Pad Ferenc a PestiSrácok.hu-nak adott videóinterjújában és más nyilatkozataiban is igyekszik elmosni a felelősségét az ajkai vörösiszapkatasztrófa körül és ködösíteni a tetteit a szocialista gazdasági holdudvar által privatizált timföldgyárnál. Pedig az 1997-es privatizációs szerződés pontjai igazolják: a baloldal közös jelöltjeként most választásra készülő Padnak a szakszervezet helyi vezetőjeként és a felügyelőbizottság tagjaként lett volna mit számon kérnie a MAL Zrt. tulajdonosain.
HUTH GERGELY – PestiSrácok.hu
Emlékezetes, hogy az ajkai timföldgyárat a Horn-kormány idején mindössze tízmillió forintért vehette meg a Gyurcsány Ferenchez több szálon kötődő Tolnay Lajos és Bakonyi Árpád nevével fémjelezhető, pártállami, feltörekvő fejesekből álló klikk. A már 1997-ben is 1,7 milliárd forintra értékelt, jól működő üzem ingyenprivatizációját, azaz a jelképes vételárat a privatizációs szerződésben azzal indokolták, hogy Tolnayék 3 milliárd forint (!) értékű környezetvédelmi kármentesítést és 4 milliárd forint (!) értékű technológiai fejlesztést vállaltak. A vörösiszapkatasztrófa ténye a megcáfolhatatlan bizonyíték, hogy ezeknek a vállalásoknak a nagyobbik részét elsumákolták, de korábbi tényfeltáró cikkeimben tételesen is bebizonyosodott, hogy úgy a MAL Zrt.-nél, mint Gyurcsány Ferenc MOTIM-jánál, azaz a mosonmagyaróvári timföldgyárnál is – súlyos visszaélést követve el – több mint egy évtizedig halogatták, majd jórészt valódi tartalom nélkül “lepapírozták” a fejlesztéseket és környezetvédelmi beruházásokat. Az államot több milliárd forint kár érte, az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt., majd jogutódja, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. (MNV) mégsem tett semmit a kár behajtására, vagy a fillérekért megszerzett gyárak visszaszerzésére. Tudni kell, hogy a teljes alumíniumipart (a közös nyersanyagbázisra és a beszállítói szerződésekre hivatkozva) egyetlen, egymásra épülő szerződéscsomaggal privatizálták és Balassagyarmattól Ajkán át Mosonmagyaróvárig mindenütt ugyanaz a kör, azaz Gyurcsány Ferenc és a Tolnay-csapat volt a vevő, majd a privatizáció után osztozkodtak a tulajdonrészeken. Érdekesség, hogy Bakonyi Árpád ekkor még az ÁPV Rt. képviseletében az eladó oldalán állt, majd nem sokkal később már a privatizált gyárak mögött tulajdonosként és vezetőként tűnt fel Gyurcsány Ferenc és Tolnay oldalán. Egy amerikai vevőt leszámítva minden értékesítésre jellemző volt az ajkai tízmillió forintos eset. Gyurcsánynak például ötmillió forint erejéig kellett a zsebébe nyúlnia Mosonmagyaróváron, míg a bauxitbányákért is csak összesen pár tízmillió forintot fizettek. Tudni kell azt is, hogy a környezetvédelmi és technológiai fejlesztéseken túl volt még egy közös jellemzője a szerződéseknek: nagyon szigorú munkaügyi kötelezettségeket is tartalmaztak, például a munkakörülmények javítását, a fizetések és a létszám szinten tartását.
A privatizációs szerződés részlete. A vállalások teljesülését ellenőrzi: a szakszervezet.
A szakszervezet lett volna a biztosíték
Ajkán például a vevők azt vállalták a szerződésben, hogy 1997-től 2002-ig folyamatosan emelik a fizetéseket az inflációs rátával és nem csökkentik a 900 fős létszámot, nem mondják fel a kollektív szerződést és folyamatosan javítják a munkakörülményeket. A vállalások teljesítésének felügyeletét a szerződés a szakszervezeti bizottságra bízta. Kikötötték például azt is, hogy évente 20 millió forintot költenek a munkakörülmények javítására, és amennyiben ez nem teljesül, úgy az összeget a szakszervezetnek kell átutalni. Mindezek biztosítékául az ÁPV Rt. 500 millió forint értékű jelzálog opciót kapott. Felhívtuk a jogutód Magyar Nemzeti Vagyonkezelő kommunikációs osztályát, hogy érvényesítették-e a jelzálogot és indítottak-e bármiféle jogi eljárást az évek során a vállalások elszabotálása miatt, de azt a különös választ kaptuk, hogy az MNV-nek a privatizált társasággal kapcsolatban nincsenek kötelezettségei.
Szigorú kikötések, amiket azután senki sem ellenőrzött. Pad Ferenc se.
Merthogy a vállalások jó részét nem teljesítették, a filléres vevők a gyárat gyakorlatilag a hetvenes évek műszaki színvonalán üzemeltették tovább. A 2010 október 4-i gátszakadás után 40 négyzetkilométeren terült szét a maró, lúgos iszap, tíz ember halálát és 150 ember sérülését okozva. A legnagyobb bajt a katasztrófa során nem is a vörösiszap, hanem a zagytérre kiengedett maró lúg okozta. Aminek – ha betartják a privatizációs szerződésben 4 milliárd forint értékben vállalt technológia fejlesztési kötelezettséget – egyáltalán nem is szabadott volna a kültéri zagykazettákban lennie. A korszerű timföldgyárakban a lúgot ugyanis leválasztják a melléktermékről és visszaforgatják a gyártási folyamatba, miközben a zagytérre csak a gyengén mérgező és hamar megszilárduló vörösiszap kerül. Ajkán azonban maradt az ósdi technika. A dolgozók parádés munkakörülményeit mindennél jobban illusztrálják azok a médiát bejárt, még a katasztrófa előtt titokban készített fotók, amelyeken a munkások bokáig gázolnak gumicsizmában a rossz csövekből a gyárudvaron és az üzemcsarnokban mindenütt elszivárgó lúgos folyadékban.
Szétfolyt iszap a gyár területén – hónapokkal a katasztrófa előtt. Más képeken a szerelőműhelyben is áll a lúgos folyadék.
Pad Ferenc csak akkor harcos, ha a jobboldalt kell támadni
És itt jön a képbe Pad Ferenc, aki a rendszerváltás óta szakszervezeti bizalmiként, vezetőként ténykedett az timföldgyárban. A szocialista politikussá avanzsált, Schwartz Béla ajkai polgármester bizalmasaként számon tartott Pad manapság a nép egyszerű gyermekeként igyekszik magát beállítani, hangoztatva, hogy ő mindig is kiállt a valaha a legnagyobb ajkai munkáltatónak számító MAL Zrt. dolgozóiért. A tények azonban mást mutatnak. Egészen mást: Pad Ferenc az iszapkatasztrófáig nem érdekvédőként, hanem sokkal inkább a milliárdos gyártulajdonosok cinkosaként, csendestársaként funkcionált.
Annak, hogy Pad valaha is kiállt volna a munkavállalókért mindössze két jele van: amikor még a kilencvenes évek közepén tüntetést szervezett, hogy a gyárat ne vehesse meg az államtól a világ egyik legnagyobb, norvég tulajdonú alumínium-konszernje. (Végül láss csodát, a régi elvtársak vehették meg – ingyen.) Később pedig másfél évtizeddel később került elő, az iszapkatasztrófa után, akkor már hangosan követelte, hogy ne bocsássák el a dolgozókat. Csakhogy nem a gyárat kizsigerelő és a hétmilliárdos környezetvédelmi-, biztonsági-, technológiai- és munkaügyi vállalásait elszabotáló Bakonyi-Tolnay-egyletnek címezte a vádakat, hanem a hatalmas katasztrófa után a gyár fölött felügyeleti jogot gyakorló kormánynak. Amely egyébként 38 milliárd forint közpénzt költött el a környező települések, a táj és az üzem helyreállítására, miközben az amúgy egyébként több tízmilliárd forintos magánvagyonnal bíró tulajdonosok szinte semmit nem tettek a kár enyhítéséért. Mellékszál, de beszédes, hogy a folyamatban lévő perben a bíróság nem sietett lefoglalni Bakonyiék magánvagyonát így a sok tízmilliárdnyi adóforint megtérülésére szinte semmi esély.
Óh, az a csodás Horn-kormány! Ki más is szignálta volna a szerződéseket, mint az SZDSZ-es Eörsi Mátyás és a “körömtépő” öreg ÁVH-s Bauer Miklós közös ügyvédi irodája
Minden gyárigazgató ilyen szakszist szeretne!
De térjünk vissza Pad Ferenchez! A távirati iroda archívumában és az ajkai médiában semmi nyoma nincs annak, hogy a szocialista szakszervezetis 2010 előtt szólt volna (Bakonyiék ellenében) a munkakörülmények javításáért, a gyár jövőjét és az ajkai, kolontári, devecseri emberek egészségét és biztonságát garantáló vállalások teljesüléséért. Hallgatott, mint a Népszabadságba tekert tükörponty – modhatnánk. Egyébként szerettük volna a MAL Zrt. felszámolójától visszamenőleg elkérni a társaság felügyelőbizottsági jegyzőkönyveit, ám Varga Jenő többszöri megkeresésünk és a búsás díjazása ellenére sem érezte úgy, hogy segítenie kellene oknyomozó munkánkat. Pad Ferenc ugyanis az alumíniumipari szakszervezet vezetői posztja mellett 2005-ről a MAL Zrt. felügyelőbizottságában is helyet foglalt.
De alighanem hiába is bújnánk a jegyzőkönyveket, nem lelnénk rá a szakszervezetis kemény számonkérő szózataira. Ezt a gyanút erősíti, hogy Pad Ferenc a héten Szarvas Szilveszter kollégánknak adott videóinterjújában zavartan hangoztatta, hogy a felügyelőbizottságnak más a feladata, nem a számonkérés.
Ugyanígy zavaros magyarázatot ad Pad Ferenc a Bakonyiéktól kapott MAL Zrt-s értékesítési “vezető” posztra. A vagyonnyilatkozatában még feketén-fehéren a vezető kifejezés szerepel, miközben az interjúban már úgy bagatellizálja a jól csengő állását, hogy ő csak kishal, afféle referens.
Pedig láthatjuk: még a privatizációs szerződés is a szakszervezetre, azaz Pad Ferencékre testálta a munkaügyi vállalások teljesülését. Rossz lóra tettek mondhatnánk – ha nem lennénk biztosak abban, hogy az egész privatizációs színjáték során egyetlen percig sem gondolták komolyan, hogy a filléres vevők valóban hétmilliárdot szórnak majd el fejlesztésekre.
A szerző korábbi írásai a témában:
Gyurcsány és a szeméthegyek 1. – Magyar Nemzet
Gyurcsány és a szeméthegyek 2. – Magyar Nemzet
A vörösiszapos klán a nyáron is bajt okozott – Magyar Hírlap
A vezető fotót Koszticsák Szilárd (MTI) készítette Pad Ferencről.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS