belpesti éttermiség
Pesten mindenki vidéki
A 2022-es országgyűlési választás tanulságainak nem kormánypárti kiindulásból született értelmezései április harmadika óta sajnálatosan világítottak rá arra, hogy úgy az urbánus értelmiség, mint annak fő hangadói alapvető identitásproblémákkal küszködhetnek, az ugyanis világos, hogy nemhogy összességében a magyar társadalmat és annak lélektanát nem értik, de valószínűleg saját magukat sem képesek azon belül, egy szerves egész részeként látni. Szomorú képet fest az úgynevezett „elitről”, hogy évtizedek szorgos munkájával, tudatosan vagy öntudatlanul buborékokba, szellemi gettókba menekültek el ahelyett, hogy feltették volna maguknak a fő kérdéseket a saját életükről – ki vagyok, honnan jövök, hova tartok stb. – és válaszokat kerestek volna azokra. Ma már ez luxus. „Nincs idő a fájdalomra”, mondhatnák egy bizonyos fájdalomcsillapító reklámszlogenje után szabadon, és milyen igazuk is lenne, egészen addig, amíg olyan katartikus, történelmi viszonylatban értelmezendő események nem történnek, mint például ez a választási győzelem, amely mindenkitől megköveteli a maga viszonyulási pontjait, aki pro vagy kontra állást foglalt a voksával. És most néznek, mint a rossz tanuló, aki nem készült, és csodálkoznak.