Pesti Srácok

Az orosz légierő csapásokat mért két ukrán hadiüzemre

Az orosz légierő csapásokat mért két ukrán hadiüzemre

Az orosz légierő precíziós fegyverekkel csapást mért a rakétahajtóműveket gyártó Dnyipropetrovszk megyei Pavlohrad és a sorozatvető-rakétákat gyártó harkivi Kommunar hadiüzemre – jelentette be Igor Konasenkov altábornagy, az orosz védelmi minisztérium szóvivője a pénteki hadijelentést ismertetve.

A tábornok azt mondta, hogy az orosz fegyveres erők tegnap minden ukrán támadást visszavertek. Kupjanszk irányában több mint 110 katonával végeztek, és három harckocsit, két páncélozott harcjárművet, öt kisteherautót, valamint 14 Humvee és Kozak páncélozott járművet megsemmisítettek, Liman irányában több mint 90 katonát megöltek, négy harckocsit, hat páncélozott harcjárművet és 12 gépjárművet elpusztítottak, Mikolajiv-Krivij Rih irányában pedig több mint 95 katonával végeztek, valamint tíz páncélozott harcjárművet és tíz különböző rendeltetésű járművet megsemmisítettek.

A harcászati légierő gépei, valamint a rakéta- és tüzérségi erők öt ukrán vezetési pontra, 87 tüzérségi egységre, valamint 179 élőerő- és hadfelszerelés-összpontosulásra – köztük Mikolajiv környékén egy külföldi "zsoldosegység" főhadiszállására – mértek csapást, megsemmisítve egyebek között négy lőszerraktárt. Az orosz légvédelem lelőtt négy ukrán drónt, valamint kilenc HIMARS- és három Uragan-rakétát. Az orosz védelmi minisztérium szerint az ukrán fegyveres erők a háború kezdete óta 330 repülőgépet, 168 helikoptert, 2426 drónt, 384 légvédelmi rakétarendszert, 6322 harckocsit és egyéb páncélozott harcjárművet, 882 rakéta-sorozatvetőt, 3551 tüzérségi löveget és aknavetőt, valamint 7027 különleges katonai járművet veszítettek.

Forrás: MTI; Fotó: MTI/AP/Az orosz védelmi minisztérium sajtószolgálata

PestiSracok facebook image
Ajánljuk még

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.