Oroszország nagykövete a PS-nek: Álhír, hogy Orbán Viktor Vlagyimir Putyin befolyása alá került (interjú)

Sokan az EU-ban nem nézik jó szemmel, hogy mi, magyarok nem tekintünk ellenségként Oroszországra, de még csak fenyegetést sem érzünk abból az irányból. Ezen kívül Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin kapcsolata is jónak, hatékonynak mondható. Hogyan látja a két ország közötti viszonyt? Milyen jövőt jósol ennek a kapcsolatnak?

Az orosz-magyar kapcsolatok pragmatikusak, a két állam érdekeinek figyelembevételén alapulnak. A Budapesttel történő együttműködés közben természetesen nem feledkezünk meg Magyarország EU- és NATO-tagságáról, amely különféle korlátozásokkal jár, bizonyos blokkbeli kötelezettségeket követel meg, és időnként lényegesen eltérő hozzáállásokban nyilvánul meg több aktuális külpolitikai kérdésben. Ugyanakkor ez a körülmény a gyakorlatban nem okoz leküzdhetetlen nehézségeket. Ennek jó példája a kétoldalú gazdasági együttműködés dinamikus fejlődése. Nő a kereskedelmi forgalom, jól halad a paksi atomerőmű bővítése, folyik a munka a Magyarország Török Áramlathoz való csatlakozásáért. Ami a vezetőink közötti viszonyokat illeti, ez egy normális, tisztességes kapcsolat a két ország vezetője között. Kétségtelen, hogy mind Magyarországon, mind általában Nyugaton léteznek bizonyos politikai erők, amelyek úgy igyekszenek bemutatni a dolgokat, mintha Orbán Viktor Vlagyimir Putyin befolyása alá került volna. Nyilvánvaló, hogy ez egy álhír, az átfogó oroszellenes médiakampány egyik része. Régóta hangzik ugyanaz az abszurd és alaptalan állítás: Oroszország rossz, ezért vele nem szabad párbeszédet folytatni.

Sok kritika éri a Paks 2 beruházást is, mondván, hogy ezáltal Magyarország kiszolgáltatottá válik Oroszországnak. Mennyire és miért fontos ez a beruházás Oroszországnak?

Megalapozott érvek felhozásával senki sem fárasztja magát, ugyanaz az ismétlődő állítás ismétlődik a „gonosz Oroszországról”. A két új blokk építése viszont előnyös mindkét oldal számára. Igen, egy hatalmas, de lényegében egyszerű üzleti projektről van szó. Az atomerőművek építése a Roszatomnak – a világ legnagyobb atomenergetikai vállalatának – a főtevékenysége. A projekt megvalósulásával Magyarország új kapacitásokra tesz majd szert, amelyek fedezik majd a magyar gazdasági növekedéséből eredő áramdeficitet. A Roszatomnak pedig ez a projekt fontos tapasztalatot is jelent, mivel az Európai Unió területén, az itteni szabályozási normáknak és előírásoknak megfelelően valósul meg.

A haladó sajtó egyszerre ír hatalmas, fenyegető és erős Oroszországról, hogy aztán máskor nevessen a gyengeségén. Mi nem tartjuk fenyegetőnek Oroszországot, már csak azért sem, mert a számokat látjuk: Oroszországnak önmaga egyben tartása és a megmaradt befolyási övezeteik kordában tartása is nehéz feladat. Mi tehát az igazság, mennyire erős Oroszország a globális játékban?

Nagyon helyes, hogy erre az ellentmondásra fordította a figyelmet. Barack Obama elnöksége idején azt jelentette be, hogy az orosz gazdaság „darabokra van tépve”. Erre egy még ismertebb amerikai – Mark Twain – szavaival szeretnék válaszolni: „Az én halálomról szóló hírek erősen túlzóak”. Oroszország fejlődik, gazdasági és pénzügyi állapota stabil. Az országunk fontos világpolitikai szereplő, az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagja. Nem pályázunk a „szuperhatalom” szerepére, és nem tervezünk senkit megtámadni, de nem tudjuk válasz nélkül hagyni, hogy a NATO hadigépezete már határainknál van és aktívan növeli a támadási képességét. A NATO repülőgépei – köztük magyarok is – Szentpétervártól 150 km-re járőröznek. Oroszország kénytelen válaszlépéseket – hangsúlyozom: válaszlépéseket – tenni az ország védelmének biztosítása érdekében.

Mi a helyzet az USA-val? Tudjuk, hogy a januártól demokrata többségű washingtoni képviselőház keményebben lép fel Oroszország ellen. Ezen kívül sokszor lehet hallani a sajtóban, hogy soha nem volt ennyire rossz az orosz-amerikai viszony, ami azért is furcsa, mert Donald Trump és Vlagyimir Putyin már személyesen is találkoztak, akkor viszont nem tűnt hidegnek a két vezető kapcsolata. Aztán ott van még az amerikai különleges ügyész, Mueller csapata által vizsgált állítólagos orosz befolyás, amire ezidáig senkinek nem sikerült konkrét bizonyítékokat felmutatni. Mi az igazság? Érdeke Oroszországnak közeledni Amerikához? Van esély rendbe tenni a kapcsolatokat, vagy el kell fogadni az új hidegháborús helyzetet?

Változatlanul fellépünk a Washingtonnal való párbeszéd normalizálásáért. Emlékeztetném, hogy Donald Trump amerikai elnök ugyanúgy nyilatkozott választási kampánya idején, amikor békés szándékairól beszélt Oroszországgal kapcsolatban. Azonban most nyilvánvaló, hogy az USA elnöke nem tud eleget tenni a választási kampánya során tett ígéreteinek, méghozzá belpolitikai okok miatt. Oroszország sajnos amerikai belpolitikai eszközzé vált. A kormányunk nem avatkozott be az amerikai választásokba, és igazából nem is nagyon tudott volna. Eddig egyetlen beavatkozási bizonyítékot sem mutattak fel. „Az orosz befolyás” témája, ha jól emlékszem, nem volt jelen addig a pillanatig, amíg az amerikai politikai elitek arra a sokkoló következtetésre nem jutottak, hogy „nem a megfelelő jelölt” győzött. Ahelyett, hogy megvizsgálnák, hogy az amerikai választópolgárok miért választották őt, mindent az oroszokra hárítottak. Az egész nyugati sajtót erre használták fel. Ahogy mondani szokás: „a rossz példa ragadós”. Most mindenben „Moszkva kezét” látják, legyen szó a Brexitről, Katalóniáról, vagy bármely más európai országban tartott választásokról. Nem merem megjósolni az USA-val való kapcsolatok kimenetelét. Nem áll jól a dolog jelen pillanatban, de nem a mi hibánkból. Nyitottak vagyunk a kölcsönös, tisztességes párbeszédre.

Nemrég itt járt Budapesten Mike Pompeo, amerikai külügyminiszter, aki nyilvánvalóan azért látogatja meg a kelet-európai országokat, mert szeretné, ha amerikai gázt vásárolnánk az orosz helyett/mellett, illetve szeretné, ha amerikai fegyvereket is vásárolnánk. Mi ezzel kapcsolatban az orosz álláspont? Mennyire lának riválist Amerikában emiatt?

Az orosz diplomáciában nem szokás kommentálni a befogadó állam harmadik országokkal való kapcsolatait. Emellett nyilvánvaló, hogy az amerikai kormány – szemben a jelenlegi elnök választási ígéreteivel – nemcsak aktívan erőszakolja rá politikai akaratát független országokra, de az amerikai cégek érdekeit is védi, nyíltan arra kényszerítve partnereit, hogy az USA által ellenőrzött szénhidrogén-szállítási lehetőségekre térjenek át. Ennek remek illusztrációja a gázpiacon kialakult helyzet: Washington aktívan lobbizik az amerikai cseppfolyósított gáz mellett, és az egyes országok engednek is a nyomásnak, és lemondanak a sokkal olcsóbb orosz gázról. Itt akkor milyen piaci viszonyokról lehet beszélni? Ugyanez a helyzet a fegyverkereskedelemben.

A tisztességes piaci politikát folytató országokat nem tekintjük ellenségnek, ez nem több, mint üzleti verseny. De amikor a gazdasági sikerek elérése érdekében különböző politikai eszközöket vetnek be, ráadásul nagyon aktívan, az finoman szólva nagyon felháborít minket.

Mi a terv Ukrajnával? Régi magyar világháborús vicc volt, hogy Hitlernek három nap lerohannia Magyarországot, ha ellenállunk. Ha nem állunk ellen, akkor két hét, mert mindenhol meg kell állni az ünnepségekre. Ezen felül mi a terv a Krím-félszigettel? Hogyan próbálják meg véglegesíteni a státuszát, különös tekintettel a Kercsi-szorosra, amit senki nem fogad el beltengerként?

Ami a Krím-félszigetet illeti, az ott elő emberek már meghozták a saját döntésüket. A kérdés le van zárva, és így a félsziget orosz státusza végérvényes. Lehet, hogy a krími lakosság akaratnyilvánítása nem tetszik egyes nemzetközi partnereinknek, de ez, ahogy mondják, az ő gondjuk. Ha valaki nem hiszi, hogy a Krími Köztársaság és Szevasztopol város lakosságának a választása tudatos volt, elutazhat a félszigetre, beszélhet a helyiekkel – beleértve a krimi tatárokat –, illetve megtekintheti az ott megvalósuló nagyszabású infrastruktúra-fejlesztéseket. Végül kinyithatja a történelemkönyvet, hogy megértse, miért éppen így és nem másképpen szavaztak a krímiek. Továbbá visszagondolhat a 2014 februárjában Kijevben történt, a Nyugat által aktívan támogatott erőszakos államcsínyre, amelynek a következtében olyan szélsőséges nacionalisták jutottak hatalomhoz Ukrajnában, akik mindent utálnak, ami orosz. Ami a Kercsi-szorost illeti, ebben a kérdésben nem az ember akarata vagy vágya, hanem a nemzetközi jog az irányadó. Az Azovi-tenger Oroszország és Ukrajna közös belvize mind a jelenlegi kétoldalú szerződések, mind pedig az általános nemzetközi jog szerint. Egyebek között van egy 2003-ban kötött szerződés az orosz-ukrán határról és egy szintén 2003-ban kötött szerződés az Azovi-tenger és a Kercsi-szoros közös használatáról, mindkettő határidő nélküli és nem bontható fel egyoldalúan.

Az 1982. évi tengerjogi ENSZ-egyezmény értelmében a Kercsi-szoros nem tekinthető nemzetközinek. Összekapcsolja a Fekete-tengert az Azovi-tengerrel, és mivel az Azovi-tenger Oroszország és Ukrajna belvize, a Kercsi-szoros esetében nem alkalmazható a fent említett, külföldi hajók békés átmenete szabadságáról szóló egyezmény. 2014 óta Oroszország az egyetlen tengerparti ország a Kercsi-szorosban. Természetesen az áthaladás bizonyos szabályokhoz van kötve, amelyeket Kijev egy ideig betartott – beleértve a hadihajók áthaladását –, amíg tavaly novemberben nem szervezte meg az ismert provokációt tiszta politikai célokból.

Mi a helyzet a török-balkán gázvezetékkel? Lesz pénz megcsinálni, vagy megfelel az oroszoknak, hogy a németek adják tovább a németek által „megdemokratizált” gázt az EU-ban? Ez pont úgy tűnik innen távolról, mintha a németek átvernék Oroszországot.

A Török Áramlat mindkét ágának építése dinamikusan halad előre. A fekete-tengeri szakasz száz százaléka kész van, folynak a szárazföldi munkák, amelyek várhatóan idén decemberben be is fejeződnek. A jövőben a gázvezeték egyik ága az európai fogyasztókhoz lesz meghosszabbítható. Az egyik lehetséges nyomvonal Bulgárián, Szerbián, Magyarországon át teljesen Ausztriáig vezethet. Ettől Magyarország és az egész régió energiabiztonsága erősödni fog.

Van tervük a gazdaság modernizálására? Mert láthatóan a szénhidrogének ára tartósan alacsony marad.

Az orosz gazdaság tovább fejlődik, függetlenül az energiahordozók áraitól. Egyébként a hordónkénti 60 dolláros szinten stabilizálódott ár teljesen megfelel az orosz vállalatoknak. Bizonyos mértékben a modernizációra rossz hatással vannak a szankciók, de ezek nem képeznek kulcstényezőt. Sőt, az egyes ágazatokban a szankciók növekedést is ösztönöztek. Kiépültek új ipari üzemek, Oroszországban olyan termékeket kezdtek gyártani, amelyeket korábban külföldről hoztak be. Úgy néz ki, hogy a nehéz időszak után az orosz gazdaság még ütésállóbb lett.

Vezető kép: Horváth Péter Gyula/PS