A balos értelmiség egy külön kaszt. A Rákosi-korszak óta így van ez. Összeköti őket az elvtársi akolmeleg, a „felkenteknek” kijáró, kiválasztotti illúzió, a kaszt tagjainak örökbérletbe adott katedrák és véleményvezéri státuszok, a számolatlanul megjelentetett, és bántóan felülreprezentált, agyonreklámozott kiadványok és megjelenési lehetőségek sora, az egymás vállát veregető díjak és elismerések osztogatásának belterjes világa, az önmaguk általi önkanonizálás borzongató, minden, és mindenki felett álló tudata – mutatott rá közösségi oldalán Rákay Philip,
Belterjességüknél talán csak felsőbbrendűségi attitűdjük visszataszítóbb. Ők azok, akik bárkit, egy pillanat alatt le- és kiírnak a közélet színpadáról, bebizonyítva, hogy tehetségtelen, érdemtelen, szalonképtelen, hiszen már nem tagja az ő „kiválasztotti” klubjuknak. Éppen ez történik most, a ma köztünk élő, egyik legtehetségesebb filmes legendával, Koltai Lajos Kossuth-díjas operatőr-rendezővel, a Nemzet Művészével is
– világított rá, utalva arra, hogy Koltai Lajos is a balliberális megmondóemberek céltáblájává vált, amiért eleget tesz a felkérésnek és tanítani fog az SZFE-n.
Amikor megjelent a hír Koltai Lajos szerepvállalásáról, egy időre lefagyott a balos média- és megmondógépezet. Kavics került a fogaskerekek közé, vagy inkább zsalukő… Aztán felocsúdtak. Vásárhelyi Mária kezdte a szólót a balos kánonból kirekesztők disszonáns kórusában, csalódásának hangot adva. Majd jöttek az egyre sommásabb verdiktek, amelyek Koltai Lajos emberi, szakmai mivoltát kezdték megkérdőjelezni
– idézte fel a kirekesztő nyilatkozatokat.
Az egyik legaljadékabb ezek közül talán Ascher Tamás főállású rettegő, gyűlölködő és vércinikus – mára már fogatlan, szőrét hullajtó színházi oroszlán – gerinctelen posztja volt, amelyben a rá jellemző, mosolygó gyilkos stílusban mesél régi sztorikat Koltai állítólagos pénzéhségéről. Majd azt is megpendíti alattomosan, hogy „valamilyen furcsa okból filmrendezést fog tanítani”. Érdekes, mintha a Sorstalanság című film készítésekor Koltai remekül tudott volna még rendezni… Vagy rosszul emlékszem, Ascher?
– mutatott rá a balliberálisok kettős mércéjére, mely szerint csak akkor lehet nagy jelentőségű rendező valaki, ha az ő szekerüket tolja, majd a „balos mocsár” legmélyére kalauzolta követőit és felidézte a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának filozófusának, Gábor Györgynek az ízléstelen megnyilvánulását.
Forrás: Facebook; Fotó: MTI
Facebook
Twitter
YouTube
RSS