Pokol Béla: az emberi jogok nevében a globális hatalmi körök nemzetállamok feletti ellenőrzése zajlik
Pokol Béla a Látószög blogon megjelent cikkében írt a Nyugat rejtőzködő világállamáról. A politológus professzor írásában azt elemezte, hogyan alakult ki a jurisztokrácia a hatalma az 1940-es években, és hogyan kezdte az emberi jogok védelmére hivatkozva átvenni az irányítást a nemzetállamok felett.
Pokol Béla a Látószög blogon megjelent írásában arról értekezett, hogy mai jurisztokráciánk az emberi jogok reaktiválásával kezdődött a világháború lezárásával az 1940-es évek végén.
A professzor szerint egyrészt az amerikaiak vezette koalíció által a háborúban legyőzöttek széleskörű megbüntetéséhez háborús bűntettek címén nem tűnt elégségesnek számukra a pozitív jog, mert a német katonai vezetők legnagyobb része a hatályos törvények és rendeletek alapján cselekedett, és így csak a természetjog, az emberi jogok ezt überelő parancsainak megszegése alapján lehetett aggálytalanul eljárni velük szemben a nürnbergi amerikai bíróság előtt. Másrészt az amerikaiaknál otthon – az Európában már naivitásként régen félretolt – felvilágosodás-kori emberi jogi doktrína a korabeli alkotmányba foglalás és ennek nyomán az 1900-as évek elején fellendült alkotmánybíráskodás folytán folyamatosan életben tartott volt, és a hatalmilag domináns Amerika ösztönzésére az 1940-es évek végén az európai nemzetállamok feletti ellenőrzés céljából áttételre került Európába is, és egy Emberi Jogi Bíróságot hoztak létre Strasbourgban.
Mint írásában kifejtette, ez ugyan a következő évtizedekben a szovjet birodalom 1990 eleji összeomlásáig jórészt csak formális életet élt, és az USA nyugat-európai államok feletti ellenőrzésére alig került felhasználásra, de a szovjet birodalom alól kiszabadult közép- és kelet-európai államoknak az USA vezette Nyugathoz csatlakozása után látványosan megnövelték az ellenőrzési szerepét. Pokol Béla szerint ennek módja az addig csak államok egymás közötti emberjogi vitáira hatáskörrel rendelkező strasbourgi bíróság hatáskörének kitágítása volt egy jegyzőkönyvvel 1999-ben, és ennek révén az állampolgárok is beperelhették itt saját államukat, ha emberjogi sérelmet állítottak, amit belső jogrendszerükben a hazai bíróságokkal nem tudtak orvosolni.
Ez ugyan már eleve szerepelt az e bíróság 1950-es létrehozását tervező hatalmi csoportok elképzeléseiben, de a háború után addigra már a bénultságból feltámadt nemzetállami erők elutasították ezt. Így a felerősített hatáskörű Európai Emberi Jogi Bíróság azóta százasával hozza évenként a döntéseit, 99,99%-ban az egyes állampolgárok és NGO-k panaszaira a saját államuk ellen, de egyrészt zömmel a kelet-európai államokba betelepített, amerikai alapítványok által pénzelt globális NGO-hálózatok helyi leányait jelentő NGO-k perelnek itt, másrészt az egyezmény 47 tagállama által küldött bírók helyett ténylegesen a globális NGO-k által megszállt strasbourgi bírói apparátus dönt az államok elleni emberjogi perekben.
Minden hamis itt, és az emberi jogok nevében a globális hatalmi körök nemzetállamok feletti ellenőrzése zajlik, de emellett az európai integrációra ezzel párhuzamosan létrehozott – és egyes alapítói szerint szintén az Európai Egyesült Államokat megcélzó – Európai Gazdasági Közösség, majd mai alakjában az Európai Unió is felhasználja ezeket a bírói döntéseket az egyes tagállamai ellenőrzésére és szankcionálására, ha ellenállnak az alapszerződések ellenére egyre több hatáskört átvevő brüsszeli apparátus nyomásának
– fogalmazott írásában a professzor.
A teljes írást ITT olvashatják.
Forrás: Látószög; Fotó: Adobe Stock
