Pesti Srácok

Mernyó Ferenc: Levél Bélához, aki szerint a Fidesz ellopta az emberek magánnyugdíját

Mernyó Ferenc: Levél Bélához, aki szerint a Fidesz ellopta az emberek magánnyugdíját

Sándor, a lenézett vidéki kormánypárti szavazó Mátyás királyhoz hasonlította Orbán Viktort. Mert hogy Orbán Viktor kormányzása alatt fellendült a gazdaság, megerősödött az ország. Ahogy Mátyás idején is. Amire Béla, a megrögzött ellenzéki felhorkant: “Nehogy már Mátyás királyhoz hasonlítsuk Orbán Viktort!” Mert Béla szerint a Fidesznek csak szerencséje volt, hiszen a külső feltételek kedveztek a sikeres kormányzáshoz. Egyébként pedig a Fidesz ellopta az emberek magánnyugdíját. Mindössze ennyi a Fidesz-kormány sikerének alapja. Nos, erre válaszolnom kellett. (PolgárPortál-publicisztika)

Kedves Béla!

Te tényleg nem értesz semmit. Az úgynevezett “magánnyugdíjszámlán” nem az emberek személyes megtakarítása gyűlt, hanem az állami felosztó-kirovó rendszerből terelték át oda az állami nyugdíj egy részét – még a szocialisták, de főleg a liberálisok. Visszaterelése az állami alapba semmiképpen nem lopás, csak a korábbi helyzet visszaállítása. Ezeken a számlákon kizárólag az állami rendszerből származó pénz hevert.

Ugyanakkor a “magánnyugdíjrendszerrel” az akkori szociálliberális kormány az alábbi anomáliákat érte el:

PestiSracok facebook image

• Magáncégeknek horribilis pénzt juttattak, amelyek azt a saját hasznukra forgathatták. 6000 milliárdot én is forgatnék szívesen, akár még egy százalékos haszonért is – az is évi 60 milliárd nettó profit –, ha nekem ebben egy fillért nem kell kockáztatnom;

• Kivontak egy zsák pénzt a felosztó-kirovó rendszerből, ám azt valahonnan pótolni kellett. Ugyanis a “régi” nyugdíjakat, azaz a felosztó-kirovó rendszerben maradottak nyugdíját is fizetni kellett, ami növelte az állami költségvetés hiányát. Ezt ugyanis minden évben a költségvetés pótolta;

• Hogy a magánnyugdíjrendszer “rentábilisnak” tűnjön, azaz haszonnal működjön, sőt, “hozamot termeljen”, többek között magasan kellett tartani az MNB alapkamatot, ezáltal az állampapírok “jól fialtak”. Vagyis a magánnyugdíjpénztárak a náluk halmozódó pénzt magas kamatra visszaadták az államnak, hogy az fedezhesse azt a hiányt, amely attól keletkezett, hogy kivonták a pénzt a felosztó-kirovó rendszerből.

Így aztán mondhatnánk, hogy tulajdonképpen nullszaldós is lehetne a rendszer. De nem volt az. Mert nem csak egyszerre két nyugdíjrendszerben kellett pénzt felhalmozni, de még az egyik rész használatáért az állam magas kamatot is fizetett. Ez volt a nagy lopás, ha valami az volt…

Nem véletlen, hogy a kommunisták képtelenek voltak kezelni a hiányt. Volt év, amikor a hiány a GDP 9-11 százaléka körül volt, de 5 százalék alá sosem tudtak menni. Az EU 2004-től folyamatosan fenntartotta Magyarország ellen a túlzottdeficit eljárást. Igaz, komolyan csak akkor kezdte venni, amikor a Fidesz került hatalomra. Addig lényegében szemet hunytak a hiány felett és takaréklángon ment az eljárás, érdemi intézkedések nélkül. Mert ugye, “a jó oldal” volt hatalmon.

Összegezzük:

• A túlzottdeficit eljárásból a Fidesz-kormány vezette ki az országot.

• Az MNB alapkamatot a Fidesz – az általa delegált Matolcsy – vitte le a korábbi töredékére.

• A költségvetés magas hiányát is a Fidesz-kormány szüntette meg és nem a kedvező külső feltételek.

Lehet ezt arra fogni, hogy a Fidesz ellopta az emberek magánnyugdíját, de ilyet csak funkcionális analfabéták mondanak. Valójában a szocialisták lopták el a pénzt a magánnyugdíjrendszerrel. De akinek közben “magánnyugdíja” keletkezett, az ezt nyilván nem így élte meg. Azt gondolta – mert elhitették vele –, hogy az már végleg az ő pénze. De nem volt az.

A magánnyugdíjrendszerben az egyéni számlás “magánnyugdíjas” csak ahhoz kellett, hogy bizonyos cégek a magánnyugdíjrendszeren, állami források “kezelésével” kis kockázattal nagyot kaszáljanak. A “magánnyugdíjas” pedig csak a szükséges rossz volt a rendszerben, aki nélkül nem működött az üzlet.

Ezzel szemben – hogy még egy pár számot hozzak – , amikor a Fidesz átvette, de még nem konszolidálta a költségvetést, 1100 milliárd volt a hiány finanszírozásának költsége – nem a hiány, hanem annak kamatai! –, ma pedig ez a költség 600 milliárd környékén van és tovább csökken.

A különbség évente – és már 7 év eltelt! – több, mint egy-egy négyes metró ára. Ebből jutott például stadionokra is. Meg sok minden másra, vidéki kórházakra, autópályákra, hidakra, miközben minden évben 3 százalék alatt volt a hiány. A bruttó államadósság pedig mintegy 10 százalékponttal csökkent.

Ez nem szerencse kérdése! De még csak onnan sem közelíthető meg, hogy “a Fidesz ellopta a magánnyugdíjakat”. Ez nagyjából a Varga-Matolcsy páros együttes zsenialitása. Amit Orbán Viktor jó kormányzása alapozott meg.

Nem kell Orbánt Mátyás királyhoz hasonlítani, igaz. Már csak azért sem, mert a két kor sem azonos. De hogy Orbán Viktor kormánya korszakalkotót tett le az elmúlt nyolc évben, ezt még az unokáink is emlegetni fogják.

Ahogy Mátyás dicsőségét is.

(Vezető kép: MTI)

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.