Megint meghalt minden orosz – Tényszerűen az orosz veszteségekről

A Mediazona és a Meduza, két Lettországban, illetve Lengyelországban szerkesztett orosz ellenzéki portál kiadott egy új közleményt arról, hogy hány orosz katona esett el a háború kezdete óta. A számításokat, mint írták, a közösségi médiában megjelent posztokra és a sírokról készült képekre alapozták. Nagyon tudományos módszer, át is vette hirtelenjében a teljes magyar média (kedves Lakmusz: a jobboldaliak egy része is, szóval én most őket is tényellenőrzöm, lehet tanulni). A lesújtó adatokkal csak egyetlen egy probléma van: hogy majdnem hajszál pontosan ugyanezek a számok szerepeltek a sajtóban tavaly októberben.

Mit is ír a hogyishívják?

Nos, a két fent említett lap leközölte, hogy a "nagyon pontos" facebook-huszárkodás alapján kiszámolt értesüléseik szerint eddig 106-140 ezer közötti az elesett orosz katonák száma, az általánosan bevett hármas szorzó (tudniillik a hadifogjok és harcképtelen sebesültek) figyelembe vételével ez akár a 800 ezret is elérheti (nem matematikusok, hanem hadielemzők, ezen most ne akadjunk fenn). Nagyon ügyes. Csak egy baj van. Ez egyrészt nem teszi ki az orosz férfilakosság 2 százalékát, ha a legmagasabb 800 ezerrel számolunk, akkor is alig több mint egy százalékról beszélhetünk.

Másrészt, a magyar újságírás legzseniálisabb hadpolitikai elemzője, vagyis e sorok szerénytelen szerzője, 2023. október 1-én írt egy cikket, amelyben akkor, hangsúlyozom akkor, nagyjából 80 ezer halottal és negyed millió visszafordíthatatlan áldozatról (súlyos sérült, hadifogoly) kalkuláltam. A hármas szorzóban ugyanis benne vannak a könnyű sérültek, akik még visszaforgathatóak a frontra. A Mediazona és a Meduza elemzése tehát már a szorzó értelmezésén megbukik.

Nézzük magát a dolgot

Tehát, a fenti összegzés tekintetében a 106(miért pont hat? miért nem tíz)-140 ezer közötti halott még talán elfogadható is, még akkor is, ha Bahmut és Avgyijivka eleste után az orosz veszteségek lényegesen visszaestek. Ha ezzel kalkulálunk, akkor a hármas szorzóval számítva a teljes orosz veszteség legfelsőbb hangon is félmillió főre tehető, de ezekből legalább 100 ezer fő még visszaforgatható a frontra (mint kifejtettem, a hármas szorzóban a könnyű sebesültek is benne vannak).

Mindennek tükrében, azt is figyelembe véve, hogy már októberben a legóvatosabb becsléseink szerint ukrán oldalon legalább húszezerrel magasabb halálos áldozattal számoltunk, és tekintve, hogy Oroszország lakossága meghaladja a 130 milliót, míg Ukrajnáé már a háború előtt is csak az ukrán földrajztanárok szerint haladta meg a negyvenmilliót, még mindig nem Kijev ál jobban az adok-kapok versenyben.

Nem bel-Moszkva áldozza az életét

A fenti számokhoz és adatokhoz hozzá kell adnunk, hogy Oroszország rendelkezik gyarmati hadsereggel. Persze, nem úgy hívják, de hogy neveznénk másképp a föderáció tagköztársaságainak különböző etnikumaira épített külön hadtesteket? És nem, itt nem csupán a csecsenekre gondolok (akikre propaganda értékük miatt egyébként úgy vigyáznak, mint a hímes tojásra).

De sokat elárul az orosz erők helyzetéről, hogy a mozgósítás idején több régióban is idejekorán leállították a toborzást, hiszen olyan helyeken, mint Jakutföld, vagy Krasznojarszk, esetleg Irkutszk túljelentkezés volt (ha ugyanis a "csukcsa" választhat, hogy ül otthon és a farkasokat lövi, hogy ne egyék meg a rénszarvasát, vagy elmegy ukránokra lövöldözni pár millió rubelért, akkor nagyon gyorsan önkéntes lesz belőle, a túlélési esélye ugyanis nem változik).

Másrészt az orosz áldozatok nagyrésze a háború elején, a sebtében felállított, és regularizált szeparatista milíciák tagjai közül került ki. Tehát egy pillanatig se higgyük, hogy az orosz nagyvárosokban, most pánik van, mert minden családból meghalt egy férfi. Nem, Szentpétervár és Moszkva fiai biztonságban vannak. Ahogy egyébként a kijeviek is, ellentétben a kárpátaljaiakkal...

Forrás: Index; Fotó: Telegram