„Rákositól tanult meg magyarul” – jelentések a “szuperkém” Robert Maxwell médiamágnásról

Öreg őrét leütve kiugrott a Horthy-rendőrség (katonaság?) autójából, majd egy híd alatt egy jótékony cigánylány szabadította meg a bilincsétől – ez egyike azoknak a történetnek, legendáknak, amelyek Robert Maxwellről születtek. Ezt mondjuk éppen ő mesélhette el házi életrajzírójának. A szuperkém-sajtómágnás a huszadik század egyik legérdekesebb alakja, akiről csak titokzatos halála után derült ki, hogy több tízezer munkavállalója életét tönkretette. A hajdan a Magyar Királysághoz tartozó Aknaszlatinán született Maxwell (eredeti nevén: Hoch) az iratok, könyvek és tanulmányok szerint egyszerre talán több titkosszolgálatnak is dolgozhatott (az angoloknak és később az izraeli MOSZAD-nak biztosan), összekötő ember volt Kelet és Nyugat között. Hazánkban is többször megfordult, előbb a Kádár-rendszerben, majd a rendszerváltás idején, tudták, hogy hírszerző, de nem mertek ujjat húzni vele. Maxwell és a magyar állambiztonság 1. rész.

Érdemes időről-időre átböngészni az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltár (ÁBTL) adatbázisát, mert néha egészen érdekes találatokra akad a kutató. Így bukkantam rá az egyetemes médiatörténet – és hírszerzés – egyik legismertebb alakjára, a kádári állambiztonság iratokban csak „Captain Maxwellként” emlegetett néhai Robert Maxwellre. Aki a hírhedt sajtómágnás sorsára és titokzatos halálára kíváncsi, annak csak ajánlani tudom a népszerű Konteóblog vonatkozó cikkét. Aki jobban elmélyedne Maxwell és az izraeli (Moszad), a szovjet (KGB) és az amerikai (CIA) hírszerzés közös, titkos történetében, az pedig olvassa el Gordon Thomas lebilincselő művét (Moszad). Az oknyomozó újságíró-író volt, aki titkosszolgálati forrásokra hivatkozva a legalaposabban feldolgozta,

hogyan vett részt Maxwell az izraeli titkosszolgálat különböző akcióban, valamint a titkos amerikai hadiipari-pénzek kelet-európai tisztára mosásában. Egészen a dicstelen végig, amikor saját médiabirodalmának dolgozóit lopta meg és tette tönkre, úgy, hogy nyugdíjalapjukból a Moszad akcióit finanszírozta.

Robert Maxwell / Fotó: BBC.co.uk

Maxwell Magyarországon – az első jelentések

Maxwell már a Kádár-rendszerben is többször járt Magyarországon, de a közvélemény csak a rendszerváltás idején ismerte meg a nevét. Egészen pontosan akkor, amikor megvásárolta a Magyar Hírlapot, s ezzel belépett a magyar médiaháborúba. Ha finoman fogalmazok, az üzletre rábólintó Antall-kormány nem volt túl körültekintő, amikor egy akkor már köztudottan kétes hírnevű és hátterű brit üzletember kezébe adta az egyik legfontosabb napilapot. Most viszont lépjünk vissza az időben, egészen pontosan 1961-ig, amikor a magyar hírszerzés londoni rezidentúrájáról érdekes jelentés érkezett Budapestre. Ez az első jelentős irat Maxwell abban az évben megnyitott megfigyelési dossziéjában („Tourm”).

„Jelentés, 1961. április 6. Tárgy: Megismerkedés Captain Maxwellel.

Az elmult hónapban résztvettem az ASLIB [az Egyesült Királyságban működő könyvtári-információs szervezet – MG] keretében tartott Aeronautikai előadáson a társszerv vezetőjével, ahol bemutattak egy filmet a >Black Night< angol rakéta kipróbálásáról, majd Captain Maxwell, a Maxwell kiadó igazgatója előadást tartott az ASLIB könyvtárosai részére…

Április 4-i fogadásunkra feleségével együtt jött el, ahol alkalmam volt kissé elbeszélgetni Maxwell-el. Meglepetésemre beszél magyarul. Elmondása szerint Szlovákiában született. Anyanyelve szlovák. Magyarul Horthy-börtönében tanult meg [Ez a történet később is előkerül – MG] és azóta sem felejtette el. Állítólag a jugoszlávoknak szállitott fegyverek /csempészés/ ügyében került börtönbe. [Látni fogjuk, hogy egy másik változat szerint az angoloknak kémkedett, egy harmadik szerint zsidók mentesítésében segédkezett – MG] 1940-ben jött Angliába egyetlen angol szó ismerete nélkül.

A fiatal Maxwell / Forrás: DailyMail.co.uk

Angliában beállt a hadseregbe. /Captain a haditengerészet viszonylatában ezredesnek felel meg. /Erről a témáról nem tudtunk tovább beszélgetni, mert többen csatlakoztak hozzánk. Megállapodtunk, hogy meghivót küld oxfordi kiadójuk megtekintésére. Kifejezte azt a meggyőződését, hogy kölcsönösen egymás segitségére leszünk a jövőben. Április végén gépkocsival – feleségestől – Budapestre megy az analitikus vegyész kongresszusra, ahol Belcher professzor és az ő szervezése következtében több mint 12 angol szakember és tudós vesz részt.”

A jelentést a londoni rezidentúrához tartozó „Erdei” jegyezte, az irathoz Budapesten a következő megjegyzést gépelték:

„… Maxwellt a csehszlovák elvtársak itt nem ismerik. Kb. 45 éves, nagyon jó megjelenésü, jól és izlésesen öltözött üzletember. Állitása szerint mindenkit ismer Angliában, aki müszaki és tudományos vonalon számít… Maxwell tanulmányozását folytatjuk. Adatait a konzulátusre [így – MG] benyujtandó vizumkérelméből feljegyezzük és legközelebb felterjesztjük, hogy otthon és esetleg, ha érdekes, csehszlovák barátainknál is ellenőrizhessük multját.”

Hírszerző, vigyázzunk vele!

Ennél jóval érdekesebb, amit tollal firkáltak „Erdei” jelentéséhez. Felülre ezt írták: „Pozsonyi et. az ált. obj. d. ban [objektum dosszié – MG] van más … anyag. Gyüjtsd össze és tájékoztasd Erdeit. Érzetem (?) szerint Maxwell Capt. tud. hirszerző fedőszerve amerikai irányítás alatt.” Alulra pedig ezt: „>Báthori< volt A. – vonalas titkosmunkatárs értesitése szerint nevezett korábban aktiv hirszerzőtiszt volt. Szirtes”.

A magyar állambiztonság tehát már 1961-ben gyanította, hogy Maxwell hírszerző. Néhány nappal később a következő táviratot kapta Budapest a londoni hírszerző-csoporttól: „1961. ápr. 10. Rezidentura jelenti, hogy Jan Robert Maxwell, 1923. londoni lakos, angol állampolgár, könyvkiadó vállalat igazgatója. A Kultura meghivására rövidesen beutazik WYX 959 rendszámu gépkocsival. Magyarul jól beszél, szlovákiai születésü, felesége is vele megy. 1959 juniusában is járt Magyarországon. Báthori korábban jelezte és most Roland Berger angol állampolgár, aki ismeri őt, megerősitette, hogy Maxwell hirszerző szakember. Javasoljuk ellenőrzését.”

Robert Maxwell és feleségének házassága – 1945 / Fotó: Dailymail.co.uk

Ebből az iratból világossá válik, hogy már 1959-ben beutazott Magyarországra – könyvkiadási ügyben –, és ezt az utat többször is megismételte. Nem sokkal később „Szántó” elvtárs már le akarta venni „Erdeit” az ügyről. Ebből a jelentésből Maxwell előtörténetének egy másik változatát is megismerhetjük (vö. a titkosszolgálati legendákkal):

„Szirtes elvtársnak!… Tárgy: Maxwell ügye

… Erdei elvtárs alapgondolata helyes, miszerint müszaki könyvkiadókkal és irodákkal célszerü foglalkozni. Maxwell ügyével azonban az F vonalon Erdei elvtárs nem foglalkozhat. Báthori fn. titkosmunkatárs szerint Maxwell korábban aktiv hirszerzőtiszt volt. A Központ szintén olyan adatokkal rendelkezik, melyek arra mutatnak, hogy Maxwell nemcsak a multban, hanem jelenleg is hirszerzést folytat.

Székely fn. ügynökünk adatai szerint Captain R. Maxwell C. a Pergamon Press kiadó és a Pergamon Institute „fedő intézmény” vezetője. Maxwell máramarosszigeti születésü. Az egyik angol lap régebbi kiadása szerint /Guardian/ Maxwellt azelőtt Hoch Lajosnak hivták, és a háború alatt került ki Angliába, majd a fronton annyira kitüntette magát, hogy 23 éves korában kapitányként és a Military Cross-szal, az egyik legmagasabb katonai kitüntetéssel szerelt le.

Angol nőt vett feleségül, több gyermeke van. Igen széleskörü nyelvtudása van. Az angolon kívül folyékonyan beszéli az összes nyugat-európai nyelveket, tovább folyékonyan beszél oroszul és csehül, magyarul kissé törve, de jól beszél. Vállalatát az amerikai National Science Foundation /Detlev Bronk/ évente több millió dollárral támogatja. Könnyen lehetséges, hogy Maxwell intézete társszerve a nyugatnémet Ostforschunginstitutnak /keletkutató intézet/.

Felhivjuk Erdei elvtárs figyelmét Maxwell egyik munkatársára dr. Debreczeny Pálra, aki Maxwell intézeténél a forditási osztály vezetője. Könnyen lehetséges, hogy ez a személy is az elvtársak látókörébe kerül, ez esetben tegyenek jelentést a Központnak. Tekintettel arra, hogy Maxwell ügyével az F vonal nem foglalkozik, az ügyet átadtuk a C vonalnak. Maxwellel kapcsolatos további jelentéseket a C vonalnak terjesszék fel.”

Maxwell és Rupert Murdoch médiapápa 1969-ben, utóbbi még most is a világ egyik leghatalmasabb embere / Fotó: BBC.co.uk

Talán nem felesleges röviden bemutatni az említett Pergamon Press kiadót és a hozzá kapcsolt intézetet. A Maxwell tulajdonában lévő Pergamon kiadó a szovjet, ill. szovjet érdekszférába tartozó művek megjelentésével, az intézet a kelet-európai művészek, alkotók, kutatók, tudósok támogatásával, a két világrend közötti kapcsolatok építésével foglalkozott. Utóbbi székhelye New Yorkban és Londonban volt. Valószínűleg nem alaptalanul nevezték az állambiztonsági iratban „fedő intézménynek”. A jelentésben említett National Science Foundation (Amerikai Nemzeti Tudományos Alap) háttere is homályos (ez nyilván minden nagyhatalom hasonló intézeténél így van), 2004-ben azzal került a világsajtó (és a magyar média) figyelmébe, hogy a chatszobák megfigyelésében (!) összejátszott az amerikai hírszerzéssel.

Térjünk vissza a hatvanas évek elejére, Maxwellről gyanítják, hogy minimum kettős játékot játszik, „figyelőztetésére” felkérik Hegedűs János századost, a II/3-C alosztály beosztottját. A következő feljegyzés már nem áprilisban, hanem májusban készült, és a III/II/3-F (a tudományos-műszaki hírszerzést irányító) alosztály vezetője, Lelkes Lajos jegyezte. A százados összegzésében már egészen vad történetek is felbukkannak:

„Feljegyzés … I. R. Maxwell /Capt. Ian R. Maxwell, M. C./, a Pergamon Press kiadó és a Pergamon Institute álintézet igazgatója. Egyike a Kelet-Nyugat kapcsolatok legérdekesebb embereinek. Itt is, ott is a legfurább rémhirek voltak róla. Az egyik / itt is ismert/ szerint Mermelstein máramarosszigeti kereskedő egyik fia.

A másik szerint angol származásu, aki 15 éves korában az angoloknak kémkedett és a szegedi csillagbörtönben Rákosi M. nevü rabtársától tanult magyarul. Ezek a romantikus részletek nem felelnek meg a valóságnak.

Rákosi Mátyás a szegedi Csillagban / Forrás: Emlekpont.hu

Mivel a választások során – ahol az egyik kerületben munkáspárti jelöltként /!/ lépett el – hasonló módon kezdték ki a személyét /orosz kém, keleteurópai ügynök, megbizhatatlan, stb./. Az egyik lap /azt hiszem a Guardian/ közölte életrajzát. Eszerint Hoch Lajosnak /Ludwig Hoch/ hivták és valóban kárpátaljai származásu… Nyelvtudása bámulatos: bár akcentussal, de folyékonyan beszél oroszul, csehül, beszéli az összes nyugati nyelveket, akcentus nélkül az angolt /!/, s magyarul kissé törve, de jól beszél.”

Lelkes Lajos / Forrás: ÁBTL/NEB

A folytatás is figyelemreméltó, amelyben a feljegyzés alapján kimondottan képzett, jó meglátású Lelkes százados Maxwell meglehetősen homályos felfutására és meggazdagodására is utalt: „Üzleti pályafutása is érdekes.

Betársult a Maxwell kiadóba és azzal sikerült ugy tönkremennie, hogy ő nem ment tönkre. Áttért a Pergamon kiadóra és ennek kétségkivül erőszakos ügyleteit rendkivül dinamikusan vezeti, amiben angol és főleg amerikai részről teljes támogatásra számithat.

Vállalatát az amerikai National Science Foundation /Detlev Bronk/ évente egyre több millió dollárral támogatja /1959-ben négymillió dollárral emeltek neki, amint Maxwell nekem személyesen elmondotta./ Igyekszik a lehető legjobb viszonyban lenni a szovjet kiadókkal, akadémikusokkal, általában mindenkivel, aki a mi oldalunkról jön és mindent kiad, ami innen származik, még hozzá nagyon drágán. Opciója van a Szovjetunió Tudományos Akadémia kiadójának minden könyvére, de ezenkivül is nagyon sok könyvet ad ki… olyat is, ami hozzánk nem jut el! Politikai felfogása szerint: liberális üzletember, aki meglovagolja a hidegháború enyhülését és a növekvő információcserét. Kb. 185 cm magas, sovány, fekete, szemüveges, nagyon jóképü, értelmes férfi, aki rendkivül erőszakos fellépésü, tipikus businessman.”

Ezek az iratok is rámutatnak, Maxwell egyfajta összekötő volt Kelet és Nyugat között, gyakorlatilag szabadon mozoghatott.  Nem véletlen, hogy amíg Keleten amerikai/angol, Nyugaton szovjet ügynöknek vélték (lásd: az FBI-hoz eljutatott jelentést). A következő jelentésben már egyenesen „trójai falónak” nevezték a kiadóját, a dokumentum ismeretlen szerzője már régebbről ismerte a brit üzletembert.

„Jelentés /1961. jun. 1./ Tárgy: Pergamon kiadójának

A Pergamon kiadó az utóbbi öt év folyamán került előtérbe világviszonylatban. Számomra először a neve jelentette problémát: Pergamon Tróját jelent, a trójai falóval együtt. Vajon nem ez a kiadó a trójai faló, amely a kiadások ürügyével egyéb, nem egészen nyomdaképes anyagot is gyüjt…” – lamentált a jelentés szerzője, majd így folytatta:

„Madridban találkoztam vele először és arra figyeltem fel, hogy Hoff Miklóst, a jelen amerikai repülőgépsztatikust [világhírű magyar gépészmérnök, fizikus, repülőgép-tervező, egyetemi tanár – MG] az egyik szünetben harsogó, bár akcentusos magyarsággal szólitotta meg és elég folyékonyan elbeszélgetett. Fő-samesze, egy őszes, Jones nevü angol azt állitotta, hogy a kapitány 1939-40-ben Magyarországon, a szegedi Csillagbörtönben volt bezárva, mint gyerek /max. 16-18 éves lehetett/, [Maxwell 1923-ban született – MG] kémkedés miatt s eközben cellatársaitól tanult meg magyarul. Tény az, hogy magyarul jól tud… Sokszor járt az utóbbi években a Szovjetunióban, főleg az Akadémiával tárgyalt könyvek kiadásáról…

Angliában tőle teljesen függetlenül létezett egy Maxwell nevü kiadó, amelybe betársult. Ez a kiadó /névváltoztatás előtt vagy után, ez nem derül ki/ tönkrement, az öreg Maxwell-lel együtt, viszont lobogó zászlókkal került Maxwell ur, az ifju /Hoch/, aki megalakitotta a Pergamon Press Ltd. vállalatot, fiókintézettel New Yorkban és még egy csomó nyugati nagy városban. [A hivatalos életrajz szerint Maxwell nem “Maxwell kiadóba”, hanem az 1948-ban alapított Butterworth-Springerbe szállt be Paul Rosbaud mellé, akit később kirúgott – MG]. Párhuzamosan az un. non-profit tevékenységéhez /?/ megalapitott egy Pergamon Institute nevü „intézetet”, amely pl. a veszteséges ügyeket lebonyolitja és a szubvenciókat felveszi…

A vállalat mindenféle keleteurópai lény gyüjtőhelye. Magyarral ugyan tudomásom szerint nem találkoztam, de lengyellel, csehvel, ukránnal, orosszal, szerbbel igen…

Mindent egybevetve egy legalábbis problematikus vállalattal és annak legalább ennyire problematikus vezetőjével állunk szemben. Hazaiak közül tudomásom szerint Bernáth elvtárs, az Akadémia Kiadó vezetője is tárgyalt vele. Hoch-Maxwell pályafutásában annyi az ellentmondásos, tisztázatlan dolog, hogy csakis a legnagyobb óvatossággal lehet ő és trójai falóként müködő vállalatát kezelni. 1961. jun. 1. ”

Az első rész lezárásaként szívesen cáfolnám a Maxwell fiatalkorára összehordott különböző történeteket, de nem  nagyon van mivel. Még az a verzió sem teljesen hihető, amelyet egy Joe Haines nevű újságíró írt meg Maxwell című életrajzi művében, amely 1991-ben jelent meg Magyarországon. Pedig a Maxwellnek dolgozó Haines a médiacézár elmondása alapján írta meg sokat kritizált, a Times szerint “borzalmas” könyvét, amelyben kedvező képet fest a Maxwellről. Ezért érdekes, hogy még az abban tálalt legenda is billeg.

Az aknaszlatinai bánya / Fotó: Pinterest.com

Abban minden forrás egyetért, hogy Maxwell a Kárpátaljához tartózó Aknaszlatinán született egy szegény zsidó családba Ján Ludvik Hoch néven. A település akkoriban Csehszlovákiához tartozott, majd a bécsi döntések után visszakerült Magyarországhoz (most Ukrajna). Az igazán érdekes a folytatás, Haines könyve (azaz Maxwell elmondása) szerint az ifjú Hoch gyerekként csatlakozott a cseh ellenálláshoz, majd Budapestre utazva belépett az illegalitásban működő Sokol nevű szláv ifjúsági csoportba, amelynek tagjaként fegyvert és katonákat csempésztek Nyugatra – Jugoszlávián át. Hoch állítólag a jegyek beszerzésében segédkezett, egészen 1939. decemberéig, amikor a csoportot lebuktatták. Haines szerint Hochot és a többieket a határon letartóztatták, majd „négy hónapon át bilincsbe verve tartották fogva egy ablaktalan cellában, nappal, de sokszor éjszaka is gumibottal és kerékpárlánccal verték”. Bár Haines szerint a budapesti francia követség „tiltakozást jutatott el Horhy tengernagyhoz” a tizenhat éves, így fiatalkorú Hoch ügyében, őt mégis a bíróság elé akarták állítani.

Innen válik igazán regényes a története: „Maxwellnek 1940 januárjában kellett volna megjelennie a bíróság előtt – írta Haines. – Zárt teherkocsin szállították a bíróságra; őre egy öreg katona volt, aki az első világháborúban veszítette el fél karját. Maxwell kezét megbilincselték, lábát azonban nem. Kézbilincsével leütötte az öreg katonát, és sikerült megszöknie… Egy híd alatt bújt meg, ahol bilincsétől egy >cigánylány< szabadította meg, de állítása szerint mind a mai napig sejtelme sincs róla, hogyan csinálta” – folytatódik most már kissé Andersenre hajazva, majd: „Ezután föllopózott egy vonatra – arra, amelyen letartóztatása előtt rendszeresen utazott –, így jutott el Budapestről a jugoszláv határra. Sikerült átjutnia a határon…” [és a többi már történelem.]

Nem kell feltétlenül az öreg, félkarú őr, az ismeretlen csehszlovák-zsidó fiatalemberéért kiálló francia követség, az ügyes cigánylány vagy a könnyed határátlépés történetét kétségbevonni, de azért egy apróságot muszáj kiemelni: Haines szerint Hochot 1939. decemberében letartóztatták, négy hónapig börtönben volt (ha minden igaz, Vácon), majd 1940. januárban már meg is szökött. Hamar lepergett az a négy hónap.

Folytatom.

Hamvasintezet.hu