Ha Zaluzsnij tényleg meghalt, akkor nagy bajba kerülhetnek az ukránok – Somkuti Bálint a PS-nek
Már kezdett éppen – cinikusan szólva – unalomba fulladni az orosz–ukrán háború, ahol pusztán szórványos dróntámadásokkal, különleges műveletekkel és a bahmuti birkózással foglalkoztak a felek, erre mintha megélénkült volna az egész érintkezési szakasz. Nyugati elvárások, megnyíló ablak az ellentámadásra vagy maszkirovka? Somkuti Bálint hadtörténész, az MCC biztonságpolitikai elemzőjének segítségével próbáltunk meg eligazodni a háború ködében.
A hét második fele olyan volt, mintha valaki megszólaltatta volna az utolsó ítélet harsonáit: beindult minden. A Kreml elleni támadásra és az orosz terület felett lelőtt két vadászbombázóra válaszul tömeges csapást mértek Kijevre, ami során állítólag megsemmisítettek egy Patriot üteget is, amit ha nem is teljesen, de valamilyen szinten biztos megrongáltak. És közben érkeznek a hírek, hogy az ukránok végre megindították az ellentámadást: nemcsak Bahmutnál vontak össze hatvanezer embert, hanem Zaporozsjénél is.
HATVAN-HATVAN EZER EMBERREL, KÉT IRÁNYBA TÁMADNAK AZ UKRÁNOK
A hírek szerint a most Zaporozsjébe telepített dandárok előtte Bahmutban szereztek komoly harci tapasztalatokat, mellettük pedig az elmúlt évben világszerte megismert 128. hegyidandárt emlegetik Kárpátaljáról. Bahmut környékén is próbálnak pozíciókat szerezni, annak ellenére, hogy a város szinte teljesen elesett. Néha megkísérelnek betörni a városba is az ukránok, mivel a szárnyakon állomásozó gyengébb orosz erők erre lehetőséget adnak, de olyankor a Wagner nagy mészárlást rendez a soraik között a tüzérséggel.
Kivételesen az oroszrajongó kommentelőknek lesz igaza, mert nagyon úgy néz ki, Prigozsinék tudatosan mutatták magukat gyengébbnek, mint amekkora erővel valójában rendelkeztek Bahmutban. Pedig, ha valaki egy nagyon rossz mestertervre keres példát, akkor Prigozsin közösségi médiás ámokfutása tökéletes példa lehetett volna. Az, hogy a Twitteren panaszkodik a kifogyott lőszerre, majd bejelenti, hogy kivonja az embereit Bahmutból, és ezzel gyakorlatilag éleslövészet-gyakorlatra hívta a frissen kiképzett ukrán hadtestet, hatalmas marhaságnak tűnt, mert az ukránok folyamatosan kapják a hírszerzési és felderítési adatokat, jelzéseket. A mindenben orosz zsenialitást látó szimpatizánsok megfejtéseivel szemben egy hadmozdulatot nem a Twitter hírfolyama alapján terveznek; tudhatták, hogy messze nem fogytak ki a lőszerből. Viszont úgy tűnik, a közösségi média segítségével felkeltett nemzetközi izgalom rákényszerítette az ukrán felet arra, hogy a rendelkezésre álló erők racionális felhasználásával megpróbáljanak Bahmutnál valami eredményt elérni, illetve felmutatni, miután mindenhol az egekbe emelték a város jelentőségét.
AZZAL KELL FŐZNI, AMI RENDELKEZÉSRE ÁLL
Bahmut mellett dönthetett az is, hogy nincs megfelelő mennyiségű páncélosuk, tüzérségük, a 20–40 darab amerikai Bradley lövészpáncélost meg ne tekintsük tényezőnek! Ezzel a felszereléssel pedig csak korlátozott területen lehet támadást indítani, így kézenfekvő választás volt Bahmut térsége, hiszen hatalmas ázsiója van a városnak; ha sikerül visszafoglalni, vagy komolyabb területet nyerni, akkor az mindenképpen eladható siker. Különös tekintettel a közelgő amerikai választásokra, hiszen az adminisztrációhoz közel álló lapok szivárogtatásai alapján lehet sejteni, hogy Bidenék eredményeket várnak.
HA A POLITIKA RENDEL, AZ ÁLTALÁBAN KUDARC
A kevésbé pozitív olvasatok közé tartozik az tapasztalat, hogy amikor a politika rendeli meg a támadás irányát, akkor általában annak súlyos kudarc szokott lenni a következménye. Odáig rendben van, hogy az oroszoknak nincs rendesen kiépített védelmük Bahmutban, viszont van egy romhalmaz város, amiben ugyanolyan jól el lehet rejtőzni, mint egy kiépített állásban. A tüzérségi és a légi fölény pedig továbbra is az oroszoké. Gyakorlatilag egy ilyen pozíciónak a megtámadásával a legnagyobb szívességet pont az oroszoknak teszik, mert olyan célpontot csinálnak magukból, ami nem mozog, nem fut el, és gyakorlatilag előjöhet a kevés számú erőssége az orosz félnek. Ami most Bahmutnál zajlik, az kísértetiesen emlékeztet a középkori városostromok utolsó felvonására, amikor a felek kirohannak, hogy egy utolsó, nagy pofozkodás keretében pontot tegyenek az ügy végére. Hogy emögött van-e valami titkos megállapodás, miszerint úgyis romokban a város, minek mozogjon a front, azt majd kiderítik a történészek 50–100 év múlva.
AZ OROSZOK SIKERT ARATTAK, AZTÁN FULLBA NYOMTÁK A KRETÉNT
A hatalmas, szinte nukleáris gombafelhőt idéző robbanás Hmelnyickij városában óriási orosz siker volt, amíg el nem kezdtek hülyeségeket terjeszteni arról, hogy atomfelhő tart onnan Európa felé. Az ukránok elkényelmesedtek, lenézték az orosz precíziós képességeket, ráadásul a felrobbantott raktár a 19. ukrán légvédelmi dandár bázisa mellett volt, a frontvonaltól 800 kilométerre. Teljes biztonságban érezték magukat, ezért is halmozhattak fel ott ennyi felszerelést és lőszert. Az oroszok pedig rögtön legyártottak belőle egy összeesküvés-elméletet, miszerint atomtölteteket meg egyéb sugárzó anyagokat tároltak ott az ukránok, és ez most az ukránokat segítő Nyugat-Európát fogja radioaktív sugárzással pusztítani. Ezen a sajátjaik is nevetnek.
AZ UKRÁN FŐPARANCSNOK SÚLYOSAN MEGSEBESÜLHETETT, LEHET, MEG IS HALT
Másfél hete megy a találgatás, hova tűnt el hirtelen Valerij Zaluzsnij, az ukrán hadsereg főparancsnoka. Abból ítélve, hogy felterjesztették az Ukrajna hőse kitüntetésre, valószínűleg meghalt, vagy súlyosan megsebesült. Hogy ennek mi lesz a következménye, ahhoz érdemes emlékezni arra, hogy ő egyértelműen ellenezte Bahmut erőddé nyilvánítását és mindenáron való megtartását. Zaluzsnij amellett érvelt, hogy azokat az erőket, amelyek most Bahmut mellett gyülekeznek, másra kellene használni. Akkora erőket toltak oda, hogy a hírek szerint hat ukrán ezredes és alezredes a különleges műveletisektől veszett oda Bahmutban az elmúlt egy hónapban. Ha azt mondjuk, hogy ez orosz túlzás és elosztjuk kettővel, akkor is hármat kapunk. Csakhogy ez azt jelenti, hogy a különleges műveletiseket sima gyalogságként vetették be, ami a nagyon-nagyon nagy baj jele.
A jelentések szerint Olekszandr Szirszkij vette át Zaluzsnij összes feladatkörét, róla pedig azt kell tudni, hogy messze nem olyan ismert és népszerű, mint elődje, cserébe minden parancsot maradéktalanul végrehajt. Nem olyan önálló, és sokak szerint messze nem annyira felkészült, mint Zaluzsnij, akit mindenki egyöntetűen hadászati zseniként emleget. És ez ukrán szempontból megint csak nem túl biztató, hiszen az elmúlt másfél év összes sikere Zaluzsnij nevéhez köthető.
Ha a premisszák igazak, akkor a következő napokban látványosan megindul az ukrán ellentámadás, durva harcokkal, rohamokkal, ellenrohamokkal. Aminek a vége meglehetősen kritikus lesz, olyan következményekkel, amik senkit nem fognak boldoggá tenni a nyugati világban.
