A rövid válasz az, hogy igen. Természetesen. A kicsit hosszabb az, hogy minden joguk megvan hozzá. A sztrájk a munkavállalói érdekérvényesítés egyik végső, drasztikus, de abszolút legitim eszköze. A sztrájknak vannak szabályai, sőt, külön törvény rendelkezik róla, többek között például a minden körülmények között biztosítandó úgynevezett elégséges szolgáltatásról. És a bejelentésnek is van egy procedúrája, amit a jelek szerint a szakszervezetek nem biztos, hogy betartottak, de oké, ezt engedjük most el nekik.
Tehát mi a sztrájk? A sztrájk egy szervezett – határozott vagy határozatlan időre szóló – munkabeszüntetés. Sem jogilag, sem a gyakorlatban nem egyenlő a tüntetéssel, a politikai demonstrációval, de minden szabályozottsága mellett is, a sztrájknak komoly ereje lehet. Tavaly februárban például, a koronavírus járvány harmadik, Magyarország az összes közül a legerősebb hullámának idején, egy politikustól a következőket hallhattuk:
Ha összeomlana az egészségügyi ellátás, az térdre kényszeríthetné Orbán Viktort. A tanárok és az orvosok sem tudják, hogy micsoda hatalom van a kezükben. Ha egyszer az összes tanár azt mondaná, hogy sztrájkolunk és nem megyünk be, akkor Orbán Viktort térdre lehetne kényszeríteni, ha az orvosok mondanák ugyanezt, megszűnik az egészségügy.
Az orvosok ezzel szemben – hála Istennek – inkább a hippokratészi eskü mellett döntöttek, és elég sok koronavírusos beteget meggyógyítottak, még ha mindegyiküket sajnos nem is sikerült. Az idézett politikus, Márki-Zay Péter sem járt volna túl jól, ha összeomlik az egészségügy. Az ő törött karját is otthon, házilag kellett volna begipszelni. Persze lehet, hogy a felesége simán megoldotta volna. A kapitánytól tudjuk, hogy a szüléshez sem kell orvos. Ehhez képest micsoda semmiség egy kéztörés. Szóval, ha egy ágazat dolgozói sztrájkolnak, annak komoly következményei lehetnek. Ezért, amint azt Márki-Zay szavai is alátámasztják, súlyos politikai fegyver is lehet, és a politika előszeretettel igyekszik is használni fegyverként. A szakszervezetek papíron a munkavállalók érdekeit képviselik, de sok esetben egy adott politikai erőnek, akár konkrét pártnak elköteleződve, annak az érdekében szervezkednek. És simán csak felhasználják, kihasználják a saját tagságukat.
Szakszervezetek a politikában, politika a szakszervezetekben
Talán vannak, akik emlékeznek még Nagy Sándorra, az 1990-ben Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségére átnevezett, a rendszerváltozás előtt Szakszervezetek Országos Tanácsa nevű szervezet elnökére. Ő az MSZMP, majd pedig MSZP parlamenti képviselője is volt. Dehogyis voltak a posztkommunista hatalom seggében a magyarországi szakszervezetek! A pedagógusokat ma két szakszervezet is képviseli Magyarországon. Az egyik logójában búzakalász van, mint a régi, rákosista magyar címerben. A másikéban szivárvány. Micsoda eredeti szimbólumok, micsoda véletlen egybeesés, nem? Az egyik demokratikus, a másik nem. Legalábbis az egyiknek a nevében benne van ez a szó. Pedagógusok Szakszervezete és Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete. Nem olyan nagy dolog ez, Jemenben is volt ilyen: Jemeni Arab Köztársaság és Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság. Kongóban pedig még most is van. A Kongói Köztársaság és a Kongói Demokratikus Köztársaság. A köznyelvben Kongó-Kinshasának, illetve Kongó-Brazzavillenek nevezték őket, a fővárosaikra utalva, de igazából egyiket sem kellene zölddel jelölni a térképen. A gyarmati sorból való függetlenedést követően mindkettő büdös marxista diktatúra lett. Ma ugyan hivatalosan már nem azok, valójában azonban dehogyisnem.
A kis történelmi-politilológiai-földrajzi gyorstalpaló után nézzük azonban, miben is mesterkednek a hazai pedagógus-szakszervezetek!
A sztrájkot megelőzően felhívták a résztvevők figyelmét, hogy lehetőleg viseljék a kék szalagot. Azt a kék szalagot, amelyet előszeretettel hord például az a Le Refugé nevű francia LMBTQ-szervezet, amelynek alapítóját, Nicolas Nogiier-t nemrég tartóztatták le nemi erőszak miatt, és amely kék szalagot itthon Márki-Zay Péter és szektája tette magáévá. Kiküldtek egy levelet… na, kiknek, a tanároknak? Nem. A szülőknek:
Kérjük értse meg, és támogassa akciónkat, hiszen mindez az Ön gyermeke érdekében is történik! A sztrájkköveteléseket magyarázatokkal ellátva az intézményben és a PSZ, valamint a PDSZ honlapján olvashatja.
És vérprofi a honlap, látványos, egyértelmű, arcba tolós; minden, amit tudni akarsz a sztrájkról, meg az is, amit nem. Nem bízzák a véletlenre. A szülők hergelését nem bízták a véletlenre. Félreértés ne essék, még egyszer: joga van sztrájkolni a pedagógusoknak is. Magasabb fizetésért, jobb körülményekért, tisztább iskolai vécékért, szabad bejárásért a transzvesztita aktivistáknak az osztályfőnöki órákra, és a tanárok elégedetlensége sok szempontból lehet jogos is, és abszolút képezheti egy legitim társadalmi vita alapját, de a szakszervezetek itt egy nagyon is aljas, politikai hátsó szándékkal bújtak a tanárok segge mögé, és próbálták a szülői együttérzés húrjait pengetni. És a tanárokkal együtt a szülőket is az oltás ellen hergelni.
Beoltsák-e a tanárokat?
Egy éve még agresszíven követelték a pedagógusok beoltását, amikor még nem állt rendelkezésre elegendő oltóanyag, és első körben az egészségügyi dolgozók kapták meg, mert ők voltak egyrészt a leginkább kitéve a vírusnak, ők érintkeztek közelről a betegekkel. Másrészt ők is tudták a legkönnyebben átadni a fertőzést további, még nem koronavírusos betegeknek. A szakszervezetek akkor azt hangoztatták, hogy a tanárok is ugyanilyen veszélynek vannak kitéve. Ők is a frontvonalban vannak. Tessék azonnal oltani őket! Különben mind meghalunk!! Sikerült is jól beijeszteni a pedagógusokat. Most viszont azt követelik, hogy ne kelljen a pedagógusoknak beoltatni magukat, ha nem akarják. OK, alapvetően teljesen egyetértek: ne legyen kötelező az oltás! De ha egyszer azt mondjuk egy társadalmi csoportra, hogy ők fokozottan veszélyeztetettek, azonnal be kell őket oltani, akkor egy év múlva se csináljunk segget a szánkból! Persze, most arra hivatkoznak, hogy ők akkor sem kötelező oltást követeltek a tanároknak, csak a lehetőséget. Nagyon ravasz, mert tényleg nem azt mondták, hogy az állam kötelezze a tanárokat az oltásra, hanem azt, hogy azonnal oltsa be őket! Mert fokozottan veszélyeztetettek. Most viszont már nem azok? Most már nincsenek a frontvonalban?? Most már nem olyan fontos, hogy be legyenek oltva?
A szakszervezetek csak a politikai botrányban érdekeltek?
A pedagógus-szakszervezetek egyszer követelnek valamit, máskor pedig ugyanannak az ellenkezőjét. Egyetlen valódi céljuk az elégedetlenség szítása. Ezt sajnos sok tanár be is kajálja, ismerek is ilyet. Persze ismerünk rengeteg olyan tanárt, komplett iskolákat is, ahol kiválóan végzik a dolgukat, alkalmazkodnak a megnehezült helyzethez, együttműködnek a szülőkkel. Vannak jó és rossz tanárok. Vannak elkötelezett szakemberek, akik rengeteg áldozatot is vállalnak a hivatásukért, a gyerekekért, és olyanok is vannak, akikben semmilyen elhivatottság nincs, és leginkább csak azért mentek tanárnak, mert ezt a szakot volt a legkönnyebb elvégezni. Voltak, akik a lezárások alatt, a távoktatásban is ugyanolyan odaadással foglalkoztak a diákokkal, mint máskor, és voltak, akik elküldték a tankönyvből az aktuális oldalszámokat, hogy a szülők tanulják meg a gyerekekkel, majd pedig elmentek kirándulni, és lelkesen posztolták a fészbukra, hogy milyen jó, hogy végre van szabadidejük. A pedagógusok egyáltalán nem egy homogén társaság. És vannak a szakmának jogos sérelmei, kifogásai is. A pedagógusok helyzete, jövedelme terén van még bőven teendő. De a szakszervezetek csak a politikai botrányban érdekeltek. És persze a baloldal sikerében. Vajon a vezetőik, Szabó Zsuzsanna és Szűcs Tamás szeme előtt is a nagysándori út lebeg? Egy-egy pozíció az ellenzéki listán?
Most, hogy Bangóné úgyis fogta a cókmókját, felszabadult egy hely. Most kell turbóba kapcsolni. Aki több embert fel tud lázítani a kormány járványintézkedései ellen, annak adhatja Feri a következő listás pozíciót.
Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS