Pesti Srácok

Mi folyik Herszonban?

Mi folyik Herszonban?

Herszont visszafoglalta az ukrán hadsereg – kürtölte körbe ma a nyugati és az ukrán média, nem kevesebb bizonyítékkal alátámasztva mindezt, mint hogy a város egyik épületéről eltűnt az orosz zászló, illetve Moszkva elrendelte a civilek kitelepítését a térségből. Erős állítás, de a tények egyelőre nem támasztják alá az újabb sikert – valami azonban történik a városban...


Ukránpárti Twitter-csatornákon röppent fel a hír, miszerint az oroszok kivonulnak Herszonból, és a Dnyeper keleti oldalára vonják vissza csapataikat. Mindezt Kirill Sztremouszovnak, a város Moszkva által kijelölt vezetőjének egyik közleményére alapozzák, illetve arra, hogy a város egyik épületéről eltűnt az orosz zászló. A probléma mindössze az, hogy Sztremouszov nem beszélt közleményében a katonai mozgásokról.

PestiSracok facebook image

– szólt az eredeti felhívás, amelyben a katonai visszavonulásról nem esik szó. Az, hogy a civil lakosságot kitelepítik a térségből, még egyáltalán nem jelenti a település feladását. Sztremouszov kitért a zászlóra is, amiről állítása szerint nem tudja, miért tűnt el az épületről, amely korábban Herszon közigazgatási központja volt. Annak tükrében azonban, hogy a polgári lakosságot evakuálják, valószínű, hogy az irodaház ezentúl katonai funkciót fog betölteni – ebben az esetben némileg érthető, hogy minél kevesebb megkülönböztető jelzést akarnak rajtahagyni.

Ami viszont tovább bonyolítja a város helyzetét, az a hírcsend. Onnan tudhatjuk, hogy az ukránok nem foglalták vissza a települést, hogy sehol nem jelentek meg a harkovi győzelmet követő győzelmi jelentésekhez hasonló kommünikék. A HIMARS egységek bevetéséről persze vannak videók, akár az alábbi, amelyen az látható, amint az ukrán hadsereg tüzérségi csapást hajtott végre a Dnyeper folyón átívelő orosz pontonhídon:

Itt felmerülhet bennünk, hogy amennyiben mindkét fél elismeri a civil lakosság a Dnyeper keleti partjára telepítését (bár mindketten más narratívában), mennyire indokolt azoknak a hidaknak a támadása, amelyeken a polgári lakosság menekül Herszonból.

A hírcsend miatt szinte semmit nem tudunk róla, hogy pontosan mi is történik a térségben. Levezethetünk következtetéseket, mint azt, hogy a város egyelőre biztosan nem került ukrán kézre. Azt is tényként kezelhetjük azonban, hogy a napokban (sőt talán jelenleg is) véres harcok fognak kialakulni Herszonért; ezt igazolja a polgári lakosság evakuálása.

Az orosz fél szintén hallgat. Ami érthető is, hiszen legutóbb eléggé felsültek, amikor egy elterelő műveletet néztek teljes ellentámadásnak, és addig büszkélkedtek annak visszaverésével, mígnem fel kellett adniuk Harkovot. Amit a fentieken kívül még biztosra vehetünk, hogy a következő összecsapás nem egy rövid ostrom lesz: az oroszok által mozgósított csapatok megérkeztek a térségbe, ezzel némileg kiegyenlítve az ukrán erők létszámfölényét, vagyis ha Herszon megtámadására kerül a sor, arról biztosan nem úgy fogunk értesülni, hogy látunk egy képet orosz zászló nélkül.

Ami pedig a frissen mozgósított orosz erők felkészültségét illeti, le kell törnünk a vágyvezérelt haditudósítás egy másik állítását: itt nem Moszkva-külsőről kirángatott tinédzserekről van szó, hanem olyan férfiakról, akik évekkel ezelőtt teljes, most pedig frissítő kiképzésen estek át, egy részük pedig még harci cselekményekben is részt vett Csecsenföldön, Hegyi-Karabahban békefenntartóként, vagy éppen Szíriában.

PS-összeállítás; Fotó: Telegram

Ajánljuk még

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Így történt a Pápay-klán lemészárlása a dunaszerdahelyi Fontana bárban – Hihető vajon Bodoky Károly vallomása? (Videó)

Az alvilág titkai 2024 március 19.
Az 1999. március 25-én, a dunaszerdahelyi Fontana bárban történt tízes gyilkosság ügyében beismerő vallomást tett az egyik elkövető, a rimaszombati Bodoky Károly. Vallomásában mindent a Turek néven ismert magyarországi maffiózóra, valamint néhai Szamaránszky Árpádra (alias "Paprika") kent. Bodoky állítja: ő Kalasnyikovval sakkban tartotta a Fontana földszintjén a vendégeket, míg az emeleti kártyaszobában Kalasnyikovokból 117 lövéssel szitává lőtte Turek és Paprika a Pápay-klán főnökét, Pápay Tibort és kilenc alvezérét. Bodoky vallomása kerek, logikus, krimiszerű fordulatokkal teli, ám hihetünk-e neki? A szlovák ügyészek mindenesetre nem igyekeznek vádba foglalni a vallomás tartalmát.