Schmidt Mária: Változatlanul a “fejlett” Nyugat civilizációs célpontja vagyunk

Kelet-Európa épp azért nélkülözhetetlen a Nyugat számára, mert mi szolgáltatjuk a Nyugat felsőbbrendűségének élő bizonyítékát! – írta pénteken megjelent esszéjében Schmidt Mária történész. A Látószög blogon közreadott Kínai Fal Kelet- és Nyugat-Európa között című írásban kiemelte, az Európai Unió nyugati felének minden egyes napja arról szól, hogy „színvonaltalan, tudatlan nyugati senkik, nemegyszer isiászosan leckéztetnek és oktatgatnak minket, olyan kötekedő módon, amit volt gyarmataik esetében eszükbe sem jutna megengedni maguknak”. Hozzátette, ezeknek az országoknak a képviselőit ez „a tőlünk nyugatra évszázadok alatt kifejlődött felsőbbrendűségi, értsd még: übermensch attitűd vértezi fel arra, hogy minket folyamatosan kioktassanak. Minket meg az évszázadok alatt belénk táplált kisebbségi érzés, bizonyítási kényszer, hogy ne röhögjük ki őket és ne menjünk el mi is hozzájuk, leiskolázni és lealázni őket”.

Schmidt Mária felidézte, már a XVIII. századi nyugati értelmiség úgy tekintett Kelet-Európára, mint amelyet olyan vad népek laknak, melyek civilizációja még várat magára, de ahol különben érdemes antropológiai és néprajzi megfigyeléseket végezni, esetleg felvilágosult tanácsokat adni a térség uralkodóinak.

E kétes tudású gondolkodók szerint Kelet-Európa két világ, Európa és Ázsia, vagyis a civilizáció és a barbárság között terül el.

Mint fogalmazott,

Kelet-Európa tehát, ahogy ők látták és láttatták, a zűrzavar földje, szervezetlen, elmaradott, ugyanakkor festőien falusias, egyben menthetetlenül barbár. Olyasmi, mint egy hatalmas néprajzi múzeum. Egyértelműen alacsonyabb rendű civilizáció.

Schmidt Mária szerint a XIX. században aztán már hatalmi-politikai szempontból is foglalkoztak Kelet-Európával, amely a gyakorlatban azt jelentette, hogy kényük-kedvük szerint húzogatták a határainkat, és hoztak létre államalakulatokat. „Magasröptű eszméik hirdetése közben egy pillanatnyi kétségük sem volt afelől, hogy ezzel is csak az elmaradott és barbár Kelet-Európát civilizálják” – jegyezte meg a történész. Úgy vélte,

ma is, változatlanul a „fejlett” Nyugat civilizációs célpontja vagyunk, mert az a több, mint kétszáz éves kulturális konstrukció, miszerint mi valamiről lemaradtunk, a jövőbe vivő útról lekanyarodtunk, és ennek következtében kevésbé vagyunk fejlettek, mint ők, makacsul tartja magát a nyugati fejekben.

Ebből kifolyólag a történész szerint

a Nyugat semmi kivetnivalót nem talált, ahogy ma sem talál benne, hogy idolja: Churchill, egy darab sajtpapíron odadobta ezt a régiót Sztálinnak, hogy aztán kicsit később színlelt megbotránkozással csodálkozzon rá: Nicsak! Hát nem vasfüggöny ereszkedett le Kelet- és Nyugat-Európa közé!

Schmidt Mária kiemelte, harminc évvel ezelőtt a régió felszabadult, az öntudatra ébredést a Nyugat azonban nem hajlandó elfogadni. Sem azt, hogy

a mi tapasztalataink más utat jelölnek ki a számunkra és ezért visszautasítjuk a nyugati megmondók kéretlen tanácsait, utasításait.

Forrás: latoszog.blog.hu; Fotó: MTI