Fizetési sapka, szélsőképzés, vezérek kinevelése – a Veszprém és a férfi kézilabda-válogatott szövetségi kapitánya, Ljubomir Vranjes szerint több kulcsa vannak, hogy a legnagyobb sikerek elérésére is képesek legyünk Magyarországon. A svéd edző szerint a magyar válogatottnál most nincs igazi vezér, vezető, azon dolgozik, hogy ez is változzon.
Remek, elgondolkodtató nagyinterjút készített a Forbes magazin Ljubomir Vranjessel, a Veszprém és a férfi kézilabda-válogatott kapitányával. Az időzítés talán nem sikerült a legjobbra – nyilván nem így tervezték –, hiszen a magyar bajnok Veszprém pont most szombaton kapott ki hazai pályán legnagyobb riválisától, a Szegedtől, de ettől még Vranjes szavain érdemes elgondolkodni. Mind a magyar képzésről – különös tekintettel a nálunk most szinte nem létező szélső posztra! –, mind a játékosok személyiségéről, mind a szerinte túl magas fizetésekről markáns gondolatokat közölt.
Hol vannak a klasszis magyar szélsők?
Ha van a magyar férfi kézilabda-válogatottnak Achilles-sarka, akkor az a szélsőjáték. Amíg nem is olyan régen Pásztor István vagy később az Iváncsik-testvérek – főleg az idősebb Gergő– révén Európa-klasszis szélsőink voltak, addig mostanra ez igazi hiányposzttá vált. Mindent elmond, hogy az utóbbi időben már az a fiatal Juhász Ádám játszott balszélsőt, aki amúgy irányító, és csak kényszerből szerepeltették ott. Mostanra eljutottunk oda, hogy a szélsőjátékot gyakorlatilag feladtuk, amíg az igazán kiemelkedő nemzeti csapatoknál tíz-tizenöt gól érkezik a szélről, nálunk elvétve ünnepelhetünk egy hasonló villanást.
„Megnéztem majdnem az összes mérkőzést a magyar bajnokságban, hogy átfogó képem legyen – mondta erről szövetségi kapitányként Vranjes a Forbes-nak. – Feltűnt például, hogy vannak fiatal szélsők, akiknek nem helyes a kéztartása lövéseknél. Svédországnak, Dániának, Németországnak vagy Norvégiának rengeteg fiatal szélsője van, korán elkezdik gyakoroltatni a helyes technikát, és rengeteget lőnek szélről.
Megnéztem vagy 30 edzést az utánpótláskorúaknál, és egyet sem láttam, ahol a szélsőket edzették volna.
Lehet csak véletlen egybeesés. Kíváncsi vagyok, hogyan gyakoroltatják velük az egyéni technikát, szívesen megosztanám a tapasztalataimat. Azt akarom, hogy nekünk is olyan szélsőink legyenek majd egyszer.”
Érdekes, hogy tavaly télen a magyar csapat spanyol kapitányát, a később Vranjes által váltott Javier Sabatét is sokan kritizálták azért, mert egy szélsőt vitt ki a vébére. De korántsem biztos, hogy jókedvében tette ezt.
Iváncsik Gergő / Forrás: Hajraveszprem.hu
Fizetési sapka a valódi fejlődésért
Az edző arról is beszélt, hogy bár a magyar játékosok szerepeltetésének támogatása jó irány, vannak olyan káros folyamatok, amelyeket valahogy meg kellene akadályozni. Ilyen az, hogy a támogatás miatt több fiatal magyart szerepeltet egy-egy egyesület, akik így komolyabb pénzt követelhetnek a klubvezetéstől. Vranjes szerint is be lehetne vezetni a fizetési sapkát – ezt be kellene (!), ugyanúgy, ahogyan a futballban is erre várunk – : „Flensburgban [korábbi német klubjánál – MG] azt csináltuk, hogy fizetési sapkákat vezettünk be a fiataloknak: kezdésként például 500 euró. Ha látom a fejlődést, hogy egyre jobb, akkor adok neki 750 eurót.
Ha megugorja a következő szintet, akkor beszélhetünk a szerződésről. Egy ilyen fizetési limit a bajnokságban egyszer és mindenkorra megoldaná ezt anélkül, hogy megváltoztatnánk a magyar játékospolitikát: például 20 éves korig 1500 euró maximum, 22 éves korig 2500 euró.
Utána bizonyítsd be, mit tudsz, szerezz jobb szerződést.”
Bajnokként egy bárban dolgozott mellékállásban
A korábbi viszonyokról csak annyit, bármilyen meglepő, Vranjes még svéd bajnokként (!) is egy bárban dolgozott mellékállásban: „Reggel 5:30-kor keltem, megcsináltam a reggeli kondis edzést, aztán bementem dolgozni, majd munka után délután edzésre, és néha még utána is visszamentem dolgozni. […] A lényeg, hogy nem pénzzel kell motiválni a fiatalokat. Arra kell motiválnunk, hogy fél 6-kor felkeljen, kondizzon, majd munka után eddzen keményen úgy két éven keresztül. Ha utána is ilyen keményen edz, akkor később talán lehet belőle akkora sztár, mint Karabatic vagy Hansen.”
Nincs igazi domináns vezér a válogatottban?
Szintén érdekes volt, amit az edző a játékosok karakteréről, személyiségéről mondott. Az interjú szerint Vranjes, amikor megérkezik egy új csapathoz, akkor színek szerint „csoportosítja” a játékosait. Személyiségjegyek alapján vizsgálja a játékosait. „Minden ember személyisége leírható négy színnel, ebből az egyik szín erősebb, személyiségének ez lesz a fő színe.
A piros vezető, domináns alkat, a kék analitikus, elemző, a zöld stabil, kiszámítható, a sárga pedig inspiráló, kreatív”
– mondta az interjúban. A magyar válogatottban szerinte most nincs „piros” – nyilván (bár nem biztosan) Nagy László visszavonulása után: „A legtöbb sikeres csapatban van 5-6 piros játékos. Az üzletben is a legtöbb sikeres vezető piros, esetleg kék.
A válogatottban a legtöbb játékos fő színe zöld: türelmes, reális, mindig elvégzi a munkát, de nem vezér. Volt pár sárga: ők kreatívak, szórakozottak, a csapat bohócai, sokat beszélnek. És még néhány erős kék. De egy piros sem. Sok csapatot láttam már játékosként és edzőként, de ilyennel még nem találkoztam.
A piros és a zöld pedig nehéz párosítás – én 85 százalékban piros vagyok játék közben. A piros a pirosnak megmondja, hogy hülye vagy, ne csináld azt, így csináld. A zölddel nem szabad így kommunikálni, mert kárt okozol.”
Lebontás, építkezés és türelem
Az edző hosszú távon szeretne építkezni a magyar válogatott mellett és Veszprémben is. Olyan játékosokat keres, akikkel el tudja érni a célokat. „A magyar válogatott jelenleg nincs a top 10 csapat között. Ha elkezdünk építeni valamit, akkor természetes, hogy van egy visszaesés először. Öt játékos vonult vissza a torna előtt, összesen 1 000 válogatott mérkőzés tapasztalattal. A fiataloknak, akiket helyettük hívtam be, csak néhány meccses tapasztalatuk volt” – mondta erről. – Időt kell hagyni az építkezésre, ha állandóan csak változtatgatsz, csak a szerencsének köszönheted a sikert, akkor is csak rövid ideig. És szerencséd nem lehet olyan sokszor.
Ha megnézed a sikeres edzőket sportban és a cégvezetőket az üzleti világban, legalább négy-öt évet töltenek ugyanott. A tudás és elkötelezettség mellett a türelem kulcsfontosságú a sikerhez. Én nem az az edző vagyok, hogy >jaj, legalább egy meccset nyerjek a tornán, és akkor oké vagyok<.
Nem túlélni akarok, hanem győzni. És hajlandó vagyok az építkezéshez lebontani néhány szintet, hogy végül a csúcsra jussunk.”
A teljes interjú itt olvasható.
Forrás: Forbes.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS