Popper Péter a békéről, szeretetről és a keleti vallásokról beszélt a rendszerváltás után, de a kommunista diktatúrában még másban volt érdekelt. A pszichológus fiatalkorú bűnözőkkel foglalkozott, állambiztonsági szakkönyveket írt, de szakterülete a galerik elleni küzdelem volt. A hatvanas évek elejétől galerinek neveztek gyakorlatilag mindent, ami veszélyesnek tűnt, az MSZMP utasítására átfogó harc indult a fiatalok megfélemlítésére. Popper megfigyelte és megvizsgálta a letartóztatott embereket, akik közül sokakat teljesen ártatlanul meghurcoltak, beszerveztek vagy fegyházba, esetleg más intézetbe zártak. Mivel “Professzor” néven részt vett az állambiztonsági tisztek képzésében is, és ezért pénzt is kapott, így szinte biztosra vehető, hogy a galeri-tagok elleni ügyekben is kulcsszerepet vállalt. A galeriket agresszív hordáknak nevezte, akikre roppant mód jellemző a gyávaság: „A leginkább szembetűnő különbségre éppen a letartóztatás után derül fény. Feltűnő ugyanis, hogy amikor a csoportban rendkívül agresszív, arrogáns és hetyke galeritagot elkülönítik a társaitól, szinte tartásnélkülivé válik, konformista, meghunyászkod, sokszor alázatos magatartást tanúsít” – írta állambiztonsági munkájában. Popper „Professzor” nyomában (1.)
„A Tao útja egyenes, de az emberek szeretik a mellékutakat” – Popper Péter gyűjtéséből.
„Amikor a csoportban rendkívül agresszív, arrogáns és hetyke galeritagot elkülönítik a társaitól, szinte tartásnélkülivé válik” – Popper Péter, az állambiztonság „Professzora”.
Még tavaly, 2018-ban kértem ki a levéltárból azt az állambiztonsági tanulmánykötetet, amely témám miatt (a Nemzeti Emlékezet Bizottságának felkérésére kutattam a politikai pszichiátria történetét) és az egyik szerző miatt is érdekelt. Popper Péter nevén megakadt a szemem. Nem először, korábban is láttam, hogy szerepel az ÁBTL raktári jegyzékében, csak mindig volt más dolgom. Ezt a cikket már májusban megírtam, csak vártam vele, mert a többi téma (Videoton, rendszerváltás, a média hálózati bezsebelése) jobban érdekelt, gondoltam, majd nyáron megjelenik. Most viszont láttam, hogy Ungváry Krisztián mintegy mellékesen – a „Veritas-ügyről beszélve – szóba hozta az egyik interjúban, amit meg is írt kollégám. Most már kár pihentetni, még akkor is, ha a Nap-tv-s, reformos történet folytatásával így várnom kell.
Ungváry az interjúban Torgyán Józsefet méltatta (akinek helytállásáról, illetve bátor ellenállásáról már én is hallottam korábban), de Poppert is megemlítette, hogy „Professzor” fedőnéven állambiztonsági tiszteket oktatott. Pénzért.
„Ilyen volt a Kádár-kor. Diktatúra. Persze amiben ma élünk, az sem a mintaszerű liberális demokrácia – és akkor finoman fejeztem ki magam. Ma is vannak szakemberek, akik a saját területükön profik, de szolgálják ezt a morálisan szerintem vállalhatatlan hatalmat. Sok okuk lehet erre. Poppernek is sok lehetett.
Pénzt nem kapott egyébként borzasztó sokat. Ebből a szempontból a Kádár-rendszer a puritán igazságosság rendszere volt. Kétezer forintokról beszélünk havonta, ami akkor egy közepes havi fizetés volt. Nem a tízszerese.
Ő ráadásul speciel pont dolgozott is érte, s értett ahhoz, amivel megbízták”.
Nem akarom ezt a szétkenegetést, a diktatúra és a demokrácia összemosását hosszan értékelni, ezt meghagynám másoknak.
Az persze azért külön visszatetsző, ahogyan Popper titkos fizetésének összegét és a pszichológus szakértelmét mentegetésre használja Ungváry, mintha igazán számítana, hogy két-, öt- vagy tízezer forintot kapott azért, hogy a diktatúrát szolgálja, és jelentős részben ártatlan emberek bezsarolásában, beszervezésében, lelki és fizikai tönkretételében részt vegyen. Felmerül viszont egy kérdés: a nálam rutinosabb, idősebb, többet látott történészek-levéltárosok vajon miért nem írtak soha Popperről? Miért nem írt róla Ungváry? Miért mentegeti a menthetetlent?
A nyolcvanas, kilencvenes évek egyik legismertebb magyar értelmiségijéről (de gyűlölöm ezt a kifejezést) beszélünk. Az okot tudjuk – Popper érinthetetlen, máig az, Ungváryt valószínűleg ejtené a vele most baráti ellenzéki sajtó és ejtenék a kiadók is, ott találná magát, ahol sok bátor ember hetven esztendeje óta: a térkép szélén.
Popper Péter és a fiatalkorú bűnözés
De inkább kezdjük az elején. A Belügyminisztérium „Tanulmányi és Propaganda Csoportfőnöksége” 1974-ben jelentette meg „A kriminálpszichológia alapkérdései” című művét. A „belső használatra” szánt példányokat a „BM III/II Csoportfőnökség Központi szakmai könyvtárában” tartották. A szerzők a következők: „Írták a Rendőrtiszti Főiskola Bűnügyi és Kriminálpszichológiai Tanszékének munkatársai. Dr. Popper Péter, Sáfár Attila, Kis Géza, Láng György, Majláth György. Lektorálta: Láng György. Szerkesztette: Popper Péter.” Látjuk, hogy közülük ketten (Láng és Popper) lektorként, illetve szerkesztőként is közreműködtek. Előbbi az állambiztonság magas rangú tisztje volt, aki például a „terhelő alapon történő beszervezés taktikájának lélektani sajátosságairól” is írt.
Utóbbit az idősebbeknek és a középkorúaknak talán nem kell bemutatni: a 2010-ben elhunyt, ma is közismert pszichológus könyvei számtalan család könyvespolcán ott vannak (például a miénken, az enyémen is). Ha a kilencvenes években meghallottam a nevét, a „béke”, a „harmónia” kifejezések jutottak az eszembe, hiszen a rendszerváltás után számtalan vallásfilozófiai, pszichológiai és egyéb, jellemzően pozitív szemléletű műve is megjelent.
Politikával gimnazistaként nemigen foglalkoztam, fogalmam sincs, hogy közben, a kilencvenes évek közepén Horn Gyula tanácsadója lett. Utólag nézve groteszk és szürreális, hogy az az ember terjesztette a számomra ma is nagyon szimpatikus „tao” tanát Magyarországon, aki korábban fiatalkorúak megbélyegzésében és az őket feldolgozó “hús- és elmedarálóban” játszott kiemelkedő szerepet.
És akiről valójában nem tudtunk semmit. Akinek minimum két arca volt, még akkor is, ha igyekeztek elfeledtetni, eltüntetni azt a “másikat”.
A Kádár-diktatúrában Popper még a „szocialista rend”, az elnyomó hatalom bástyája volt. Említett könyvükben állambiztonsági partnereivel hitet tettek az osztályharcos kriminálpszichológia mellett, a könyvben a szerkesztő Popperé volt a negyedik fejezet, „A fiatalkori bűnözés”. Látni fogjuk, hogy nem véletlenül, ez volt a szakterülete. Most leginkább a galerikkel foglalkozó részből fogok idézni. Röviden bemutatnám, miért is volt fontos a rezsimnek az ellenük folytatott harc.
Harcban a galerik ellen, amikor bárkiből huligán lehetett
Közhely, de ettől még tény, hogy a Kádár-diktatúra 1956 után leginkább a forradalom megismétlődésétől, a fiataloktól, a fiatalok lázadásától félt. A nyílt eszközökkel (tömeges börtönbüntetés, internálás, kulákverések, stb.) ekkoriban már kevéssé élt a hatalom, bár az ötvenhatosokkal szembeni megtorlás kegyetlen volt, az új „célpontokkal” szemben inkább a „finomabb”, láthatatlanabb eszközökhöz nyúltak.
Mivel minden csoportosulás veszélyforrásnak számított, ezért amit lehetett megfigyeltek, szétbomlasztottak.
Ezzel magam is többször foglalkoztam, mások is írtak kitűnő tanulmányunkat, Lejáratás és bomlasztás című dokumentumfilmünk is erről szól.
A hatvanas évek elejétől az egyik fő ellenségnek a „galeriket” kiáltották ki, a diktatúrák szokása szerint a nekik nem tetsző elemeket, társaságokat stigmázták, egy skatulyába gyömöszölték, legyen szó lázadó rockerekről, a birkalétből nem igazán kérő fiatal melósokról vagy valódi, lecsúszott bűnözőkről. „A III-as Főcsoportfőnökség a legkisebb megmozdulásra is azt írta, hogy lázítás, államellenes összeesküvés – mondta erről Csatári Bence történész a Nullahategynek. – Ezek a százfős csoportok tényleg nevetségesen hangzanak, valószínűleg itt néhány szakmunkásképző osztályt láttak nagy galerinek egy iskola mellett… Ha elment néhány fiú a Duna-kanyarba, azt huligán találkozóknak aposztrofálta az állambiztonság.”
A belügy nagyjából az ötvenhatosokkal való leszámolás „után”, 1961-től fordult igazán a „galerik” ellen, januárban nyitották meg azt az objektumdossziét („Budapesti galerik”), amely egy korábbi tanulmány szerint a rendszerváltozáskor megsemmisült. (Vagyis inkább megsemmisítették). A benne található jelentések végül a beszervezett ügynökök munkadossziéjában maradtak fent – már amelyik fennmaradt, illetve kutatható.
Nagyban játszott a hatalom, az MSZMP végrehajtó bizottságának 1961. december 22-ei ülésén azt mondták, hogy csak Budapesten 104 galeri működött 1020 fiatallal. Ezután a rendőrség és az állambiztonság országszerte több száz galerit felszámolt, rengeteg embert letartóztattak, pszichiáterek, pszichológusok, rendőrök és állambiztonsági tisztek vallattak őket, egy részük besúgó lett.
„A 60-as évek közepének ismertebb esetei közé tartozik a Moszkva téri, úgynevezett Kalefi galeri és a Belvárosi galeri ügye – írták még a régi Magyar Narancs cikkében. – Tagjaik között adódtak átfedések, kapcsolatok. A Moszkva tériekre korábban sújtottak le (az O-12321 jelzetű, >Matrózok< fedőnevű dosszié szerint 1963 decemberében kezdték az operatív feldolgozói munkát), így akadt olyan besúgó a Belvárosi galerinél foglalkoztatottak között, akit a kalefiek közül szerveztek be. A belvárosiak tevékenységének dokumentálására O-12548 jelzettel, >Zavarkeltők< fedőnéven (fn.) nyitott dosszié első, 1965. májusi bejegyzése szerint társaihoz hasonlóan Frankl is >gyűlöli a szocialista társadalmi rendet<”.
Fegyház a Brian Jonesra emlékező fiataloknak
Hasonlóan veszélyes bűnözőket mutat be a következő szövegrészlet is… „1969. július 8-án énekszóval, időnként jelszavakat skandálva vonultak át Budáról Pestre a Nagyfa galeri tagjai.
A Váci utcában >Munka nélkül kenyeret!< követeltek, majd elindultak a Bazilika felé, hogy megemlékezzenek a néhány nappal azelőtt elhunyt Rolling Stones-sztár, Brian Jones haláláról. Onnan az amerikai nagykövetséghez vezetett volna az útjuk, amikor megjelentek a rendőrök, és letartóztatták őket. Többen közülük fegyházba, néhányan Tökölre, a fiatalkorúak börtönébe, illetve nevelőintézetbe kerültek.”
Popper: A galeri provokatíve szegül szembe!
Popper Péter a pályája elejétől éppen ilyen intézményekben dolgozott. De térjünk vissza az ő fejezetéhez a könyvben: „Pszichológiai szempontból nem annyira az egyedi kriminális csábítás mint inkább ennek csoportos formája, a galeri kriminogén szerepe a problematikus – írta. – A galeri aktivitását kifejezett exhibiciós igény jellemzi.
Megmutatkozik ez a galerik által leggyakrabban elkövetett bűncselekmények jellegében is pl: garázdaság, testi sértés, hatóság elleni erőszak, közbotrányokozás, szexuális erőszak stb. […] a galeri nyíltan vállalt létforma, amely egyes esetekben ugyancsak nyíltan, sőt provokatíve szegül szembe a megszokott társas érintkezési formákkal, a társadalom mindennapi életével.”
Már ebből a részből kilóg a lóláb: valójában a szembenállással, a nyílt, „sőt provokatíve” szembeszegüléssel volt a baj.
„A galeri aktivitásában igen magas intenzitású az indulati motiváltság, és tevékenységének lényege éppen az agresszív kiélés
– folytatta Popper. – Ugyanilyen jelentős eltéréseket észlelhetünk, ha a galeritagot hasonlítjuk össze akár egy bűnszövetség résztvevőjével, akár egy magányos fiatalkori bűnözővel.
A leginkább szembetűnő különbségre éppen a letartóztatás után derül fény. Feltűnő ugyanis, hogy amikor a csoportban rendkívül agresszív, arrogáns és hetyke galeritagot elkülönítik a társaitól, szinte tartásnélkülivé válik, konformista, meghunyászkod, sokszor alázatos magatartást tanúsít.
A csoporttal ismét összekerülve – pl. a bírósági tárgyaláson – azonban visszatér biztonságérzete, és ezzel együtt agresszív, fölényes viselkedése.”
Nagy igazságok: letartóztatott, börtönnel fenyegetett, ügynökösködéssel megzsarolt fiatalokról beszélünk, akik a szerző szerint „meghunyászkodtak”, „alázatossá” váltak. Nyilvánvalóan a rendőrök, az állambiztonságiak és maga Popper jelenlétében. Felteszem, némi elektrosokk, esetleg egy kis verés segített később a helyzeten.
„A gátlástalan ösztönkiéléssel – szexuális tapasztaltsággal vagy agresszivitással stb. – könnyen elérhető siker lehetősége a galeri belső kohéziójának jelentős tényezője. Nyilvánvaló, hogy ez a lehetőség az olyan személyeknek vonzó, akik egyrészt telítettek agressziós feszültségekkel, másrészt kudarcot vallottak a szocializált megoldások terén. […]”
– fejtegette, majd külön kitért a tetoválásokra: „Általában a szabadlábon levő fiatalkorú bűnöző csak akkor tetoválja magát, ha zárt csoportban, galeriben él. […] Végül megfigyelhető, hogy azokat a fiatalkorúakat, akiknél az átnevelés vagy a pszichoterápiás munka sikerrel járt, tetoválásaik meglehetősen irritálni kezdik, plasztikai műtétet kérnek, sőt türelmetlenségükben tetoválásaikat nemegyszer megpróbálják borotvapengékkel eltávolítani sokszor úgy is, hogy önmagukon komoly sebeket okoznak.”
Összefoglalójában a „Professzor” kimondta az ítéletet: a galerik nem valódi közösségek, hanem csak felelőtlenül szexelő (és a kommunista erkölcs hol marad! – lásd: Kardos György és Berkesi András orgiáit), agresszív csordák:
„Összefoglalva: A galeri az esetek többségében nem tekinthető közösségnek a szó pszichológiai értelmében, hanem csak csoportnak, mert nélkülözi a permanens célra irányított közös aktivitást, és tagjai között általában nem alakulnak ki stabil érzelmi kapcsolatok. […] A kohézió második, illetve harmadik tényezője az agresszív és a szexuális feszültségek gáttalan és viszonylag kockázatmentes kiélésének lehetősége. (A galerikre jellemzők a vandál bűncselekmények és a gyakori szexuális erőszak.]”
Popper egyik korábbi, még 1970-ben megjelent könyvéből kiderül, hogyan tett szert erre a „tudásra”, hogyan is lett a galerik elleni küzdelem élharcosa. „A kriminális személyiség kialakulása” című művében leírta, hogy „három galeri tagjainak klinikai-piszichológiai vizsgálata alapján kereste azokat a motívumokat, amelyek mindegyik galeri összeverődésében közösek, s igyekezett feltárni az ugyancsak közös érzelmi indítékokat, amelyek a kriminalitás felé sodorták a csoport tagjait”.
A vizsgált személyeket nyilván a rendőrség és az állambiztonság nyújtotta át tálcán neki. Fiatal, lázadó kamaszokról beszélünk, akiket a pszichiáterek és pszichológusok segítségével és iránymutatásával dolgoztak meg, készítettek ki, szerveztek be, és fordítottak egymás ellen.
A jövő útja az önfejlesztő állambiztonsági tiszt!
Popper és Láng György alezredes nem csak ekkor dolgozott együtt, ketten írták – szintén a propaganda csoportfőnökség számára – az „Általános pszichológia” című szakkönyvet is. Maga Láng az ügynökök beszervezésének és „vezetésének” szakértője volt. Már a nyolcvanas évek közepén, 1983-ban jelent meg „A hálózati személyek vezetésének és nevelésének szociálpszichológiai kérdései” című munkája. Szintén sokatmondó az az 1973-ra (tehát egy évvel a Popperékkel közös munka előtt) datált tanulmány, amely „A terhelő alapon történő beszervezés taktikájának lélektani sajátosságait” boncolgatta. Popper maga is jegyzett még egy érdekes állambiztonsági szakkönyvet (már a nyolcvanas évek elején), amelynek címe („A hírszerző tiszt önmegismerésének és önfejlesztésének gyakorlati kézikönyve, 1982 – szerzők: Medgyes Ferencné r. fhdgy., Psenkó Viktória, Popper Péter”) már a „Professzor” tanító tevékenységére utal.
Popper Péter pontos állambiztonsági szerepét most még nem tudjuk rekonstruálni, Ungváry szerint tisztességes fizetésért, „Professzor” fedőnéven dolgozott, de arra nem láttam tőle utalást, hogy milyen minőségben. Későbbi karrierjét, érinthetetlenségét, karakterét látva nem lepne meg, ha végül szigorúan titkos tiszt vált volna belőle. Bárhogy történt, valószínűleg már nem fog kiderülni.
Persze az is sokat elárul róla, hogy milyen csapatban dolgozott. Popper 1974-es szerzőtársai közül Sáfár Attila „pszichológus rendőralezredes” volt, Kis Géza egy 2002-es Népszabadság-cikk szerint akkor még „nyugalmazott ezredesként”, a „Rendőrtiszti Főiskola pszichológia tanszékének egykori vezetőjeként” tanított, Lángot már említettem, Majláth György pedig szintén komoly BM-s karriert futott be. A könyv megszületésének idején, 1972-ben egy újságcikk szerint „a Budapesti Rendőrfőkapitányság Fiatalkorú és Gyermekvédelmi Osztályának pszichológusa” volt, 1976-ban már a Rendőrtiszti Főiskola adjunktusa és a BRFK igazságügyi szakértője volt, hogy 1979-ben már „békésebb” vizekre evezzen, akkor a Szabadsághegyi Gyermekszanatóriumban dolgozott. És most képzeljük el szegény gyerekeket.
Nem bocsátott meg a galeriknek
Ha azt gondoljuk, hogy a nyolcvanas években szintén „békésebb vizekre evező” Popper a rendszerváltás után megbánta a galerik elleni kérlelhetetlen küzdelmet, akkor tévedünk. Bár életének erről a korszakáról szinte sohasem beszélt (pedig elég sok interjút és cikket elolvastam róla, és nagyon sokat foglalkozott vele a sajtó), amikor egyszer szóba hozta, akkor a régi nótát ismételte el. Egy az egyben ugyanazt, amit korábban. Persze legalább következetes volt.
„Ifjú pszichológusként, amikor úgynevezett >bűnöző fiatalkorúak< között dolgoztam, százszor is tapasztaltam, hogy milyen szigorú >szubkulturális erkölcsük<, magyarul betyárbecsületük van – mesélte. – Például soha senki nem élt vissza azzal, ha odaadtam neki a minden ajtót kinyitó áhított kulcsot: >Kérlek, Laci, szaladj fel a szobámba, ott felejtettem a szemüvegemet!< Ám ha Lacinak sikerült kilopnia a zsebemből, akkor elment a fél intézet. S egyszer csak megjelentek az akkoriban huligán galerinek nevezett csoportos bűnözők, ők – szemben a >klasszikus< kriminális gyerekekkel – soha semmilyen rizikót nem vállaltak, a csordabiztonság védelmében támadtak, egyenként szervilisek voltak és alázatosak, csoportban veszélyesek, egyszóval semmiféle erkölcsük nem volt. S a hagyományos bűnöző fiatalok annyira gyűlölték és megvetették őket, hogy védeni kellett a galerisokat a dühüktől.”
Ugye felismerjük a régi, titkos munkában leírt szöveget? Hogy még a rendszerváltás után, saját szerepét amúgy eltitkolva még egyszer belerúgjon a vélt ellenségbe? Külön érdekes kérdés, hogy az az ember, aki politikusok személyiségét elemezte, vajon saját magáról írt-e hasonló dolgozatot? És ha igen, megvan-e valahol? És hogyan lett a Lenin Intézet éltanulójából a rezsim kérlelhetetlen sakkfigurája?
Ezzel folytatom. És persze szívesen veszem az egykori galeri-tagok hozzászólásait és észrevételeit.
dr.Endresz György
2019-07-31 at 21:37
Popper Péter nem volt pszichiáter. Javaslom korrigálni. dr.Endresz György (pszichiáter)
ikabika
2019-07-29 at 13:37
Épp kb. egy hete gonosz galerizett a Bencsik, amikor a kommunizmus beli ifjúsági csoportosulásokról volt szó. Úgy látszik, ő még Popperen nevelődött.
Faragó Magdolna/Magdala
2019-07-24 at 17:50
Popper Péter az Akadémiai Kiadónál 1970-ben megjelent “A kriminális személyiségzavar kialakulása” c. könyvében – amit Mező Gábor is idéz, de pontatlanul – többek között ezt írja: “Pszichológiai szempontból nem annyira az egyedi kriminális csábítás, mint inkább ennek csoportos formája, a galeri, illetve a geng kriminogén szerepe a problematikus. Előre bocsátjuk, hogy nem minden galeriszerű csoportosulás eleve kriminális, bár tagadhatatlan, hogy a stabil galerik fokozottan veszélyeztetettek a kriminalitás felé sodródás szempontjából … Az általunk vizsgált 60 fiatalkorú bűnöző között 14 olyan fiatallal találkoztunk, akik bűncselekményüket galeriban, illetve galerival követték el … Az explorációk alapján három galeri sorából kerültek ki az említett fiatalkorúak…” (ld.114.old.)
Popper könyvéből az is egyértelmű, hogy a galerik közül egynek sem volt politikai indíttatása, így a tagjai nem politikai üldözöttek voltak, hanem köztörvényes bűncselekményeket elkövető, vagy annak határát súroló fiatalok. Magányos járókelőket támadtak meg, szórakozó helyeken botrányt, verekedést provokáltak, illetőleg a harmadik galeri tagjai kizárólag szexuális bűncselekményeket követtek el (ld.i.m.114-115.old.).
Mező Gábor összeollózott cikkével a probléma – véleményem szerint – hogy nem ismeri Popper Péter kriminál-pszichológiai munkásságát, hanem (és főként) hogy azt a politika (:az aktuálpolitika:) oldaláról közelíti meg. Ebből következően, politikai szándékot lát Popper Péter ezen műveiben, mi több, a galeriző fiatalokkal szembeni elnyomó politika- és üldözés támogatását.
A cikk szerzőjének mit se számít, hogy Popper Péter megállapításai nagy szaktudáson és vizsgálati eredmények sorozatán alapulnak. Ezeknek nincs hír-értékük. Csak annak lenne, ha igaz lenne, hogy “Popper Péter “szigorúan titkos tiszt” volt. Ehhez viszont kevés az újságírói szándék
abcd
2019-07-25 at 09:33
Tele van a világirodalom az 50-es évek végi, 60-as eleji “galeri” jelenségeivel, ami végül a hippi korszakban lehelte ki lelkét a 60-as évek végére.
Ezzel kapcsolatban könyvtárnyi szociológiai, pszichológiai tanulmány készült szerte a világon. Ebben a kategóriában Popper Péter semmi újat nem alkotott, legfeljebb a fűszerezésben, ami pedig ízlés dolga.
Poppernek volt egy világkép illúziója, elhiszem, hogy ő ennek az illúziónak tisztességgel kívánt megfelelni, eleget tenni, de ez az illúzió valójában csőlátást jelentett. Nem véletlenül fordult a később buddhizmus felé.
András
2019-07-23 at 17:12
A cikk egyik fényképéről ( G. F. a bíróság előtt)jut eszembe a következő. A “professzor” nem nagyon ismerte a lőrinci galerit. Ugyanis olyan nem létezett. G. F. az állami lakótelepen lakott testvéreivel. Nem áll szándékomba azt tagadni, ha esetleg bármilyen bűncselekményben része volt. Azonban úgy gondolom a”professzor” tudományos megállapítása arról, hogy azok a fúk, megtörtek, gyávák és szervilisek lettek volna, az teljesen hiteltelen megállapítás. Azt elhiszem, hogy esetleg vizsgálata alatt volt néhány rendőr vagy volt ÁVO-s jelen, aki a biztonságát garantálta. Az állami telepi srácok ha nem is lett mindegyik ( szégyenszemre egy-kettő akadt ) a kommunista állam kegyence, egyenesek, kemények, gerincesek és bátrak voltak. Az utalt esetben ugyanez mondható el a Kispestiekről is. Nem hinném, hogy az a kör ahonnan jött a professzor és ahova tartott, azok valaha kiálltak volna úgy és olyan körülmény mellett a valós vagy vélt érdekükért, mint a lőrinciek. Anélkül, hogy az egyéb csoportokra utalnék ( azokat nem ismertem )említem meg a Lőrinc Kispest közötti összecsapást melynek semmiféle politikai alapja nem volt. Az az 1966-os lőrinci piactéren megrendezett búcsúban kezdődött. Egyfajta olyan fajta ” lovagias ” kiállás okán, amely egy leányt ért sérelem miatt keletkezett. Az egészséges fiatalok körében teljesen természetes és életszerű helyzetből kerekedett az az ügy, amelynek sajnos úgy emlékszem, komoly sérültje is volt. Nem feltételezem a professzor úrról, hogy valaha olyan vagy hasonló helyzetben bárkiért kiállt volna bárhol.
Rizikó
2019-07-23 at 00:48
Mi a helyzet M úr a Gyárfás úrral?Ma Knézy ûr és tsa simán rehabilitálta korunk legnagyobb főbérlőjét.
Dolgoznak a sztárūgyvédek.
Namond
2019-07-22 at 20:53
Sose kedveltem, valahogy taszított a személyisége, megnyilatkozásai.
Az írásait próbáltam, de nem olvastam, úgy éreztem manipulál, mást ír, mint amit mondani akar.
Mátyás
2019-07-22 at 11:42
Szerintem ha Popper Pétert vinné el a fekete autó kihallgatásra, akkor ő is tartásnélkülivé válna, konformista, meghunyászkodó, sokszor alázatos magatartást tanúsítana.
abcd
2019-07-22 at 12:19
Popper tökéletesen félreismerte és félrekezelte a “galeri” jelenséget. A gyökerei a hagyományos családi kötelékek felbomlásában keresendő. Papa, mama dolgozik,a gyerek fölöslegesnek érzi magát otthon, lakás kicsi, anyagi lehetőségek szűkösek, az iskola nem tudja megfelelően kezelni a helyzetet, nincsenek megfelelő ingergazdag levezető programok. A hasonló helyzeteket ma bandázásnak nevezzük a hasonló perifériális közösségek esetében, szerte a világon.
A pótcselekvést, levezető tevékenységet a beat korszak jelentette, kiegészítve a hozzá kapcsolódó fogyasztói ideálok megalkotásával.
abcd
2019-07-22 at 09:18
Egy másik magyar pszichológus Szondi Lipót szerint Freud munkássága 150 évvel vetette vissza a pszichológia fejlődését. Ez még nem telt le.
Amit Popper galeri bűnözésnek látott részben valós jelenség, de elsősorban nem pszichológiai, hanem szociológiai jelenség, ami mind a mai napig kimutatható a világ összes perifériára szorult társadalmi rétegében.
Popper nyilvánvaló ideológiai alapon közelítette meg a kérdést, e szerint mondott ítéletet és nem véleményt, ami hiba.
Az első mondattal arra akartam utalni, hogy a pszichológia mért tart még mindig a kuruzslás, tenyérjóslás szintjén.
Benedek Károly
2019-07-22 at 00:45
A TAO-t nem egy Popperen, vagy Vekerdyn keresztül kell megismerni, hanem Lao Ce-n és Weöres Sándoron keresztül. Ezek mindig másoktól “kölcsönöztek”, mások szellemi termékével kérkedtek. Mint Müller Péter is, aki összevissza hord mindenfélét, amiről összeolvasott. Nem őt kell olvasni, hanem mindig az eredetit, és nem akárkiknek a fordításában.
Mikor a szépet megismerik,
felbukkan a rút is;
mikor a jót megismerik,
felbukkan a rossz is.
Lét és nemlét szüli egymást,
nehéz és könnyű megalkotja egymást,
hosszú és rövid alakítja egymást,
magas és mély kulcsolja egymást,
sok hang összeolvasztja egymást,
korábbi s későbbi követi egymást.
Ezért a bölcs
sürgés nélkül működik,
szó nélkül tanít,
nézi az áramlást és hagyja, nem erőlködik,
alkot, de művét nem birtokolja,
cselekszik, de nem ragaszkodik,
beteljesült művét nem félti,
s mert magának nem őrzi,
el se veszíti.
(Lao Ce: Tao te King- Weöres Sándor fordításában)
Dr. Veres Péter
2019-07-21 at 21:18
Nekem a fizetésem 1975-ben, mint tudományos kutatóé, 1600 forint volt. 1967-ben 900 forint.Ebből a hadsereg levont 300 Ft-t, mert csak 45 kg voltam.
Theo
2019-07-22 at 00:36
Így van, az említett 2 ezer forint(ok) nem volt egy “közepes havi fizetés”. 1975-ben egy 1 ezer forintos nettó havi fizetés már nagyon jónak számított.
Még hogy a Kádár-rendszer a “puritán igazságosság rendszere volt”!?
Ennyi aljas hazugságot!
Arányaiban az ő fizetése a többi emberhez képest legalább olyan volt, mintha ma kapna valaki 200 ezer nettót, míg Popper pedig 400 ezret. Ez is igen nagy különbség, ráadásul sokkal többet kapott nyilván.
Benedek Károly
2019-07-22 at 00:58
“1975-ben egy 1 ezer forintos nettó havi fizetés már nagyon jónak számított.”
Nem egészen. 1965-ben igen, ugyanis akkor egy kezdő tanári fizetés 800.-Ft volt.
1975-ben már az alap 1.500.-Ft volt. Na, akkor volt még a 3,60-as kenyér, s 1.80.-Ft a liter tej, 2.-Ft a 10 dkg fradikolbász. 🙂 Ma már a Lipótinál 800-1000.-Ft egy kiló kenyér, a kolbász, ami ehető, 2400-nál kezdődik.
Tudod, hogy mi volt a fradikolbász? A mindenféle maradék húst darálták be és jól megfűszerezték. Amúgy nem volt rossz, mert az is húsból volt. A lecsóba azt főztük. Vagy csak úgy, magában főve, mustárral, szelet kenyérrel.
Theo
2019-07-22 at 01:41
Sztem a fradi kolnaszban volt azert mocsing is, nem?
Benedek Károly
2019-07-22 at 00:54
1975-ben kaptam karácsonyra egy mikrokord farmert a szüleimtől: 700.-Ft volt.
1975-ben kezdő tisztviselőként 1500.-Ft volt a fizetésem.
Hofinak volt egy szilveszteri poénja.
Hazajön az ember, s kérdi:- Ma mit eszünk?
A feleség: most már semmit, hacsak nem a gyerek csizmáját.
Egy kamasznak a csizma ára elvitte a fél fizetést.
Nem volt az a minden hónapban úgy gatyesz, új trikó, mert meguntad.
Én 14 éves koromban (1969) kaptam kéz alól, 20.-Ft-ért egy farmert, s addig hordtam, míg a végén “halásznadrág nem lett belőle”, bokán felül 10 centivel. Az Apám fehér ingét kunyeráltam el hozzá.
Theo
2019-07-22 at 01:39
Tulajdonkeppen csak azt akartam mondani, hogy anno egy- ket ezer forint sok penz volt 🙂
Namond
2019-07-22 at 20:50
2000 Ft-ból, akkori életszínvonalon 3-4 fős család megélt.
2000 Ft akkori vásárlóértéke, háztartás tekintetében a mai 200 000-250 000 Ft között volt.
Akkor egy kocsi 40-60 000 Ft között volt.
Benedek Károly
2019-07-22 at 01:00
“Ebből a hadsereg levont 300 Ft-t, mert csak 45 kg voltam.”
Ezért nem vittek be? Adót kellett fizetned? A logikájuk az egeket verte.
Ha 45 kiló, akkor ne is egyék.
zolatiguszti
2019-07-26 at 00:16
Nagybátyám nem vitték el mert az apjuk meghalt amikor apám 14 éves volt és csalédfenntartó lett.Mikor apám is betöltötte a 18-at és nagybátyámnak nem volt gyereke fizetni kellett mert nem volt katona.Ha jól rémlik a hadköteles koárig kellett volna e talán a 80-as években már nem vonták.
Artur
2019-07-21 at 19:51
Popper egy mocsok, a kádár rendszerben az volt az egyetlen jó, hogy Csend volt s szegénység. S akár akarta az ember, akár nem, csak a lelkével törődhetett, külföld szóba se jött, több okból. S ha igazi szerencséje volt, osztályidegen lehetett, ez igen szép s nemes kiváltság volt. Ma is az. Aztán kádár már mindent eladott a nyugatnak, a magyarok jövőjét, az átlag lelkét is, s felvette az adósság rákját, s megcsinálta a magyarság történetében egyedi,tudatos népirtást. Ebben tettestársa, a minden idők legaljasabb értelmisége, ahogy Márai mondja, a gumigerincüek odaállása…
salamander
2019-07-21 at 19:35
Szerintem Popper Pétert – ahogy mást is – kontextusba helyezve kell elemezni. Poppernek a kádár-rendszer a kontextusa. A kádár-rendszer volt az a rendszer, ahol az erkölcs (a szocialista erkölcs) az volt, hogy NINCS ERKÖLCS. (Lásd Heller Ágnes ambivalens nyilatkozatait saját magáról, a pártról, “az eszméről” stb.).
Közben jött egy rendszerváltás és megjelent a polgári tudományok sokasága benne a rengeteg erkölcsi, morális kutatások. A kulcskérdés az, hogy Popper miért akart érvényesülni mindig és mindenáron. A rendszer működése és az egyetemes erkölcsi rend között húzódó mérhetetlen távolsák miért nem okozott feloldhatlan kognitív disszonanciát nála?
Talán a sok válasz közül egy az lehet, hogy Popper beszélő/mesélő lelke és erőteljes szakmai hatalomvágya (ez jellemző sokukra: Vitray, Major, Gobbi, Ipper, Kalmár Aczél, stb.) nem engedte, hogy háttérbe húzódjon és a morális kérdéseken rágódva “elszalassza” a cselekvési és hatalommal járó lehetőségeket. A rendszerváltás után pedig neki is belső rendszert kellett váltania: ennek sikeressége azonban már kétséges: a rendszerváltás okozta értékválság sokkal nagyobb disszonanciát okozhatott nála, mint a kádár-rendszer értéknélkülisége.
Hunn
2019-07-22 at 00:39
salamander, nem volt nála sem lelki törés, sem kognitív disszonancia. Mindig is egy magyargyűlölő zsidó volt, ez mozgatta, ez volt a hite. Az ilyesmi nem változik meg mondjuk egy rendszerváltással…
Ed4Go
2019-07-21 at 17:18
Popipeti ugyanolyan kaméleon mint Ági néni, Vagy akár TGM. Vajon mikor tisztul meg ez az ország. Szerintem soha. Mert mindig van másik.
Artur
2019-07-21 at 16:38
Az, ami elviselhetetlen a gyurcsány fajtájában, hogy most, ma. Választhatná akár a jót is, az átlag kannibál országlakos. Most nincs itt a szovjet, erre igyekeznek az új szovjetet, az egybesült európai államokat legálissá tenni, s nagyhatalommá. Megint legyen elnyomás alatt a magyar, nem elég ez a 44 óta tartó hódoltságunk nekik. A háború után közvetlen tán még érthető, hogy nem tudott mindegyik legalább egy Gyarmati abortusz Fanni erkölcsi szintjére lépni. S csak gyűlölni tudták azokat, akik megmentették őket, de tanúi voltak végtelen megalázkodó gyáva magatartásuknak, önfeladásuknak. Poppert ez a belső cél vezérli, a gyűlölet. Isten rettegésében élnek, írja róluk Hamvas Béla. Fanni legalább kimondja az igazat önmagukról. Beismeri, ezt csak velük lehetett megcsinálni. Tarlós most rátett egy lapáttal, s ebből is látszik sajnos, mennyire elmarxizálódott az országlakos átlag. Hiszen védik a védhetetlent, ha azt a mi oldalunkon csinálta valaki. A disznóságot. EZÉRT VÉGTELEN FONTOS, HOGY LEGYEN IGAZMONDÓ a közéletben. Mező és Szakács tevékenysége ezért pótolhatatlan kincs, s meg kell ismernie a népnek saját történetét, igazi hőseit. NEM SZABAD TÖBBET KEZELNI a gyurcsányista marxista oldallal. Igazából párbeszéd sem lehet magyar és ezek között. Érinthetetlenek ma a dobrevék szovjetjei, mint a kádár rendőrei, s karhatalmistái, a munkásőrök, akik nem voltak mókásak, csak undorítóak voltak. VOLT PÁR ÉVTIZEDE a gyurcsányoknak arra, hogy felfedezzék magukban a magyart. De nem. Takonygáspár fensőbbségesnek szánt vezércikkekben méltatja azt a HELLERT, AKI CSAK AZÉRT NEM GYILKOLT, MERT EHHEZ NEM VOLT ELÉG HATALMA ÉS EREJE. Viszont igazán megtett, NEM RAJTA MÚLOTT, hogy minél több magyar embert öljenek meg, vagy legalább tegyék életüket, amennyire lehet örökre tönkre. Aczélék furcsa következetlensége volt, ha például egy sikeres tévésorozatban leadják a Fekete Várost, nem lesz pár fiatal, pár ember, aki megkérdezi, jé, ezek a nemesek ilyenek is voltak? Bessenyei több, mint nagy Görgey alispánként. Magyar. Úr. Nemes. A vizslája többet ér, mint itt a fél ország.
Hellerék ezt utálják a legjobban, hogyan mondja Márai? „Márai Sándor: Olyan világ jön
Olyan világ jön,
amikor mindenki gyanús, aki szép.
És aki tehetséges.
És akinek jelleme van…
A szépség inzultus lesz.
A tehetség provokáció.
És a jellem merénylet!…
Mert most ők jönnek…
A rútak.
A tehetségtelenek.
A jellemtelenek.
És leöntik vitriollal a szépet.
Bemázolják szurokkal és rágalommal a tehetséget.
Szíven döfik azt, akinek jelleme van.
Emlékszem, B. Gabi akkor még öntudatos komcsi gyerek, még azért is belém kötött, mi az hogy jellem? Olyan nincs is. Rosszul tudok magyarul. Mindig megnyugtat, amikor látom Arany János, vagy Márai sem tudnak magyarul. Még azt is ők akarják eldönteni, ki tud magyarul, ki nem. S hogy mi a jó, mi a rossz. Csak attól függ, hogy ellenük mond valaki, vagy benyal nekik. S igen, most olyan világ jön, hogy a nemzetköziség nevében, Orbánt fogják támadni éveken át, s mindent összehazudnak rólunk magyarokról. Most megint a helyére került a volt millió párttag, megint van hova szaladni baj esetén, s percenként feljelenti minket a nagyoknál.
olszal
2019-07-21 at 16:35
A pszichológia, és a pszichiátria manapság is a biboldók kedvelt tanulmányhelye.
Meg kell nézni, hogy az egyetemeken ebben a két szakmában mennyi a biboldó származású diák.Próbáltak valamilyen módon asszimilálódni (pl. nevek megváltozatása, de akinek szem van az ilyenhez…),de nem mindig sikerül(t).
Felvételinél, tekintve hogy az elbeszégető bizottság tagjai egytől egyig ebbe a fajba tartoznak, könnyű elfogadtatni magukat.
Érdekelne, hogy a manapság a Faszbukon észt osztó Vekerdy Tamás nevezetű majdmindenhez értő (de pregnáns véleménnyel rendelkező) “hozzáértő” szakember előélete vajon miről is szólna, ha egy kicsit is megvakarnánk a múltját? pszichológus
khm
2019-07-21 at 15:28
A popper az artúr ellen is harcolt,csak nem ért rá leírni,hogy mennyire repül a zongora. (adi)
Artur
2019-07-21 at 15:55
Ez már szerelem igaz? ne reménykedjen nem az esetem.
maszat-moszat
2019-07-21 at 12:12
Észre sem vettem, Mező Gábor-függő lettem, mióta felfedeztem. (Még rímel is, véletlenül)
Munkámból adódóan elég sokat mozogtam pszichologus, pszichiáterrek körében. Kevés keresztény volt közöttük, elvétve. A személyes benyomásaim lehangolóak voltak, és a mai napig azok. Poppert nem szerettem, bár több könyvét olvastam.
bl
2019-07-21 at 11:53
Popper is? Ez nekem új.
(((A pszichiáterek-pszichológusok általános betegsége, hogy benne élnek abban a korban, amiben élnek. Csak relatív értelme van minden ténykedésüknek. Az emberi viselkedés egyenes ívű fejlődése egy vicc. Az utolsó biztos pont a szeretet alapú keresztény viselkedés, lelkiismerettel, bűnbánattal, megbocsátással és nyilván ezek ellenkezőjével is a gyakorlatban, mert az életet ugyan pozitívan kell élni, de védekezni kell a rossz ellen is.)))
Artur
2019-07-21 at 11:50
A hatvanas évek még a Faun délutánja. Édes álom, olyan igazi magány és csend. S sehol senki akár heteken át. Csak ezért egy időutazás olyan jó lenne, a békéért, a csendért. Majd a mucsai tahó is az idő hozta fejlődés eredményét használja, s ma ez már az Effottok világa, mindenki zajláda s otromba élet, hely s időfoglaló.
Viszont. Mondjuk egy Németh László odaállása jutalmául, két autóval közlekedhet a hetvenes úton a balatoni nyaralójuk felé. Képzeljék el, nem tud közlekedési balesetet csinálni. Nincsen forgalom, s pár teherautó mellett, legfeljebb a titkosszolgálatok autói követhetik, mert félnek tőle. Erre nincsen okuk, de ezt ők nem tudják. Mert tényleg odaadta nekik a halhatatlan lelkét. Nyári estéken olyan ciripelés, olyan végtelen Égbolt, annyi mondhatatlan ajándék s mámor. Közvilágítás nincsen, még kútból vödörbe a tiszta víz. Olyan csend s béke.. Senki nem tud semmit erről, ha nem élhette át.
…
VAM
2019-07-21 at 13:27
Kedves Artur!
Ha már elvonatkoztatunk a mocskos politikától, Budán pezsgett az élet a ’60-as években. Kirobbanó érzelmek, gyönyörű, fülbemászó slágerek, (Kovács Erzsi, Sárközy Kati, Bobby Solo stb.) A II. vh-t túlélt, felnőtt darázsderekú nők, férfias férfiak kiszabadultak a kényszerű társbérletekből és a Margitszigeti Casinóban ropták a táncot örülve a túlélésüknek s magának az életnek – szigorúan meghatározott ideig. Rettenetesen irigyeltem az akkori felnőtteket. 🙂
Artur
2019-07-21 at 15:52
Üdvözlöm, igaza van, ez is igaz. a nők tényleg sokkal szebbek voltak, s sokkal több volt maga a nép, a választék is. Mi igaz visszavonultan éltünk mondhatni távol a rendszertől, de igaz ír. Más kérdés, hogy bizonyos értelemben én csak egy Don Quijote-i szemüvegen láttam s látom a dolgokat. Úgy, hogy kár tulajdonképpen belepampognom. Amerre én jártam, akkor s ott, soha nem láttam bandákat. Egy perc alatt elvitték volna őket, de azonnal. Véljük mi. De, nem tudhatom. Szabad Európa rádió,könyvek és a művésztelep. Vasárnap a mise, hittanórák, majd már az sem, amikor komcsira cserélték Gyuri atyát, aki apám barátja lett, s nekem bérmaapám. Kamasz koromban már nem is jártunk misére, békepapok apámnak sem kellettek. A nép nekem a Fradi tábor. Nyáron egy napot se voltunk Pesten. Ha engem figurázna most egy új Karinthy, az mondaná egyszerű az én lelkem, volt apám, aki egyedül magyar, mindenki más söpredék, meg a bátyám, s a család. A többi? Mi az? Nincs is. Csorba Géza bácsi, öreg zs. szobrász, ravasz s okos ember, azt mondta apámnak, úgy néz a Fiad, mint az oroszlánok a ketrec mögött. Ha tehetné megölne engem azonnal, s széjjeltépne. Van benne, valami fékezhetetlen vad. Igen. Van Görgey Arturnak egy fényképe a két fiával. A kisebbik ráteszi apja térdére a kezét s dacosan néz a világba. Ne merészeljétek bántani Apámat, az egyetlent, az embert, az utolsó magyart…Egész életemben, haláláig vártam, hogy mondja végre, ez elviselhetetlen, menjünk, öljünk meg mindenkit. Csodálatos lenne harcban, egyfajta mámorban, hogyan írja Vörösmarty? Ölni vagy halni, hol vagytok? “Lelkem előtt lobogós kopják és kardok acéli
Szegdelik a levegőt: villog, dörög a hadi környék.
Látom, elől kacagányos apák, s heves ifju leventék
Száguldó lovakon mint törnek halni, vagy ölni,
Zászlódat látom, Bulcsú, s szemem árja megindúl.”Ha rajtam múlik, már régen nem élünk. Reménytelen, vesztes csatában, ész nélküli vad rohamban nekimegysünk ezeknek, az odaálló szemét, pondróknak, tetveknek. Most látom, nem sokat változtam. Ez van.
gyozo2018
2019-07-21 at 17:16
Az élet él és élni akar- mondá a költő.
Dijtatúrában is születünk, játszunk, tanulunk, ismerkedünk, szeretünk, szórakozunk.
De a rendszert nem teszi széppé, hogy akkor voltunk fiatalok.
Mi voltunk “szépek”, mert fiatalok voltunk, s a zárt keretek között is vettünk oxigént…
Artur
2019-07-21 at 11:48
Most látom Benedek sorait, ő azt mondja látott galeriket. Én nem. Ez az én hibám, alkatilag alkalmas vagyok a vakságra. Például engem sosem kerestek meg a buik, bátyámat azonban sokszor molesztálták, mesélte. A Fradi táborban is ő menekült a rendőrök elől, én apámmal, békés Albert meccsekre mentem, na ott semmi nem történt. A népstadion volt a Fradi stadion, ez köztudott, bár ki tudja. Az is igaz, ha Istenünk, császárunk s királyunk,ezt skandálja a nép, az egyetlen magyar csapat szurkolótábora, Albert akarja, azonnal forradalom lett volna. Ez is tény. De minket nem vertek, valahogy minket elkerült ez a része a dolgoknak. Arra emlékszem részeg szurkoló azt kiabálta, kalicka, kalicka, s elmagyarázták a nagyok, négyen fogták szünetlen a csípőre tett kézzel sétáló császárt.
Igen elegáns jelenség volt, s ami nekem imponált, SZIVESEBBEN NEM TETTE. Nem futott, nem dolgozott, csak ott volt, s féltek tőle, de nagyon. Varázsló volt, törékeny, úri ember. Hát nem volt egy átlag. Havasi Csőrös hajtott nagyon, s szerette az ember, a szorgalmas Rákosit is, nem a Mátyást, persze. Novák volt a nagy, oly hidegvérrel cselezett a saját tizenhatosunkon belül, az igazi azonban nekem a szélesvállú Szőke Pista volt, nagyon utálta a ruszkikat. Amikor válogatott hazai meccsen betették rögtön tudtam baj lesz. Két perc alatt kiállítatta magát. Noskó hogyan gyűlölte Albertet,mindenáron szét akarta rúgni, persze őt nem állították ki, egész meccsen üldözte Flórit, hogy széttörje. Majd egy beteg dán megteszi ezt helyette, később.
Ezt mondja az emlékezet. Galerik? Hol? Bacsó Tanújában a villamosokon tényleg sokan vannak már, s ott már az odaállók autókkal foglalják majd el az életet, a teret, a főváros utcáin. Nekik van ugyanis autójuk, becsületes ember tömegközlekedik. S mivel valóban nagyon sok rendőr, akkor volt közbiztonság, az biztos. Fagyasztóban nem ugrálnak a molekulák. Az viszont már a hetvenes évek.
..
gyozo2018
2019-07-21 at 17:12
Volt az EMKE, az ASTORIA, a Nyugatinál. A Kalef az intellektuális társaság volt.
Mondom, voltak garázda hülyegyerekek akkor is, a szolgálatok szándékosan mosták össze őket a garázdákkal. Tartottak tőlük, lecsaptak rájuk.
Artur
2019-07-21 at 11:27
Ha Popper bűnének igazi méreteiről akarnak képet kapni, nos fiatalok, nézzék meg a Jó estét nyárt, fenn van a neten, két rész. Mai napig azonnal látni az ivadékokon, a túlélő hozzászólókon. Odaálltak kádár soros szekértolói közé, vagy ellene mondtak.
Ez a legszebb mondat a cikkben: „Az okot tudjuk – Popper érinthetetlen, máig az, Ungváryt valószínűleg ejtené a vele most baráti ellenzéki sajtó és ejtenék a kiadók is, ott találná magát, AHOL SOK BÁTOR EMBER HETVEN ESZTENDEJE ÓTA: A TÉRKÉP SZÉLÉN.”
Valóban. Ez nem érdem, de állapot. Mely szükséges, de nem elegendő feltétele volt annak, hogy valaki megőrizze önmagát, hű maradjon őseihez, ősei erkölcséhez, s ne feledkezzen meg Istenről, s a saját lelkéről.
Köszönet Mező Gábornak.
Artur
2019-07-21 at 11:26
Látom, mégis megjelenhetett. Játszanak velünk. Nem baj. A kádár korban ami jó volt, hogy fiatalok voltunk, s volt Csend. Forgalom szinte semmi, mondjuk 1962-ben. Ma ez elképzelhetetlen. S aki akart, távol élhetett ezektől. Nyaralóhelyeken, hónapokon át semmi mozgás, az országúton óránként egy személyautó. Ó de csodálatos! Az igaz, hogy a strandokon óriási nyüzsgés, rengeteg gyerek! Horthynak köszönhetően. Kádár idején majd fogynak, fogyogatnak, tudatos állami propaganda elérte, világelsők vagyunk gyermektelenségben 1962-ben! DE. Ez még nem látszik, a betegség alattomos s halálos. Viszont a Jó estét nyár, jó estét szerelem a valódit mutatta, semmi sem jobban.. S ez a valóság borzalom volt,elmaradottság s teljes elnyomás. A nép, néma, szürke, szótlan, élő halott. Kivéve persze a millió odaállót, a párttagokat, a május elsején felvonulókat. De ők sem boldogok, lásd Pécsi Sanyi figuráját a törtető, de végtelen pénzéhes kis komcsi átlagembert, az izzadékony középszert. …
VAM
2019-07-21 at 11:14
Az akkor négy elemis “elithez” ilyen-olyan oknál fogva csatlakozók azt csináltak ebben az izolált országban amit akartak.( Senkit ne tévesszen meg a sok doktori cím, mert igaz munka kevésnek áll a hátterében.) Sokáig orroltam, akik ’56-ban elhagyták a hazájukat, de ma már azt mondom, igazuk volt…
gyozo2018
2019-07-21 at 11:43
56-ban menekültek mindkét oldalról. Nagyon sokan.
Elsőként az ávósok, mert féltették a szaros, aljas életüket.
Aztán azok, akiket kifosztottak, meghurcoltak, akiknek a rokonai
már 45-ben kimentek.
Aztán azok szabadságharcosok, akiket legkevesebb életfogytiglan, vagy a kötél várt.
Aztán , ugye voltak olyan külképviseleti “titkárok”, akik a közelükbe férkőztek és jelentettek róluk…
VAM
2019-07-21 at 16:23
Igen! Ezért nem volt sokuknak nyugta a világ összes részén sem. Mindenhol kavartak, feszítették az amúgy is meglévő nézetkülönbségeket, hazudtak stb. A ’90-es évek elején hazajöttek még a kinti Magyar Házakat sem látogatták az állandóan szított viszályok miatt, pedig az mindenhol kincsnek számíthatott volna. Ezt az aljasokra értettem.
gyozo2018
2019-07-21 at 17:09
Az volt a feladatuk, hogy kint is bomlasszanak. Ügynököket küldtek innen közéjük, hogy áldisszidensként épüljenek be és bomlasszanak.
Ugyanézt csinálta a secu is, a famíliámból átjött unokatestvérein a 90-es években is felismerték a secusokat, akiket átküldtek.
Volt, akihez be is csengettek, érdeklődni akartak más ismerősök felől. El is hajtották a durva anyjába
Benedek Károly
2019-07-21 at 11:01
“a hagyományos bűnöző fiatalok annyira gyűlölték és megvetették őket, hogy védeni kellett a galerisokat a dühüktől.”
A galerisokból se csináljunk szentet.
Jó részük hasonlóképpen viselkedett, mint a mai anarcholiberális csürhe, sokszor romboltak, részegen kötekedtek, leginkább hőbörögtek, konkrét értelmes vél nélkül. Nem voltak ezek “rendszerellenes, ellenzéki”
csoportosulások.
Ők a kommunista rendszer identitásvesztett és identitást kereső eredményei voltak. Nem volt jövőkép, nem volt kilátás, csak a mindennapi
meló az kommunista idoelógia, amit már a legprimitívebb és a tanultabb, vagy születette józan eszű, intelligensebb gyerek is leköpött; és maradt a “bandázás”, az alkohol.
Ne szépítsük, és ne keverjük közéjük
a Kalef később értelmiségivé nőtt tagjait. Persze, közéjük is keveredtek
mindenféle kölkök, de az egy más műfaj volt.
De pl. a belvárosi aluljárókban tömörülő, magukkal mit kezdeni nem tudó fiatalok csoportjaihoz képest és más, valóban betöréseket, öncélú garázdaságokat, csoportos nemi erőszakot elkövető galerikhoz képest is.
Papírról, így 40 -50 évvel visszafelé nem lehet rekonstruálni azt, ami valójában történt. (Mint ahogy pl. Pozsgai személyiségével kapcsolatban sem, akinek kapcsán Boros Péter leplezte le önmagát, hogy milyen aljas módon akarta már a kezdetekben kisöpörni a népi-nemzeti vonalat a palettáról, de ez már más tészta… )
Artur
2019-07-21 at 11:09
Mivel moderálnak, nem tudom átmegy vagy nem? NEM VOLTAK GALERIK, teljes s tökéletes elnyomás, jégbehütött, de romlott leves volt, a kádár kor társadalma. A Jó estét nyár, jó estét szerelem valódi képet adott, körkép, korkép, kórkép. Mező nem biztos hogy tényleg kiváncsi a hozzászólásokra. Aki töröl, moderál, az gazember sajnos. Ha Mező törölt legalább írja meg nyiltan, hiszen nem jövők ide többet, ha látom, csak egy a sok gazember között…Belvárosi aluljárókban senki nem tömörült, ha a népligetben egy szobor alatt vártál egy leányra, megkérdezték a rendörök öt perc múlva,, mit keresel ott? 89-ig… Vicc a hözöngés, volt a Fradi tábor, verték is őket rendszeresen minden héten, de csoportosulás? A fiataloknak mondjuk el, na az nem volt..
Benedek Károly
2019-07-21 at 11:25
Voltak csoportosulások, akik úgy verődtek össze, s pl a Gellérthegyen támadtak szerelmes párokra.
Az aljasság az volt, hogy teljesen ártatlan gyerekeket vegzáltak, kriminalizáltak, és összemosták a csoportosan garázdálkodókkal.
Az aluljárókban lebzselő, 2-Ft-os ” kilincsmosót körbeadó gyerekeket, a valamelyik művházba, bulira csaptban igyekvő gyerekeket igazoltatták, elszámoltatták, ha hangulatban voltak, bevitték, megverték a hosszú hajú huligánt, és az őrsön levágták a haját.
Ezeket ne keverjük a csoportosan garázdálkodó, erőszakoló, lejmoló, kisebb lopásokat (ital, cigaretta) elkövető galerikkal.
Benedek Károly
2019-07-21 at 11:41
Ugyanarról beszélünk a Kádár-korral kapcsolatban. De. Voltak csoportok, melyekben volt egy állandó mag, s csapódtak hozzájuk innen-onnan gyerekek.
Többféle ilyen csoport volt, mint fent utaltam is rá.
Az aljasság abban rejlik, hogy minden, fiatalokból álló társaságot megfélemlíteni, kriminalizálni igyekeztek.
tango47
2019-07-22 at 12:52
“NEM VOLTAK GALERIK” – Dehogynem.
Ez a kijelentése majdnem olyan, mint az elhíresült mondás a zsiráfról, hogy “Ilyen állat nincs!”
Én is néha lejártam az egyikbe, Kalefra.
https://gondola.hu/cikkek/44841-A_KALEF__avagy_a_Moszkva_teri_galeri_1964-65.html
Theo
2019-07-24 at 00:44
Kedves Tango,
Maga lejárt a Kalefra, de feltételezem, hogy nem jártak erőszakolni a Gellért hegyre, ugye? Én azt vélelmezem a cikk után, hogy olyasmi nem is volt, vagy éppen provokátorok idézték elő, hogy a politikai csoportosulásokat lejárassák.
A maga által belinkelt cikk is azt írja, hogy az elfogott galerisek néhányát “kényszer gyógykezelésre” vitték. Na itt jött akkor Popper.
sanyi
2019-07-21 at 17:46
Egy totalitáriánus kommunista diktatúrában a galerikat is a párt titkosszolgálatai szervezték beépített hangadókkal. A cikkben írt “munkanélkül kenyeret” jelszó tipikusan egy fedett hangadótól jöhetett. Bár vicces, az igazi célja, hogy lejárassa az egész bandát, hogy később mikor bedrogozták őket az OPNI-ban a Popper félék, akkor senki ne sajnálja őket. Hasznos idióták, a baloldal könnyen (és olcsón) irányítható vatta tömege. Annyira buták, hogy azt sem tudják máig, mi is történt velük akkor.
Artur
2019-07-21 at 10:47
Popper nem kaphatna szobrot, lehetne Tarlxós saját halottja. Megalkuvásból, aljasságból sosem elég, az átlagnak. Mentséget keresnek majd minden odaálló elvtelen gazembernek, s nem csak védik, hanem szeretik is, a mindenkori aláírókat, odaállókat, reménytolvaj gazembereket, a bolsevikok szekértolóit. Ha már nincsen más érv, jön a régi szöveg, mi azért utáljuk s undorodunk a közéleti celebektől, mert ők sikeresek s tehetségesek voltak, mi pedig, akit szót emeltünk, s nem egyeztünk bele, nem álltunk oda közéjük. Csak azért tettük ezt, mert „nem voltunk elég tehetségesek.” Lehet. De az ne beszéljen Istenről, aki nem hisz, az egyetlen örök Igazságban. S az ne moralizáljon, aki nem csak szemet huny, hanem szabályosan érveket keres, az elvtelen s gerinctelen idoljainak. Mert az igaz, mi nem vagyunk olyan tehetségesek s szépek, mint a hatalomhoz odaállók. De a vécénk tisztább, mint az ő szájuk. Ez van.
Mezőnek köszönet azért, mert van még erkölcsi érzéke s iránytűje. S igazat mond, viselve ennek mindig, minden következményét. Ennél nagyobb dicséret nincsen. Igaz moderátor?
Benedek Károly
2019-07-21 at 11:37
„nem voltunk elég tehetségesek.”
Mintha Pröhlét, a nyomakodó L.Simont, Schmidt Máriát,
Fekete Pált, Fekete Györgyöt stb. hallanám…
Megtnaulták, alkalmazzák Aczél T.T.T…
Ja, meg “avatnak”, meg celebkednek. Ebben L.Simon a jár az élen.
Gáspár Anette
2019-07-21 at 12:07
L.Simon? Akinek az volt az “építő” ötlete, hogy a kormány
szüntesse meg a kedvezményes múzeumi belépőket (diákok, diákok kísérői, rokkantak és kísérőjük, múzeumi dolgozók), mert akkor lesz igazán “gazdaságos” a múzeumok működése. És ilyen alakokat tartunk mi a kulturális élet csúcsvezetői között?! Elment volna Bokros, Horn Gábor mellé ötletadónak. Elképesztő…
khm
2019-07-21 at 16:43
artúr neked bizony a q anyádat.
szerintem egy pötts vagy,és a környékbeli emberek szerint a magadfajták miatt nem sikerül Fehérvárt Magyarnak megtartani. Barbakán ide,vagy oda.
Rizikó
2019-07-21 at 21:32
Mező úr megint belefingott a nagybőgőbe.
Ki a fenét érdekel a Popper péter akiről mindenki tudta hogy egy gané komcsibérenc.Senkit.Talán 30 -40 éve lett volna ez a tényfeltárás bátor és időszerü.De mint M.Ur közölte akkor mással volt elfoglalva.
Most viszont ez a nagylélegzetü popper kutatás a kutyát sem érdekli.Viszont ha már szóba került az Opni.Várom Mező kutató úr Opni oknyomozását.Miert záratta be a bolond Fleto ès miért nem nyitozta újra korszerüsitve a Viktor?
Talán kevesebb idióta pokolgép lenne köztünk.
Ja es egy érdekesség Gyárfás média.mágnás Portikhaver, vidáman mulatja az időt Koreában a vizes Vbn!
Artur
2019-07-21 at 10:46
Nagyon fontos cikk, köszönet érte. Várom a folytatását. Hegedüs Géza díjat kéne alapítani ezeknek. Van közöttük, aki tényleg becsületes és nem feljelentő, figyelő, magyarutáló? S ez a bandzsa a legveszélyesebb, hiszen olyan ártatlannak mutatta magát, veszélytelennek..
Ki gondolta volna, Goldschmidt Dénes orvosról, hogy miközben demokráciát csinált a bolondok házában, mindenkiről jelentett? S igen kártékony sunyi fajta volt. A magyar oldalon ez szégyen, s az a pár darab magyar, aki odaállt, vagy jelentett, nekünk szüntelen fájdalom, gyógyulásra képtelen seb. Náluk könnyebb, mindegyik becstelen, azt a pár darabot kell megjegyezni, aki derék ember volt köztük. Poppert mindig utáltam, de Mező cikke most sokkal többet mond el, mint amit elsőre felfoghatunk. Mély cikk. Igaz…
Artur
2019-07-21 at 10:44
Köszönet Langernek az idézetért.
„Csak a lelkiismeret lehet bírád, hóhérod vagy pártfogód, senki más! Ha írsz, csak a lelkiismeretnek tartozol számadással, senki másnak. Mindegy, mit várnak tőled, mindegy az is, mivel büntetnek, ha nem azt adod nekik, amit remélnek tőled, vagy amit hallani szeretnek! A börtön és a szégyen, a pellengér és a meghurcoltatás, a hamis vád és a nyelvelő megalázás, a szegénység és a nyomorúság, mindez nem érint igazán. Csak lelkiismereted tud büntetni, csak ez a titkos hang mondhatja: „Vétkeztél.” Vagy: „Jól van.” A többi köd, füst, semmiség.”
– Márai Sándor
Ez van.
Artur
2019-07-21 at 10:41
Nagyon fontos cikk, köszönet érte. Várom a folytatását. Hegedüs Géza díjat kéne alapítani ezeknek. Van közöttük, aki tényleg becsületes és nem feljelentő, figyelő, magyarutáló? S ez a bandzsa a legveszélyesebb, hiszen olyan ártatlannak mutatta magát, veszélytelennek..
Ki gondolta volna, Goldschmidt Dénes orvosról, hogy miközben demokráciát csinált a bolondok házában, mindenkiről jelentett? S igen kártékony sunyi fajta volt. A magyar oldalon ez szégyen, s az a pár darab magyar, aki odaállt, vagy jelentett, nekünk szüntelen fájdalom, gyógyulásra képtelen seb. Náluk könnyebb, mindegyik becstelen, azt a pár darabot kell megjegyezni, aki derék ember volt köztük. Poppert mindig utáltam, de Mező cikke most sokkal többet mond el, mint amit elsőre felfoghatunk. Mély cikk.
Popper nem kaphatna szobrot, lehetne Tarlós saját halottja. Megalkuvásból, aljasságból sosem elég, az átlagnak. Mentséget keresnek majd minden odaálló elvtelen gazembernek, s nem csak védik, hanem szeretik is, a mindenkori aláírókat, odaállókat, reménytolvaj gazembereket, a bolsevikok szekértolóit. Ha már nincsen más érv, jön a régi szöveg, mi azért utáljuk s undorodunk a közéleti celebektől, mert ők sikeresek s tehetségesek voltak, mi pedig, akit szót emeltünk, s nem egyeztünk bele, nem álltunk oda közéjük. Csak azért tettük ezt, mert „nem voltunk elég tehetségesek.” Lehet. De az ne beszéljen Istenről, aki nem hisz, az egyetlen örök Igazságban. S az ne moralizáljon, aki nem csak szemet huny, hanem szabályosan érveket keres, az elvtelen s gerinctelen idoljainak. Mert az igaz, mi nem vagyunk olyan tehetségesek s szépek, mint a hatalomhoz odaállók. De a vécénk tisztább, mint az ő szájuk. Ez van.
Mezőnek köszönet azért, mert van még erkölcsi érzéke s iránytűje. S igazat mond, viselve ennek mindig, minden következményét. Ennél nagyobb dicséret nincsen.
Benedek Károly
2019-07-21 at 10:40
“Dr. Kun Miklós az Országos Ideg- és Elmegyógyintézet főorvosa”
OPNI.
Melyik volt igazgatójáról járja, hogy pisztollyal a zsebében közlekedett az intézményben?
Benedek Károly
2019-07-21 at 10:28
“Mivel minden csoportosulás veszélyforrásnak számított, ezért amit lehetett megfigyeltek, szétbomlasztottak.”
Az NDK-ban ezt precíz német módjára kezelték. Ha bementél egy étterembe,
sörözőbe, akkor nem csak a barátokat, de a családot is szétültették.
Személyes tapasztalat Drezdában, 1980 nyarán.
Theo
2019-07-22 at 00:08
Nem is volt szabad önállóan leülni egy asztalhoz. Meg kellett várni az ajtóban, hogy odajöjjön az illetékes elvtárs és megmutassa, hogy hová ülhetünk.
gyozo2018
2019-07-21 at 10:24
A Fekete Doboz a 90-es évek elején forgatott, amikor teherautó számra vitték a szolgálatoktól az iratokat, kigyűjteni-megsemmisíteni…
tango47
2019-07-21 at 10:09
“…megjelentek az akkoriban huligán galerinek nevezett csoportos bűnözők, ők – szemben a >klasszikus< kriminális gyerekekkel – soha semmilyen rizikót nem vállaltak, a csordabiztonság védelmében támadtak, egyenként szervilisek voltak és alázatosak, csoportban veszélyesek, egyszóval semmiféle erkölcsük nem volt."
Imádom ha az ilyen alakok erkölcsről prédikálnak. Ami pedig a megjuhászkodást illeti: a gumibotozás után kevés ember marad harcias, (úgy megnéztem volna Popper úr bátorságát!), az viszont még az utcán is megrögzött szokása volt az akkori rendőröknek, mintegy a stresszük levezetéseként.
Theo
2019-07-22 at 00:05
” >bűnöző fiatalkorúakszubkulturális erkölcsükKérlek, Laci, szaladj fel a szobámba, ott felejtettem a szemüvegemet!klasszikus< kriminális gyerekekkel – soha semmilyen rizikót nem vállaltak, a csordabiztonság védelmében támadtak, egyenként szervilisek voltak és alázatosak, csoportban veszélyesek, egyszóval semmiféle erkölcsük nem volt. S a hagyományos bűnöző fiatalok annyira gyűlölték és megvetették őket, hogy védeni kellett a galerisokat a dühüktől.”"
Tehát vannak "hagyományos bűnözők", -csupa nemes tulajdonsággal-, akiket ő becsült (főleg, mert hogy őket használták fel) és voltak az ún. "galerisek", akikre ezeket a kedves hagyományos bűnözőket ráuszították. (védeni kellett őket, -persze…)
Szolzsenyicint kell olvasni, abban minden benne van. Sztálin is imádta a bűnözőket, ők sosem kaptak olyan nagy büntetést, mint a politikaiak, sőt előszeretettel hagyták, hogy ők rabolják ki, gyötörjék a politikai foglyokat még a Gulágon is. Popper Sztálin hű követője volt tehát.
gyozo2018
2019-07-22 at 07:56
Eleve, ha megláttak 10-20 gyereket egy csoportban, rendszerint ugyanazon a helyen “lógtak”, cigiztek, ökörködtek, nem volt velük felnőtt (tanár, kisz-titkár, tudja fene, ki), már gyanús volt.
Theo
2019-07-24 at 00:31
Én nem tudom, hogy ez a “galeri” dolog egyáltalán létezett e.
Élő emberrel nem találkoztam, aki ilyenben részt vett volna, a “szörnyű” dolgokat mindenki csak hallotta….. (?)
emeszter
2019-07-31 at 15:55
Theo
A Kalef létezett.
Kisfaludy András dokufilmet készített róluk.
Hédervári Kont István és a harminckét vitéz
2019-07-21 at 10:05
A pszichológusok 90%-a hiperliberális, akik “segítés” címén valójában egy globalista világkép ravasz terjesztői.
A Waldorf és a liberális alternatív iskolák szürke eminenciása, a sztár-pszichológus Vekerdi Tamás szerint: “A názáreti mester lúzer.”.
A pszichológia oszlopszentjei, a humanista (ész-kultuszos) Maslow, Rogers, From nyakig benne voltak a hasznos idiótáknak szánt hamis valláspótlék, a szivárványos “new age” kialakításában, a rejtélyes pénzekből működő, amerikai Eselean Intézetben.
Rogers öreg korára okkultista lett.
Freudnak jelentős szerepe van abban, hogy a pornográfia rászabadult a világra.
Kvázi, globalista ideológiai felelősként, minden nevelési intézményben szinte ott vannak vagy szeretnének lenni, “segítés” címén.
Kell még valamit mondanom Ildikó?
Hédervári Kont István és a harminckét vitéz
2019-07-21 at 10:13
Nagyon fontos, kiváló cikk! Gratulálok Mező Gábornak!
khm
2019-07-21 at 15:24
Mekkora barom vagy.
Kása Lehőcz
2019-07-21 at 11:10
René Guénon,”A pszichoanalízis vétkei”:
“Az az igazság, hogy ez a képzelt “pokolraszállás” – amelyet természetesen semmiféle “újrafelemelkedés” nem követ – egészen egyszerűen “mocsárba süllyedés””
Hát, így van ez
2019-07-28 at 12:16
Most őszintén: kíváncsi bárki is ennek a töklámpa Poppernek a szavaira ?!
Na, ugye !!!!
Benedek Károly
2019-07-21 at 11:15
Zsidó találmány.
OPNI vezető főorvosa, 1989
“Maga egy senki, egy nulla. Most lebontom a személyiségét és újjáépítem”
Aztán Haloperidollal kezelte, hogy a felesége a munkahelyi aljaskodások miatt idegösszeroppanást kapott férjét taknyát-nyálát összefolyató, maga alá csinált, zombi állapotban találta. Ugyanis a nezetei miatt kirúgták.
Vitte is haza, és szépen lassan, szeretettel, gondoskodással “visszaépítette” a férjét.
Kakukk Marci
2019-07-21 at 11:38
“Rogers kliens-központú terápiájának célja az, hogy jókat érezzünk az önzésünkről és a bűnünkről.”
“Maslow hamis pszichológiai világnézete úgy írja le az embert, mint nélkülöző, szomjas állatot. Ez nem az igaz hit, hanem egy torzítás, melyet azok fejlesztettek ki és művelnek, akik örökre elhagyták a szenteknek megadott hitet.”
(Dr. Edward S. Williams: A keresztyén tanácsadás sötét oldala.)
nemezis
2019-07-21 at 15:55
Hagyjuk Vekerdit.
Jogi doktorátussal futtatta a pártállam a minisztériumban és a liberálisok a rendszerváltás után.
Nem volt ő soha “sztárpszichológus” (pszichológus is alig).
gyozo2018
2019-07-21 at 16:59
Ez most ippeg Popper.
Vekerdi is egy leberálnyák szófosó, magyarul sem tud beszélni.
Akkora baromságokat hordott össze a gyereknevelésről, megállt benne a szénalapát.