Ezeregy éjszaka a lövészárokban
Ott éppenséggel még nem tartunk, de éppen ma tart ezredik napja az orosz-ukrán háború. Lássuk röviden, hogy mi az, ami az első napoktól kezdve megváltozott, és hogy meddig álmodhatnak ágyútűzzel a katonák a front mindkét oldalán.
2022. február 24-én kitört a háború. Leírni is nehéz, hogy milyen messzinek tűnik ez a dátum, és hogy mennyi minden megváltozott azóta. Az első napok óta, mikor mindenki arra számított, hogy az oroszok pár nap alatt megdöntik Ukrajnát, aztán az ukránok ellenálltak, és elkezdődött az a vérfürdő, ami azóta is tart.
A 2022. márciusi béketárgyalások óta, mikor még akár területvesztés nélkül is lezárható lett volna a konfliktus, ha Boris Johnson nem parancsol rá az ukrán elnökre, hogy ki kell tartania a végsőkig. Zelenszkijből akcióhőst faragtak, és egymás után estek el az erőddé nyilvánított városok. Mariupol, Bahmut, Vuhledar, hogy csak a legfontosabbakat említsük.
Aztán minden hónappal egyre több pénzt, fegyvert és energiát kapott Ukrajna, hogy tovább dúdolja az elnyújtott hattyúdalát. Hiszen eleinte még az volt az orosz feltétel, hogy Kijev maradjon semleges, a keleti régiók kapják meg az autonómiájukat és eszükbe se jusson, hogy valaha a NATO tagjai legyenek. Azóta az oroszoknál már az elnöki kampányba is bekerült, hogy Odesszáig kell menni, és ha addig nem is fognak, de az már most borítékolható, hogy a vérrel szerzett területekről nem fognak elmozdulni.
Apám, bocsáss meg, Donbászba megyek
Változott a hozzáállás is, mindkét oldalon. Ahol eleinte önkéntesek ezrei jelentkeztek Kijev védelmére, ott most kényszersorozók fogdossák erőszakkal az embereket. A Nyugaton kiképzett, és egyenesen a Krím visszafoglalására felkészített különleges erők elfogytak, akik megmaradtak, most nem Ukrajnát védik, hanem egy katlanban várják a teljes bekerítést Kurszk megyében.
Ahol korábban vonakodtak háborúba indulni egy testvéri ország ellen, szépen lassan elfelejtették, hogy az ukránok és az oroszok testvérnép, és Jakut-földtől a Krímig önként jelentkeznek a frontszolgálatra, mert úgy érzik Orosz Anyácskát fenyegeti az egész világ Ukrajnán keresztül.
Apám, bocsáss meg, Donbászba megyek
– hangzik az új orosz katonadal, és lassan a bel-moszkvai értelmiség is úgy gondolja talán érdemes fegyvert fogni, mielőtt a NATO az ajtajukon kopogtat. Persze, könnyű vezényszavakat találni. Barbarossza 2, banderisták, fasiszták vagy éppen liberális kommunisták az ellenség katonái, akik ellen most egy másik ország területén kell megvívni az újabb nagy honvédő háborút.
Mi lesz veled Ukrajna?
A napokban újra megjelentek a hírek arról, hogy eszkalálódni fog a konfliktus, hogy Ukrajna Oroszország belső területeit támadja amerikai fegyverekkel, hogy ebből világháború lesz. ITT bővebben kifejtettük, hogy ez miért nem valószínű. Ami viszont biztos, hogy a napokban végrehajtott újabb energetikai infrastruktúrát célzó támadás, amely Munkácsot is érintette, kemény telet hoz Ukrajna számára.
Hogy mikor lesz vége, azt nem tudjuk, azt sem, hogy hogyan, azt azonban minden részrehajlás nélkül elmondhatjuk, hogy bármi is lesz a konfliktus vége, Kijev veszít. A fegyvereladásokban van pénz. A lakosság életben tartásában nincs. A szociális háló a folyamatos nyugati segélyek nélkül már összeomlott volna, és így is rogyadozik. A lakosság megfeleződött, a menekültek valószínűleg soha nem mennek haza. Ami marad, az a káosz és rengeteg fegyver.
Üdvözöljük az európai Szomáliában...
Fotó: MTI/EPA/George Ivancsenko
