Néhány szóban a semmiről – Avagy mit is jelent Sojgu leváltása
Ahogy felröppent a hír, hogy Putyin leváltja a hadügyminisztert, újra felbolydult a globális katonai szakértők hálózata és minden fórum, minden kommentmezejében megfejtették, hogy most aztán biztosan megbukik az orosz elnök, vagy éppen most aztán jó ember kerül Sojgu helyére, és mindenki is atomot kap Harkovtól nyugatra. A valóság ismét árnyaltabb egy kicsit, és jóval unalmasabb is. Hogy klasszikust idézzünk: a helyzetet leginkább azzal lehet összefoglalni, hogy "nem Moszkvában, hanem Szentpéterváron, és nem osztogatnak, hanem fosztogatnak".
Hétfőre virradóra jelent meg a hír a sajtóban, hogy leváltják az orosz védelmi minisztert. Mindenki felkapta a dologra a fejét, hiszen Szergej Sojgu leváltását már Prigozsin is követelte, tehát ebből biztosan az következik, hogy Sojgu most majd kiesik egy ablakon, tényleg áruló, a Wagner-puccs nemhiába történt stb.
A tények azonban másról szólnak, és a régi viccet idézve mindössze annyi közük van a valósághoz, mint annak, hogy Jerevánban Moszkvicsokat osztogatnak az utcán. Sojgut ugyanis nem menesztik, hanem kinevezik egy új pozícióba, méghozzá az orosz biztonsági tanács titkári posztját fogja ezentúl betölteni, ami alá többek között a katonai hírszerzés is tartozik. Ráadásul Sojgu átigazolásával a hírek szerint ez a hivatal fogja megkapni a hadi beszerzések felelősségét is a hadügytől. Vagyis mondhatni, a volt védelmi miniszter nemhogy kiesett a pixisből, de valamivel komolyabb feladatkört kap, hiszen a védelmi minisztériumban az orosz rendszer szerint 3–4 azonos rangú tisztviselő mellett volt kiemelt pozícióban Sojgu, itt viszont önálló tárcát kap, különösen fontos feladatkörrel.
A biztonsági tanács vezetője egyébként az a Nyikolaj Patrusev volt, aki 2022 elején arról biztosította az orosz elnököt, hogy az ukrán oligarchák harc nélkül feladják az országot. Az ő beosztása alá tartozott az a Szergej Nariskin is, akit Putyin meglehetősen emlékezetes módon kiröhögött a háború kezdetén (ITT érdemes visszanézni a videót). Az tehát kijelenthető, hogy a változás igazi áldozata nem Sojgu, hanem Patrusev, akiről azért valószínűsíthető, hogy a gravitációs betegség első tünetei már kezdenek kiütközni rajta. Jobbulást kívánunk.
Mit csinál az orosz hadügyminiszter?
A hadügyminisztériumi tárcavezető feladatköre Oroszországban tulajdonképpen több ember között oszlik meg. A stratégiai és harcázati döntések (ahogy hazánkban is) a vezérkari főnök (aki az oroszoknál nem csupán katonai, de politikai funkcionárius is) és az államfő kezében vannak. A hadügyminiszter feladatköre a hadi gazdasági kérdésekre, így a beszerzésekre és a fejlesztésekre korlátozódik. Oroszországban még a közvetlen logisztikai kérdések sem a miniszter, hanem a hadsereg vezérkarának jogkörét képezik. A tárcavezető dönthet azonban az állami források katonai hasznosításáról. Bonyolult a kettőt elválasztani, de talán azzal összefoglalható, hogy a hadügyminiszter a megkapott forrásokat elosztja a flotta, a légierő, a hadsereg és a katonai-fejlesztési központok között, azonban ezek felhasználásáról már nem ő dönt, ahogy a hadmozgásokba sincs beleszólása. Az mind a vezérkari főnök jogköre.
Az érdekes az ügyben, hogy a fenti hivatalok közül most az egyik a biztonsági tanácshoz kerül, de ez nagyobb változást nem jelent. Mindössze talán annyit, hogy Sojgu utódja egy kicsit rövidebb pórázon lesz tartva, mint ő volt.
Civil a pályán
Hogy a döntés inkább gazdasági, mint katonai okokból történt, azt jól igazolja, hogy Putyin Andrej Belouszov eddigi volt első miniszterelnök-helyettest javasolta az orosz védelmi tárca élére. Belouszov ugyanis nem katona, hanem közgazdász. Amint azt a döntés indoklásában a Kreml szóvivője el is mondta, ennek hátterében az áll, hogy "nagyobb nyitotságra van szükség az innovációk terén".
Ez elsőre ugyan nem jelent sokat, de valószínűleg arról van szó, hogy a többek között kínai és közel-keleti érdekeltségekkel is rendelkező politikus-üzletembertől azt várják, hogy nagyobb beruházásokat hozzon a szövetséges államoktól. Mindez tehát csupán a pénzről szól. Harcászati jelentősége a döntésnek rövidtávon semmiképpen sincs.
Hogy Belouszov milyen forrásokat szerez, amiket Sojgu nem tudott volna, az még a jövő zenéje, de mivel a katonai költségvetés nem változik (csökkeni legalábbis semmiképpen), ráadásul Geraszimov, a vezérkari főnök is marad a helyén, így az összes vérszemet kapó kommentelő megnyugodhat: Oroszországban a helyzet változatlan.
Fotó: Telegram
