Pesti Srácok

Gágyor Péter: Mégis a pénz az úr?

Gágyor Péter: Mégis a pénz az úr?

Ahogyan már a történelem folyamán annyiszor, most a hódmezővásárhelyi időközi polgármester választás tükrében is, mintha ismét az aranyborjú vigyorogna győzelemittasan felénk. A választási küzdelemben, a városvezetés etikai szempontjai és azok megvalósulása, a páratlan városfejlesztés, munkahelyek szaporodása, az életszínvonal és az életminőség páratlan fejlődése alulmaradt az alig rejtekező pénzeszsákok ellenében. Jött a Simicska-Soros büdzsék szponzorálta aranyeső, az utilitarista, pillanatnyi boldogság ígérete és az eddig kiemelten fejlesztett város relatíve elkényeztetett lakossága múltját feledvén, nem állt elégé ellen a nyomásnak, az egyensúlyát vesztette el. A destrukció receptje, módszertana ismerős lehet Periklész óta. A következményei is. Valamint ne tagadjuk le, az addig regnáló hatalmi szerkezet hibái is. A történelmi emlékezés szerint hibázott a demokrácia athéni megteremtője is, de elűzésével az antik város választópolgárai, jó dolgukban, a spártai diktatúrának tették szabaddá az utat. (PolgárPortál-publicisztika)

A pénz nem szorul rá az etikára, sem hatalmi helyzetben, sem az ellenzéki oldalon. Mérlegelni is nehéz a pénz játékainak kaotikus árnyékában. Viszont, hogy nagy tételek/summák bedobásáról lehetett szó Hódmezővásárhely (amúgy közepes városka) esetében, az a médiavisszhang mértékéből is megállapítható. A Reuterstől a New York Timesig valamennyi hangzatos nevű, európai és tengerentúli fórum hirtelen egy fél százezernyi lakost sem számláló város időközi (csupán másfél évig érvényes) polgármester választását taglalta. Megközelítőleg három és félezer szavazó különös győzelmét.

Egy kis statisztika, amitől a nehezen értelmezhető jelenség tán részint megközelíthető. Mintegy 22 500 szavazó vett részt az időközi választásokon. A korábbi szabályos polgármester választásokon a számuk nem érte el a 12 500-at. Nem lehetett olcsó mulatság a tízezres tömeg /80%-os/ feltuningolása. A kormánypárt 1300-al növelte szavazói számát a korábbi győztes /61%-al nyertek/ rendes polgármester választásokhoz képest. A „pártokon kívüli” ellenzék ugyanakkor majdnem kilencezerrel növelte szavazói számát. Hogy mennyibe kerülhetett a tömegek valamennyi, egymással szöges ellentétben álló pártok és pártocskák (félre-) informáló választási propagandája, arról nincsenek adataink. Mindenesetre ez a félelmetesen sikeres tuningolás, szavazólétszám növelés az összegek ismeretlenségében is gyanús.

PestiSracok facebook image

Az etika statisztikailag megközelíthetetlen. Különösen az a kampány végén már lámpavassal is fenyegetődző, magát pártonkívülinek minősítő jelölt furcsán őszinteséget mellőző karrierje, és a mögéje felsorakozó pártok összeférhetetlenül kusza, kaotikus ideológiai és program hangzavara ismeretében (LMP, JOBBIK, a dupla MSZP DK-stul és az apró-dok). Vagyis az összefogás azt hirdeti, hogy mégsem lehet más a politika, nincs reformkommunista baloldal, nevezheti magát szocialistának, demokratának, nem feledi el a lenini csókot. Sőt, össze lehet kacsintani a Jobbikkal, az alig leplezett nyilas nosztalgiával, Heller Ágnes áldását adta a szövetségre, ha ideiglenesen is gondolta, mint a Molotov-Ribbentrop paktum esetében a nagy elődök.

Közben az ellenzéki sajtó, a publicisztika felkent alkotói Szerető Szabolcsok, Tóták, Jámborok és Puzsérek meg a satöbbik – akik ugye mégsem propagandisták, hanem vér-profik, s nagy zajt csapva boldogan, dionüszoszi révületben magasztalják Márki Zayt, miközben ő a Jobbikra (értsd Simicska pénzére) kacsintgatott győzelmi szózatában.

Lehetne az ellenzéki oldalon a várva várt győztes fordulatra, a ’Ne adj Isten!’ kaotikus koalíció győzelmére várni, azzal a távlattal, hogy majd utánunk a vízözön. Afelett senki sem tépelődik közülük, hogy mi következne be a vízözönnel, mi lenne, ha majd a gát szakad… A kormányoldal meg nem dőlhet, sosem dőlhetett hátra. Stílusában, eszközeiben szigorú és határozott váltásra kényszerül. Abba kell hagynia némely biciklik túltolását, mert unalmas és az unalom visszafelé sülhet el. Erre van még negyven napja.

Mementóként: „…negyven nap és negyven éjjel tartó esőt bocsátok a földre, és eltörlök a föld színéről minden élőt, amelyet alkottam…” (Mózes első könyve)

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.