Pesti Srácok

Apáti Bence: Családom és egyéb állatfajták (A Nagy Szurikáta Maraton II.)

Apáti Bence: Családom és egyéb állatfajták (A Nagy Szurikáta Maraton II.)

Végtelenül károsnak tartom, hogy a 21. században az európai, az úgynevezett „modern civilizációnkban” az állatimádatban odáig jutottunk, hogy az állatok jogait előrébb helyezzük egy emberénél. Az meg már tényleg a vég, amikor egy gyereket tartunk kevésbé értékesnek, mint mondjuk egy szurikátát. Nem több millió migránst kellene behozni Európába, hanem több gyereket kellene inkább vállalni, és sokkal kevesebb kutyát és macskát kellene gyerek helyett bepólyázni vagy pszichológushoz járatni. Én legalábbis így gondolom...

PolgárPortál-publicisztika

Itt csapjon belém az Öregisten kénköves mennyköve, de én tényleg nem akartam írni erről a szerencsétlen szurikátáról. Dehogy. Őszintén szólva kevésbé érdekel, ha meghal egy szurikáta, mint az, hogy mennyi gyermek születik és nő fel normális körülmények közt Magyarországon. Sajnálom, persze, de mégis! Naponta húsz szurikátát látok meghalni a különböző állatos csatornákon. Ha igazán őszinte akarok lenni, akkor pedig töredelmesen be kellene valljam, hogy jobban érdekel az, hogy mennyi gyermek születik, mint hogy mennyi állat hal meg a földtekén.

Őszintén? Tegnap például egy halott állat teteméből lakmároztam. Egy csirkéből. Csípős csirkeszárnyakat készítettem. Jelentem, kifogástalan volt. Tegnapelőtt egy halott malac lábát faltam fel. Szintén parádés volt. Múlt héten pedig, mikor megjött a fizetésem, kora reggel elsétáltam a kedvenc hentesemhez, és vettem három szelet hátszínt. Valószínűleg egy kivételesen jámbor bocival tömtem meg a bendőm.

PestiSracok facebook image

Nyilván tisztában vagyok azzal, hogy egy szurikáta védett állatnak minősül, ugyanakkor én sosem értettem, hogy mi miatt lesz egy állat alsó- vagy felsőbbrendű. (Nem a védettségről beszélek, hanem a sajnálatára méltó, illetve méltatlan státuszt nem tudom definiálni.) Hogy cuki, hogy kevésbé cuki? Hogy nagy a szeme, hogy selymes a szőre? Hogy emlős? Hogy nyálkás, hogy büdös? Hogy harap? Hogy embert eszik? Hogy csak néha? Hogy kicsi, vagy hogy nagy? Hogy kevés van belőle? Vagy, hogy túl sok?

Sosem értettem, hogy miért horkannak fel olyanok, akik virslit esznek, amiatt, mert egy nyuszit megölnek? A majonézes sonkás szendvicset reggelizők pedig miért sírják el magukat, amikor lelőnek egy gorillát, ami egy kisgyermeket hurcol magával az állatkertben? (Mert megtörtént ez is...) Nem értettem akkor sem, hogy a hobbi állatvédők és a professzionális embergyűlölők miért a pórul járt gyereket látták volna szívesebben holtan a gorilla helyett. És most sem értem, hogy miért fontosabb egy állat élete, mint egy gyereké. Számomra szinte feldolgozhatatlan, hogy az állatimádat olyan stádiumába jutottunk, hogy felnőtt emberek jelentős része egy gyerek halálát kívánja pusztán azért, mert véletlenül, ijedtségében földhöz vágott egy állatot. Egy szurikátát.

Egyre kevesebb gyerek születik Európában, viszont egyre több háziállatot babusgatunk, öltöztetünk, járatjuk iskolákba, panziókba, és visszük pszichológushoz. Engem például apukaként kimondhatatlanul zavar, amikor egy-egy kutyát póráz nélkül sétáltatnak, amikor bár három méterre van az én adómból kiépített kutyafuttató, mégis a „kutyát behozni” tábla mellett dobálnak a gazdák a kutyáiknak egy parkban.

Zavar, mert tilos, zavar, mert a kisfiaim sajnos félnek a kutyáktól. Számtalan példát tudnék mondani, hogy hány kutyással kerültem konfliktusba, akik játszótereken, parkokban, a hatályos magyar törvényeket be nem tartva, póráz nélkül, gyerekek között engedték rohangálni a kutyáikat. Mindig kedvesen szólok, mindig elnézést kérek, hogy a fiaim félnek a kutyáktól, legyenek szívesek megkötni – tényleg nem tehetek róla, kutyás voltam én is, én szeretem is őket, de láttak egy kutyaharapást, még, amikor kisebbek voltak, és azóta úgy remegnek, mint a nyárfalevél, ha feléjük rohan egy kutyus –, de a gazdák csak egy elenyésző része hajlandó normális hangnemben válaszolni.

Legutóbb egy zárt, aszfaltozott focipályán rúgtuk a bőrt, amikor berohant egy kutya. Srácok egy pillanat alatt voltak a lábamnál (remegve, naná!) a jól szituált gazdi meg sértődötten replikázott, hogy ugye nem gondolom, hogy csak az enyém a focipálya. No, itt azért már szakadt a cérna, és kibújt belőlem a gyerekeit védő apaoroszlán. A fiaimmal azóta nem tudok az ominózus focipályára menni, mert félnek. Nevezhetjük poszt-traumatikus stressznek is.

Tehát továbbra is csak azt tudom mondani, minden szimpátiámmal az állatok mellett, hogy Végtelenül káros az, hogy ma, Európában, az állatimádat miatt odáig jutottunk, hogy az állatok jogait előrébb helyezzük egy emberénél.

Észhez kellene térni!

Forrás: PolgárPortál

Vezető kép: MTI Fotó / Ujvári Sándor

Ajánljuk még

Jobba Gabi színésznő tragikus élete és öngyilkossága – Kik „vették el tőle a levegőt”?

Magyar ugar 2021 január 9.
Jobba Gabi hatalmas csillaga volt a Kádár-rendszernek, Aczél egyik kedvenc írója, Gyurkó László is támogatta, valamint az az Erdős Péter, akinek az egyik kedvese volt. Mégis öngyilkos lett, tragikusan fiatalon, mindössze harminchat évesen. „Nincs több erőm ezzel a lelki nyomorúsággal élni és nem akarok tovább senkinek a terhére lenni” – írta utolsó levelében, míg Gyurkó arra célzott, valakik tönkretették, elvették tőle a levegőt. Mi történhetett? Tóth Eszter Zsófia történész tragikus életének és halálának járt utána.

Kicsoda Veszprémi Jimmi, aki az energolosoknak is dolgozott egy bűnbánó pentító vallomása szerint? (videó)

Az alvilág titkai 2025 április 6.
Elfogta a rendőrség Veszprémi Jimmit, valamint három másik olyan gyanúsítottat, akik összefüggésbe hozhatók a '90-es évek leszámolásos, valamint olajos ügyeivel. A Nemzeti Védelmi Szolgálat (NVSZ) és a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) nyomozói nem adják fel, az el nem évült ügyekben folyamatosan kutatják a bizonyítékokat. A történtek alapján kimondható: az elmúlt hónapokban újabb bizonyítékok kerültek elő a leszámolásos maffiaügyekben. Vélhetően újabb pentítók szólalhattak meg. Kicsoda Veszprémi Jimmi, akire már 2000-ben rávallott egy maffiózó?

Csurka István igazsága – és tévedése

Vezércikk 2020 május 26.
„A Pistának sok mindenben igaza van” – mondta egyszer Antall József, amire sem hívei, sem bírálói nem szívesen emlékeznek ma már. Csurka határozottabb fellépést szeretett volna nemcsak a baloldallal, de általában azokkal szemben, akiket ma politikai establishmentnek, globalista hatalmi elitnek nevezünk. Antall hívei, egykori közvetlen munkatársai közül sokan nem szívesen látják be, hogy maga a miniszterelnök nagyon is tisztában volt azon erők gonosz és veszélyes mivoltával, akikkel szemben ők ma jobb esetben naivan, a fejüket homokba dugóan megengedőek, rosszabb esetben kifejezetten a kegyeikre, vállveregetéseikre hajaznak. Gyűlölői pedig abban a hamis önigazolásban hergelik magukat és egymást, hogy ő is a „háttérhatalom” embere volt. (Valójában épp az ellenkezője: az ő személye akadályozta meg, hogy Magyarországon ellenállás nélkül mentsék át minden hatalmukat a posztkommunisták, váltsanak át komcsiból liberális bőrbe a „gyíkemberek”.)