A 2022-es országgyűlési választás tanulságainak nem kormánypárti kiindulásból született értelmezései április harmadika óta sajnálatosan világítottak rá arra, hogy úgy az urbánus értelmiség, mint annak fő hangadói alapvető identitásproblémákkal küszködhetnek, az ugyanis világos, hogy nemhogy összességében a magyar társadalmat és annak lélektanát nem értik, de valószínűleg saját magukat sem képesek azon belül, egy szerves egész részeként látni. Szomorú képet fest az úgynevezett „elitről”, hogy évtizedek szorgos munkájával, tudatosan vagy öntudatlanul buborékokba, szellemi gettókba menekültek el ahelyett, hogy feltették volna maguknak a fő kérdéseket a saját életükről – ki vagyok, honnan jövök, hova tartok stb. – és válaszokat kerestek volna azokra. Ma már ez luxus. „Nincs idő a fájdalomra”, mondhatnák egy bizonyos fájdalomcsillapító reklámszlogenje után szabadon, és milyen igazuk is lenne, egészen addig, amíg olyan katartikus, történelmi viszonylatban értelmezendő események nem történnek, mint például ez a választási győzelem, amely mindenkitől megköveteli a maga viszonyulási pontjait, aki pro vagy kontra állást foglalt a voksával. És most néznek, mint a rossz tanuló, aki nem készült, és csodálkoznak.
Van nekem egy barátom az Újlipótvárosban. Ott élte le az egész életét, nem is megy onnan sehova, ugyanakkor nagyon is tisztában van vele, hogy helyi viszonylatban úgymond „gyüttmentnek” számít, elvégre nem az a tipikus újlipóciai polgár – származásilag sem –, akinek már az ükapja is feltalált valamit és a korabeli újság is megírta. Olyan, mint Pesten a többség: a szülők, nagyszülők máshonnan keveredtek oda, ő meg már ide született, polgárosodni viszont ilyen csekély időtávban még nem volt idő – vagy igény. Ez a barátom szokta mondani, látva a hasonló, amúgy teljesen jó fej, de Pesten alapjaiban gyökértelen ismerőseit: „Pesten mindenki vidéki”. A pestiség mint identitás általam ismert legtalálóbb leírása ez.
Pestinek túl vidéki, vidékinek túl pesti
E sorok írójának sem egyszerű elhelyeznie önmagát valamiféle identitásmátrixban, hiszen a Pestvidékre született annak idején – a nagyszülők és a rokonság az ország két ellentétes végén –, helyben kevés kapcsolódási ponttal, mind a mai napig két világ határán. Zsigerből sem akarok pesti lenni, mert megszoktam a csendet, a jó levegőt és a dolgok komótos tempóban történő bonyolítását, viszont falusinak se gondolom magam, mert annak legfeljebb olyan lehetnék, mint a viccben a téeszparaszt, akit nem a kakas ébreszt, hanem az ébresztőóra.
Kapaszkodom is, amibe csak lehet: nagyanyám archaikus tájszólásába – amelyben a j és az ly nem ugyanaz a hang –, a családi történetekbe, a kevéske tárgyi emlékbe. Építgetem a saját összmagyar identitásom: anyám innen jött, apám onnan jött, én pedig viszem magammal ezt a két külön vérvonalat, úgy a génjeimben, mint a gondolataimban. A házi feladatot megcsináltam, nem félek a jövőtől – még ha a múlt hézagos is.
A pesti identitás nem mindig az identitás hiánya is egyben
Azt hinné az ember, száz százalékos pesti ember nem is létezik, pedig de, csak olyan, mint a fehér holló. Szerencsére ilyen barátom is van: számon tartja, hogy a családja egyik ága óbudai sváb volt, a másik pedig angyalföldi sváb, és a házi legendárium is nagyságrendekkel gazdagabb, mint nálunk. Sokkal inkább a magáénak is érezte az utcáját, és a mai napig számon tartja, hol voltak a környékén a nevezetes kisvendéglők, továbbá melyik miért volt nevezetes. Ő az, akiből egy egészséges társadalomban szép számmal kellene lennie egy-egy mikroközösségen belül, és fel se kéne tenni azokat a már említett alapvető kérdéseket, hiszen magától értetődő lenne: te ide születtél, ide jártál iskolába, ismertük a nagyanyád is, ergo egy vagy közülünk.
Még a mégoly atomizálódó, rengeteg feloldhatatlannak látszó problémával küszködő olasz társadalomban is ezekbe a kötelékekbe kapaszkodnak a mai napig – persze náluk nem volt negyven év kommunizmus, nem szakadt meg a kontinuitás a helyi identitásokban. Ha egészségesen, organikusan fejlődhetett volna a magyarság a fővárosban is – értsd: az elitet nem üldözték volna el és a polgárságot nem lehetetlenítették volna el, az elűzöttek otthonait pedig nem töltötték volna fel proletárokkal holmi lakáshiányra hivatkozva –, a pesti identitás is értékes attribútumok egész sorát hordozhatná, nem pedig merő szitokszóként hatna.
Ezek a parasztok
A pestiség sajnos többnyire választás kérdése. Tipikus eset: felnő az ember valahol, aztán a továbbtanulás vagy a jobb élet reményében a fővárosba – ha kevésbé tehetős, a Pestvidékre – kerül, új életet kezd, aztán egyre jobban megszokja a jólétet és egyre kevesebbszer jár haza vidékre, hiszen mi kösse őt már oda, meg különben is egyre kínosabb néha a szülők, rokonok, egykori barátok szemébe nézni. Aztán szép csendben megváltozik, és elkezd gúnyos megjegyzéseket tenni, hogy
„na, feljött a paraszt tűzijátékot nézni augusztus 20-ára, aztán behajt a Baross téren a forgalommal szembe, mert azt se tudja, hol van éppen”.
Gyerekfejjel se értettem az ilyen megjegyzéseknél, hogy a természetes szolidaritás ilyenkor hol marad, hiszen eredendően mi is vidékiek vagyunk, meg különben is, ők is ugyanolyan magyarok, mint mi. Minek kell magyar meg magyar között ilyen piszlicsáré hülyeségek miatt választóvonalakat húzni? (Felettébb fejlett igazságérzetem volt a koromhoz képest, így utólag belegondolva.)
Szerencsére jellemfejlődés is van a világon, így azon rokonom, akinek az előbb említett parasztozós beszólását annak idején zokon vettem, ma már könnyes szemmel nézte március 15-én a Hír TV közvetítését, hogy itt van az egész ország, együtt vonul több százezer ember a Békemeneten, és hogy mennyi busszal hozták az embereket, milyen csodás is ez. Hiába, egy valamire való néppárt az egész népet mozgósítja – és mint a választási eredmények mutatják, egyesíti is. Narancsszínű már az egész ország, ennyire még a hollandoknál se dominál a kedvenc színük.
Buszmagyarok, mi?
És ilyenkor jönnek a politikailag ellenérdekelt felek részéről a csendben, félmondatok szintjén elejtett, talán nem is mindig – vagy nagyon is! – komolyan gondolt megjegyzések (hogy ők is értsék: mikroagressziók), a „buszmagyarozás”, meg az „idehozták őket, de azt se tudják, hol vannak, meg milyen rendezvényen”.
(A külön kedvencem mindegyik Békemenetnél, amikor azon háborognak, hogy az Európai Unió támogatásával vásárolt és épp ezért EU-zászlós matricával is ellátott önkormányzati falubuszokkal is hozzák az embereket, de ez nem tartozik szorosan ide, csak azért jegyzem meg, hogy ezek tényleg képesek bármibe belekötni. Bármibe is.)
Mire jó is ez azon kívül, hogy nettó parasztság? Ha már a „paraszt” szó az idők során amúgy is átment egy sajnálatos jelentésváltozáson, épp ideje lenne kinevezni Farkasházy Teddyt Kossuth-díjas parasztnak (átkattintani csak erős idegzetű olvasóinknak ajánlott), a közéleti munkásságát elnézve ez a cím ugyanis meglehetősen testhezállónak bizonyulna.
Buborékban élni
Persze a buborékon belül az ilyen parasztságért jár a keksz. Nem érteni a néplelket, nem érteni a magyar társadalmat – vagy legalábbis úgy tenni, mintha nem értenék – egyfajta eltartott kisujjas sikk, ami persze elkerülhetetlenül maga után vonja a pofára esést. Az pedig azért a maga módján vicces. Míg egyes tanult kollégák a választás óta kancsószámra vedelik a liberális könnyeket, én ugyan a magam mértékletes módján ugyan, de szintén elmerültem a kárörvendésben. Van is min. Most már sorozatosan bizonyosodik be négyévente, milyen röhejes is az, amikor az ország legprivilegizáltabb népcsoportja – ti. a belpesti–budai éttermiség – egy számára kedvezőtlennek vélt választási eredmény miatt veszélyben érzi az egzisztenciáját és már-már padlássöprést vizionál, pedig a padlássöprők történetesen az ő nagyapáik voltak (az enyém meg az, akinek lesöpörték és akit lekulákoztak – ceterum censeo, a kisemmizéséért egyszer még számolunk), a mi oldalunkon pedig az ilyesmi nem szokás. Egy néppárti, a társadalom minden rétegére odafigyelő kormány nekik is szolgál ajánlattal, lehetőséggel. Mindenki gyarapodhat, mindenki okosodhat – ők is. Az önkéntes gettón kívül is van élet, tessék kipróbálni.
Végezetül pedig, nemcsak trollkodásból, küldeném a pesti és budai bubisoknak a méltán közkedvelt Eiffel 65 vonatkozó számát a buborékokról – tessék figyelni a dalszövegre, nagy igazságok rejlenek benne! –, és mindenkinek, aki szereti!
Vezetőkép: MTI/Balaton József
"Budapest mindenkié"
2022-04-23 at 07:16
Emberi ürülék, kutyaszar, hányás, mocsok, lezárt utak, állandó forgalmi dugó mindenhol. Leharcolt, füstokádó, de mindig tömött buszok.
Ilyen a mai liberált Butapest.
És most képzeljük hozzá, hogy ismét megérkeznek a covid miatt elmaradt ivótúristák…
Szép jövőkép nem?
Irysz
2022-04-21 at 22:19
Ez a tudatlan, műveletlen, belpesti újprolik kisebbségi komplexusa.
Ezek tényleg ráléptek a gereblye fokára, és jól homlokon vágta őket.
tarcsa
2022-04-20 at 11:52
Basszus! Én meg vidéken vagyok pesti. Mégsem szavaznék soha a demokrata, liberálissá vedlett kommunistákra, nácikra. Ráadásként a fattyaikra sem. Soha!
Tények
2022-04-18 at 19:52
a legbunkóbbak mégiscsak a pestiek, hogy mocskos kommunistákat választanak.
LESZ MÉG NEKTEK A DUNA ALATT IS KERÉKPÁRÚT!
HA AUTÓZNI AKARTOK MENJETEK AZ ALFÖLDRE
Ungarn über alles !
2022-04-18 at 12:13
Pest 1/3-a ős-pesti a többi beszivárgott tirpák, meg amelyik unta a fekete-vonatozást
Buda 1/3-a az einstangolt villákba fészkelt vöröskutya
Netta
2022-04-17 at 09:47
A város környezet= vidék.
Nem lent van a városhoz képest. Ez csak a magyar nyelvben létezik, hogy lemegyek vidékre.
Az országnak számos tudományos, oktatási, kulturális, művészeti központja vidéken van.
A nemzeti oldal publicistái is képtelenek ebből a liberálprolik által emelt ketrecből kilépni: fölmegyek Budapestre -lemegyek vidékre. Sértődik (joggal) és magyarázkodnak.
Az aszfaltproli, a képzelt értelmiségi szerint minden vidéki földművelő, és aki tájnyelven beszél, az alacsonyabbrendű.
Ellenkezőleg: néha mozduljanak ki, jöjjenek FEL, vidékre, ahol “ a haza a magasban van”.
Művelődhetnek a természetről, tudományról, művészeti kincseinkről, s bővíthetik sekélyes, ócska, primitív szókincsüket, természetes eszű emberektől megtanulhatnak gondolkodni.
angelblind652
2022-04-16 at 14:15
CSAK SZÓLOK, SZERETNÉM MAGYARORSZÁG FŐVÁROSÁT VISSZAKAPNI A BALLIBSI SZEMÉTTŐL. NÉPSZAVAZÁST AKAROK, HOGY NE RONTSÁK TOVÁBB EZEK AZ ELSATNYULT PINCEBOGARAK A FŐVÁROSUNK LEVEGŐJÉT! ADJÁTOK VISSZA A FŐVÁROSOMAT!!!
lesi
2022-04-15 at 20:03
utána kellene nézni hogy paraszt mit jelent szerintem nem azt mire gondoltok
dr.NL
2022-04-15 at 17:48
no
Sem Pesten,sem Budán nem parasztok laknak,hanem prolik,kulturálatlan,műveletlen
idióták.A” parasztok” falun élnek,ott dolgoznak és nem akármilyen munkát végeznek,
hogy a budapesti proliknak legyen mit enni.Hála és köszönet jár a falun élő,a
mezőgazdaságban dolgozó embereknek.
Tősgyökeres budai vagyok.
Orientál
2022-04-14 at 20:14
Nagyon jó lenne hogyha Gyurcsányék Márki-Zayék Karácsonyék eltakarodnának véglegesen a magyar hazánkból.
Kinizsi Pál
2022-04-14 at 14:31
Régen,általános iskolában tanították. Város nincsen falu nélkül,falu nincsen város nélkül! /55 évvel ezelőtt!/
amintazvagyon
2022-04-14 at 13:58
a vidék magyarország aranytartaléka a természetesség és a józan ész megőrzésére-a
város a globalista-liberálfasiszta-gender-lmbtq szellemi szőnyegbombázás által előidézett nyugatmajmoló pusztulás és leépülés gettója
Namond
2022-04-14 at 11:38
Ezek magát pestinek valló, valójában vidéki gyökereit megtagadó Pesten lakó identitás nélküli lelkiszegények, az elhagyott közösségük pótlását találják meg a hangoskodó romkocsmázó reformkommunista galerikben.
Nevezzük ezt a agymosással egybekötött közösség keresést Popper effektusnak.
Cs . M.
2022-04-14 at 11:04
“Ha fölmegyek Kolozsvárra…”
Petőfi fölment Pozsonyba.
“Ha fölmegyek Fehérvárra…”
A magyar nyelvben, nyelvi gondolkodásban a vidék -város, vidék-főváros viszonyban nem a kulturális alárendeltségről van szó.
De ezt a lent, Belpesten élő, műveletlen, drogos, koszlott, borotválatlan, zsíros hajú, civilizálatlan söpredék nem érti.
Namond
2022-04-13 at 22:05
Petruska Péter,
„Pesten mindenki vidéki”.
Tetszett az írás, nagyon.
A pestiség mint identitás leírásából kimaradt az akinek legnagyobb életsikere az, ha kijelenti “Pesti vagyok, de BUDAI leszek.”
Holott 100 emberből talán 3 Pesti, a többi pesti lakos minden helyi kötődés nélkül.
Ezek azok akik lebontatnák a Halászbástyát, a fogaskerekű vasutat, eltüntetnék a Nagycirkuszt, felszámolták a Vurstlit, nem értik a Népliget közösségi funkcióját.
Ori
2022-04-13 at 21:28
A kultúra területén tevékenykedők tudják, hogy akkor van siker minden alkotásnál, ha abból “beég” valami a tudatunkba. Visszük magunkkal ha akarjuk, ha nem. Na így járt az ellenzéki értelmiségi társaság is. Olyat “alkotott”, hogy ez úgy beégett a vidéki emberek tudatába, hogy a fidesznek még 20 év múlva sem kell kampányolni a győzelemért.
István Kopasz
2022-04-13 at 21:02
Budapesten mindenki “vidéki”! Azért nyert 18 egyéni helyből 17-et a semmire sem jó koalíció! Ez azért komoly pofon a kormányzó erőnek, amikor mindenki érzékeli, hogy mire képes Budapesten a szoclibbant oldal! Nem értem én vidékiként ezt a fővárosi gondolkodást! Szinte nulla produktum, és mégis fölényes győzelem.
tarcsa
2022-04-13 at 20:29
Teljesen meg vagyok kavarodva! Generációkig visszamenőleg Budapesten születtünk, éltünk és dolgoztunk. Kizárólag itt végeztük iskoláinkat, innen nősültünk, mentünk férjhez. Itt vészeltük át a világháborút és a forradalmat. Meg persze a kommunizmust, melyet elkezdtek Kádárék szocializmusnak hívni. 10 évvel ezelőtt elköltöztem vidékre. Messze, a fővárost jelző táblától 3 kilométernyire. Most akkor vidéki suttyó lettem és gombát zabálok? Tájékozatlan bunkóvá váltam? És kik mondják ezt nekem? Olyan alak, aki Hódmezővásárhelyen, egy szabolcsi faluban, Pápán, Szófiában, Szekszárdon, Miskolcon meg a büdös franc sem tudja honnan származik? Azért, mert pár éve budapestinek hiszi magát. Én hiába költöztem vidékre, soha nem leszek az. Nem úgy nevelkedtem, szocializálódtam. Ráadásul bizton állíthatom, ők sem lesznek budapestiek, “belpesti értelmiségiek és írástudók” (ami nekem értelmezhetetlen). Csak annak hiszik magukat, pedig ugyanazok a vidéki lumpenprolik, suttyók, tahók maradnak, mint amilyennek születtek. Bármennyire másnak gondolják magukat, csak az a baj, hogy ugyanúgy összekeverik Újpestet Csepellel és nem tudják megkülönböztetni Cinkotát Budafoktól. Talán Buda és Pest felismerése már megy, de a többire esélyük sincs! Főleg, ha nem balkezesek. Ez a nagyképűsködés valamiféle önigazolás, menekülőút számukra. Lelkük rajta, de legalább megutáltatják magukat.
PG
2022-04-13 at 19:43
Érdekes ez a fejtegetés, de azt hiszem, hogy kissé kikerüli a lényeget. Ugyanis a főváros lakossága a két dunaparti város egyesítésével a 19. század végén jött létre. Mindegyikben viszonylag szegény emberek laktak, meg egy két uraság. A többség azok kiszolgálói, a cselédség volt, valamint főleg a pesti oldalon néhány ipari vállalkozás munkásai. A népesség a második világháború után szaporodott fel, elsősorban a gyárakba behozott, vidéken toborzott gyorstalpalón kiképzett munkás családok formájában. Tehát soha nem volt “elit”. A műveletlenség persze megmutatkozott a gőgösségben is. Ugyebár minél butább valaki, annál gőgösebb.
Én is így kerültem a fővárosba, hogy a megélhetés miatt itt dolgoztam, eleinte ingáztam (vasúton) később kaptunk itt egy lakást. Csak hát én tovább képeztem magamat, tanultam sokat, de azért tartottam a kapcsolatot a vidéki rokonsággal. A gyerekeink már itt születtek, s ők nem is ismerik annyira a falusi életet, bár szeretik, ha találkoznak “vidéki” ismerősökkel, rokonokkal, barátokkal.
A Nagy Testvér figyel téged
2022-04-13 at 19:28
Én ismerek olyan emberkét a nagy fővárosban, aki 65 éves létére, soha ki nem mozdult abból a kerületből, ahol lakik! Talán ha temetik, mert temető az ott nincs! Ha nem a saját szájából hallottam volna, el sem hiszem!
A Nagy Testvér figyel téged
2022-04-13 at 19:24
Nahhhh…. megvan! Ezekről a “vidékiekről” beszél a moslékkoalíció, és ZayosMakiszarkupac! Ezek a pestividékiek az agymosott trágyán nevelt gombák, akik már délelőtt tízkor részegek, és egy keresztrejtvényt nem tudnak megfejteni kollektíve, stb, stb, kedves jelző! Egy a bibi, hogy ezek rájuk szavaztak! ???
vidar
2022-04-13 at 18:38
Az előző Nahátnak szólt.
vidar
2022-04-13 at 18:36
Akár még szép is lehetne amit írtál, de sajnos nem az. Budapesti vagy, és még életedben nem jött szembe a valóság? Itt nem arról van szó, hogy kétszer – vagy bárhányszor – elmentél egy faluba húsvétkor. Mégis mit gondoltok ott abban a városban, hogy majd mindenki a nyakatokba ugrik – ha hívatlanul is akár -, de beállítotok hogy: fú, de jó, megjöttek a pesti rokonok …?
Tök nem értesz semmit.
Krisz
2022-04-13 at 18:36
Aki városi környezetben érzi jól magát, az költözzön vidéki városba! Többük is van olyan fejlett mint Budapest. És jóval élhetőbbek.
Nahát
2022-04-13 at 18:22
Budapesti születésűként sosem gondoltam volna, hogy létezik valamiféle pesti-vidéki szembenállás, amíg meg nem kaptam párszor vidéki ismerősöktől, hogy ja persze, hát te pesti vagy. Ebben aztán benne volt az is, hogy én bizonyára lenézem őket, és nagyon rosszul esett. Gyerekkoromban kétszer nyaraltam falun, az volt életem egyik legszebb élménye. A mai napig irigylem azokat, akiknek vannak gyökerei, akiknek van Húsvétra hová hazamenni, és nagyon elítélem, ha pesti prolik lenézik a vidéket csak azért, mert a pestiségükön kívül nincs másra büszkének lenniük.
no
2022-04-13 at 18:16
Pesten is Budán is csak parasztok laknak már régóta. Ha a gyökereket megnéznénk akkor látnánk a paraszti ősöket, akiknek a szorgalmát, álhatatosságát, alázatát, erkölcsét már megtagadta a PESTI ÉN. A pesti én egy üres buborék. Haza (vidékre) nem megy, mert nem várja ott már semmi és a maradása is üres, mert nem köti ide semmi a pénzen kívül.
vidar
2022-04-13 at 18:01
Az élet vidéken, a falvakban zajlik, nem a pesti, nagyvárosi kávézókban, és zajos bulinegyedekben. Mondta ezt egy belpesti rokonom.
Aggódó
2022-04-13 at 17:51
Igen tragikus a pesti (bp-i) emberek gondolkodása. Szörnyűség fog el bennünket akkor, amikor a peremvárosi részeken sokemeletes betonépületeket látunk, ahol 50-60-70 négyzetméteren nyomorognak. Ezek az emberek valójában vidéki származásúak: a peremvárosok önálló települések voltak, mint Csepel, Soroksár, Rákospalota, Rákosszentmihály, de még Újpest is. 1961-ben szétverték a paraszti, családi gazdaságokat: sokan öngyilkosok lettek amikor elvették földjüket, vagyonukat, sokan az “iparba” vándoroltak. Kellett a munkaerő, a belső migráció, a vidékiek munkaereje a gyárakban (Nyugaton ezidőtájt tömegesen telepítették le a törököket, balkániakat, de most az arabokkal ráfáztak). Közben telt múlt az idő, a parasztivadékokból, vidékiekből – tisztelet a kivételnek – rendre öntudatos kommunisták, proletárok lettek.
Ha hazamenni kényszerülnének a betonodúkban élők, akkor a vidék népesebbé válna, a halódó borsodi, zalai, szabolcsi falvak is zöldebb ágra vergődnének. A föld eltartaná őket, éhen nem halnának, meg sem fagynának, ha begyújtanak a kemencékben.
Lehet, hogy ez még bekövetkezik: a háborús állapotok borzasztó kényszerítő hatással lehetnek.
vidar
2022-04-13 at 17:41
Az igazság az, hogy elég régen nem olvastam a PS-en ilyen lényegre látó, okos és igaz magyar nyelven elkövetett írást. Őszinte elismerésem a cikk írójának.
Tudományos libsizmus
2022-04-13 at 17:39
Karácsony ennek a belpesti éttermiségi szubkultúrának az egyik autentikus figurája. Holott vidéki. Érdekes dolgok ezek.
G. A.
2022-04-13 at 17:33
A belpesti újproli sötét, műveletlen, öntelt tahó.
Esvány
2022-04-13 at 17:24
Gazdász barátom mondása: “Ha a paraszt nem szrik, a fővárosi nem eszik.” Micsoda egyszerű, tiszta megfogalmazása a valóságnak!