Tragikomédiára kezd lassan hasonlítani az a szervezett, felépített politikai akció, amivel a 30 milliárdos Fertő-tavi fejlesztést igyekszik nemcsak lejáratni, hanem gátolni, megakadályozni az ellenzék, illetve magukat civilnek mondó politikai aktivisták. A tó magyar oldalán még soha nem volt akkora rehabilitációs fejlesztés, mint most, a Modern Városok Program keretében. Míg a határon túl igazi turisztikai paradicsom épült ki, nekünk maradt a vadregényes sűrű nádas, az illegális szemétlerakókkal színesített part, a cölöpökön álló nádfedeles házak, illetve azoknak csak a látványa, mert bár közösségi munkában, két kezükkel építették fel a sajátos üzemi üdülőket a környéken élők, azokat a rendszerváltás zűrzavarában osztrák gazdagok szerezték meg. Egy részük ráadásul két éve le is égett egy tűzvészben. Itt, ezen a páratlan szépségű – de tegyük hozzá: elfeledett és magára hagyott – vidéken tavaly év végén indult el az ország legnagyobb turisztikai beruházása, ami végre a magyar oldalon is természeti értékéhez méltó állapotokat és turizmust teremt. Természetet és embert összehozó közösségi tereket alakítanak ki az elvadult, zsombékos és teljesen eliszaposodott, így fürdésre szinte már alkalmatlan strand területén, látogatóközponttal, vidra- és madármegfigyelő állásokkal, ökoparkkal, játszóterekkel és sportpályákkal, de helyet kap a területen a régi murvás, poros parkoló helyett egy, a kor elvárásainak megfelelő parkoló, étterem és egy kisebb szálloda is. Mindezektől szeretné megvédeni a Fertő-tavat egy maroknyi hangoskodó, az ellenzéki összefogásból kimaradt helyi Párbeszéd-politikus figyelemfelhívó ötletétől vezérelve. Az ellenállás élére pedig a nevét is németesítő jobbikos országgyűlési képviselő és osztrák zöld-kommunista (nem túlzás!) megmondóemberek álltak, akik újabban a soproni MSZP-székházába járnak fórumozni. De rárepültek a témára olyan országos ellenzéki politikusok is, akik talán témahiányban szenvedve kénytelenek Budapestről vagy akár Szekszárdról kinyilatkoztatni, hogy mit gondoljanak a soproniak. A legelkeserítőbb az, hogy a legmagasabb szakmai fórumok közreműködésével összeállított és egyeztetett projektet politikai heccből és idegen érdekből támadók szava felerősítést nyer az ellenzéki médiában. Ám miután a sokszor mosolyogtató okoskodásuk nem váltotta ki az áhított visszhangot – sőt, az osztrák kormánnyal, de még a szomszédos burgenlandi tartományi vezetőkkel sem sikerült konfliktust gerjeszteni –, bedobták a jolly jokert. Először csak az volt a mantra, hogy túl nagy a titkolózás, és nem lehet tudni, kik lesznek az állami beruházásban épülő létesítmények üzemeltetői – bizonyára a NER akarja zsebrevágni a Fertő-partot –, majd elterjedt, hogy többször is láttak egy barna hajú, nem odavalósi nőt Fertőrákoson, aki – ha egyszer szálloda is épül, meg turizmust fejlesztünk – csakis Orbán Ráhel lehet.
Vegyük kezdetnek szigorúan a tényeket! Az alábbi kép jól mutatja, hogy a trianoni kastélyban mekkora rész jutott a Fertő-tóból és a hozzá tartozó kultúrtájból nekünk és mennyi a szomszédos Ausztriának.
Forrás: Google Maps
A magyar oldalt köztudottan “csak” túrázók, kirándulók, horgászok vették célba, már csak azért is, mert fürdésre kizárólag egy strandja alkalmas, amely felett rég elrohant az idő – ma is a nyolcvanas évek kicsi balatoni strandjait idézi. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy ezt az egy, fürdőzök által használt terültet is mesterségesen, iszapfelhordással alakították ki még a ’70-es években.
Fél évszázada kétszer akkora turisztikai létesítmény volt a terv, mint ami most megvalósulhat, mégis így lett a környék a világörökség része
A Fertő-tó magyar szakaszának egyébként a fejlesztésre szánt vízitelep csak egészen kis töredéke, amit eredetileg is idegenforgalmi céllal töltöttek fel, méghozzá a jelenleginél sokkal nagyobb volumenű elképzelésekkel: például csak a strandot kétszer annyi ember fürdőzésére álmodták meg évtizedekkel ezelőtt, mint a mostani projekt, amit az ellenzők gigászi, megalomán, gigantomán és hasonló jelzőkkel illetnek.
A zölddel körbekerített rész a Fertő-part magyar szakasza; sárgával jelölve látható a vízitelep, azaz a fejlesztési terület; kékkel a jelenlegi strand és parkoló, amelynek a rehabilitációja a hangoskodók szerint az egész Fertő-táj világörökségi státuszát veszélyezteti. Forrás: Google Maps
Szokták mondani, hogy a tények és számok makacs dolgok. A Fertő-part magyar szakaszán összesen csaknem 6000 hektár az érintetlen nádas. A fejlesztési terület 60 hektár, tehát a nádas területének egy százada, és abból is csak mindösszesen 20 hektár az a náddal benőtt terület, amihez hozzányúlnak a beruházásban. Nem kiirtják és lebetonozzák a helyét, hanem kitisztították. A féltve óvott természetvédelmi területen összesen 100 tonna illegálisan elhelyezett és veszélyes hulladékot gyűjtött össze és szállíttatott el a Sopron-Fertő Turisztikai Fejlesztő Nonprofit Zrt.
A látványterv felülnézeti képén is jól látható, hogy nem a zöldterületek beépítését jelenti a beruházás. Épp ellenkezőleg: a zöld felületek rehabilitálását, növelését, ugyanis az egész fejlesztési terület 70 százaléka lesz zöldfelület. A fejlesztési terület szárazföldi részének mintegy harmadán, 12 hektáron ökopartot létesítenek.
A Fertő-part fejlesztésének látványterve felülnézetben
Környezetvédő civilnek álcázott politikai aktivisták és milliárdos üdülőtulajdonosok gerjesztik az indulatokat
Egy vízi központ és egy ökopark kialakítása miatt egyenesen a világörökségi státusz megvonásának veszélyével riogatnak zöld civilnek álcázott osztrák-magyar politikai aktivisták, miközben a Fertő-part történeti dokumentációiból egyértelműen kiderül, hogy a terület idegenfogalmi célú kialakítása és hasznosítása a világörökségi státusz kihirdetése előtt jóval, mintegy 30 évvel korábban megtörtént. A ’72-es tervek nagy része egészen mostanáig csak álom maradt, ami pedig megvalósult, afelett eljárt az idő és ma már a legminimálisabb igényeket sem tudja kielégíteni.
Eközben az osztrák oldalon dübörög a turizmus, a magyar turisták is az osztrák oldalra járnak át, ahol akad minden, ami manapság az igényes üdülők kívánalma: élményfürdő, vízisport-központok, plázs, hatalmas kikötők, vízi színpad, aminek a méretét a közelmúltban még meg is duplázták. Ez utóbbin zenei programokból, bulikból sincs hiány, messzire zúg a zene, durrannak a rakéták – ami ilyenkor, úgy látszik, a magyar beruházást kritizáló osztrák “szakértőket” nem zavarja, és nem zavarja a természetvédelmi terület állatait, ritka madarait sem vonulásban, sem költésben. Olykor ugyan lángol a nádas, mert egy eltévedt tűzijáték-rakéta felgyújtja, de hát az az osztrák oldal, semmi dolgunk vele… Semmi dolgunk vele?
Fertő-part a határ túloldalán. Mert nekik szabad. Fotó: Google Maps
De a politikai harcosok mellett feltűnnek a fórumokon a nemzeti vízfelületet bérlő dúsgazdag üdülőtulajdonosok is. A leghangosabbak és tömeges ellenállást sürgetők pont azok, akik saját luxusövezetüknek, kiváltságuknak tekintik az egész tavat. Van köztük, aki – bár kiemelt természetvédelmi státuszából adódóan csak szolgálati célra használható a Fertő-tavon robbanómotoros vízi jármű – motorcsónakkal vízisízteti a gyerekeit, barátait a meleg nyári napokon.
Ezért talán nem meglepő, hogy kicsit olyan “szaga” van ennek a nagy környezetvédelmi mentőakciónak, mintha néhány tehetős ember – sokan közülük még csak nem is magyarok, hanem osztrákok – a gerjesztett politikai cirkuszt kihasználva a magyar emberekkel akarnák bevédetni sok tízmilliós nyaralóikat és tóhasználati privilégiumaikat.
Amit a határ egyik oldalán szabad, az a túloldalon világörökségi státuszt veszélyeztető környezetkárosítás?
Az osztrák Fertő-part, ami mellesleg többszöröse a miénknek, éppúgy kiemelt természetvédelmi terület, mint a magyar oldal, aminek nem lehetünk olyan rossz gazdái, hiszen a Fertő-táj nemcsak világörökségi helyszín, hanem a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyekről, különösen a vízimadarak élőhelyeinek védelméről szóló nemzetközi megállapodás, a Ramsari Egyezmény részesei vagyunk 1979 óta. Itt tegyük is gyorsan hozzá, hogy a fenti, szigorúan szakmai nemzetközi szervezetek – hiába a feljelentések hada – semmilyen kivetnivalót nem látnak a magyar fejlesztési tervekben, sőt, hivatalos osztrák féltől sem kapott kritikát a projekt. Csak álcivil politikai aktivisták próbálják kigáncsolni a magyar kormányzati beruházást.
Régi álom valósulhat meg a Fertő-tónál, amire korábban soha nem volt forrás
A hűség városa még 2015-ben kapott lehetőséget a kormányzattól egy összesen 60 milliárd forintos fejlesztésre. A Modern Városok Program – amely azóta a megvalósítás szakaszába lépett – olyan beruházásokra nyújt lehetőséget – méghozzá hazai forrásból –, amelyek a korábbi pályázatokba nem fértek bele, ugyanakkor hazánk nagyvárosai és azok agglomerációja jövőjét hosszútávon meghatározzák.
A soproni projekttervek között szerepelt a régi álom, amire korábban nem tudtak honnan forrást biztosítani: rehabilitálni, rendbe tenni a Fertő-tavi vízitelepet, a régi strandot, ahol folyamatosan kikotorják majd az iszapot; horgászstégeket és egy olyan, turisztikai attrakciónak is minősülő vízi- és vízparti rekreációs parkot kialakítani, amit büszkén hagyhatunk örökül a következő nemzedéknek.
A Fertő-tavi fejlesztések közel 30 milliárd forintot tesznek ki. A Fertő-tó egyetlen magyarországi fürdőhelyén új strandot, kikötőt, kempinget, sportpályákat, játszótereket, kulturált környezetben lévő büféket, éttermet és egy szállodát is felépítenek. Lényeges, hogy a beruházás minden eleme közösségi célokat szolgál. A környék összes iskolájának tanulóit ide várják majd kihelyezett tanórákra. Erre a célra még egy oktató labort is kialakítanak, hogy érdekesebb legyen a biológiaóra. A kikötőben helyet kap egy, a gyermekek oktatását és a versenysportot középpontba helyező vitorlás bázis.
Sétány és plázs, rehabilitált zöldfelületekkel – Fertő-projekt látványterv
A horgászok is jól járnak, akik furcsa módon a legnagyobb kritikusok… Eddigi 350 férőhelyes, korszerűtlen, ma már alapvetőnek számító infrastruktúrát is nélkülöző kikötőjük helyett saját kérésükre 500 csónakhelyet kapnak saját vizesblokkal, öltözőkkel. Igaz, lehet, hogy valamivel többet kell majd szánjanak a jövőben a hobbijukra az eddig 15000 forintért megváltott éves bérletnél.
A felsejlő árnyék, avagy Orbán Ráhel, az ellenzék és a ballib média gyűlöletkeltő jolly jokere
A fejlesztési tervben szereplő, egyébként mindösszesen száz szobás, tehát közepes méretű és középkategóriás szálloda a legújabb támadások céltáblája.
Mivel a miniszterelnök lánya turisztikai területen kezdett dolgozni, szinte már szitokszóvá vált a neve az ellenzéki oldalon, így kvázi várható volt, hogy előbb vagy utóbb elkezdik vagy a mészárosozást, vagy az Orbán Ráhel-mantrát. Azt azonban senki sem hitte volna, hogy a választási kampány hevében egyes ellenzéki politikai erők odáig merészkednek, hogy osztrák gazdasági és magánérdekek védelmében megpróbáljanak megakadályozni egy ilyen volumenű hazai fejlesztést, olyan mondvacsinált lózungokkal, amelyeken csak mosolyognak a valódi szakemberek.
Például természetpusztításról, beépítésről, nádasirtásról beszélnek, miközben a több, mint száz tonna illegális és veszélyes hulladékkal terhelt nádas területén olyan 12 hektáros ökopark létesül, amely nemcsak bemutatja az egyedülálló növény- és állatvilágot, hanem az elvadult, elhagyatott állapotokat felszámolva rehabilitálja azt. Kézzelfogható közelségbe hozza a természeti értékeket: óriási akvárium, madarász-tó, vidramegfigyelő állomás, tanösvények is helyet kapnak az ország egyik legmodernebb látogatóközpontjában.
De elhangzott a fejlesztés ellen tiltakozók részéről az is, hogy ha a beruházás megvalósul, az új strandon majd tízezer ember fürdik egyszerre a tóban, ami bakteriális fertőzést idézhet elő. Jól értik… magyar politikusok, aktivisták úgy gondolják, hogy magyar ember ne fürödjön a Fertőben, mert belehordja a bacilusokat, de azok a valóban tömegek, akik az osztrák oldalon fürdenek, persze semmilyen veszélyt nem jelentenek.
A számok annyira eltúlzottak, hogy ez is csak azt mutatja, hogy aki tízezer fürdőzőről beszél egyszerre, talán élőben még soha nem látta a magyar Fertő-partot és fel sem éri ésszel, mekkora területről beszélünk. Ugyanis a Balatonban nem fürdik egyszerre tízezer ember…
A cirkusz viszont mindezek ellenére végigkíséri a beruházás utóbbi néhány hónapját. Az Indextől Soros blogján, az Átlátszón át a szebb napokat látott heti Pravdáig, azaz a HVG-ig a balliberális sajtó a kampány idejére mindenképpen melegen tartja a témát. Eleinte a kivitelezés lassúságát, akadozását kifogásolták, holott épp az ellenzéki sajtósoknak nyilatkozgató, őket hajóztató “civilek” követnek el – méghozzá büszkén – mindent, hogy gátolják, megakasszák a fejlesztést.
A HVG egész cikksorozatot szentel a témának
Néhány hete még a magyar nemzeti vízen álló osztrák tulajdonokért aggódtak, majd legutóbb, a múlt héten már a címlapot is a Fertő-ügynek szentelték. A “művészi illusztráció” Orbán Ráhelt ábrázolja Pamela Anderson piros Baywatch-fürdőruhájában, ahogy kezében egy táska pénzzel sétál ki a Fertő-tóból. A miniszterelnök lányát muszáj volt valahogy belekeverni a történetbe, mert hiába hőzöngtek néhányan már hónapok óta, csacskaságaik nem érték el azt az ingerküszöböt, ami lázba hozta volna akár csak a kormányellenesek nagyobb csoportját. Be kellett hát dobni valami hangzatosat. Úgy látszik, a Mészáros-téma a Balatonnál már kifújt; előhúzták a jolly jokert, Orbán Ráhel nevét, persze csak nagyon, nagyon óvatosan: csak az árnyékát emlegetve, ami fel-felsejlik a háttérben. És hogy hol, hát a helyi közbeszédben. Mert valaki, valamikor mintha őt látta volna Fertőrákoson. Vagyis pontosabban egy barna hajú nőt, aki nem odavalósi, és mintha hasonlítana is a miniszterelnök lányára.
Már konkrétumok sem kellenek: elég a helyi szóbeszéd, és a miniszterelnök lánya máris a HVG címlapján szerepel. A bíróságon nyilván azt mondanák, hogy a rajz nem is hamis tényállítás, csak szabad művészi ábrázolás…
Az Alfahír és más orbánfóbiás lapok hamis bombariadóval rágalmaztak
Történt, hogy hétfőn lezárták a Fertő-tavi vízitelepet, mert az előzetes medervizsgálat során robbanótesteket találtak. Egyes ellenzéki Orbán-fóbiás lapok már reggel “kamu bombariadóról” beszéltek, ami egyébként rágalmazás, mert a hamis bombariadó bűncselekmény, amivel nyíltan vádolják a Sopron-Fertő Turisztikai Fejlesztő Nonprofit Zrt.-t.
Megkeresésünkre a fejlesztést végző cég azt mondta, hogy a hatályos jogszabályok szerint, azok teljes körű betartásával jártak el. A Fertő-tavi vízitelep lezárására azért volt szükség, mert az előzetes medervizsgálat során megalapozott gyanú merült fel, hogy a fejlesztésben érintett terület egyes pontjain, illetve közelében robbanótestek vannak.
Az intézkedések jogalapjául a 142/1999. (IX.8.) kormányrendelet 2.§ 2. bekezdés d. pontja határoz. Ennek megfelelően a cég a törvényi kötelezettségének tett eleget akkor, amikor életvédelmi okokból lezárta a területet. A cikk írója az alapvető fogalmakkal sincs tisztában; munkássága kifulladt az orbánráhelezésben. A területen ugyanis nincs és nem is volt “bombariadó”. A talált robbanótestek miatt a fejlesztőcég úgy járt el, ahogy az a jogszabályokban elő van írva: értesítették a helyi rendőri szerveket, akik az előírt ügymenetet követve értesítették a Magyar Honvédség Tűzszerész ügyeletét.
Mivel a Jobbik hírportálja megkeresésére a MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred sajtóügyeletese azt felelte, hogy a megkeresés idején még nem kaptak Fertőrákosról, illetve annak környékéről bejelentést, a lap kikövetkeztette, hogy valaki bizonyára hazudik, és csak azért rendelték el a kamu bombariadót, hogy kipucolják a lakókat (mellesleg bérlőket) – naná, hogy Orbán Ráhel szállodájának helyéről.
És ha már koncepciógyártás, abba az is belefért, hogy azt állítsák, a mai napig nem derült ki, hogy mi okozta a rejtélyes tüzet 2017-ban, amikor a nádfedeles cölöpházak fele leégett, amelyek egyébként útban vannak a beruházásnak. Nem is építették őket újjá, sőt, van akinek már az állami vízbérleti jogát is felmondták. Ebből semmi sem felel meg a valóságnak: a tűz oka elég gyorsan kiderült. A Nemzeti Park faházában végzett felújítási munkálatok közben pattant el egy szikra, begyújtva a nádtetőt, ami az erős szélben futótűzként terjedt tetőről tetőre.
Érdekes, hogy miközben az ellenzéki sajtó szinte már azt próbálja sejtetni, hogy az Orbán-család gyújtatta fel a cölöpházakat, a Nemzeti Park igazgatója akkoriban az a Reischl Gábor volt, aki azóta, hogy leváltották, a beruházás egyik ellenzője lett, és szívesen partner a lejárató akciókban: ha kell, az ellenzéki sajtónak nyilatkozik, vagy tiltakozó fórumokon szidja korábbi munkaadóit.
És az sem igaz, hogy bárkinek a bérleti szerződését felmondták volna – ezt a fejlesztőcég határozottan cáfolta. Az Alfahír egyébként néhány órával a megjelenés után módosította a cikke címét és a helyreigazítást is közölte.
Az Alfahír már finomított főcíme, amihez megtévesztő fotót illesztettek még a tűzvész előtti állapotokról.
Az ellenzéki összefogásból kimaradt politikus ötletelése
No, de hogyan és miért is jutott idáig ez az ügy? Miként és főleg milyen motivációból lett az ellenzék céltáblája egy olyan fejlesztés, aminek néhány éve még mindenki örült? A Modern Városok Programban a Fertő-tó fejlesztése több éve ismert, a részletes terveket pedig még 2018-ban megírta a nemzetközi sajtó is.
Évekkel ezelőtt még arról szóltak a hírek, hogy a soha nem látott több tízmilliárdos fejlesztéssel több évtizedes lemaradást sikerül végre behozni. Mert bizony, miközben szomszédaink igyekeztek minél jobban sáfárkodni a kapott erőforrásokkal, mi valahogy megfeledkeztünk erről a természeti kincsünkről. A magyar oldal egyetlen strandján is csak a helyiek vagy a fanatikusok fürödtek, akiknek jobb híján jó volt a több évtizede itt felejtett büfésor a poros parkoló mellett.
Eközben a vízitelepen álló cölöpházakban az osztrákok grillen sütötték a pisztrángot, jeges limonádét vagy épp koktélt kortyoltak magyar állami vízen álló házikójuk teraszán, a magyar turisták és a helyiek pedig eközben a Fertő-tavat is csak két cölöpház között elnézve csodálhatták.
Az eredeti tervek nem érintették az akkor még 21 cölöpházat. Amelyek mellesleg nem részei a világörökségi minősítésnek, hiába sulykolja ezt a balliberális sajtó. A világörökségi címet a kultúrtáj kapta, nem pedig az épített örökség – erre a projektcég a helyreigazítási kérelmekben rendre felhívja a figyelmet.
A 21 cölöpházból 10 égett le 2017 nyarán. Bár felelőst végül hivatalosan nem marasztaltak el, annak ellenére, hogy már a tűzvész napján előállította a rendőrség a felújítást végző alvállalkozó cég vezetőjét, a nemzeti park akkori igazgatóját, Reischl Gábort – akit már említettünk, mint a fejlesztés elleni tiltakozások egyik hangadóját – hamarosan menesztették.
A leégett 10 cölöpház egyike. Fotó: Élménynektek.blog.hu
2018 őszén, nem sokkal a projekt előkészítésének megkezdése előtt, a kampánytól még mentesen a HVG már “nerezni” kezdett: nem bírták lenyelni a békát, hogy állami finanszírozással ekkora fejlesztés valósulhat meg az Orbán-kormány alatt, ezért minden konkrétum ismerete nélkül feldobták, hogy biztosan a kormányközeli oligarcháknak építik, akik zsebrevágják a Balatont is, most majd a Fertő-partot is.
Januárra aztán cikksorozattá nőtte ki magát a koncepciógyártás. A második HVG-pamfletben – persze nevük elhallgatása mellett – azon siránkoznak a leégett cölöpházak tulajdonosai, hogy 120 négyzetméteres, három szintes, 70-80 milliót érő, vízen álló hétvégi házaikat nem építi újjá a magyar állam.
A HVG cikke csak két fontos dologról nem ír. Az egyik az, hogy két jogszabály is tiltja azt, hogy a Fertő-tavon a nádfedeles fa házak újraépüljenek. A 2014-es Országos Tűzvédelmi Szabályzatról szóló BM-rendelet szigorításai, valamint az építési törvény 2016-os szigorítása (Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény módosítása) aprólékosan meghatározza a tűzbiztonsági szempontokat: többek közt, hogy közterületen akadálymentesen meg kell, hogy tudják közelíteni a tűzoltók az építményeket, ami a kiemelten tűzveszélyes kategóriába tartozó építőanyagok esetében fokozottan érvényes. A jogszabályok még arra is kitérnek, hogy mekkora területnek kell rendelkezésre állnia az oltásban részt vevő tűzoltóknak egy tűz esetén. Ezen kritériumok egyikének sem felelnek meg a vízben, cölöpökön álló házak.
Ez pedig azt jelenti, hogy újbóli felépítésük nem kapott volna engedélyt.
És ez még nem minden. A nemzeti vagyonról szóló 2011-es törvény, valamint az Országos Területrendezési Terv 2017-es felülvizsgálata alapján állami vízfelületen – ami ráadásul kiemelt nemzeti vagyon, nemzeti érték – magántulajdonú építmény nem létesíthető.
Fertőrákos cölöpházait évtizedekkel ezelőtt helyi emberek építették társadalmi munkában, a két kezükkel állami, üzemi üdülőnek, azért, hogy családjaik, gyermekeik, majd unokáik itt nyaralhassanak, fürödhessenek, élvezhessék a tavat. Azok, akik ma is nosztalgiával gondolnak vissza a cölöpházakban töltött régi nyarakra, talán nem is tudják, hogy az építmények már rég nem az övék, sőt, néhány kivételével még csak nem is magyar, hanem osztrák magánemberek kikapcsolódását szolgálják.
Hogy hogyan, főleg mennyi pénzért jutottak hozzá magyar vízfelületen a ma már 50-70 milliót érő épületekhez, hosszú és külön történet.
A cölöpökön álló nyaralók teraszán egészen más élményt jelent a Fertő-tó – kár, hogy csak egyesek élvezhetik. Fotó: fertotaj.info
Megmentenék a fejlesztéstől a Fetrő-part lepusztult vízitelepét
A beruházás indulásakor még csak néhány osztrák milliomosnak fájt, hogy le kell mondania a vízben álló nyaralóról a magyar oldalon. Néhány, a magyar sajtóban is megjelent cikkben azonban kifújt a hadakozásuk, már csak azért is, mert még az osztrák hatóságok is egyetértettek abban, hogy újjáépítésük egyet jelentene azzal, hogy a 2017-es tűzvész bármikor megismétlődhet. Az osztrák oldalon sem állnak nádfedeles házak a vízben; ott minden ilyen építményt a partról biztonságosan meg lehet közelíteni akár tűzoltóautókkal is.
Teltek-múltak a hónapok, majd az őszi önkormányzati választásra összegründölt soproni ellenzéki összefogásból kihagyott – vagy kifelejtett – párbeszédes politikus, Jakál Adrienn, hogy felhívja magára a figyelmet, elővette a Fertő-tó fejlesztésének témáját.
Kiállt a lepusztult vízitelepre, és mentőakciót, aláírásgyűjtő akciót hirdetett a Fertő-tóért. Video-bejelentkezését a mai napig több, mint 36 ezren látták. Annak ellenére, hogy a fejlesztést támadó ellenállás innen ered, a Párbeszédnek túl nagy eredményt nem sikerült elérnie. Három hónap alatt összesen 2000 aláírást gyűjtöttek annak ellenére, hogy az ellenzéki sajtó kellőképp megtámogatta az ügyet és a csapból is az folyt: meg kell menteni a tavat. Jakál mögé azóta odaállt a Leghűségesebb Városért Egyesület “civil” szervezet és együtt indulnak a választásokon – a fő kampánytémát viszont a jelek szerint a Jobbik-MSZP-DK-Momentum ölelkezés lecsapta a kezéről.
Túlcsorduló nemzeti érzelmek: a nevét is osztrákosító jobbikos képviselő állt a támadások élére
A Fertő-part “megmentésének” ügyét azóta sokan a zászlajukra tűzték, akik közül a legtöbben talán még nem is jártak soha itt; legalábbis erre utal néhány, igencsak mosolyogtató elszólásuk. Szívesen és gyakran szónokol a témában Szél Bernadett pártfogoltja, az LMP-ből kilépett, a Párbeszédben pártigazgatóságig jutott, bissau-guineai származású Kocsis-Cake Olivio, aki Karácsony Gergely visszaadott mandátumával lett országgyűlési képviselő. És ha már zöldügy, nem szeretett volna kimaradni a szekszárdi állatorvos, Hadházy Ákos, valamint a fővárosi LMP-s Ungár Péter sem.
Aggályait a leghangosabban a Jobbik országgyűlési képviselője, Brenner Koloman hangoztatja, aki Kun Zoltán környezetvédelmi szakemberrel minden létező nemzetközi fórumon feljelentette már hazánkat a beruházás tervei miatt, környezetkárosítást kiáltva. A határon átnyúló hatásra hivatkozva elsősorban azt szeretnék elérni, hogy az osztrákokkal egyeztesse a magyar kormány az elképzeléseket.
Brenner Koloman – aki mellesleg néhány éve Brenner Kálmán néven még a Kisalföld újságírója volt, de nyilván magyar-nemzeti érzelmektől motiválva osztrákosította a nevét –, valamint Kun Zoltán, győri illetőségű, önkéntesként tevékenykedő környezetvédelmi szakértő bizonyára az osztrák kormányt is feljelentette már a Ramsari Bizottságon át az UNESCO-ig mindenhol, amikor az osztrákok vízi színpadot építettek a Fertő-tó felületére, vagy pár éve, amikor még meg is nagyobbították. Ja, nem!
A nagyon komoly – mellesleg egyetlen ismert, nemhogy országos, de még helyi zöld szervezet által sem támogatott – feljelentések sorra pattannak vissza. Legutóbb a madarak vonulási útját védő Ramsari Egyezmény Magyar Nemzeti Bizottsága tartott szemlét Fertőrákoson és állapította meg, hogy a tervezett fejlesztések nem veszélyeztetnek semmit.
Brenner és a Fertő-tó “barátai” a soproni MSZP-székházban: még az UNESCO osztrák képviselőjét is elhívták Sopronba, hogy végighallgassa, hogyan húzzák le a fejlesztési terveket. Fotó: Facebook
Valójában a “fritzek” gazdasági érdekekeiről van szó
Hiába állapította meg eddig minden hatóság, szakmai szervezet, hogy alaptalanok a vádak és aggodalmak, osztrák részről nagy erőkkel támogatják a magyar politikai hadjáratot. Hogy miért, az a napnál világosabb: egyfelől a projekt által veszélyeztetett, egyébként tűzveszélyes nádfedeles cölöpházak három kivételével osztrák magánemberek tulajdonában vannak. Olyan gazdag emberek féltik itt az üdülőjüket, akiknek társadalmi, gazdasági helyzetükből adódóan politikai kapcsolataik is adottak.
Másfelől egy közel 30 milliárdos turisztikai fejlesztés a Fertő-tó magyar oldalán itthon tarthatná azokat a turistákat, akik az elmúlt évtizedekben a lepusztult vízitelep strandja helyett szomszédunknál pihentek, és az osztrák éttermekben, szállodákban költötték a pénzüket. Sőt: nyilván az osztrák oldalról is sokak keresnék fel Fertőrákost az olcsóbb, jó minőségű magyar vendéglátást keresve.
Álcivil politikai aktivisták, akik olyanok, mint a görögdinnye
Osztrák részről a magyar fejlesztések legnagyobb ellenzője például az osztrák Zöld Párt politikusa, tartományi szóvivője, Regina Petrik, akinek a lánya, Flora Petrik a Fiatal Zöldek és az Osztrák Kommunista Párt támogatottja. Miközben az osztrák hatóságok, az ottani nemzeti park, a tartományi vezetés kifejezetten jó kapcsolatot ápolnak és mindenben egyeztetnek is a fejlesztő céggel, az osztrák civilnek álcázott liberális aktivisták Sopronba, az MSZP-székházba járnak fórumozni a magyar oldal Fertő-parti fejlesztéséről.
Az ellenállásra gründölt Fertő-tó barátai csapat – akik a közösségi médiában gerjesztik a feszültséget, nyilatkozgatnak a sajtónak, szervezik a fórumokat – szintén annyira civilek, hogy vezetőjük, Major Gyula az MSZP tagja, az ellenzéki összefogás szocialista képviselőjelöltje Sopronban.
A projekt jobb kezekben nem is lehetne: a természetvédelem nagy doyenjének gyermeke irányítja azt
Egyenlőtlen a harc, minden szempontból: azok az álcivilek, politikai kalandorok, akik magukat a Fertő-tó barátainak nevezik és szakembernek állítják be, semmilyen ismert környezetvédelmi szervezetet nem képviselnek. Vaktöltényekkel lövöldöznek, méghozzá egyre gusztustalanabb rágalmakkal, hazugságokkal. Ők nevezik dilettánsnak a Magyar Turisztikai Ügynökség által létrehozott fejlesztőcég vezetőjét, akinek édesapja volt a Fertő-Hanság Nemzeti Park megálmodója, majd nemcsak létrehozta, őrizte, hanem 20 éven át vezette is azt.
Kárpáti Béla a Fertő-tájon nőtt fel; már gyermekként úgy ismerte minden négyzetméterét, mint a tenyerét – hiszen az édesapja álma, életműve is. Hogy a helyi KDNP alelnöke, azt mindenhol hangsúlyozzák a tiltakozók, az igazság viszont az, hogy emellett önkéntes munkában több helyi és egy országos civil szervezetet is vezet: többek között például ő a Nagycsaládosok Országos Egyesülete Soproni Tagegyesületének is az elnöke, lévén maga is négy gyermek édesapja.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS