Nagy Ervin: Csőcselék vagytok, nem forradalmárok!
Hú, mekkora vita alakult ki itt! Forradalom, államcsíny, népfelkelés, vagy erőszakos kormánybuktatás? Az „egyszerűen senkik vagytok!”, „ki nem ugrál, Orbán Viktor” és a „Ba.....tok meg!” rigmusok nem éppen a forradalom pozitív átmeneti követelményeire mutatnak. Ahogy a „dögöljön meg miden fideszes!” kezdetű nóta sem, vagy az „ÁVH”-bekiabálások sem arra utalnak, hogy itt valamiféle országjobbító szándék húzódna a tüncizők virtuális jövőképében. (Respect police!) Az pedig, hogy törjük be a rendőrkocsik vagy a parlament ablakát, esetleg gyújtsuk fel a kukákat és rúgjuk szét a várost, még inkább arra utal, hogy a néhány (mindig létező) anarchista igen jól érzi magát!
Mert létezik jogos forradalom; és van a másik: a rohadék rendbontás.
Nem fogok hosszan filozofálni – ígérem. (Pedig jól esne!) A lényeg az, hogy elméletileg is igazolható, hogy itt nem egy „nemes forradalom”, hanem egy jól behatárolható csőcselék lázadása zajlik. Azzal a pikantériával, hogy a DK, az MSZP és a Jobbik (!) is próbálja magát az élére vezényelni – amihez gratulálni ezúttal nem tudunk.
Ha csak azt nézzük, hogy a forradalom mellett mindig többségi társadalmi támogatottság szokott lenni, most viszont nincs, mert mit is számít egy egy-kétezres csőcselék a hárommilliós csendes többséggel szemben? Hm?
Ha a legismertebb XX. századi definíciós kísérleteket nézzük, akkor is ezt fogjuk találni. A marxista forradalom-elmélete, Max Weber gondolatai, Hanna Arendt definíciós kísérlete és Molnár Tamás különös megközelítése – ez nem forradalom. Ez a csőcselék lázadása. El kell ismernünk azt is, hogy az ismertetett szerzők felsorolása „önkényes” választás eredménye, ami csupán arra elégséges, hogy az előszó gyanánt a papírra vetett gondolatokat igazolja. Ugyanis ezek egymástól különböző (néha ellentétes) megközelítések, amelyek választ adhatnak a különböző korszakok egyes megítélései közt, illetve amelyek alkalmazásával képesek vagyunk az egyes történelemszemléletek közti értelmezési kísérleteket összevetni, és levonni akár a jelenre vonatkozó tanulságokat, morális elemekkel tarkított állításokat.
Karl Marx egyértelműen leírja, hogy a filozófia (a politikai és a gazdasági elmélkedések kiváltképp) feladata nem csupán bizonyos „örök kérdések” egy adott korban való elméleti megválaszolása, hanem a történelembe való gyakorlati beavatkozás. Azaz cselekvési tervek megfogalmazása. Azaz „a szemlélődő materializmus helyett a cselekvő materializmusra van szükség”. (Lásd: Marx: TÉZISEK FEUERBACHRÓL.) Így a forradalom fogalmát is ebből a szándékból bontja ki.
Marx (és Engels) bevallott célja nem egy utópia (vagy anti-utópia) leírása, hanem egy új, mesterségesen megteremtett társadalomfilozófia megalapozása és az ebből fakadó cselekvések véghezvitele. Az új társadalom pedig feltétlenül és kizárólagosan igaz, univerzalista és melorista (azaz mindenhol megteremthető és kizárólagosan „jó”). Az ehhez vezető út pedig maga a forradalom.
Marx a történelmet a „társadalmi osztályok” küzdelmeként fogja fel. (Kissé leegyszerűsítve.) A kort, amelyben pedig ő él, nem más, mint a proletárok a tőkés osztály általi kizsákmányolása jellemzi. Azért van szükség lassú vagy gyors forradalomra (szerinte), hogy a munkásosztály elfoglalja az államhatalmi pozíciót, mert így van csak és kizárólag esélye gazdasági és társadalmi egyenlőségre. Jó nagy baromság, mi? Főkén, ha a vasárnap sivalkodókat nézzük! Nemhogy dolgozni nem dolgoznak sosem, hanem még minden nap van idejük tüncizni.
De ha Hanna Arendt rövid meghatározását nézzük, akkor aszerint „forradalomról csak ott beszélhetünk, ahol a változás új kezdetként értelmezhető, ahol erőszakot egy egészen új állam létrehozásáért alkalmaznak, s ahol az elnyomás alóli felszabadulás legalább célnak tekinti a szabadság elérését”.
Így, a forradalom, mint valós esemény, és annak szereplőinek valós cselekvése is mindig és minden esetben igazolásra (morális jellegű igazolásra) szorul. Ha ez nincs meg, akkor felkelésről vagy államellenes tevékenységről, esetleg államcsínyről beszélünk csupán. NOS, DÖNTSE EL AZ OLVASÓ, HOGY VAJON MILYEN MORÁLIS HÁTTERE VAN A NÉGY NAPJA TARTÓ BALHÉNAK.
Nos, mindez a rövid a filozofálás arra volt csupán jó, hogy ne szóljanak vissza rám, hogy primkó fideszbérenc lennék. Mert nem... sőt! Sőt: leszarom.
Mert a lényeg az, hogy a karácsonyikaktusz, a szánkólopók, a kukarugdosók, rendőrködők nem forradalmárok, hanem frusztrált anarchisták. Pont. Tök mindegy, hogy én kinek a bérence lennék... akár Kalmánolga-fanklub is lehetnék. (Nem vagyok! Ó, hogy is lennék!)
u.i. Ha valaki mégis vitatkozni akarna, akkor felhívom arra a figyelmét, hogy bármelyik forradalomdefiníciót vesszük, ott van mögötte a társadalmi többség... Ami most, inkább egy hangos, nagyon, nagyon, nagyon kisebbség véleménye csupán. Míg a csendes többség nem hisz a szemének... hogy miért nem verik már szarrá ezeket a bűnözőket!
