gágyor péter
Gágyor Péter: Az elegancia hiányáról
A nyertesek ugyan nehézkesen, de mégis tesznek néhány érzékelhető nyilatkozatot a győzelem ragyogása dacára is a közös jövő, haza, feladatok és célok érdekében, amelyekben feltételezhető egy óvatos kéznyújtás. Olykor ez még elegáns gesztusnak is felfogható. Persze, nekik jóval könnyebb parolázni a nyert csata nyergéből. Nincs ebben eredetileg semmi leereszkedő gesztus, inkább a közös jövő kitapogatásának a szándéka érezhető az emelkedett hangulatban.
Gágyor Péter: A tabuk
A tabu mostanában az egyetemes kispolgárosodás fegyvere. Vele, általa kívánja megszüntetni Európát, a vélemények, nézetek sokszínűségét, a nemzetek, az emberiség (sőt benne, Agamben szerint, önmaga) kipusztulása árán is. A legveszélyesebb tabuk azok, amikről nem beszélünk, mert ugye ez nem volna píszí. A társadalmi párbeszédünkön belül egy nagy adag elvárt álszemérem van. (PolgárPortál-publicisztika)
Gágyor Péter: Mégis a pénz az úr?
Ahogyan már a történelem folyamán annyiszor, most a hódmezővásárhelyi időközi polgármester választás tükrében is, mintha ismét az aranyborjú vigyorogna győzelemittasan felénk. A választási küzdelemben, a városvezetés etikai szempontjai és azok megvalósulása, a páratlan városfejlesztés, munkahelyek szaporodása, az életszínvonal és az életminőség páratlan fejlődése alulmaradt az alig rejtekező pénzeszsákok ellenében. Jött a Simicska-Soros büdzsék szponzorálta aranyeső, az utilitarista, pillanatnyi boldogság ígérete és az eddig kiemelten fejlesztett város relatíve elkényeztetett lakossága múltját feledvén, nem állt elégé ellen a nyomásnak, az egyensúlyát vesztette el. A destrukció receptje, módszertana ismerős lehet Periklész óta. A következményei is. Valamint ne tagadjuk le, az addig regnáló hatalmi szerkezet hibái is. A történelmi emlékezés szerint hibázott a demokrácia athéni megteremtője is, de elűzésével az antik város választópolgárai, jó dolgukban, a spártai diktatúrának tették szabaddá az utat. (PolgárPortál-publicisztika)
Gágyor Péter: Lefelé a genetikai lejtőn
Végül is nem történt semmi különös. Megszokhattuk már. Ilyen a budapesti közélet zavaros áradása, amikor már évek óta zajlik a választási kampány. Alig van hírértéke annak, hogy Majtényi László most ismét badarságokat szólt/írt: „Migránsok nyertek olimpiai aranyat Magyarországnak”. Ünneprontás volna ez a részéről? Vagy több, rosszabb annál, valami öndiagnózis-féle – egy kisiklott csoportos magatartásforma jellemző megnyilvánulása, a Nolimpia lappangó vírusa aktivizálódott benne és esetleges lájkolóiban? Majtényi rosszabb, mint a falfirkák (művész nevén graffitik) dilettánsan, lopva alkotó, városkép mocskoló ábrái. Majtényi a tudatalattiba akar firkálni, a lelkek tiszta falára. (PolgárPortál-publicisztika)
Gágyor Péter: Az új ember
Félelmetes rendszerességgel visszatérő téveszme az „új ember” megteremtésének a vágya. Kísértet ez a bugyuta vágyakban testet öltő képzelmény. A valósággal és annak realitásaival szemben fogalmazódik meg rendületlenül. Olyan, mint a rózsaszínű leányszobák hercege, aki majd illően fehér lovon érkezne, de nem jön meg soha, és ha a leányszoba éretlen fruskája az elképzelt árnyalakot megcsókolja, bedobván „felnőtt női ártatlansága” valamennyi fegyvernemét, csók közben a jelenség bizony menten varangyos békává változik. (PolgárPortál-publicisztika)Gágyor Péter: Kampánycsömör
Deák Ferenc etikussága örökség. Tisztessége, példamutatása vitán felül áll. Lehetne azzal kapcsolatban is „magyarosan” végkimerülésig vitázni, hogy a Cassandra levél nyomán és az adott korabeli társadalomtudat körülményei között a deáki, avagy a kossuthi koncepció vihette volna Trianon nélküli boldogabb szférákba nemzetünk, népeink – a közös hazánk sorsát. Lehetne, de meddő játék volna a múltba vetített abszurd utópia, elképzelni, hitelesíteni a kossuthi modellt szemben a deáki kiegyezéssel. A kérdést, a lehetőséget az idő oldotta meg, nagy bánatunkra, számunkra roppant kedvezőtlenül. A realitás, a valóság az, hogy egy szűkített földrajzi és nemzetpolitikai helyzetben élünk. A változó időben kiegyensúlyozottabb, jobb jövőt látni nem, csak remélni tudunk. Maradnak a tanulságok, a történelem nagy tanítónk lehetne. Jelenlegi tudásunk szerint két valóban nagy államférfi a tiszta és erkölcsös hon és jövőféltés bűvöletében nem értett egyet. Sőt, több évtizedes szoros barátságuk emlékezete ellenére sem. Egyáltalán nem értették meg egymás érveit és ezért el is utasították azokat. (PolgárPortál-publicisztika)
Gágyor Péter: A kimondott szó megmarad
Megmarad! Kegyetlenül, mozdíthatatlanul. Köztünk marad minden ócska célzás, lappangó üzenete tovább tenyészik, és majd bennünk settenkedik tovább. Megszokjuk. Másodszor, többedszer már könnyedén átlépi az egyre alacsonyabb ingerküszöböt, és beépül a világunkba. Az elbambuló társadalom morálja ismétlődését már úgy hallgatja meg, mintha rábólintana. Ez pedig veszélyes társadalmi gyakorlat. Így jutunk el odáig, hogy a Der Spiegel „Európa perem-országai” között támadt viharnak bagatellizálja ezt a balkáni orvtámadást, egy darab textil körüli hőzöngésnek minősíti a román miniszterelnök szavait, különös „politikusi” véleményét a karakánabb székelyek fellógatásáról. Hol van már a hálaszózat a határnyitásért, ötvenhat vörösterrort szétfeszítő hős népének és áldozatainak a tisztelete? (PolgárPortál-publicisztika)
Gágyor Péter: Takarítani kellene
Az évkezdet általában a nagy elhatározások pillanata. Úgy véljük, hogy az új évek elején sosem árt egy kis rendet rakni a fejekben. Ilyenkor kezdődhetnek el a sorsváltoztató folyamatok, amelyek fél napon belül gyakran be is fejeződnek, ilyenkor alakulnak ki a nagy lemondások és érnek véget az első szál cigi, az első pohár ital, és egy szelet paprikás tokaszalonna felkínálkozása miatt. Esendő az ember az év elején, mint ahogyan év közben is… (PolgárPortál-publicisztika)Ajánljuk még