborús bűnösként ítélte el.”

A Világ korabeli cikke szerint Sirakyt 12 év kényszermunkára ítélték, de sajnos az általta tönkretett Urbach sem járt sokkal jobban.

Üzletét államosították, tönkretették, őt pedig az ötvenes évektől megfigyelés alatt tartotta a BM. A világ motoros márkái közé kerülő Mátra álma szertefoszlott.

Kiránduláson, Galyatetőn, Szentgyörgyi Albert professzorral / Fotó: Totalbike.hu

A nácik és a nyilasok egyik összekötője lehetett

Most viszont térjünk át a következő irathoz, amely újabb adalékokkal szolgál Koszmovszky előéletéhez, és arra utal, hogy nagyon komoly szerepe lehetett a nyilas-náci kapcsolatban (a többoldalas beadvány szerzője Keszthelyi Nándor miniszter tanácsos, sajtóosztály vezető volt):

„Dr. Szőllösi (Lóránt – MG) népügyész urnak! Koszmovszky Tibor ügye A rendőrség és a népügyészség ebbeli tájékozatlanságát kihasználva a vádlott és védője bagatellizálják az ügyet, mint azt itt kimutatom. A magyar külpolitika végzetes irányba fordulásánál döntő szerepük volt a nyilas és Imrédy (Imrédy Béla miniszterelnök – MG) pártoknak, amelyek a nyilvánosság elé vittek minden kényes külpolitikai és katonai kérdést és állandóan denunciálták a kormányt a németeknél.

A rendőri jelentés szerint Vágó Pál (nyilas képviselő – MG) interpellációját Kozm. csempészte Németországba. Kozmovszky barátja, Szentirmai (Szentirmay Félix – MG) valóban közvetitő volt a németek és a nyilasok között. Ebben Kozm. is segitségére volt, mint azt lejjebb bizonyitom…

Hungarista plakát / Forrás: Fortepan.hu

Halász Ferenc beadványa szerint megerősitést nyert, hogy Koszm. ugyan üzletszerüen foglalkozhatott mentesitésekkel, kötelezettségét azonban gyakran nem teljesitette. A rendőrség is rámutatott egyébként, hogy vallomásában ellentétes adatok vannak arra nézve, mikor lépett ki a nyilaspártból… Hogy belső meggyőződése szerint háború ellenes lett volna, ez irreveláns, a lényeges, hogy müködésével a háborut szolgálta s sokat tett a háborus lelkesedés szitásához. Lantos István vallomása megerősiti, hogy Koszm. inkább a zsidók ellen, mint mellettük járt közbe. Hámori László vallomása szerint Németországba vitt már 1939-ben titkos iratokat. Ezért kémkedés cimen eljárás is indult ellene. Urbach László szerint vagyonszerzésre használta fel a zsidóellenes intézkedéseket.”

Koszmovszky Tibor fényképe a dossziéból / Fotó: ÁBTL

A fenti, közel tíz oldalas dokumentu folytatásából kiderül, hogy az a bizonyos kicsempészett irat Vágó Pál nyilas képviselő hírhedt beszédének leirata volt. „1940-ben, vagy 41-ben Vágó Pál nyilas képviselő vérlázitó beszédet mondott a parlamentben /interpelláció formájában/. Beszédében a Kállay-kormányt angolbarátsággal vádolta és azzal, hogy ki akarta játszani német szövetségesét. A továbbiakban 100 %-os német fegyverbarátságot stb. követelt. Minthogy az interpelláció hirlapi közlését a cenzura nem engedélyezte, a párt külön kinyomtatta a beszéd szövegét és röpirat formájában hozta forgalomba. Az ügyészség azonban lefoglalta a röpiratot… Sok példány mégis forgalomba került és pedig nemcsak itthon, hanem Németországban is.

Kiderült, hogy a Németországba került példányokat dr. Kozmovszky Tibor csempészte ki Bécsbe, ahova mint katonatiszt utazott.

Kozmovszky ebben az ügyben is rövid ideig letartóztatásba került.”

Letartóztatták / Forrás: Arcanum.hu

Erről a letartóztatásról beszámolt a Magyarország 1939. december harmadikai számában: „Engedélynélküli röpiratok miatt letartóztatták dr. Kozmovszky Tibor ügyvédet” – így a cím. „A főkapitányság bűnügyi osztályán néhány nap óta nyomozás folyt dr. Kozmovszky Tibor budapesti ügyvéd ügyében, dr. Kozmovszky Tibor a minap Budapestről külföldre utazott. A határon a vámközegek röpiratokat találtak nála. Ezeknek az engedély nélkül megjelentetett röplapoknak tartalma teljes mértékben kimeríti az állami ás társadalmi rend felforgatására irányuló vétséget. A vámközegek elkobozták a röpifutókat, a rendőrség pedig nyomozást indított. A rendőrségi nyomozás során házkutatást tartottak dr. Kozmovszky Tibor lakásán. A rendőrség emberei a lakáson különféle, impresszum nélküli röpiratokat találtak. Ezeket is lefoglalták. Míg ez a nyomozás folyt, Kozmovszky Tibor visszatért külföldről Budapestre.”

Tegyük hozzá: nem babra ment a játék.

Amíg a Kállay-kormány az angolok felé kacsingatott, addig a nyilasoknak és az ország vezetésének, tisztikarának németbarát részének az volt az érdeke, hogy a kiugrási kisérletből semmi sem legyen.

Rómeó és Júlia Magyarországon

Vágó Pállal kapcsolatban kár lenne megkerülni azt a történetet, amire az Arcanum.hu zseniális sajtóadatbázisában bukkantam. Vágó 1941 nyarán – miután mentelmi jogát Hubay Kálmánnal együtt már felfüggesztették – leszúrta (!) leánya vőlegényjelöltjét, aki a kórházba szállítás után meghalt. Nem túlzás, drámai történetről van szó, a szövevényes ügyről részletesen beszámolt a korabeli sajtó. Röviden: Vágó Irén szerelmes lett egy apja révén zsidó származású magyar fiatalemberbe, Ecsedi  Bálint  Imrébe. Vágó nem engedélyezte a házasságot, de “próbaidőt” adott a fiataloknak, majd mégis egy németországi intézetbe küldte leányát, ahonnan később hazaküldték, mert engedély nélkül találkozott Ecsedivel Berlinben. „Ilyen előzmények után történt meg a találkozás a tragédia napján Vágó Pál és Ecsedi között, a nyilas képviselő Pilsudszky úti villájában – így a korabeli cikk. – Itt heves szóváltás játszódott le Vágó és Ecsedi között és Vágó Pál tőrösbotjával dulakodás közben Ecsedira támadt, ez megragadta a tőrösbotot, amelynek tokja levált s a meztelen tőr beleszaladt Ecsedi mellébe. Vágó egyébként az eset után az esti órákban önként jelentkezett a rendőrségen.”

Végül csak 10 hónapot kellett leülnie, miután leánya hiába reménykedett: „A kórházba Vágó Irén sírva, >felindultan érkezett és a súlyosan sérült (vőlegényét – MG) vigasztalta: Ami történt, arra lesz jó, hogy az apa mégis beleegyezzen a házasságba<” – írta a Magyar Országos Tudósító. A tehetséges mérnőknek számító Vágó Pál a második világháború után megúszta a számonkérést, megannyi nyilashoz hasonlóan Dél-Amerikába, Argentínába menekült.

Vágó Pál egykori nyilas képviselőtársa, Hubay Kálmán Péter Gáborhoz érkezik kihallgatásra / Fotó: MTI

Most térjünk vissza az összekötőre. Koszmovszky nem csupán a futár, hanem a közvetítő szerepét játszotta és itt jön be egy titokzatos náci üzletember és kém, Otto Braun a történetbe. Az a Braun, aki az összecsengő cikkek és állambiztonsági információk szerint a húszas évek elején a németországi politikai gyilkosságok után Magyarországra menekült, társaival Gömbös Gyula birtokán bujkált (!), majd Hitler egyik legkiválóbb budapesti emberévé. Folytatom.

http://hamvasintezet.hu/hu/