Schmidt Mária: Brüsszel azokat csuklóztatja, akik megdöntötték a kommunizmust

A kommunizmus nem összeomlott, hanem megdöntötték az emberek, és most ezeket az embereket csuklóztatják Brüsszelből, mondván, nem értik a demokráciát és a közös értékeket – jelentette ki Schmidt Mária, a Terror Háza főigazgatója a kommunizmus áldozatainak emléknapján a Terror Házánál. Felháborítónak nevezte, hogy Juncker állásában maradhatott azok után, hogy Marx-szobrot avatott. A megemlékezésen részt vett és beszédet mondott Trócsányi László miniszter is, aki kiemelte: nem bagatellizálhatjuk el a kommunizmus bűneit, mint a nyugati politikusok.

Zsúfolásig megtelt megemlékezőkkel a Terror Háza nagyterme, ahol a kommunista diktatúra áldozataira emlékeztek az egybegyűltek. Az ünnepség elején az egybegyűltek elénekelték a Himnuszt, majd Schmidt Mária a tőle megszokott karakánsággal mondta el ünnepi beszédét. A Széchenyi-díjas történész beszédében felháborítónak nevezte, hogy ma is vannak kommunista pártok Európában, és az Európai Unió több országában országgyűlési képviselettel is rendelkeznek. Szintén felháborító a Terror Háza főigazgatója szerint, hogy Juncker nem veszíti el az állását azután, hogy Marx-szobrot avat abban az országban, amelynek fővárosát a kommunisták fallal választották ketté. Schmidt Mária hosszan sorolta a kommunizmus szörnyűségeit, megemlítve Recsket, a kitelepítéseket, a gulágot, a lehallgatásokat és az Andrássy út 60-ban elkövetett szörnyűségeket. Mindezt nem élte volna túl a magyarság, ha Franz Kafka szavai nem lennének igazak:

van bennünk valami elpusztíthatatlan

– mondta Schmidt Mária. Ezután emlékeztetett, hogy a kommunizmus hetven év alatt 100 millió áldozatot követelt, miközben magukat humánusnak beállítva egy szebb jövőt ígértek képviselői. A történész kijelentette: a kommunizmus nem összeomlott, hanem az emberek döntötték meg. És most ezeket az embereket csuklóztatják Brüsszelből, mondván, nem értjük a demokráciát, nem tiszteljük az európai értékeket. Mindeközben pedig ők semmibe veszik azokat az értékeket, amik nekünk fontosak – tette hozzá Schmidt Mária.

Schmidt Mária: Nem fog sikerülni Európa lelkét elvenni

A történész ezután kijelentette: az a demokráciafelfogás, amely tárgyalópartnernek tekinti a kommunisták szellemi örököseit, akiket mi – Bereményi szavaival élve – rég kiismertünk, elfogadhatatlan. Ennek a felfogásnak a híveit oda helyezzük, ahová valók: a történelem szemétdombjára – fogalmazott. Schmidt Mária felidézte, hogy harminc évvel ezelőtt milyen reményteli hangulat uralkodott Magyarországon. Nagy Imre újratemetésén egy mindössze huszonhat éves fiatalember hazaküldte a ruszkikat. 1956 szelleme tért vissza ebben az időben, és ezúttal győzött is. Boldogság volt – emlékezett a főigazgató. Akkoriban azt akartuk, hogy Európa végre egyesüljön, remélve, hogy kontinensünk újra a csúcsra tör majd – tette hozzá. Schmidt Mária visszaemlékezett, hogy a rendszerváltáskor nálunk nem volt megtorlás, sem igazságtétel, de vérontás nélkül lezajlott az átmenet, ami a magyar polgárok nagylelkűségét bizonyítja. Mindennek azonban ára volt – jegyezte meg Schmidt. A kommunisták visszajöttek a hatalomba, a nyugati elit pedig tagadja a kommunizmus bűneit, sőt, a kommunizmuséhoz hasonló ideológiával igyekeznek egyneműsíteni Európa polgárait. Nyugaton nemcsak a sajtó egyre kevésbé szabad, hanem már a választások eredményét sem veszik figyelembe – figyelmeztetett a történész. De Európa lelkének az elvétele nem fog sikerülni – jelentette ki Schmidt Mária. Mi ugyanis Kertész Imre szavaival élve:

a mérhetetlen szenvedés árán mérhetetlen tapasztalatot szereztünk,

és ezért Kelet-Európa népeit nem lehet becsapni.

Olyan ez az emléknap, mint egy gyilkos vírus elleni oltóanyag. Ebben az oltóanyagban százezrek szenvedése állt össze, így a kommunista ragály nem érhet el bennünket újra

– zárta beszédét Schmidt Mária.

Trócsányi László: Nem bagatellizálhatjuk el a kommunizmus bűneit, mint a nyugati politikusok

A megemlékezésen beszédet mondott Trócsányi László igazságügyi miniszter is. Felidézte, hogy gyermekkorában láthatta szülei félelmét, majd a Kádár-rendszer politikáját átélte, és csak a rendszerváltás után vált lehetővé számára, hogy szabadon mondhassa el gondolatait. A kommunizmus évtizedeiről elmondta:

Európa kettészakadt.

Nálunk morális széthullás, jogfosztottság volt a rendszerváltás előtt. Trócsányi kijelentette, hogy brüsszeli, majd párizsi nagykövetként megtapasztalta, milyen keveset tudtak a nyugatiak a kommunizmus szörnyűségeiről. Sőt, mára megszépült a kor megítélése egyes értelmiségi körökben, hiszen a gulyáskommunizmus alatt, az 1980-as években a nyugati értelmiség már szoros, jó kapcsolatot ápolt a magyar kommunistákkal. Az igazságügyi miniszter elmondta, hogy 1945-től a rendszerváltásig a hazánkban halálra ítéltek háromnegyede politikai elítélt volt. A politikai alapon kiszabott börtönbüntetések pedig összesen mintegy 7-8 millió hónapot tettek ki. Igaz, hogy a rendszer utolsó harminc évében feleannyi embert végeztek ki, mint az első tízben, de még a rendszerváltás előtti utolsó években is voltak politikai elítéltek. Tisztelettel adózunk a Gulág, Recsk áldozatai mellett a kitelepítettek, emigrálni kényszerülők, a bebörtönzöttek előtt, de azok előtt is, akik nem választhatták meg, vagy folytathatták hivatásukat – fogalmazott Trócsányi László, hozzátéve:

Volt, aki ebbe belerokkant.

Köszönettel tartozunk azoknak, akik küzdöttek a kommunizmus ellen és hozzájárultak a rendszer bukásához – jelentette ki a miniszter. Nemcsak az emberek, hanem Magyarország is áldozat volt – államiságát, történelmét tönkretették; mindent pusztítottak, ami értéket képviselt: kultúrát, tudományt, egyházat -, ezért nem bagatellizálhatjuk el a kommunizmus bűneit, mint a nyugati politikusok, akiknek országa annyira szerencsés volt, hogy elkerülte a diktatúrát. Beszéde végén Albert Camus szavait idézte a miniszter:

A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt 20 esztendőben.

Ahhoz, hogy ezt a leckét megértse a fülét betömő, a szemét eltakaró nyugati társadalom, sok magyar vérnek kellett elhullnia – s ez a vérfolyam most már alvad az emlékezetben. A magára maradt Európában csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok az életüket adták, és soha, sehol – még közvetve sem – igazoljuk a gyilkosokat. Nehéz minékünk méltónak lenni ennyi áldozatra.

A megemlékezés végén a megjelentek közösen gyertyát gyújtottak a kommunizmus áldozatainak emlékére.

Fotók: Horváth Péter Gyula/Pestisrácok.hu