Sem Azerbajdzsán, sem az azeri nemzet Nagy Péter Oroszországának idejében nem létezett – mondta a PestiSrácok.hu-nak adott interjúban Dr. Kovács Bálint történész, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Történettudományi Intézetének oktatója, akit felháborított, hogy portálunk a Tűzszünet című magyar dokumentumfilm bemutatójáról tudósítva “egyoldalú képet festett” Hegyi-Karabakh véres örmény-azeri konfliktusáról. Bár a Szovjetunió felbomlása után kezdődött háborút, amely az örmények győzelmével végződött, a dokumentumfilm vállaltan azeri nézőpontból mutatta be, Kovács Bálint kiemelte: nem lehet egyoldalúan, kizárólag az azeriek szemszögéből bemutatni a véres konfliktust, hiszen mindkét félnek megvan a maga igazsága. Az egyetemi tanár az interjúban ezért igyekezett teljes képet adni a nyugvópontra nem jutó szembenállásról, amely a mai napig szed halálos áldozatokat.
Dr. Kovács Bálint
A magyar közvélemény kevésbé ismeri a Hegyi-Karabakh konfliktust, áttételesen az „azeri baltás gyilkos” ügyével kapcsolatban lehetett erről hallani. Röviden mit lehet elmondani a területért vívott küzdelemről?
Hegyi-Karabakh egy vitatott státuszú, egykor soknemzetiségű dél-kaukázusi terület, amelyet a Szovjetunió időszakában körülbelül 70 százalékban örmények laktak, Sztálin a megosztás politikáját alkalmazva mégis Szovjet-Azerbajdzsánhoz csatolta. A területért 1988-ban tört ki a harc, amely 1994-ben fegyverszünettel zárult le. Azóta az EBESZ Minszk-csoportjának feladata, hogy a felek közötti egyeztetést elősegítsék. Ugyanakkor mind a mai napig örmény és azerbajdzsáni katonák halnak meg a határvonalon. A fegyverszünet során jóllehet Moszkva közvetített, a végleges megegyezés nem áll érdekében a függőségi viszony fenntartása miatt. Az elmúlt húsz év azeri és örmény politikai klientúrája ugyanígy felelősséggel tartozik az ügy rendezetlenségéért, mivel egyik ország vezető rétege sem szeretné politikai pozícióját egy nagyobb kompromisszum miatt elveszteni.
A területre az örmények a nemzetek önrendelkezési elvére, Azerbajdzsán az államterület integritására hivatkozva tart igényt. Karabakh napjainkban pedig egy demokratikusan működő, etnikailag 100 százalékosan örmények által lakott területként fejlődik, ugyanakkor nemzetközileg még nem ismerték el, mint országot.
Lakóházak Shushiban, Karbakh második legnagyobb városában: némelyik házat már felújították, némelyik még a háború nyomait viseli.
A Tűzszünet című film az azerbajdzsáni menekültek helyzetét mutatja be. Mit tudunk az örmény menekültekről?
A nemzetközileg is elfogadott adatok szerint 600-700 ezer azeri és legalább 400–500 ezer örmény menekültről van tudomásunk.
Az örmények esetében Baku, Szumgait, Kirovabad (Gandzsa), illetve Nahicseván területe említendő, ezekből a városokból és területekről az örmények 1988 után kényszerültek elvándorlásra véres, örmény-ellenes pogromok után. Az azerbajdzsánok esetében 200 ezer örményországi, 40 ezer karabakhi, a valamint a karabakhot körülvevő úgynevezett „hét körzet”-ből származó menekültről beszélünk.
Örményország igyekezett integrálni, illetve letelepíteni a menekülteket, Azerbajdzsán ezt szándékosan nem teszi meg, a menekültek szegényes táborai, telepei ugyanis reprezentálni tudják a külföldi diplomaták számára az „örmény agressziót”.
A film kiindulópontja, hogy a régió Oroszország és Irán geopolitikai érdekszférájában található. Oroszország már Nagy Péter cár idejében az örményekben látta szövetségesét, akiket nagy számban telepítettek a hagyományosan soknemzetiségű – muszlim törökök és perzsák, zsidók, zoroasztriánusok és albán keresztények lakta – Azerbajdzsán területére.
Sem Azerbajdzsán, sem az azeri nemzet Nagy Péter Oroszországának idejében nem létezett. A mai azerieket etnikumként Sztálin nevezte el először, a kaukázusi muszlim és tatár népesség gyűjtőneveként. Az országot a Szovjetunió politikájában először multietnikusnak gondolták ki, később kezdték kimondani, hogy van egy tituláris nemzete az országnak. Tehát egy modern nemzetállamról beszélhetünk, annak minden komplexusával. Talán épp mi magyarok értjük a legjobban, hogy milyen komplexusokkal rendelkeznek azok a környező népek, akik államiságukat a legújabb időkben hozták létre egy olyan nép mellett, ami már 1000 év óta államisággal rendelkezik.
Hiszünk a jövőnkben! – Örmény idős hölgy sétál Hegyi Karabakh fővárosában, Sztepanakertben
A film szerint tömegesen csak az 1700-as években telepítettek le a területre örményeket.
Örmények Karbakhban már a Krisztus előtti korban is éltek. Ma is látogatható Tigranakert, amelyet Nagy Tigrán örmény király alapított a Krisztus előtti 1. században. Kolostorok, iskolák bizonyítják az örmények korai jelenlétét. A 18. században semmilyen “különös”, irányított örmény betelepülésről nem beszélhetünk. A 18. század közepén a helyi örmény fejedelmek közötti küzdelemben, az egyik örmény vezető a helyi muszlimok egyik klánjának vezetőjével szövetséget kötött (1750) ekkortól jönnek muszlimok már nemcsak nomádként Karabakhba, és ekkor jött létre a Karabah-kánság. Ez a helyzet egészen 1813-ig megmaradt, amikor a terület az Orosz Birodalom része lett.
Hogyan kezdődött a ’90-es évek elején kirobbant fegyveres konfliktus?
Az örmények a Szovjetunió idején nem nyugodtak bele Sztálin döntésébe, miszerint Karabakh Azerbajdzsán része. Gorbacsov idején, 1988. február 20-án beadványt nyújtottak be Jerevánban, Bakuban és Moszkvában, kérvényezve, hogy a karabakhi szovjet terület Szovjet-Örményországhoz csatlakozhasson. Egy héttel később az azerbajdzsáni Szumgaitban véres, örmény-ellenes pogrom kezdődött, amely ellen az állam biztonsági szervei semmit sem tettek. Hivatalosan 23 haltak meg, valószínűleg azonban ennél jóval magasabb volt az áldozatok száma. A tényleges háborús konfliktusra azonban csak 1991 novemberében, Sztepanakert bombázásval került sor. A harcok mellett örmény és azeri spontán lakosságcserék is zajlottak.
Örmény-orosz-angol nyelvű tábla a karabakhi-örmény határon útlevélellenőrzésre hívja fel a figyelmet
A filmben azzal indokolják Azerbajdzsán vereségét, hogy katonailag az oroszok az örményeket támogatták. Mivel magyarázható a két nép hadereje közötti különbség?
A Szovjetunióban egyik tagállamnak sem volt külön hadserege, de minden államban állomásozott szovjet haderő. Az örmény katonák képzettebbek és motiváltabbak voltak. Azerbajdzsánban a katonáskodást társadalmi szinten lenézték, bár az ország területén a Vörös Hadseregnek több kaszárnyája volt, mint Örményországnak, így több fegyvere is. Az örmények a harcok során a jobb kiképzettség és motiváltság miatt ezeket mégis meg tudták szerezni, amely szintén a győzelmüket segítette elő.
Hodzsali katasztrófája – egyes helyeken a Hodzsali genocídiumként emlegetett esemény – szintén megjelenik a filmben.
Hodzsaliból Szovjet-Azerbajdzsán fejlesztett várost hadászati céllal. A település ugyanis Sztepanakert mellett található kiváló földrajzi elhelyezkedéssel: innen tudta az azeri hadsereg a háború során a fővárost lőni. Az örmények ezt bojkottálandó 1992. február 25-én a várost körbekerítették, azonban menekülési folyosót hagytak az asszonyoknak, gyerekeknek. Az azeriek azonban élő pajzsként küldték ki a katonák előtt a lakosságot, sok ártatlan civil vesztette életét. Nemzetközi szinten Azerbajdzsán az eseményeket Hodzsali-genocídiumként nevezi, egy ilyen esemény történetpolitikai felhasználása, népirtásként való értékelése azonban a fogalom leértékelődéséhez vezethet.
Útmenti figyelmeztető tábla, amely egy közeli katonai objektumra hívja fel a figyelmet
A filmben többször szó esik arról, hogy az ENSZ az örmény csapatok kivonását kéri Hegyi-Karabakhból. Mit tartalmaznak pontosan ezek?
1993-ban az ENSZ Biztonsági Tanácsa 4 határozatot fogadott el Hegyi Karabakh vonatkozásában, mindegyikben alapvetően két jogi tartalommal: a felszólítják a feleket a harcok abbahagyására és Örményországot arra, hogy a Karabakhot körülvevő területekről – és nem Hegyi Karabakhból – vonja ki fegyveres csapatait. Az örmény fél érvelése, hogy a határozatok első pontját Azerbajdzsán folyamatosan megszegi, így amíg a fegyverszünet nincs betartva, addíg nincs értelme a fegyveres csapatok kivonulásáról beszélni. A Karabahi Háborúban, a 90-es évek elején Örményország 7 körülvevő közigazgatási kerületet is elfoglalt, amelyek védelmi funkciót is szolgálnak Karabahra nézve. Ha kompromisszumkötésre kerülne sor, ez a hét kerület alkalmas arra, hogy esetleges politikai alku tárgya legyenek. Az ezekről való kivonulásra szólítják fel Örményországot az ENSZ határozatok.
Hegyi-Karabakh ma 100 százalékosan örmény. E tény felveti -e ez az etnikai tisztogatás kérdését?
1991 decemberében volt egy referendum Karabahban a terület hovatartozásáról. Az azerbajdzsáni vezetés az azerieket ettől eltanácsolta, mivel az örmények eleve többen voltak. Az örmények logikája az volt, hogy „mi vagyunk igaz a többség, de maradhatnak az azerbajdzsánok a mi vezetésünk alatt”. Az azerbajdzsánok ezzel nem értettek egyet, ebből következett aztán a háború, amelynek a lényege, hogy vagy az egyik vagy a másik fél marad. A háború örmény katonai győzelemmel zárult, ha pár hónappal tovább tart, akkor Azerbajdzsán egyértelműen kapitulál, ez azonban Oroszország közbelépése miatt nem történt meg: nem békét, hanem csak fegyverszünetet írtak alá a felek Moszkva közvetítésével, amelynek az eredménye a máig rendezetlen konfliktus.
A Kaukázus régióinak politikai térképe ma
Kezdőkép: Karabakh nemzeti színei – azonosak az örmény zászló színeivel – a különbség az Örményországtól való elválasztottságra utaló fehér „cikcakk”
A képeket készítették: Knuth András, Kovács Bálint, Lénárt Léni
Nagy József
2016-01-20 at 12:37
Végre egy értelmes cikk. Én a Szovjetunióban voltam párszor – sajnos sem Örményországot sem Azerbajdzsánt nem láttam. Ami itthon ment a baltás gyilkossal meg az azeriek propagandájával az tényleg szégyen nekünk – akár turániak vagyunk akár törökök akár finnugorok.
Kitalátor
2016-01-20 at 15:08
Más irányú zavart is érzek az erőtérben. A filmet nem láttam, de szeretném tudni, hogy milyenek azok az albán keresztények és mit keresnek a Kaukázusban!
Nagy Zoltán
2016-01-22 at 00:05
Hát nem képzeltem volna, hogy a pestisracok.hu is cenzúráz. Úgy látszik ide is elér az örmény lobbi keze…. De azért is még egyszer leírom a véleményem, hátha lehet a 2. kiválasztott néppel szemben is némi kritikát megfogalmazni:
A Pázmány Péter tanára egyszerűen csúsztat, vagy inkább félremagyaráz. Az tény és való, hogy Azerbajdzsán, mint ország nem létezett Nagy Péter idején, de a területet a XI. sz.-tól döntően az oguz török törzsek lakták, akik a helyi kaukázusi illetve iráni népekkel „keveredve” adták az azeri népet. Ebbe ékelődtek bele az örmények. (Az azerieknek nem sok köze van a leírásban emlegetett tatárokhoz). 1750-től jöttek a mai Karabah-ba muszlimok?????? Na, ez már arcátlan csúsztatás. Had ne soroljam fel azokat a muszlim hitű uralkodókat (szinte csak muszlimok voltak!) akik FOLYAMATOSAN uralkodtak a terület felett kb. a IX. századtól……. Amit Hodzsliról ír az úriember, az egy ismételt nagy csúsztatás. Ez a cikk egy örmény propaganda cikk, melynek a fele sem igaz. Csúsztatás, túlzó ferdítés az örmények javára. Én láttam az eredeti filmet, való igaz, hogy azeri szemszögből mutatja be a konfliktust. Teszi ezt ELŐSZŐR a magyar vagy talán az európai történelemben, hiszen itt Európában KIZÁRÓLAG az örmény lobbisták véleményét, történetét, hovatovább meséit ismerjük…….. A film, amúgy inkább az egyéni emberi tragédiákra, a szomszédok békés együttélésére teszi a hangsúlyt. Ha már a cikkben összehasonlítják a karabahi konfliktust a magyar helyzettel, akkor hagy citáljak ide egy tényt. Az USA-ban (de Nyugat-Európa nagy részében is) az derül ki szinte az ÖSSZES történelem könyvből, hogy Erdély földje mindig is román volt, ott az ókortól fogva valamiféle román (sic!) életközösség élt és a magyarok csak beszivárogtak oda, majd az országukhoz csatolták. Na kb. ez a cikk is hasonlót állit, csak éppen örmény szemszögből. A PPKE tanára által írt dolgozat, színtiszta örmény propaganda…….
Kitalátornak
2016-01-24 at 18:14
Utánanéztem: Az albán keresztények egy régóta nem létező egyház, akik Azerbajdzsán területén élhettek,amíg meg nem érkeztek a muszlimok.
Most az azeri testvéreink azt állítják, hogy az ő elődeik…..khm khm….ezeknél az azerieknél szerintem még a tolvaj románok is jobbak:) És őnekik nyaljuk itthon Jobbikostul mindenestül a seggüket:)
Nagy Zoltánnak
2016-01-24 at 18:31
Nagy Zoltánnak: A Pázmány tanárának a cikke nem propaganda…egy nagyon korrekt, szakmai hozzászólás…és szégyen, hogy a pestisrácok.hu megengedi, hogy az ÖN áltudományos, obrusánszkyborbálás primitív hozzászólása az oldalon fennmaradjon. Olvasson szakirodalmat, ne csak az azeri kitalációkat. Történelemhamisításból már volt elég eddig is Magyarországon meg a Kárpát-medencében. A Pázmány tanárának a cikke nem propaganda, hanem egy rendkívül korrekt hozzászólás – állíthatom ezt szakmabeliként.
Katakana
2016-01-29 at 01:26
Nem látom elsöprõ érveit, kedves névtelen kommentelõ, aki még egy nicket sem mert használni. Amíg alá nem támasztja állítását, ha már szakmabeli, addig a Pázmány Kovácsának cikke nem korrekt hozzászólás, hanem örmény propaganda.
Nagy Zoltán
2016-02-01 at 15:24
Tisztelt névtelen hozzászóló!
Ahelyett, hogy sértegetne, és a csúsztatásoktól hemzsegő cikkre, amelyet a Pázmány tanára írt, úgy tekint mint „szakmai hozzászólásra”, inkább azt ajánlom, hogy Ön olvasson szakirodalmat. Tudom, itthon, meg a wikipédián + interneten nagyrészt örmény, vagy örménybarát szerzők művei lelhetők fel az örmény – azeri konfliktussal kapcsolatban. De nem ártana jobban körülnéznie…… A csúsztatás és az egyoldalú félretájékoztatás az nem korrekt hozzászólás. Állíthatom ezt szakmabeliként.
Szóval röviden az ordas csúsztatásokkal szemben:
Az ókori előzményekkel rendelkező Örmény Királyságot a 4. században felosztották, a hegyi-karbahi térség amely Albániához tartozott és nem Armeniához (!) a Perzsa Birodalomhoz került. (Egyébiránt az akkor ott élő népek nagy része sem tekinthető örménynek) Arménia és Albánia vegyes etnikumú terület volt, mindkettőt Partus dinasztia uralta! Az Albániához tartozó hegyi-karabahi területen egyre inkább az északra felhúzódó perzsák kezdtek domináns pozícióba kerülni. Azonban az oguz török népvándorláskor megváltozott a helyzet. A XI. századtól messze a törökök és muszlim vallás került többségbe. Innentől kezdve TELJES oguz török többség és uralom jellemezte a területet! Az oroszok 19. századi erőteljes terjeszkedéséig független kánságok uralkodtak. Az örmények már országuk 4. századi elvesztése után diaszpórákban éltek a nagytérség egyes területein. Az is igaz, hogy a karabahi térségben kapott vezető szerepet örmény hercegek leszármazottja is, de ettől függetlenül dominánsan síita muszlim vallású oguz török területnek tekinthetjük az orosz térhódításig. Az 1828-as türkmencsáji békében került a terület orosz fennhatóság alá. Akik a keresztény örményeket támogatták. Ekkor került a több millió azeri (oguz török) perzsa, később iráni fennhatóság alá, és ez ma is így van. És EZÉRT kezdték meg az oroszok betelepíteni az örményeket a kicsi hegyi-karabahi diszpórához is, hogy szétválasszák az Oszmán Birodalom törökségét, az északabbra élő türk népektől. Ezt a betelepítési folyamatot MINDEN térséggel foglalkozó történésznek (és segédtudományokat művelő értelmiségnek) ismernie kell. Ha ezt elhallgatják, az hazugság! A gigantikus méretű betelepítés főként a Jereváni Kánság és a mai Hegyi-Karabah területét érintette. Az orosz betelepítés előtt mindkét területen (tehát a volt Jereváni Kánságban IS), a törökök éltek többségben!!!.
Szóval, folytathatnám a „szakmai cikk” csúsztatásainak további kivesézését, de akkor még 5 oldalt kéne írnom.
1-2 tény röviden: A karabahi konfliktus után nem 600-700 ezer az azeri menekültek száma, hanem jóval több, mint 1 millió (bár az azeriek 2 milliót mondanak, valószínűleg ez is túlzás). Az örmények KARÖLTVE a szovjet katonai alakulatokkal nem csak az 1828-tól kezdődően örmény többségűvé vált Hegyi-Karabahot foglalták el, hanem 7 színtiszta azerbajdzsán járást is, amelyekből 680 ezer azerit üldöztek el.
A fegyveres konfliktust egyértelműen az oroszok provokálták ki az „oszd meg és uralkodj” elve alapján. A hegyi-karabahi térség képtelen az önálló államiságra, sőt Örményországnak is katasztrofális gazdasági mutatói vannak. Az örmény területeket egyértelműen Oroszország védi. Telitelepítve orosz alakulatokkal, gazdaságilag is az oroszok táplálják őket. (Azerbajdszánnak csak az 1 éves katonai költségvetése nagyobb, mint Örményország az egész éves összköltségvetése). Azonban a helyzet patthelyzet, a 2 hármas szövetség áll egymással szemben: Örményország+Oroszország+Irán vs. Törökország+Azerbajdzsán+Grúzia
Az örmények által elkövetett népirtás bagatellizálása, az azeriek szörnyű vademberként való bemutatása a cikkben, nem történészi szemléletre vall, hanem szégyen a cikk elkövetőjére nézve.
Balt
2020-11-22 at 15:17
Nekem is feltűnt, mennyire elképesztően részrehajló a pázmányos professzor. Ezt a tárgyilagos, hosszú írást érdemes viszont érdemes elolvasni Hegyi-Karabah közelmúltjáról – hogy az egészen újkeletű eseményeket ne keverjük ide: (Bár nagyon is kíváncsi lennék a véleményekre annak tükrében…)
http://katpol.blog.hu/2012/05/30/18_eves_fagy