Pesti Srácok

Ezeregy éjszaka a lövészárokban

Ezeregy éjszaka a lövészárokban

Ott éppenséggel még nem tartunk, de éppen ma tart ezredik napja az orosz-ukrán háború. Lássuk röviden, hogy mi az, ami az első napoktól kezdve megváltozott, és hogy meddig álmodhatnak ágyútűzzel a katonák a front mindkét oldalán.

2022. február 24-én kitört a háború. Leírni is nehéz, hogy milyen messzinek tűnik ez a dátum, és hogy mennyi minden megváltozott azóta. Az első napok óta, mikor mindenki arra számított, hogy az oroszok pár nap alatt megdöntik Ukrajnát, aztán az ukránok ellenálltak, és elkezdődött az a vérfürdő, ami azóta is tart.

A 2022. márciusi béketárgyalások óta, mikor még akár területvesztés nélkül is lezárható lett volna a konfliktus, ha Boris Johnson nem parancsol rá az ukrán elnökre, hogy ki kell tartania a végsőkig. Zelenszkijből akcióhőst faragtak, és egymás után estek el az erőddé nyilvánított városok. Mariupol, Bahmut, Vuhledar, hogy csak a legfontosabbakat említsük.

Aztán minden hónappal egyre több pénzt, fegyvert és energiát kapott Ukrajna, hogy tovább dúdolja az elnyújtott hattyúdalát. Hiszen eleinte még az volt az orosz feltétel, hogy Kijev maradjon semleges, a keleti régiók kapják meg az autonómiájukat és eszükbe se jusson, hogy valaha a NATO tagjai legyenek. Azóta az oroszoknál már az elnöki kampányba is bekerült, hogy Odesszáig kell menni, és ha addig nem is fognak, de az már most borítékolható, hogy a vérrel szerzett területekről nem fognak elmozdulni.

PestiSracok facebook image

Apám, bocsáss meg, Donbászba megyek

Változott a hozzáállás is, mindkét oldalon. Ahol eleinte önkéntesek ezrei jelentkeztek Kijev védelmére, ott most kényszersorozók fogdossák erőszakkal az embereket. A Nyugaton kiképzett, és egyenesen a Krím visszafoglalására felkészített különleges erők elfogytak, akik megmaradtak, most nem Ukrajnát védik, hanem egy katlanban várják a teljes bekerítést Kurszk megyében.

Ahol korábban vonakodtak háborúba indulni egy testvéri ország ellen, szépen lassan elfelejtették, hogy az ukránok és az oroszok testvérnép, és Jakut-földtől a Krímig önként jelentkeznek a frontszolgálatra, mert úgy érzik Orosz Anyácskát fenyegeti az egész világ Ukrajnán keresztül.

– hangzik az új orosz katonadal, és lassan a bel-moszkvai értelmiség is úgy gondolja talán érdemes fegyvert fogni, mielőtt a NATO az ajtajukon kopogtat. Persze, könnyű vezényszavakat találni. Barbarossza 2, banderisták, fasiszták vagy éppen liberális kommunisták az ellenség katonái, akik ellen most egy másik ország területén kell megvívni az újabb nagy honvédő háborút.

Mi lesz veled Ukrajna?

A napokban újra megjelentek a hírek arról, hogy eszkalálódni fog a konfliktus, hogy Ukrajna Oroszország belső területeit támadja amerikai fegyverekkel, hogy ebből világháború lesz. ITT bővebben kifejtettük, hogy ez miért nem valószínű. Ami viszont biztos, hogy a napokban végrehajtott újabb energetikai infrastruktúrát célzó támadás, amely Munkácsot is érintette, kemény telet hoz Ukrajna számára.

Hogy mikor lesz vége, azt nem tudjuk, azt sem, hogy hogyan, azt azonban minden részrehajlás nélkül elmondhatjuk, hogy bármi is lesz a konfliktus vége, Kijev veszít. A fegyvereladásokban van pénz. A lakosság életben tartásában nincs. A szociális háló a folyamatos nyugati segélyek nélkül már összeomlott volna, és így is rogyadozik. A lakosság megfeleződött, a menekültek valószínűleg soha nem mennek haza. Ami marad, az a káosz és rengeteg fegyver.

Üdvözöljük az európai Szomáliában...

Fotó: MTI/EPA/George Ivancsenko

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.