Próbálkozások egy polgárháború kierőszakolásáért

Rákosi és Kádár a magyarok százait gyilkolta le, verte agyon, tízezreit zárta börtönbe vagy koncentrációs táborokba, százezreket ügynökökkel megfigyeltetett. Na már most, azon gondolkodtam el a napokban, hogy mik azok a pontok, hiányosságok, amelyek rendre arra ösztönzik az emberek egy balhés részét- a belpesti értelmiséget, a megvezetett fiatalokat és a Kádár-rendszer 5 forintos sör, 3 forintos kenyér utáni álmodozókat, hogy ellene forduljon az építkező, békés társadalmi rendnek. Mi készteti ezeket az embereket arra, hogy lehetetlenné tegyék mások életét, erőszakosan, fenyegetően lépjenek fel mások ellen és ha kell idegen erőket hívjanak külföldről – mint, amint tettek ezt Kádárék a szovjet csapatok behívásával 1956-ban – jelen esetben óriási anyagi erőforrásokkal, lapuló ügynökökkel magukhoz ragadják a hatalmat.

Vagy az a baj, hogy a szülni vágyó, gyerekeket nevelő anyák, a szülők nem kapnának meg minden családi kedvezményt, szociális juttatást, személyi jövedelemadó eltörlését... - a világon csak egyedül nálunk-, amivel otthont tudnának teremteni? Vagy talán a fiataloknak az csípi a csőrét, hogy 25 éves korukig nem kell személyi jövedelemadót fizetni, a személyi igazolványát és más hatósági igazolást ingyen kapnak, sőt a munkát vállalók (munkáshitel) vissza nem térítendő vagy kedvezményes kamatú hitelt, pénzt kapnak? Avagy a nyugdíjasok nem utazhatnak ingyen, nem kapják meg a 13. havi nyugdíjat, a kisfalvakban 5 millió forintig az ingyenes építési hozzájárulást, vagy a kormány nem igyekszik az inflációt letörni és a gazdasági eredményeinkhez képest nem emelné arányosan a nyugdíjakat? Nem lehet gyülekezni, tüntetni, félni kell a rendőri brutalitástól, mint 2006 október 23-án a balliberális Gyurcsány- kormány alatt ? Netán nem lennének jócskán Brüsszelből támogatott globalista médiumok, internetes felületek, ahol ott lehet gyalázkodni, kritizálni következmények nélkül a nemzeti kormányt, amit az elégedetlenkedők akarnak? Nem lehet hidakat elfoglalni, több százezer ember közlekedését akadályozni következmények nélkül?

Mi a baj gyerekek? Mi a probléma Hadházy elvtárs, 1 százalékos momentumosok? Próbálkozunk, próbálkozunk? Nem számít az 1990 óta négyévente megrendezendő szabad országgyűlési választás, aminek eredményeképpen küldik a képviselőket a törvényhozói testületbe? Hol tetszettek lenni a választásnál? Miért szenvedett a balliberális ellenzék csúfos vereséget Gyurcsányok, Donáth Annák, Márki-Zay Péterek, Kunhalmi Ágnesek, Jakab Péterek, Szabó Timeák...? Úgy látszik őket nem érdekli a demokratikus jogállam, a parlamentáris demokrácia.

Tudjuk, nem erről van szó. Itt bármit tehet bárki, bármit tehet a kormányzat a népe érdekében, megvédheti a migráns inváziótól, megvédheti gyermekeinket egy aberrált közösség erőszakos közeledésétől, megvédheti a háborútól, az egy meghatározott társadalmi csoportnak – legyen az ,,haladó", ,,progresszív" értelmiségi, posztkommunista, posztliberális, munkát kerülő, gyűlölködő, irigy házmester gondolkodású réteg... – nem lesz elég. Nekik káosz kell, zűrzavar, mások tulajdonának elhappolása, sok-sok pénz és gyorsan a hatalom. De mit kezdenének vele? Hiszen koncepciójuk, elképzelésük nincsen, nem építeni akarnak, hanem rombolni. Erre az 1919-es Tanácsköztársaságtól kezdve vannak szomorú példáink.

Nézzük meg azokat, akik Orbán-diktatúrát kiáltanak, van-e ennek valami részigazsága?

Szentmihályi Szabó Péter író a Polgári politikai lexikon könyvében így fogalmazza meg a diktatúra jelentését: ,, a diktatúra egy személynek, szűkebb csoportnak vagy egy társadalmi osztálynak erőszakra támaszkodó, korlátlan uralma, vagyis parancsuralom...hiányzik a politikai nyilvánosság -sajtó-és szólásszabadság-, az alkotmányosság és a jogállami garanciák feltételrendszere."

Nézzük csak mi van nálunk? Az előbb leírtak éppen az ellenkezőjéről szólnak. 2010 óta, négy alkalommal rendre kétharmados többséggel választják meg a Fidesz-KDNP pártszövetséget. Tehát demokratikus választás útján kerültek hatalomra. Így nem lehet szűkebb társadalmi osztály erőszakos uralmáról beszélni, mert létrehozták a Nemzeti Együttműködés rendszerét, a NER-t, minek folytán a legszélesebb társadalmi kör vehet részt, a gazdasági-és politikai életben, hatalomban. A NER-ben elférnek rejtőzködő liberálisok, globalisták, neomarxisták, karrieristák, sőt posztkommunisták is. Megjegyzem nem is rosszul élnek. Elsők között lesznek majd, akik szembe fordulnak a nemzeti oldallal, a kereszténydemokráciával, hátba szúrják jótevőiket.

A demokráciát, a jogállamiságot biztosítja ezen kívül az Alkotmánybíróság, az Alaptörvény, mellette van független bíróság, s a parlament által ellenőrzött ügyészség. Hol parancsol itt egy junta, egy Idi Amin, egy Rákosi és Kádár, Kim Dzsongun, Castro vagy a megboldogult Ceusescu? Hol vannak az állig felfegyverzett katonák, a titkos ügynökök egy-egy tüntetésen? A magyar honvédek ott vannak az árvízi védelemnél, a katasztrófáknál segítenek és védik az ország határait. A rendőrök pedig nem gumilövedékkel, vízágyukkal, gumibotozással tartanak rendet, hanem európai – inkább ne!, ott van a francia példa –, magyar módon, nagy-nagy nyugalommal, önmérséklettel.

S mi van a sajtó-és szólásszabadsággal? Köszöni jól van. Mindenki azt mond, amit akar, a balliberális ellenzéknek, még a szélebbre álló jobboldalnak is van nyomtatott sajtója, elektronikus médiája és korlátlan internetes felülete, sőt több, mint a nemzeti oldalnak. Mi kell még? Ha valóban zsarnokság lenne, az nem tűrné a politikai pluralizmust. Nálunk mindent a népakarat, a többpárti parlament dönt el és ha kell konzultációval megkérdezik fontos kérdésekben rendre az ország népét. A szocialisták, a szabaddemokraták, – amikor tehették volna – soha nem kérdezték meg fontos döntésekben a választókat. Döntöttek tizenháromszor a gáz- és egyéb energia árának megemeléséről, döntöttek a tizenharmadik havi nyugdíj eltörléséről, a stratégiai ágazatok eladásáról és a nadrágszíj politikáról. Így került csőd közelébe az ország, Medgyessy Péter, Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon jóvoltából. Egytől - egyig szocialisták, a külföldi érdekek képviselői.

Ezek ők, a baloldal. Írásom elején megemlítettem a felvilágosodás, a polgári élet másik fontos elemét, az egyenlőséget. Amiből az következik, hogy az egyenlőség olyan állapot, melyben mindenkinek egyforma jogai és kötelességei vannak. Ebből az következik, amit a mi alaptörvényünk is kimond, hogy az állam polgárának joga van az élethez, a szabadsághoz, az egészséghez, a munkához, a lakáshoz és így tovább. S ezt a jogot nemcsak deklarálni kell, hanem biztosítani is. Nos, itt már vannak problémák. Ez még a jóléti államoknak sem sikerült. Ahogyan nekünk sem. Szentmihályi barátomnak volt egy megállapítása: ,

Tehát most, akik kergetik a meggazdagodás álmát, kergetik, hogy egyenlőbbek legyenek az egyenlőbbnél, azok zsákutcába kerülnek. Gondoljunk csak a kommunizmus ideáira, a Szovjetunióra, a mi szocialista világunkra. Mit hozott az embereknek? Szegénységet, nélkülözést és véres diktatúrát. Egyenlősdit játszottak, mégsem voltunk még a "gulyáskommunizmusban" sem egyenlők.

De egy polgári társadalomban meg kell próbálni, hogy minél több embernek jobb legyen. Anarchistákkal, külföldről pénzelt ügynökökkel, megtévesztő, hazug, ígérgető messiásokkal, a hazájukat áruba bocsátokkal ez nem fog sikerülni. Jelszavuk: minél rosszabb, annál jobb. Mármint nekik, a Tiszásoknak, a komcsiknak, az árulóknak. Az sem fog sikerülni, ha erőszakkal szeretnének hatalomba jutni, mert a józan többség ezt nem fogja engedni. Ezeknek az ágaskodóknak nincsenek vízióik, látható terveik, elképzelésük egy ország vezetésére, nem ismerik a toleranciát, nem szeretik nemzetüket... Csak féktelen, parttalan agresszióik vannak.

Érdemes erről elgondolkodni.

Vezető kép: 20250401 -- A gyülekezési jogról szóló törvény módosításának visszavonását követelő, Hadházy Ákos által szervezett tüntetés az Erzsébet hídon és a Szabadság hídon. LMBTQ, Labrisz Leszbikus Egyesület // fotó: Hatlaczki Balázs