Emberi jogokat sért a magyar állam, amiért lezárja a határait és karanténba küldi a fertőzötteket, szégyelljék magukat Orbánék! – nagyjából ezt üzente Soros György egyik leghűbb (vagy leghülyébb) hazai lerakata, az Amnesty International Magyarország. Vagyis nemcsak a népvándorlók előtt csúnya dolog lezárni a határainkat, de a fertőző, koronavírusos krahácsolók előtt is. Be kell engednünk mindet, máskülönben sérülnek az emberi jogaik! Hadd tüsszentsenek kedves mindnyájunkra! Egy másik Soros-csapat eközben azért küzd, nehogy hazatoloncolhassuk a székekkel dobálózó iráni diákokat…
Ha van a tisztelt Olvasó keze ügyében eldobható tárgy, sérülésokozásra alkalmas eszköz, azt gyorsan helyezze kartávolságon kívülre! Az Amnesty ugyanis jelentést írt, amelyből röviden idéznék. Már most jelzem: az Olvasó otthonában keletkező anyagi károkért felelősséget nem vállalok! Azt írják:
Több állam is lezárta határait vagy beutazási tilalmat rendelt el a COVID-19 vírus által érintett területekről, gyakran érzékenyen befolyásolva azokat, akik családjukhoz kívánnak hazatérni, vagy akik szokásos üzleti tevékenységüket végeznék, illetve tanulni akarnának.
Tehát „érzékenyen befolyásolta” szegényeket a határzár… Meg akadályozva érezték magukat… S tán még sírva is fakadtak, bizony! Ha ez sem hatja meg az Olvasót, akkor nyilvánvalóan menthetetlenül fasiszta és/vagy orbánista. A nemzetközi fölforgató szervezetnek a karanténnal szemben is komoly fenntartásai vannak, mivel a vesztegzár alá helyezettek között
voltak olyanok, akik nem tudták alapvető emberi jogaikat gyakorolni (…), nem tudnak eljutni a munkahelyükre.
Az emberi jogok teljeskörű kiélésének és az engesztelhetetlen munkavágynak pedig senki és semmi nem állhat az útjába: sem holmi világjárvány, de még maga Orbán Viktor sem! – lényegében ezt üzeni nekünk az Amnesty. Amely egyébként azt is előírja a kormánynak, mikor, hogyan, meddig szabad vészhelyzetet hirdetnie. Szerinte az állam csak akkor jogosult – és akkor is kizárólag a nemzetközi joggal összhangban –
„rendkívüli helyzetet (veszélyhelyzetet) kihirdetni”, ha „a rendkívüli helyzet a nemzet létét fenyegeti (például, ha a járvány halálozási aránya kiugróan magas és fennáll a veszély, hogy tovább terjed)”.
Hiszen pofonegyszerű eldönteni, mikortól „kiugróan magas” a halálozási arány, mikor áll fenn a terjedés veszélye satöbbi – ha a kormány mégis bizonytalan, forduljon csak bizalommal a legközelebbi Soros-lerakathoz, ők majd eligazítják (tele vannak szakértőkkel, például CEU-n végzett nem- és alakváltókkal). Ám miután az Orbán-kormány nem az Amnesty fentebbi intelmei szerint hirdette ki múlt héten a veszélyhelyzetet, ezért gyakorlatilag joggal való visszaélést követett el, derül ki a jelentésből. Ha lesz magyar túlélője a járványnak, akkor majd – gondolom – jön az ilyenkor szokásos kötelezettségszegési móka, Sargentini-kacagás meg a hetes cikkely.
Amnestyék egyébként kinyilvánították azt a követelésüket is, hogy ha a magyar állam netalán mégis ilyen és további csúnya, fasisztoid intézkedéseket hozna,
minden korlátozás esetén a bírói kontrollt és a felülvizsgálat lehetőségét biztosítani kell.
Dühöngő járvány idején „bírói kontroll” meg jogorvoslat, mi? Amikor minden perc számít? Amikor akár egyetlen pillanaton múlik, hogy megfertőz-e minket egy tomboló iráni cserediák vagy sem? Anyám, borogass!
A jogorvoslat, persze, maga a tömör gyönyör minden liberrált demokratának. (Lásd még: „fékek és ellensúlyok”, „jogállamiság”, „ejrópai értékek”, „megbonthatatlan szovjet-magyar barátság” – ja, ez már nem.) Hiszen egy-egy karantén-intézkedést évekig lehetne jogértelmezni a Pesti Központi Kerületi Bíróságon, míg végül a Helsinki Bizottság által érzékenyített bíró 2025-ben igazat adna a Helsinki Bizottság által képviselt Juszufnak, akit, szegényt, emberi jogaiban durván megaláztak a kéthetes karanténnal. Juszufnak (és több száz társának) nyilván fejenként tízmilliós sérelemdíjat is megítélnének, amiért a karanténból nem hallotta a müezzint, illetőleg az ablaküveg megvágta az ujját, miközben a berendezést hajigálta ki az utcára…
Nem létező hálózat
Soros György nem létező hálózatának másik nem létező szervezete, a Magyar Helsinki Bizottság sem tétlenkedett a héten. Ők annak a tizenhárom iráninak a hazatoloncolását próbálják megakadályozni, akik közül többen törtek-zúztak-tomboltak a Szent László Kórházban, miután karanténba küldték őket. A Helsinki természetesen egyből ott termett, és rávilágított a hányatott irániakat ért igen súlyos „jogsérelemre”, nevezetesen: „a kormányzati propaganda célkeresztjében állnak”, és „senki sem küldhető vissza olyan helyre, amely számára életveszélyes lehet”.
Hogy miért lenne életveszélyes hely Irán egy iráninak, fogós kérdés. Pedig a válasz magától értetődő! Egy sorosi értelemben vett „jogvédő” szervezet tálalásában bármely ország „életveszélyessé”, „bizonytalanná” válhat, ahová az éppen aktuális védencüket (legyen az illegális migráns, kurd terrorista, szír terrorista, bárki – csak tisztességes magyar ember nem!) vissza akarják küldeni. A „jogvédő” ilyenkor addig tekereg, kúszik-mászik a liberális (tehát beteg) jogszolgáltatás dagonyás kiskapui közt, míg végül szinte mindig eléri, hogy a pártfogására bízott latort fölmentsék/kártérítsék/liberális ikonná avassák.
Újdonság?
Túl nagy meglepetésként talán önöket sem érhetik már az efféle hírek. Ugyan, hol itt az újdonság? Hogy gazembereket, terroristákat vagy a biztonsági óvintézkedésekre és sok millió ember egészségére fittyet hányó szarjankókat védenek? Az lenne meglepő, ha egyszer egy tisztességes, rendes magyar ember jogaiért állnának ki. Ám olyanról még nem hallottunk.
Hát az mióta újdonság, hogy zavarja a határkerítésünk Soros helyi ügynökeit, és ha európai és magyar balliberális haverjaik segítségével megtehetnék, lebontanák azt? Hiszen 2015 óta ezt követelik! Mindössze annyi a különbség, hogy eleddig csupán az illegális migránsok, a zöldhatáron át hazánkra törő muszlim népvándorlók és elvegyülő terroristák érdekében akarták a kerítés, a tranzitzóna és vidéke eldózerolását – most viszont már azért is, mert a fölépítmény akadályozza egy kedves-kellemes, tömegpusztító világjárvány terjedését…
Sorosék perverz vágyálmai végső soron mindig ugyanazt célozzák: bejuttatni Európába valamit, ami nagyon nem jó az ittenieknek. Amitől végső soron tönkremegyünk, eladósodunk, fűbe harapunk. Nemzetállamostul, európai kultúrástul. És akkor beköszönt végre Gyuri bácsi szivárványos nyílt társadalma: a Negyedik Birodalom.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS