Pesti Srácok

Varga-Bíró Tamás: Gyurcsány Ferenc numerus claususa

Varga-Bíró Tamás: Gyurcsány Ferenc numerus claususa

Azon a napon, amikor Gyurcsány Ferenc szotyorista lett, minden megváltozott. Persze nem minden egyszerre, mert hiszen a baloldali pártelnökök közül ő vetette fel először, hogy talán választási szövetségbe kéne lépni a Jobbikkal is, és ez már sokkal előbb, még ante Szotyori történt. Most viszont, hogy látta ennek a Szotyorinak, ennek a valóságos kisprófétának a székelyes-üveggyöngyös téziseit, melyeket bármelyik fideszes pártház falára fel lehetne szegezni, korszakos ötlet fogalmazódott meg a fejében: a határontúlitlanítás, ahogyan ő nevezte el, szinte rögtön. Ezzel az egyszerű és széles körben nagy népszerűségnek örvendő ötlettel végre elindulhatna valami. Egy határon belüli összefogás! Egy anti-nemzetegyesítés! Egy nemzetszűkítés!

Az első és legfontosabb feladat, megvonni a határon túli magyarok szavazati jogát. Nem itt élnek, ne ide szavazzanak. Ez tiszta sor. Ugyanakkor az intézkedést ki kell terjeszteni azokra a határon túli magyarokra, akik a megélhetés miatt itt, Kismagyarországon dolgoznak. S mindezt úgy kell megszövegezni, hogy ugyanakkor ne vonatkozzon a tiltás azokra a magyarokra, akik viszont a megélhetés miatt a határainkon túl vállaltak munkát. Mert hiszen őket egytől egyig Orbán üldözte el, nekik tehát jár a szavazati jog. Ha vissza akarnak jönni egyszer, ha nem. Ha ide adóznak, ha nem. Feltéve persze, amennyiben baloldali érzelműek. Mert a kinti jobboldaliak nem mások, mint határon túli kollaboránsok. A szavazati jogot ők sem érdemlik meg.

A határontúlitlanítás második fázisa a felmenők vizsgálata. Nyolcadíziglen meg kell vizsgálni mindenkinél, vajon ereiben nem csörgedezik-e székely, sváb, tót, ukrán, kárpátaljai, felvidéki, délvidéki, sokac, bunyevác, román, bolgár, cigány, zsidó, szerb, horvát, vagy másmilyen ártalmas vér. Hiszen akkor ezektől is meg kell vonni a szavazati jogot. Nem várható el ugyanis, hogy az ilyen uszítók – származásukat felkutatván – szószólói legyenek az elszakított területeken élők jogainak. Indokolt esetben persze megengedett a kimagyarítás, mint Klárika esetében is. Náluk formális tiltás alkalmazható, mondjuk, két ciklusonként voksolhassanak, és csak arra, akit a színmagyar házastársuk nekik kijelöl. Persze nem szabad, hogy ez az intézkedés a lakosság körében félelmet szülve kontraproduktívvá váljon. Ezért valamennyi engedmény is szükségeltetik. Példának okáért, az iskolákban tanulhassanak ugyan idegen vérűek, de maximum két százalékos arányban a tanulói létszámhoz képest. S a munkahelyeken is legyen ez az arány. A közhivatalokban is minden további nélkül vállalhassanak munkát, s a politikában is jussanak szerephez, nyilván mindenhol az áldásos és optimális két, azaz kettő százalékig.

PestiSracok facebook image
Folytatás a PolgárPortálon. Kattintson ide!
Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.