Pesti Srácok

Nagy Ervin: Szegfűből krizantém?

Nagy Ervin: Szegfűből krizantém?

Egyre kevésbé érdekel a balliberálisok virágoskertje. Mert műveletlen és egyre több dudva, gyomnövény burjánzik benne. Mondhatni gazzal van tele. Undorító ránézni erre a gazdátlan senki földjére, írni meg róla nem lehet sok szépet. Legfeljebb igényt támasztani, reménykedni abban, hogy valaki majd olyan „jó magyaros módon” megműveli egyszer. De hogy pont Szanyi kapitány lenne az a kertész, aki a vörös szegfűket újraülteti, esetleg valami más, sokkal szebb virágokra cseréli – nos, azt kötve hiszem! Mert tökéletesen alkalmatlan arra, hogy a magyarságnak is tetsző kertet varázsoljon a baloldalon lévő parlagos parcellából. Legfeljebb a temetőkbe való, az ősz utolsó virágának is tartott krizantémok megszaporodása várható tőle.

PolgárPortál-publicisztika

Fel is kaptam a fejem, mikor a mi jó, mindig szórakoztató proli kapitányunk bejelentette az egykor szebb napokat látott Magyar Narancs hasábjain, hogy kész van az elnöki programja, de még nem döntötte el, indul-e az MSZP elnöki tisztségéért. De egy biztos! Ha neki is veselkedik, akkor legszívesebben megváltoztatná a párt nevét, logóját és bezárná az MSZP-t, mint utódpártot. És persze kirúgná a „Fidesz-kollaboránsokat”.

Hoppá! Azért ezek elég kemény szavak. És már nem először hallunk ilyeneket az európai parlamenti képviselő szájából. Még akkor is, ha neveket nem mond és a megújulásra is csak annyit ötletel, hogy esetleg lehetne a politikai közösség új neve szimplán „Szocialisták”.

PestiSracok facebook image

Ha magát az elvet nézzük, akkor azt kell mondanom: VÉGRE! Hisz az, hogy egy diktatúrából itt maradt utódpárt, egy a vagyonát és a hálózatát a bűnös Kádár-rendszerből átmentő posztkomcsi mozgalom létezik Magyarországon, már önmagában szégyenletes ránk nézve, lassan harminc évvel a rendszerváltozás után.

De szokták mondani – legutóbb Wittner Máriától hallottam –, hogy „kommunistából nem lesz szalonna!” És neki elhiszem ezt!

Ahogy abban is hiszek, hogy nem Szanyi Tibor lesz az, aki végrehajtja azt a történelmi tettet, hogy lehúzza a rolót a posztkomcsi utódpárt irodájában, majd nyit egy új, 21. századi, és ami nagyon fontos: nemzetben gondolkodó baloldali pártot.

Nem, mert Szanyi része a problémának. A logika alapszabálya szerint pedig egy megoldhatatlan problémát nem lehet megoldani egy másik probléma felvetésével.

Róla csak annyit, hogy ő egy olyan figura, akiről Csurka István is ír a Dagonyázás című regényében. Egy olyan „komcsi típus”, aki a 80-as években már nyugatra járt és akire már akkor úgy tekintettek, hogy ha változás áll be a szovjetek által fenntartott diktatúrában, ha lesz valamilyen átmenet, akkor bizony a klientúra átmenthető lesz. Csak alkalmas komcsi érzelmű „technokratákat” kell kinevelni ehhez. Így esett, hogy az 1980-ban, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem külgazdaság szakos hallgatójaként diplomázó diákból egyből olyan „főelőadó” lett az akkori (még téeszes) agrártárcánál, aki már nyugatra járhatott, mint állami külkereskedő.

És lám... Ez is bejött! Felnézek az égre és üzenem is Csurka Pista bácsinak: igazad volt!

Tehát jöhetnek itt mindenféle önjelölt messiások, mehet az „összefogunk vagy mégsem”- duma, lehet vitázni Gyurcsány szerepén, vagy azon, hogy „nem megyünk be a parlamentbe vagy mégis”, de az unalmas és egyre komikusabb szereplőválogatás, illetve a szervezeti kérdések tologatása nem vezet semmi jóra.

Abból pedig, hogy Szanyi kapitány feloszlatná az MSZP-t (ami egyébként örvendetes lenne, mert történelmi hiátus volt ennek megtörténte ez idáig) és létre hozna valami újat a régiből, nem gondolom, hogy ezen vágyunk teljesülne.

Visszatérve a hasonlathoz...

Emlékszem: nagymamám mindig krizantémot ültetett azért, hogy legyen mit kivinni a temetőben lévő sírokra – halottak napján...

Forrás: PolgárPortál

Vezető kép: mno

Ajánljuk még

Simlis szélhámos, vagy áldozat? - Gál László, a magyar futball örök túlélője

Sport exkluzív 2019 május 17.
A magyar foci mindig kitermelte magából a zavarosban halászó holdudvarát; különösen igaz volt ez a kilencvenes évekre, de még a 2000-es évek sem feltétlenül a nyugalomról szóltak. Rengeteg adócsalási és bundaügy rontotta az amúgy is egyre mélyebb morális és szakmai szinten álló hazai futball renoméját; kalandorok és menedzsernek álcázott csalók szálldostak dögkeselyűként, és markoltak ki annyi pénzt a fociból, amennyit csak tudtak. Időnként most is kiesik egy-egy csontváz a szekrényből, azonban a jelenlegi viszonyokból visszatekintve félelmetes volt ez az időszak. Sok emblematikus figurára emlékszünk, akik így vagy úgy részt vettek ebben a kavalkádban: az egyikük Gál László, aki megfordult a Fradiban technikai igazgatóként, a Videotonban és a Honvédban ügyvezető igazgatóként, szerepet vállalt a Vasasnál is, jelenleg pedig az Ózdi FC elnöke. Gált folyamatosan zavaros ügyek követték, adócsalási botrányok és gyanúsítások, legutóbb pedig az Ózdnál is furcsa pénzügyi szituációba kerültek, melyben tudomásunk szerint az MLSZ vizsgálatot rendelt el és a NAV is nyomozást indított. A PestiSrácok.hu személyesen is beszélt Gál Lászlóval, aki szerint személye mindenhol csípte valaki szemét, többször kvázi balek volt, és vele próbálták elvitetni a balhét. Vajon mindig rosszkor volt rossz helyen, vagy ügyeskedő, simlis bajkeverő, aki mindenhol igyekezett kibújni a felelősségre vonás alól, és új helyen folytatni az üzelmeit?

Volt egyszer egy magyar maffiaháború - Húsz éve végezték ki Portik riválisát, Seres Zoltánt

Az alvilág titkai 2019 április 13.
Húsz évvel ezelőtt, 1999. április 12-én Tahitótfaluban, a nyílt utcán, az autójában gyilkolták meg az éjszakai életben korábban „Igazságosnak” nevezett Seres Zoltán vállalkozót. A motoros merénylők nemcsak vele, hanem olasz üzlettársával, Sforza Nazzarenoval is végeztek, aki néhány órával később, a kórházban hunyt el. A gyilkosok a fegyvert eldobták, majd elhajtottak a helyszínről. A kocsi az AK-47-es gépkarabélyból leadott, legalább 15-20 lövés után az egyik családi ház falába csapódott, és a támadást csak a hátsó ülésen ülő, majd sokkot kapó tolmács élte túl.