Pesti Srácok

Az utolsó ukránig – Szomorú forgatókönyvek egy háború befejezésére

Az utolsó ukránig – Szomorú forgatókönyvek egy háború befejezésére

Legyen béke! Ez az az alapvetés, amelyben talán politikai oldaltól függetlenül mindenki egyetért. Nem akarunk háborút, sem itthon, sem a szomszédunkban, nem akarunk több halottat, nem akarunk gazdasági válságot és nem akarunk atomtelet sem. Azonban a világ politikai nagyjátékosai jelenleg megőrültek, és egy egyre eszkalálódó konfliktus kellős közepén ülünk. Az orosz–ukrán háború lezárása még a horizonton sincs, és közben újabb konfliktusok kirobbanása fenyeget. De mi történne, ha holnap véget érne az egész? Milyen lenne a világ holnapután, ha befejeződik a XXI. század első nagy európai konfliktusa?

Minthogy az utóbbi két évben a geopolitikai elemzések műfaja kevesebb szakmaiságot igényel, mint a Tippmix, így mi is érzünk magunkban némi jogosultságot arra, hogy megpróbáljuk áttekinteni, mit várhatunk a szomszédunkban zajló háború lezárásától. Meg kell hagyni, az utóbbi – Robert C. Castel szavait idézve – "tavaszias" ellentámadás enyhén szólva is mérsékelt sikereit látva a nyugati elemzők is alábbhagytak a hurráoptimizmussal, de továbbra is az az elfogadott nézet, hogy Oroszországnak el kell hagynia a háború során elfoglalt területeket és csak akkor lehet béke.

Orosz oldalon sokkal élesebb lett a változás tavaly február óta. Akkor még az volt az általános nézet, hogy Ukrajnának el kell hagynia a nyugatias utat, le kell váltania a kormányt és akkor véget ér a háború. Ma már a visszafogottabb oroszok is azon vannak, hogy nem Kijev, hanem a nyugati világrend ellen háborúznak, a konfliktus pedig csak akkor érhet véget, ha azt véglegesen megdöntik. De lássuk inkább, hogy a két oldal forgatókönyvei milyen eredményekkel járnának!

Oroszország veszít, eljön a világfalu a világbékével, aztán bilibe lóg a kezünk

PestiSracok facebook image

Tegyük fel, hogy a vágyvezérelt elemzőknek és a harcias ukrán politikusoknak igazuk lesz. Putyin megint meghal, de ezúttal tényleg, az orosz hadsereget demilitarizálják, az Orosz Föderáció államokra bomlik, és a csecsen, jakut, burját, moszkovita stb. utódállamok vezetői közül senkinek nem jut eszébe, hogy ezt megakadályozandó azokhoz a rozsdás atomtöltetekhez nyúljon, jön a békés nyugati átmenet és...

És itt van Európa közepén egy háborús traumából frissen szabadult, meglehetősen agresszív, saját szövetségeseivel is kifejezetten ellenségesen és követelőzően viselkedő, nyugati fegyverekkel felszerelt (és ha ez a szürreális forgatókönyv bejön, akkor orosz atomfegyverekkel rendelkező) Ukrajna. Egy olyan ország, amelynek a lakossága a harmadára csökkent, infrastruktúrája nincs, úszik az adósságokban, és egyetlen ütőkártyája a harci tapasztalata és felszereltsége. Egy olyan Ukrajna, ami természetesen bosszút kíván állni mindenen és mindenkin, aki szerinte nem segítette őket megfelelő módon. Nos, ez a leginkább valószínű forgatókönyv.

Rage quit – Mind meghalunk

A rage quit kifejezést arra a jelenségre használjuk, amikor valaki érezvén, hogy veszíteni fog egy játékban, dühében inkább felborítja az asztalt a társasjátékkal, összetöri a számítógépet, vagy simán lecsapja a játékostársát. Nos, ennek a geopolitikai megfelelőjét is elhozhatná Oroszország veresége. Tegyük fel ugyanis, hogy Moszkva tényleg összeomlik: nemhogy az elfoglalt területeket nem tudja megtartani, de a háború átterjed Oroszország területére, és ukrán tankok tiporják Belgorodot. Putyin pár évvel ezelőtt felvázolta, hogy ilyen esetben mi történne, amikor az atomháború lehetőségéről kérdezték.

– kérdezett vissza, a frászt hozva a megszeppent riporterre. Oroszország összeomlása esetén pedig nemcsak a jelenlegi elnök reagálna így. Gondoljunk bele, hogy egy hadurak által irányított, utódállamokra szakadó föderációban kik jutnának hozzá a hatezer nukleáris töltethez? Medvegyev vagy Kadirov, akik már egy éve az atombombák bevetését javasolják? Esetleg Prigozsin, aki nem tudná eldönteni, hogy eladja a bombákat, vagy inkább szórja meg velük Varsót? Szerencse, hogy ez sem a legvalószínűbb forgatókönyv.

Lengyel–orosz határ és a befagyott konfliktus

Evezzünk vissza a valóság talajára. Pár hete röppent a hír, miszerint az oroszok úgy gondolják, "Lengyelország Nyugat-Ukrajna megszállására készül". Jó, ez erős oroszos túlzás, de tény: Lembergben lehet zlotyival fizetni, a nyugat-ukrajnai iskolákban volt már házi feladat a lengyel nemzeti jelképek és a himnusz megtanulása, az ukrán írásmód latin betűre való átállításáért pedig már évek óta kampányolnak egyes ukrán (?) politikusok.

Persze, ezt nem úgy kell elképzelni, hogy Varsó megindítja a saját "különleges katonai hadműveletét" és lejátssza a lengyel felosztást, csak ezúttal aktív félként. Nem. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a konfliktus befagy. Az orosz vonalak nem igazán mozdulnak, a Nyugat nem képes tovább pénzelni Ukrajnát, megszületik a ki nem mondott tűzszünet, Kijev viszont képtelen lesz saját területein érvényesíteni a hatalmát, ezért békefenntartókat kér a NATO-tól, amit lengyel katonák képében meg is kap. Ukrajna két részre oszlik: egy orosz megszállás alatt állóra és egy "szuverén" területre, ahol a lengyel csapatok tartják fenn a békét, és szépen lassan lengyellé szeretik a nyugat-ukránokat. Ez a legvalószínűbb forgatókönyv, azonban egyúttal azzal is járna, hogy a háború még évekig eltart, rengeteg veszteséget és gazdasági összeomlást okozva nemcsak a harcoló feleknek, de egész Európának.

Az utolsó ukránig

A legutolsó forgatókönyv kevésbé valószínű, mint a fenti, de sokkal-sokkal szomorúbb. Itt is abból kell kiindulnunk, hogy a konfliktus elhúzódik, Ukrajna támogatása teherré válik, azonban a Nyugat nem kényszerítheti Kijevet a megadásra, hiszen az az 1945 óta kialakult világrend felszámolását jelentené. Ezért Washington egy másik utat választanak: szépen lassan magára hagyják a fuldokló Ukrajnát. Évről évre, hónapról hónapra kevesebb támogatást nyújtva, de a harci propagandát fenntartva.

Kijev elvérzik, de a háborús pszichózisból már nem tudnak kilépni. Az ország lakossága vagy elmenekül, vagy felőrlődik a lövészárkokban, és évek során eljutunk oda, hogy a szomszédunk egy hatalmas temetővé válik. Hogy ez mennyire valószínű? Nos, Ukrajna lakossága a háború előtt hivatalosan 48 milliós volt. Gyakorlatban a negyvenet sem érte el. Amikor egy otthonmaradt ismerősömmel a napokban arról beszéltünk, hányan élhetnek még az országban, úgy válaszolt:

Ukrajna tehát elfogy, kitart a "végső győzelembe vetett hit" mellett, míg a férfiak meghalnak, a nők elmenekülnek. Persze, az sem kizárt, hogy éppen ez az érdeke valakinek, hiszen amikor Nyugat-Európa fejére nőnek az illegális bevándorlók, valahová le kell őket tenni. De ez már egy másik történet...

Fotó: Telegram

Ajánljuk még

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Így történt a Pápay-klán lemészárlása a dunaszerdahelyi Fontana bárban – Hihető vajon Bodoky Károly vallomása? (Videó)

Az alvilág titkai 2024 március 19.
Az 1999. március 25-én, a dunaszerdahelyi Fontana bárban történt tízes gyilkosság ügyében beismerő vallomást tett az egyik elkövető, a rimaszombati Bodoky Károly. Vallomásában mindent a Turek néven ismert magyarországi maffiózóra, valamint néhai Szamaránszky Árpádra (alias "Paprika") kent. Bodoky állítja: ő Kalasnyikovval sakkban tartotta a Fontana földszintjén a vendégeket, míg az emeleti kártyaszobában Kalasnyikovokból 117 lövéssel szitává lőtte Turek és Paprika a Pápay-klán főnökét, Pápay Tibort és kilenc alvezérét. Bodoky vallomása kerek, logikus, krimiszerű fordulatokkal teli, ám hihetünk-e neki? A szlovák ügyészek mindenesetre nem igyekeznek vádba foglalni a vallomás tartalmát.