A média a nyugati ember ópiuma. Leláncol, rabságban tart – függőséget okoz. Ugyanakkor informál, segít tájékozódni a világban, meghatározza helyes szándékainkat és cselekvéseinket, rosszabb esetben manipulál és butít. De van, hogy helyettünk gondolkodik, a mögötte állók érdekei szerint csomagolja be a történéseket, majd készen tálalja azt. A sajtószabadság a demokrácia egyik alapjoga, így – mint minden jog esetében – lehet vele élni és visszaélni. Ahogy igaz az is, hogy a jog – legalábbis a konzervatív olvasat szerint – nem csupán a szabadság mértékét jelöli ki, hanem kötelességet is jelent, illetve felelősséggel jár. Az „objektív-független-haladó” (a „balliberális” jelző szinonimái) média mikor riogat és félelmet generál valódi bűnt követ el, és mint minden bűncselekmény esetében jogos a büntetés igénye. Így a kormánypártok javaslata, azaz a rémhírkeltés és -terjesztés büntetőjogi szigorítása nem csupán társadalmi érdek, hanem a válságkezelés egyik eszköze kell hogy legyen – nem véletlen az, hogy nem támogatják a Btk. módosítását az ellenzéki politikusok, miközben a „lakáj-sajtójuk” nyűszít, mint a dorgálástól rettegő, asztal alá piszkító kutya.
A média ma a tömeg legélesebb dioptriájú szemüvegévé vált, amelyen keresztül minden egyén csoportba tömörülve szemlélheti a világot, így a kijelölt felelősség hatványozottan nyomja, pontosabban nyomnia kellene a hírt előállítók vállát. Ezért is veszélyes, sőt, halálos bűn, ha a sajtó egy része ma, a koronavírus-járvány esetében nem segíti a közösséget, nem tájékoztat, hanem pánikot kelt, hergel, rémhíreket terjeszt, sokszor a nézettség (kattintás szám) érdekében, vagy éppen az ellenzéki politikát támogatva.
Mit tesz a balliberális média koronavírus-járvány idején?
A nyilvános véleménynyilvánítás szabadsága és a sajtószabadság biztosítása fontos norma a demokráciában. A létező politikai rendszerek egyik morális fokmérője, hisz a nyilvánosságot nagyobbrészt a média biztosítja, nem pedig a közvetlen tapasztalat. Ez mindinkább igaz akkor, mikor a lakosság nagy része bezárkózik a járvány miatt.
A média helyes módon helyt ad a különböző véleményeknek, biztosítja a politikai viták lefolytatásának dimenzióját, így szabadnak kell maradnia. E szabadság azonban ma negatív irányú. Azaz nem valami mellett, hanem valamivel szemben áll. A modern szabadságfogalom, így azt jelenti, hogy mindent szabad, ami nincs tiltva. A polgári „fejlődés” hívei pedig, a liberalizmusra hivatkozva, egyre inkább csökkenteni kívánják e tiltások körét. Egyre kevesebb korlátot szeretnének a véleménynyilvánítás, így a sajtószabadság előtt látni. Amely ugyan egy ideig szükséges igény, de egy határon túl a középutat kezdi veszélyeztetni. Mert a sajtószabadság végtelenítésének liberális programja nagy károkat okoz a közösségnek és katasztrofális következménye lehet az emberi méltóságra nézve.
Ez történik ma, mikor az ellenzéki média szereplői és a tartalmának előállítói – visszaélve a szabadság adta jogokkal és lehetőségekkel – ebben a vészkorszakban is politikai érdekeket szolgálnak ki. Mert azt a jelenséget, hogy az ellenzék nagy része most is csak a hasznát lesi; ha kell, akkor akadályozza cselekvésében a kormányt, miközben diktatúrával riogatja a lakosságot, már jó régen megszokhattuk. Habár, egy ilyen krízis esetében feltörő morális ítéletünk még inkább helyénvalónak tűnhet. De az, hogy a balliberális ellenzéki sajtó nagyrésze is rémhírekkel riogat és félelmet kelt, leginkább a szenzáció és az olvasottság (kattintás szám) miatt, másrészről pedig aljas politikai érdekeket kiszolgálva, egyszerűen elfogadhatatlan és felháborító bűntett. (Tisztelet a kivételnek!)
A rémhírterjesztés és a riogatás büntetése, szigorú megtorlása nem a sajtószabadság szűkítése, hanem sorsközösségünk elemi érdeke.
A Btk. szigorításának igénye
A rémhírterjesztés a köznyugalom elleni bűncselekmény, amelynek elkövetése során zavar vagy nyugtalanság keltésére alkalmas, hamis tényállítások vagy híresztelések által sérül a köznyugalomhoz fűződő társadalmi érdek.
A mai jogszabály így szól:
337. § Aki közveszély színhelyén nagy nyilvánosság előtt olyan valótlan tényt vagy való tényt oly módon elferdítve állít vagy híresztel, amely a közveszély színhelyén alkalmas az emberek nagyobb csoportjában zavar vagy nyugtalanság keltésére, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
A hatályos Btk.-hoz képest a „közveszély színhelyén” kitétel kétszeres megjelenítése a tényállásban egyértelművé teszi, hogy a rémhírterjesztés kizárólag akkor valósul meg, ha az a közveszély színhelyén alkalmas az emberek nagyobb csoportjában zavar vagy nyugtalanság keltésére.
A kormánypártok a koronavírusról szóló törvénytervezetben kívánták ennek büntetési tételeit szigorítani, nem csupán a helyzetre való tekintettel, hanem a helyzet adta rossz tapasztalatok miatt is. Hisz’ arra az aljas magatartásra senki sem számított ezidáig, hogy a „független-objektív-haladó” sajtómunkások ilyen morális mélységeket fognak megjárni, mint amit ma látunk, hallunk, olvasunk.
Nem a média, hanem az azt használó lehet csak rossz
A média eszköztára, mint minden emberi találmány, önmagában nem ördögi. Gonosz legfeljebb a használója lehet. Az ember, aki nem jóra, hanem rosszra fordítja “szerszámát“. Mert lehet információt, tudást szerezni és ezek alapján a közösség érdekében üdvös döntéseket hozni, de lehet ördögi célok szolgálatába álltani, riogatni, félelemet kelteni, hazudozással politikai érdekeket támogatni – miközben az egyén teljesen összezavarodik és szorongás lesz rajta úrrá.
Az ellenzéki média a koronavírus-járvány esetében számtalan rémhírt terjesztett az elmúlt hetekben, amivel labilissá tett sokakat, akik így elvesztették bizalmukat azokban, akik most a krízis megoldásán dolgoznak éjt nappallá téve. Mindezt pusztán azért, hogy mikor vége lesz ennek a természeti csapásnak, bukjon a kormány és jöhessen a mostani ellenzék. Ezért is lenne érdemes ma újra értelmezni a liberálisok által végtelenített sajtószabadságot. Elméletileg és jogilag is visszatalálni a középútra és kőkeményen büntetni a tömeg szellemi mérgezésében főszereplőket, a rémhírt terjesztőket.
/A szerző a XXI. Század Intézet kutatója/
(Fotó: CNBC.com)
Facebook
Twitter
YouTube
RSS