Ausztria kormánya az elmúlt héten szavahihetőségből jelesre vizsgázott. A kabinet több intézkedéssel szigorított az ország migrációs politikáján, ezzel bebizonyítva, hogy a bevándorlásellenes politizálás az osztrák jobboldal pártjai számára nem csupán egy eldobandó kampánytermék volt, nem egy időszakos retorika, amely segítségével választást nyerhettek. Az illegális migrációval szembeni zéró tolerancia meghirdetése ez esetben túlmutat a választási ígérgetés intézményén: az ÖVP és az FPÖ alkotta kormány igenis komolyan gondolja ezen küzdelem megvívását.
A mostani szigorítás értelmében az osztrák hatóságok ezentúl láthatják, mit tartalmaznak a migránsok mobiltelefonjai, ezzel pedig információkat szerezhetnek arról, hogy az adott menedékkérő milyen útvonalon érkezett Ausztriába. A pénzzel rendelkező bevándorlóknak mostantól eljárási díjat számíthatnak fel, melynek plafonja 840 euró. A bűncselekményt elkövető migránsokat – legyenek akár kiskorúak – azonnal kitoloncolják az országból, valamint az a menedékkérő, aki visszamegy „nyaralásra” a hazájába (Urlaub im Heimatland), elveszíti az Ausztria területén való tartózkodási jogát. Sebastian Kurz kancellár elmondta, az intézkedéscsomaggal az esetleges jövőbeni visszaéléseket szeretné elkerülni a kormány.
Látható tehát, hogy nyugati szomszédunk is Magyarországra figyel és (a migráció ügyében mindenképpen) a magyar kormányfőt tekinti követendő példának. Ez a korábbi és a most beharangozott intézkedések mellett másképp is megnyilvánult: Heinz-Christian Strache osztrák alkancellár a napokban a Facebookon posztolta a The Jerusalem Post cikkét Soros György és tevékenysége ártalmas mivoltáról. A bejegyzésben kiemelte, az izraeli és a magyar miniszterelnök mellett pártja, az FPÖ frakcióvezetője is megfogalmazottegy „jogos és megsemmisítő” kritikát Sorossal szemben. Ezt persze nem érdemes túldimenzionálni, az eset csupán annyit jelent, hogy Orbán kreált ellensége, mumusa, akinek nemhogy a tevékenysége nem létezik, de szinte már ő maga sem, a hajdani szlovák kormányfő után Ausztria második emberének is szemet szúrt. Ám ne hagyjuk becsapni magunkat! Természetesen egytől egyig fasisztoid gyűlöletmanipulátorokról van szó. Tudvalévő, hogy csak szalonképtelen szélsőjobboldali feltételez rosszat egy ilyen kivételes, önzetlen filantrópról – láthatjuk ezt például Szlovákia esetében is, ahol ugye a kormány… őőő… baloldali. Hiába no, ilyenkor legyen liberális a talpán, aki képes kibogozni az örökös ellentmondások cipőfűzőjét! De ne bántsuk őket! Nem könnyű nap mint nap homlokegyenest mást mondani, csak hogy saját hazugságainkat (ál)igazolni tudjuk.
Visszatérve az osztrákokra: sokan kételkedtek, miután a jobboldal osztatlan sikert aratott az októberi választáson: vajon tényleg úgy alakulnak majd a dolgok, ahogy a kampányban ígérték? Van-e értelme a felfokozott várakozásnak? Egyáltalán reménykedhetünk abban, hogy valódi változás áll be az ország vezetésének hozzáállásában, úgy a migrációt és Európa jelenlegi helyzetét, mint az egyes országokkal való kétoldalú kapcsolatokat illetően? Néhány hónap elteltével egy szerény félmosollyal nyugtázhatjuk: úgy tűnik, valóban jó irányba haladnak a sógorok. Orbán után most Kurz és Strache töltötték meg tartalommal a következő felszólítást: az illegális migrációt meg kell állítani!
Egyre bővül a bevándorlást ellenző országok köre: a visegrádi négyek migrációügyi állásfoglalásához várhatóan Ausztria is csatlakozik. A júniusi kvótadöntéskor pedig már nem csak egy ellenálló országgal ütközik majd szembe az irodáját soha el nem hagyó, az Európai Bizottság épületén kívül eső történéseket hírből sem ismerő brüsszeli bürokraták akarata. A kvótát ellenzők között több olyan ország található, ahol az elmúlt hónapokban parlamenti választást tartottak. Kivétel nélkül mindenhol a bevándorlásellenes erők nyertek – nagy legitimációval, erős demokratikus felhatalmazással. A túlbuzgó demokráciaféltéséről és szenvedélyes szabadságszeretetéről híres unió pedig bizonyára nem megy szembe a demokratikus nemzetállami keretekkel és a választópolgárok többségi akaratával – nagy csalódás lenne, ha így tennének. Hiszen egyáltalán nem ezt szoktuk meg tőlük.
