Két viszonylag hasonló stílusú csapat várt egymásra a felső ág harmadik nyolcaddöntőjében, hiszen a spanyolok és a horvátok egyaránt a technikás, lapos passzos, labdatartó játékot favorizálják. A labdatartás azonban nyilvánvalóan csak egyiküknek sikerülhetett, és kevésbé meglepő módon ez azoknak a spanyoloknak jött össze, akik bármelyik válogatott ellen képesek ezt megcsinálni. A horvátoknak nélkülözniük kellett a pozitív koronavírus-tesztet produkált Perišićet, de nélküle is hősies feltámadást produkáltak reménytelen helyzetből. A hullámvasutazás a hosszabbításban is folytatódott, mindkét csapat megnyerhette volna a párharcot, végül a spanyolok húzták be az Eb eddigi legjobb meccsét.
Megfontoltan, komoly helyzet nélkül, de a labdát folyamatosan magánál tartva kezdte Spanyolország a találkozót. Az első lehetőségüket szűk negyedóra után Morata az ötös bal sarkától az oldalhálóba bombázta. Percekkel ezután Koke léphetett ki középen egy csodálatos indítással, meg is nézhette, hova lője, Livaković viszont jó ütemben jött szembe neki a kapuból, és elakadt a lábában a labda, amely a spanyol csatár nyomában loholó horvát védőről pattant szögletre. Újabb pár perc múlva Moratának az ötös vonaláról a kapu helyett lefelé, a mellette álló Vida kezére sikerült fejelnie egy remek beadást, de ez a vétlen kezezés természetesen nem ért tizenegyest. A helyzet viszont jobb befejezést érdemelt volna.
A horvátok csak kósza kontrákig juthattak a teljes pályát letámadó ellenféllel szemben, majd nagy ajándékot kaptak: Pedri távoli hazagurítását Unai Simónnak csak le kellett volna kezelnie belsővel, de átpördült a lábán a labda, és becsorgott a kapujába. A kapus hatalmas hibájából született gólt elég igazságtalan módon a végképp vétlen Pedri öngóljának könyvelték el. Az eddigi 15 Európa-bajnokságon 9 öngól volt, a mostani egyen pedig már szintén van 9. A gól megzavarta az addig nyomasztó fölényben játszó hispánokat, a horvátok pedig többször is feljutottak a kapu elé: Vlašić közelről az oldalhálóba, majd Kovačić a tizenhatoson kívülről kevéssel a léc fölé lőtt.
Nagyjából negyedórányi visszaesés után újra felpörgették a játékot Luis Enrique tanítványai, és hamarosan meg is lett az egyenlítés. Nagy nyomás alá került a horvát kapu, a spanyolok egymás után több helyről is lőttek, végül Gayá lövését csak kiütni tudta Livaković, a kipattanót pedig Sarabia lőtte nagy erővel az őrizetlenül maradt kapuba. Hamarosan Koke előnyhöz juttathatta volna csapatát, de kevéssel a kapu mellé gurított, majd a félidőt Kovačić helyzete zárta le, aki elől a kifutó Unai Simón tisztázott.
A spanyol nyomás a második félidőben is folytatódott, de helyzeteik egy darabig nem igazán adódtak. Egyórányi játék után aztán a vezetést is magukhoz ragadták: Ferran Torres beadására Azpilicueta hamarabb érkezett, mint a horvát védő, Gvardiol, és a közeli fejest esélye se volt elérni a kapusnak. Ez a 31 éves spanyol védő első válogatott gólja. Ezután kicsit megrázták magukat a horvátok, Rebić lövése volt az első, kaput eltaláló horvát kísérlet, majd Gvardiol megpattanó lövését védte Unai Simón.
Jó iramban pörgött a meccs, észrevétlenül eltelt a második félidő jelentős része is, majd a horvátok visszaadták a spanyoloknak a meccs elején kapott buta öngólt. A 77. percben a bíró jelezte az ivószünet végét, de ez a horvátokat még kávéházi élet közben érte, és jóformán nem volt senki, aki védekezhetne a váratlanul kibontakozó spanyol támadással szemben. Ferran Torres lerázta védőjét, majd egy az egyben ellőtte a labdát a kapus alatt, megpecsételve a balkáni csapat sorsát. Hat perccel a rendes játékidő vége előtt a spanyolok helyzetét hiúsította meg a kapujából kilépő Livaković, utána viszont a támadásra átállt horvátok nagy tűzijátékot rendeztek a spanyol kapu előtt, és végül a bíró karján lévő kütyü zümmögése jelezte, hogy Oršić közeli lövését már a gólvonal mögül vágta ki Unai Simón.
A horvátok rohanni kezdtek az életükért, de amikor Kramarić már a ráadásban lőhetett, azt elkapkodta. Egy perccel később viszont két csereember megcsinálta: Pašalić szépen csúsztatta a kapuba Oršić remek beadását. Tizenhárom perccel a rendes játékidő vége előtt kerültek kétgólos hátrányba a horvátok, innen zárkóztak fel óriásit küzdve. A spanyolok pedig nemcsak a világ legnagyobb gyarmatbirodalmát engedték kicsúszni a kezükből, hanem ezt a tuti meccset is.
Többször is gólra válthatták volna lélektani előnyüket a horvátok a hosszabbítás kezdetén: Oršić a tizenhatoson belülről kevéssel kanyarított a kapu fölé, majd az ő beadását mentette a kapu torkából Gayá, a kipattanóból ismétlő Kramarić közeli lövését pedig bravúrosan védte Unai Simón. Magukhoz tértek azonban a spanyolok is, Olmo elől ziccerben mentett a horvát védelem, ám hamarosan Morata került helyzetbe az ötös bal sarkánál, és a rövid felsőbe bombázott. Percek múlva Oyarzabalt ugratták ki, aki közelről a rövid alsóba lőtt. Elképesztő, hogy ezután sem tört meg a horvátok hite, a hosszabbítás második félidejét azonnal egy óriási helyzettel kezdték, amely kimaradt. A semleges nézők sajnálhatták, mert szívesen megnéztünk volna egy negyedórás játékszakaszt 5:4-es állásról, ilyenhez ritkán van szerencsénk. A rohanás folytatódott, a mindent egy lapra feltevő horvátok teljesen kinyíltak, többször is egyéni védői ügyesség, esetleg a szerencse, végül a kapufa mentette meg őket az újabb spanyol góltól. Ez volt az ára annak, hogy maradjon reményük gólt lőni, de a remény csak remény maradt. Fanyalogni azonban nem most fogunk, ezért a hosszú meccsért megérte leülni a tévé elé, nagyságrendekkel jobb volt, mint egy Tarr Béla-film.
HORVÁTORSZÁG–SPANYOLORSZÁG 3:5 (3:3, 1:1)
Koppenhága, Parken stadion
gólszerzők: Pedri (20., öngól), Oršić (85.), Pašalić (90+2.) – Sarabia (38.), Azpilicueta (57.), F. Torres (77.), Morata (100.), Oyarzabal (103.)
Facebook
Twitter
YouTube
RSS